Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-12-25 / 105. szám
4-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 105. szám. Micsoda zugás támadt: — Hiszen már 2 óra! Alig lehetett az éhes és szomjas magyarokat lecsillapítani, hogy — hiszen tévedés van, elszólás van a dologban: 3 és fél órára gondolta a főispán is, hogy folytatjuk a gyűlést, így aztán rendben van a dolog. Fél négyig már meglehet — ebédelni. * Hiszen hacsak ebédelt volna a tekintetes vármegye !... De iddogált is. És pedig nagy jóindulattal. Aminek menten láttatja is volt az árvaszéki ülnökök választásánál. Az első négy egyhangúlag ment, mint a karikacsapás. Nem úgy a Komoróczy—Luby-féle. Itt már bicskára ment a dolog. (Nocsak úgy: átvitt értelemben,) A főispán elrendeli a szavazást, a két skru- tinium nekifog az ügynek és egyszerre csak — éjféli sötétség borul a három teremre. Mind- ezideig illedelmes fényár övezte a kétféle kor- tes-rivalgást: Éljen Komoróczi! — Éljen Luby Géza! ... de a váratlan sötétség beálltával az egyik párt becsempészte a nagyterembe a Barnum & Bailey állatseregletét és nagyhama- rost 12 ökröt letaglózva, szétosztották azok párolgó porhüvelyét 13 oroszlán, 9 tigris, 8 sakál, 9 farkas, 2 hiéha és 6 párduczkölyök között. Az elefántok 6 kocsi szénát kaptak, a vízilovaknak 20 csebert vizet hoztak. De azok bort akarnak inni. Nem adtak nekik. Annál jobban bőgtek. És vagy 20 perczig az állatsereglet vendégszerepeit. Ez alatt a főispán behordatta összes multszázadbeli kandellábereit és Eördögh Gézától 10 vaggon milly-gyertyát hozatott. Már-már világos kezdett lenni, amikor egyszer csak fölgyulladt a százannyi villanyláng. Az állatseregletet elvezették és minden villanyórát mellé kivont karddal odaállítottak egy vármegyei diszhajdut. Annak az volt a hivatala, hogy mindig a drótot nézze. * Nagy volt az öröm az alvégen, amikor Kúllay Szabolcsot elsőosztályu szolgabiróvá választották 3 szónyi többséggel Domahidy Pál meg N. Szabó Istvánnal szemben. De az örömpohárba bele akart keverődzni az ürömcsepp. A választás után ugyanis dr. Jármy Béla tb. főügyész, aki a restauráczió egész tartama alatt váltig a törvényt magyarázta, tudomására adta a főispánnak, hogy a virilis záridő után beren- czei Kovács Jenő nem engedte a viriliseket a választott tagok szavazatait szedő küldöttségnél leszavazni. Kovács Jenő is elmondta és védte az ő helyes álláspontját s az amúgy sem éles intermezzo elsimult. Ennek kapcsán aztán szó esett a törvény- magyarázatról s az egyik havasfejü erdővidéki bácsi elmondta, hogy milyen furcsa mesterség a törvénymagyarázat. — A falum bírája — olyan magamivásu jó ötvenes özvegy ember, — nemrégiben megnősült. A gyerekeit jól ellátta, tehette. Még élni akart egy keveset. Egy jókötésü fiatal özvegyasszonyt vett el. Kérdem tőle a minap, hogy hát hogy miképpen van megelégedve az uj menyecskével ? — Nagyon meg volnék én, nagyságos uram, — mondja a biró. — csak hát egy kis hiba van! — No, mi baj ? — kérdem tőle. — Hát, hogy . . . szép is, meg jó is az asszony ... de hát . . . egy kicsit nagyon nagy az erkölcse . . . Mert hát a büntetőtörvénykönyv erkölcs elleni merényleteiből igy is lehet ám magyarázni az erkölcsöt. * Hát megvolt a restauráczió is. Nem igen értek a politikához, hát nem tudom, jó volt-e az eredménye. Mert beszélhet nekem a főispán, meg az alispán, hogy a tisztujitáshoz semmi köze a politikának. En tudom, hogy van köze. Mert hogy ha nem volna ; akkor én értenék hozzá. Nohát! . . . Belizár. CSARNOK. A Jézuska piaczáról. Az