Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-04-14 / 30. szám
/ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. « MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. » Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. izn Telefon szám: 58. v j, Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. ===== Kéziratokat nem adunk vissza.. = Felelős szerkesztő: Kovács Dezső dr. Főmunkatárs: Laptulajdonos: Tóth Zoltán dr. Szintay Kálmán. Előfizetési árak: Egész évre ........................................................... 8 korona Félévre .............................. 4 korona j Negyedévre........................................................... 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Iskoláink államosításához. Nagykároly, április 12. Európa összes államaiban mélyreható törekvések észlelhetők az állam nemzeti irányúban való megszilárdulása felé. Amit Angol- és Francziaország századokkal ezelőtt bevégzett, azután törekszik most a többi müveit állam. Németország most olvasztja magába a lengyelt. Ausztriában komoly harcot viv a tenton szellem a szláv fajjal.. Olaszországban már alig akad valaki, aki olasz voltára büszke ne volna. Romániában komoly inzultusnak van kitéve, aki hangosan mer magyarul beszélni ... Csak Magyarországban biztosított a ;;törvényhozás a nemzetiségeknek olyan autonómiát az egyházban és iskolákban, a községi és törvényhatósági életben, mely az államföntartó magyar nemzet létérdekével egyenesen ellentétben áll. Pedig mindnyájan tudjuk : úgy a dinasztia, •mint az ország jól felfogott érdeke az egységes területen egységes nyelvű és érzésű népet kíván. Csakhogy a magyar nemzet mindig humánus volt a nemzetiségekhez, kik ezért hálából alkalomadtán nem egyet... martak rajta. Ott a Vajda Sándor, ez a kötözni való véres szájú agitátor esete, ki palam et publice, az országgyűlés nyílt szine előtt gyalázni merte a magyar nemzetet! ! Félre tehát a nagylelkűséggel, hadd érezzék már egyszer, hogy a magyar szellem és gondolkodás ur e hazában ! A vajdasándorok bizonyára nem magyar nyelvű és szellemű iskolákban kapták ismeretük első benyomásait. Gonosz szellemű dákoromán tanítók oktatásában részesültek, kik a magyar nemzet igaz történelmét elferdítették: oláh hőst csinálván Hunyady János és más magyar félistenekből ! Állami iskolában ilyen tévtanokat nem szívott volna magába Vajda Sándor és a természettől megáldott tehetségei ferde irányban nem fejlődtek volna. Ezért kell mindenkinek, ki e haza sorsát szivén viseli, odatörekedni, hogy Ma- gyarországon mindenütt, még a legrejtettebb falucskában is, állami iskola lé- tesittessék. Ám mit látunk ? ! 30.000 elemi iskolai tanító között csak 5200 az állami tanító. 17,000 elemi iskola között 3300-ban egyáltalában nem tanulnak magyar nyelven s az odajáró magyar gyermekek hamar elfelejtik édes nyelvünket és oláhokká lesznek. 6300 iskolában a tannyelv nem magyar, de a magyar nyelvet sikerrel tanítják. Tehát bátran mondhatjuk, hogy Magyarországon 10.000 iskolában magyarul nem tanítanak. No, ez igazán hallatlan dolog! De térjünk át városunk elemi iskolai viszonyaira ! Azt már számtalanszor konstatáltuk és konstatálták, hogy városunk elemi iskolái közül egyetlen egy sem felel meg a jogos kivánalmaknak és a kor haladó szellemének. A legtöbb iskola tulzsuffolt, szűk, ronda, alacsony, egészségtelen. Ahol a helyiség megfelelő volna ott kevés a helyiség, kevés a tanító. Egy-egy tanító 100-on felüli tanítványt lát maga előtt naponként, (mert komoly tanításról ott szó sem lehet) akik 1—6 osztályba vannak osztva. A legtöbb iskola