Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-02-10 / 12. szám

2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 12. szám. közönség pedig fokozott érdeklődéssel fordul az uj alapítás felé s mert épen a nyilt levél alkalmat adott az alapítóknak s azok vezetőinek arra, hogy a Hitelbank céljait, tervezetét ismételten széles kör­ben megismertessék, bizalma is egyre erősödött és fokozódott a vállalkozás realitásában, közhasznú voltában. íme e botrány eredményei, a mikhez ha még hozzá számítjuk azt, hogy a tá­madó intézetek igazgatóságaiból történt kilépések mindent, csak ama bankok erősödését nem jelentik, beszámoltunk az eddig történtekről. A jövendőt, illetőleg talán nem csa­lódunk, ha azt a prognosztikont állítjuk fel, hogy a harci mámor lecsillapultával minden intézetnél a higgadt elemek kez­dik ismét átvenni a vezetést, azok a hig­gadt elemek, a melyeknek van érzé­kük, úgy az igazi közérdek, mint a verseny- szabadság és érvényesülési jog iránt, azok a higgadt elemek, a melyekhez helyes megfontolás alapján a vérmeseb- bek is egyre nagyobb csoportokban csat­lakoznak. Ha e feltevésünk nem csal, az egész odoizus ügy közéletünket érintő minden viharosabb hullámzás nélkül lecsitul és visszatér a maga rendes medrébe. En­nek bizonyára nem lesznek megakadá­lyozol, sem a főispán, sem az alispán, akik sokkal jobban szeretik Nagykárolyt, mint a hogy őket gyűlölik ellenségeik. Vármegyei közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága e hó 8-án tartotta rendes havi ülését Dr. Fa- lussy Árpád főispán elnöklete alatt. Károlyi István grófon és Luby Bélán kívül, a kik el­maradásukat kimentették, a bizottság összes tagjai részt vettek az ülésen, a melynek neveze­tesebb eseményeiről következőkben számolunk be. Az alispáni jelentés, a vármegyei tisztikart érdeklő azon személy/ változásokat tartalmazza, hogy a nyugdíjazott Dr. Serly Gusztáv vm. t. főorvos helyére a főispán Dr. Aáron Sándort helyettesítette, továbbá Keude Péter vm. aljegyző ezen állásáról lemondott, úgyszintén lemondott a közigazgatási bizottságban viselt tagságáról Sántha Kálmán. Ezután tárgyalás alávétetett a közigazga­tási bizottság éves jelentése, melyet a bizott­ság egyhangúlag elfogadott és a melyet tekin­tettel az abban érintett tárgyak közérdekű vol­tára alább egész terjedelmében közlünk. A bi­zottság Szabó Antal indítványára az éves jelen­tésért elismerését fejezte ki az alispánnak és főjegyzőnek, Beható eszmecsere folyt a rét öntözési ügy tárgyában, a melyben részt vett a debreczeni kultúrmérnöki hivatal kiküldötte is. E kérdés a vármegyei G. E. bevonásával fog fejlesztetni. Kiválóan fontos a földmivelésügyi m. kir. miniszternek 16874—1907. sz. a. kelt rendelete, amelyel értesíti a közig, bizottságot arról, hogy a múlt havi ülésből tett felterjesztés folytán, a belügyminiszterrel egyetértőleg az 1898. évi II. t.-c. 17. §-a alapján kivételes engedélyt adott arra, hogy a vármegye területén az 1907. évben a gazdasági munkás szerződéseknek a községi elöljáróságok előtti kötése mellőzhető legyen s azok csak láttamozás végett legyenek bemuta- tandók az elöljáróságnak. E miniszteri rendelet legszélesebb körű közhírré tételét rendelte el a bizottság. A kir. tanfelügyelő jelentése örvendetes tényként számol be a magyar nyelv tanításának egyre eredményesebb volta felől, az uj állami iskolákban, viszont rendkívül sötét képét tárta a bizottság elé a tanfelügyelő a nagykárolyi népoktatási ügynek. Ez ügygyei kapcsolatban a főispán előterjesztette a bizottságnak, hogy a tanfelügyelő a városi hatóság és az érdekelt felekezetek képviselőinek bevonásával lehetőleg még e hó folyamán értekezletet óhajt