ajándékozók. I. Pali bácsi. Pali bácsi agglegény s igy természetesen neki kőll a legtöbb karácsonyi ajándékot venni. Mire való egy nőtlen valaki, ha arra nem, hogy ajándékokat vegyen ? Miután neki nincs se felesége, se gyereke, egyenesen smuczigság volna tőle, ha a sírba akarná vinni azt a pénzt, amit az ajándékokra kell költenie. Pali bácsi érzi a kötelességének súlyát és ahhoz alkalmazkodik. A legsúlyosabb kérdés, hogy kinek kell ajándékot vennie. Ha egy kimarad a lisztából, aki számított rá, vége a Pali bácsi földöntúli üdvösségének, ez ép annyi, mintha senkinek se vett volna semmit. Pali bácsi tehát két héttel az ünnep előtt megcsinálja a nagy lisztát. Ajándékot kell venni: I. Háznép: a) a szakácsnőnek, b) a szobalánynak,, c) a házmesternek, d) a házmesternének, e) a házmester kis fiának, f) a házmesterné nevelt lányának, g) a mosónő fiának. II. Rokonság: a) sógoréknál az asszonynak, b), c), d) és e) négy rendbeli fiúnak, f) és g) két rendbeli leánynak, h) a fiuk házi tanítójának, i) a leányok mam- zelljának, j) a házi tanító fivérének, k) a mam- zell unokanővérének, 1) a sógor kiskorú fivérének, m), n), o), p) a sógorék cselédségének. III. Társadalmi érintkezés: a) a trafikos leányának, aki a legvilágosabb trabukókat adja, b) a leveleket vivő hordár három gyermekének, e) a perlési végzéseket hozó bírósági kézbesítőket hozó bírósági kézbesítő gyámfiának, d) a kávéházi törzspinczér öcsikéjének, e) az újságos- bolt kasszakisasszonyának . . . És még vagy ötven helyre. A végén mégis lesznek húszán, akik az ünnep után a mellőzöttek haragos pillantásával néznek rá és konstatálják, hogy Pali bácsi a fösvények leg- utálatosabbja. II. A szerelmes fiú. Kétség és kín között vergődik. Tudja, hogy vesz valamit és nem bir elhatározásra jutni, hogy mi legyen az ajándéka. A mi ne legyen sablonos, ne legyen illemsértő, szerelmet leheljen és megmaradjon az udvariasság határán belül, ötletes és mégse nevetséget keltő. Eredeti és mégse olyan, hogy azt furcsának találhassák ... Ezt könnyű igy elgondolni, de a valósággá öntés igen nehéz. Vagy öt boltot járt végig, mindegyikben három óra hosszat in utoga itatott magának ezt, azt, amazt és nem tudott megállapodásra jutni. A boltossegédek gyanúsan néznek rá. Az egyik boltban azt hiszik : szoczialista, aki igy akarja „agyontámogatni“ az üzletet, másutt meg egyenesen tolvajlási szándékkal gyanúsítják. Végül megunja a dolgot és vesz valamit ; persze azt, ami neki legkevésbbé tetszik. Az ajándék izléztelenségét a hozzá irt ajánlás enyhíti: „ . . . Hiszen tudja Lili, hogy ha magához méltó krisztkindlit akarnak venni, az Úristen boltjába kellene betérnem és mind a csillagokat összevásárolnom ..." III. A szenzáczió-hajhász. Vannak, akik az ajándékozást nem tekintik puszta kötelességteljesitésnek, hanem nemes szenvedélyt találnak benne. Ezek azután úgy is gyakorolják ezt a mesterséget, hogy az eredetit, a különöset, a szenzácziósat hajhásszák. Amint a párizsi divathölgy megköveteli a szabójától, hogy neki olyan ruhája legyen, aminő senki másnak sincsen a boulevardokon, az ő ajándékuknak is olyannak kell lenni, amely mindenkit lefőz és lemarasztal. Ez persze nagy munkával és törődéssel jár. A bádogból való kormányozható léghajó már nagyon ócska. Az automobil, amelyiket föl lehet huzni, hogy az asztalon járjon — szintén nem uj. Az ólomtáborszernagy, amely egy titkos gomb nyomására vezényelni, sőt káromkodni is tud . . . már jobb, de mégse az igazi. A kóczczal tömött horvát képviselő, amely egy