hiányos felszerelésű, vagy felszereléssel sem bir. A katholikus hi;község ezer bajjal evez Scylla és Charybdis sziklái között. Iskolája tultömött, építeni kellene még legalább 3 tantermet és ugyanannyi tanítót alkalmazni. Az ev. ref. felekezetnek még legalább 2 tanítóra és ugyanannyi tanteremre van szüksége. Uj iskola kell a két görög és két izr. pártárnyalatnak is. Nincs helyisége az iparos és kereskedő De mortuis. Ha estéken — uzsonna mellett — Tán szóba jön az én nevem, Bár úgy szokás — de Te rólam Még se mondj roszat Édesem! Mondjad, hogy csöndes egy fiú volt . . . Örökké oly szelid legény . . . És mikor a kis kert virágzott: Oly szerelmes volt szegény! Mondjad ... hogy — úgy el — el merengett.. Legyen kedves minden szavad! Ne mondj roszat! . . . hiszen tudod, hogy A halottról csak jót szabad!-gy -s. Képek az országairól I. A két koldus. Két koldus ballagott egymás mellett . . . Nehéz volt megállapítani, melyik volt a szegényebb,/a nyomorultabb a kettő közt. És jött egy csipkés asszony. Egy pár fillért dobott nékik nagylelkűen. Mohón kapott az egyik utána. Éhezett... Erre várt csupán. A másik — fájdalmasan horgasztá le fejét : — Ilyen alamizsna után nem nyújtom ki kezemet ... Én már évtizedek óta hiába koldulok . . . Nem k,apok sehol . . . Mert én — szeretetet koldulok. II. A sors. Hittel, bizalommal, délibábokat kergetett egy egyenes, tiszta utón egy leány . . . Es jött a Sors. Kéznél fogta : — jer. Vezetlek. Megismertetlek az Élettel. A lányka kíváncsian követte. És mentekmentek együtt. Kezdetben a ravasz vezető liliom- és rózsaillattal kábította, mámorositotta a lánykát . . . Mig végül véresre tiport lábbal, rongyosan fáradtan, mindentől megfosztva érkeztek — Véghez . . . Aléltan rogyott össze a lányka. Sírva kö- nyörgött: — Oh elég . . . elég ... az Életből... Eleget láttam . . . Nem kell semmi . . . semmi többé . . . Undorodom az Élettől . . . Vigyél vissza az én tiszta, egyepes utamra . . . — Ohó! Innen, oda : nincs többé visszatérés. Enyém vagy és maradsz immár — feleié lelketlen kárörömmel a Bűn . . . III. Az emlékek. Egy Szivet, kit már minden és mindenki elhagyott, körülrepdestek az Emlékek. És fájó, rezgő hangon vigasztalták : —• Ne sirj. Ne busulj. Nem vagy te teljesen elhagyatott ... Mi örökkön-örökké melletted maradunk ... A Köny pedig igy szólott: — Igen ám! De az emlékeket nekem köszönheted, mert őket viszont én éltetem és táplálom csupán . . . IV. Az Élet, az Álom és a Halál. Az Élet, az Álom és a Halál azon tanakodtak egyszer, hogy ki a legerősebb köztük. Az Életé volt az első szó : ■— Ezen ne is vitatkozzunk. Nem-e én lehelek mindenbe és mindenkibe erőt ? Nem-e én tudok csag égető,- izzó vágyakat, szenvedélyeket ébreszteni ? Én kábítok, én kecsegtetek, én biztatok ezer Ígérettel, hiú reményekkel gyarló embereket. Értem küzdenek. Utánam vágynak . . . Engemet szeretnek. Az erő én vagyok . . . Mélabusan, leheletszeriien rebegéaz Álom : — Én beismerem gyengeségemet. Nem versenyzek. Hiszen — te vagy gyilkosom . . . Méltóságteljesen fejezé be a vitatkozást a Halál: — Megrabolt, meghiúsult Álmok! Megölt Élet! Mindy mind nálam keresnek megnyugvást és menekvést . . . Bennem összpontosultok végre valamennyien ... Tehát — az erő ... a hatalom én vagyok . . . V. A szamár és a kutya. Befogták egyszer a szamarat . . . Czipei- tettek vele nehéz lisztes zsákokat . . . Irigykedve nézte a mellette ácsorgó, henyélő, de nemes kutyát. Eszre vette ezt a kutya és igy ' szólott a szamárhoz : — Kényelmes és boldognak látszó életem miatt ne irigyeli engemet ... Én egy hű szivet hordozok . . .