tartani s a közig, bizottság elé az értekezlet eredményé­hez képest lesz téve további előterjesztés. A pénzügyigazgató jelentéséből megemlítjük, hogy a Nagykároly város elöljárósága ellen a bizottság által kimondott adóbehajtási felelőssé­get a pénzügyminiszter feloldotta. A bizottság ugyancsak a pénzügyigazgató előterjesztésére ez­úttal Szinérváralja nagyközség elöljárói ellen állapította meg a felelősséget. Végül a vm. telephon hálózatnak már több ízben tárgyalt ügye lett ismét beható vitatás alá véve és az alispán utasítva, hogy a főszolgabi- ráktól sürgős jelentéseket szerezzen be arra nézve, hogy az érdekeltségi körök és különösen a já­rási székhelyek milyen részét vállalják el a költségeknek, a melyek jelentékeny része köz­munkával is ledolgozható volna. A tervezet sze­rint egyelőre a vm. székhelye köttetnék össze a járási székhelyekkel. Az albizottságok közül a munkásügyi, az erdészeti kihágásügyi, a pótadó felszólamlási, a gyámügyi fellebviteli és a fegyelmi választmány tartottak ülést. Részletes tudósításunk az alábbi: Alispáni jelentés szerint a személy és vagyonbiztonság az elmúlt hó folyamán általá­ban kedvező volt és semmi oly körülmény, mely a közigazgatás zavartalan menetére befo­lyást gyakorolt volna és különösebb intézkedést vont volna maga után nem fordult elő. Az ügyforgalmi kimutatás a következő: 1906. évi december hóról elintézetlenül átjött 705, f. év jan. hóban 2512 beérkezett ösz- szesen 3217 drb., ebből elintéztetett 2743 drb., maradt hátrálék 474 drb. Vármegyénk népoktatása január havi álla­potáról a tanfelügyelő jelentése a következő : A tankötelezettség végrehajtásának ellenőrzése céljából 13 körjegyzőnek az iskolai mulasztási büntetésekre vonatkozó nyilvántartása vizsgál­tatott meg. Meglett látogatva a rézteleki, orosz­falui, hiripi, madarászi gk., a hiripi ev. ref. és madarászi rk., valamint a nagykárolyi összes elemi iskolák, összesen 6 községben 16 isko­lában 37 tanító előadása. Számbavehető hiány a meglátogatott felekezeti iskolákban nem volt. Annál kedvezőtlenebb a kép Nagykároly város népoktatásának állapotáról, erről a tanfelügyelő a következőt jelenti: „A róm. kath. leányiskola I. osztályában 102 gyermek van elhelyezve. Elismerem, hogy igazság : itt a test a föld agyagából, emitt pedig az élet Iehellete árad reá és „igy lön az ember élő lénynyé“. Két részből állunk tehát, egyik sem léte­zett előbb a másiknál. Ez az agyag nem, — ebből lehet még por, sár, állat, növény, kőzet, az életnek ez a Iehellete sem, ez benn marad­hat ősi forrásában. Hanem ha az élet Iehellete az anyagot megeleveníti, akkor lesz az ember élő lény, nemcsak, hanem érző lény, sőt gon­dolkodó emberré, sőt úrrá; sőt királylyá a te­remtett dolgok felett. Milyen csodálatos erő ez az életlehellet, az én lelkem ! Nem sisteregve, dübörögve, szik­lákat hányva tölti be az anyagot, mint a gőz, a villám a maga kazánját vagy huzaljait, hanem csak orcáját éri az agyag-embernek és már ott van a hő, az idegáram, a véredények szaladó, bukdácsoló patakja. Csavar, biztositó, conden- sator, kettős vezeték, — egyik se kell, mind maga végzi az ember funkcióit. Az agy alaku­lásaiban ő a szereposztó, ő szalad a vérben, ő forralja a szivet, a gyomort, az emésztés nagy konyháját. Sohase mondta, hogy az anyag, ez a mi testünk neki szolgája, azt mondta: testvére. Előbb létezni nem tudott, később odahagyni nem akarja s egykor újra egyesül vele. Most pedig benne fekszik, amilyen nagy vagy kicsiny, betölti egészen. Ezért keresik hiába, hogy hol van a lelkünk. Pláton az agyba, a másik a szívbe, a zsidók a vérbe helyezték, a mai orvostudomány a nagy agyba internálja. Pedig mindenütt ott