gummilabda nyomására fél óráig obstruál, megjárná, de nézzünk jobbat. Tetszik neki a fából való közös konyha, s a hatósági mészárszék czimü társasjáték, amelyben a tanácshoz czimzett babér üti a.mészároshoz czimzett szerkezetet... Tovább, tovább! S az ambicziója végre sikert arat: megvesz valamit, amiről senki se tudja, hogy micsoda s a gyerekek az egész ünnepre való fejtörőt szereznek vele. S miután nem tudják, hogy mire való, legalább nem is rontják el. IV. Az olcsó örömek. ... Persze mind szép, szép, de pénzbe kerül. A szegény családapa is érzi, hogy tartozik valamivel a Jézuskának — hiszen, ha nem hoz ajándékot, azt a gyermekek előtt a Jézuska renoméja sínyli meg — de hát ha nincs miből. Még a drágasági pótlékból se futja, — már ott, ahol kaptak drágasági pótlékot. Különben a drágasági pótték mindig azok közé a jövedelmek közé tartozik, amelyeket már előre elköltötték. Ilyenkor a gyermekeknek olyan karácsonyi örömet kell szerezni, amely nem kerül pénzbe. A legközönségesebb ezek közül, hogy a gyermekeknek szabad rósz - szalkodni. Sőt szabad az uj díványon uszodát és trambuünt játszani, ami máskor főbenjáró vétek volt. Szabad a nagymama parókáját az ágy alá csempészni, úgyszintén föl van függesztve a hegedü-leczke szent kötelessége. A határidőre szóló ajándékot: két héten elmarad a heti fejmosás és büntetlenséget biztosítanak a vakáczió után bekövetkező első szekundára. És több efélék. Ezek a legolcsóbb ajándékok és hányszor szereznek nagyobb örömet, mint a sok pénzbe kerülő játék, sip, dob, baba, huszár, meg a jó Isten tudja, amit a gazdag gyerekek már szinte blazirt egykedvüségge szednek össze a fenyőgalyak alól! —OS. Alkonyaikor. Irta: Gonda József dr. Szín: Vastagon szőnyegezett rokokóebédlő. Az ablakokon parfümöt árasztó selyem-drappéria Sehol semmi szöglet, semmi törés. Csupa kényelmes, meleg, izgató puhaság. Ezüst-nippek, bronz-szobrocskák, szecessziós mintájú por. cellán vázák a bútorokon. A merevhátu, hi_ deg borszékeken selyem fru-frus, égetett virágos párnácskák kacérkodnak. Alkonyodik. A nyárutói nap egy-egy sugara vérpiros kéveként táncol a színes virágos terem tarka- barkaságain. Az asszony: Harmincötéves. A hintaszékben ül s százredőjü pongyoláját igyekszik oly variációkba hozni, hogy erős, szoborszerüen telt termetének körvonalaiból az értékesebbek a körülményekhez képest érvényesüljenek. Különben még mindig szép, bár szőke, azaz inkább vörös, mert az a puha, szagos, meleg koszorú, mely a homlokát íveli, a leszálló nap egy-egy odatévedt, huncutkodó sugarától szinte lángszinüvé válik. A férfi: Az asszony lábai előtt ül egy taburetten. Túl a negyvenen. A vivőrök elegán- ciájával öltözött. Az arcán sok redő és még több unalom. Babrál az asszony virágos legyezőjével. Az asszony: Különös ember . . . Tehát magának egy szava sincs a múlthoz? Magát nem érdekli az én tízéves házasságom szomorú vezeklése? Maga nem kérd, nem vádol, nem követel, nem parancsol, nem átkoz? Legfelebb csak hallgat, cinizmusával gyilkol és a közömbösségével ingerel. Fáradt, mint egy kínai kuli, savanyu, akár a citromszelet s blazirt allűrjeivel túltesz egy rokkant generálison. Vagy mondja csak, annyira szegény, annyira tartalmatlan és virágnélküli volt az a múlt, érti, a mi múltúnk, hogy a lelkünk élő, lobogó, nagy impreszSirolin Emelt az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roohe“ eredeti csomagolást. F. Hoffmun-La Roche & Co. Basel (Svájc) 99 Roehe ff Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara üvegenkint 4.— korona.