van ugyanazon egy lélek, testvére a testnek, része az embernek. Az ujjunk hegyében ő érez, a szemünkben ő lát, egyik helyen ízlel, a má­sikon hangokat vesz fel. Sőt egyenesen követeli magának, hogy mindent ő tegyen, hogy szabad röptét le ne kössék. Mert éltetni testünket, ez kötelessége és teszi, ám gondolkodni, érezni, akarni, ez gyö­nyörűsége és természetes ereje. És ennek az erőnek senki határt nem szab. A múltból ta­nulságait veszi, a jövőbe álmait és akaratát viszi. Az idő hát nem akadálya, megmérte az ég pályáit, a csillagok járását, kutatta az Isten titkait. A tár is eltűnik előle. Megismerte a le­hetetlenségeket, de feltárta a lehető dolgokat, a csodás dolgokat. Ismeri az erényt, megvetette a bűnt, rendszereket állított a tudománynak, a jogoknak és kötelességeknek. — És ha érezni kezd, akkor világokat dönt le és uj világokat teremt, a szemet szemért, fogat fogért világa helyén a szivet szívért világát, az irgalmasság, a megbocsátás, a társadalmi béke és rendezett­ség világát. És micsoda hatalom az, melyMucius Scaevolákat, Leonidásokat teremt, Jóbot, Sámsont, Makkabeusokat, az akarat hőseit állítja elénk ?! Mivé lett ime a spiraculum vitae, az élet Iehellete ! Hatalommá, mely állati, érező és szel­lemi életünket egyformán hordozza, szellemi hatalommá, mely körül az emberiség harcolt, hogy védje vagy megtagadja. Az óvilág,?a hindu filozófia amaz „esztelenségeitől“, melyeket a Bölcseség könyvének második fejezete tár fel előttünk egészen a jelenkori materializmusig szinte minden filozófiai és vallási tévely vagy meghamisította vagy megtagadta a lélek szelle­miségét. És minden pozitív vagy a kinyilatkoz­tatás végső szálain épülő vallás védte a léleknek szellemiségét, oszthatatlan egységét, természetes örök létét. Nekünk e mellett a szellemiség mellett egyszerű érveink vannak. Röviden egyet kettőt. Az anyag nem fogja fel sem a gondola­tok csoportosulását, irányát, sem az érzések vonalait és hullámait, az anyag nem ismer célt, a maga erejével nem tör feléje; a lélek ellen­ben gondolkodik, érez, akar, célokat szemlél és előre tör, viaskodik, győz. Tehát a lélek nem anyag. Az anyag tehetetlen, nyugszik, atiová he­lyeztük, a lélek pedig annál erősebben dolgozik, eped, törekszik, minél nagyobb erőszakot szen­ved, tehát a lélek nem anyag. A lélek törekvé­sei közül legfőbb a boldogságra való törekvés, melyet az anyag fel nem fog. Tehát a lélek szellem és nem anyag. De mikor a lélek szellemiségét emlegetem, felséges távlatok nyílnak előttem. A lelket ne­velni kell, akkor válik szellemmé. Minél gon­dosabb a nevelése, minél biztosabb alapot, csa­pást, ágyat talál magának, annál finomabb, szellemibb lesz, annál lelkibb vonásokat mutat. Az antik római jellemek a világuralom szellemébe voltak beágyazva. Ebből szívta fel lelkűk a hajthatatlanság, katonai erő, államböl- cseség szellemét. Athén művész szellemet ins­pirált fiai lelkének. A régi zsidó az isteni ve­zérlés tudatából vette lelke világát, szellemét. A feniciait a harsogó, tomboló, kincses tenger izgatta, evvel viaskodni, rajta győzni élet volt, hullámsirt találni, benne — gyönyörűsége volt. Ezeken a csapásokon keresztül azonban újat vágott a kereszténység. Napjöttével kóbor plánéta lesz minden csillag, csak a nap tündök- iik, emelkedik világit, hevit, éltet. Ilyen volt a kereszténység. Spiritus et vita! Hallják, kérem, szellem és élet. Csak ott van .élet, ahol ez a szellem, a keresztény szellem van, nélküle minden árnyék, umbra mortis, a halál árnyéka. Mint tűnnek el ennek a szellemőrnek jöt­tére a régi világtörténeti hírességek, mint lép­nek helyükre uj hatalmasságok a lelkiség ere-

Next

/
Thumbnails
Contents