Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-02-06 / 11. szám

Nagykároly, 1907. február 6. 11. szám. III. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. « megjeleniiThetenkint kétszer szerdán és vasárnap. » Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. Telefon szám: 58. ----­Hi rdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. ------------: Fele lős szerkesztő és laptulajdonos: Kovács Dezső dr. Szerkesztő: Varjas Endre. Főmunkatárs: Tóth Zoltán dr. Előfizetési árak: Egész évre .................................................... Félévre .......................................................... Negyedévre..................................................... ...... Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. magyar hadsereg. Nagykároly február 5. (Z.) Az 1607. évi ujondéíszám meg­állapításénak tárgyalásakor lehetetlen, hogy eszünkbe ne jusson a magyar had­sereg. Folyton napirenden kell a kérdést tartani. Nem engedhető, hogy a hosszú s nagyszabású nemzeti küzdelem meddő maradjon. Mert ha belenyugszunk, úgy méltán hányják szemünkre, hogy nincs bennünk életrevalóság. Nem rendelkezünk a fejlődéshez megkivántató alapfeltéte­lekkel. Igaz, hogy a nemzeti jólét alapjait iparunk és kereskedelmünk fejlesztésével kell leraknunk, de ingatag talajon épül ez fel, ha nincs meg a magyar kard, mely annak biztosítékot nyújtson. Megnyugodni, megalkudni e kér­désnél nem szabad. Az élet-halál küz­delmet csak a kivivőit eredménynek sza­bad beszüntetni. Pihenni kényszerűségből lehet, de csak azért, hogy uj erőt gyüjt- sünk a küzdelemre. Látszólagos vívmányok bennünket többé ki nem elégíthetnek. Mindent aka­runk ! Az osztrák zsoldos banda rodhadt copfját elég hosszú ideig viseltük. Nem tűrhetjük, hogy néhány szűk látókörű zsoldos generális rendelkezzék a magyar fiuk vérével. Nem elég-e, hogy az átkos közös ügy koldusbotra juttat bennünket? A mindig Kánaánnak neve- ett magyar föld gyér lakóit sem képes már eltartani. Ha a mai arányokban folyik majd tovább a kivándorlás, úgy rövid időn belül oly képe lesz az országnak, mintha török, vagy tatár dúlta volna végig. Lakatlan, üres falvak ásitoznak majd az utas elé. De nem különös-e, hogy épen a magyarnak nincs saját hadserege? Hu­nyadi Mátyás fekete serege volt az első rendszeresebb állandó hadsereg a ke­resztény Európában. A fél Európa re­megett a hatalmas Corvin erejétől. Ma nincs hadsereg, mely magyar érdeket védjen. Íme a mult s a jelen! Nem követett-e el a nemzet maga mulasztást, hogy nincs magyar hadsereg? Bizonyára igen. A nemtörődömség, az udvar iránt való túlhajtott lojalitás s a kellő pillanat fel nem használása, sok bajt zúdított már nyakunkra. Ili. Károly király volt, aki a magyar országgyűléstől az állandó hadsereg fel­állítását követelte. A királynak katona kellett, a rendek megadták. De egy szó­val sem küzdöüék ki, hogy a vezényleti nyelv magyar legyen. így azután a csá­szári ezredekbe olvasztották be a ma­gyar fiukat is. Akkor az 1715. országgyűlésen kö­vették el a rendek a pótolhatatlan mu­lasztást. Pedig alig hihető, hogy III. Ká­roly, aki reászorult a rendek jóindulatára, kifogásolta volna a magyar vezényleti nyelvet ? Hiába a magyar lovagiasság, a magyar könnyű vér kiengedte a nem­zet kezéből csavarni a jogait védő kardot. Ma nem is az ad aggodalomra okot, hogy minden kikötés nélkül szavazzák meg az újoncot, mert ezt az egyesség, a béke kívánja. Félő azonban, hogy a régi kuruc erkölcs a hatalom birtokában ’lelohad. Főispánjaink és képviselőink a hatalom nyergében könnyen felejtik, hogy egykor a kurucelvek zászlóvivői ők voltak. Manapság talán lágyabb már a ma­gyar ember, mint régen volt. Régebben a bécsi parketten csúszott meg. Mostan­ság olyikat egy-egy felülről jövő kegyes pillantás már boldogítja s gyakran szé­díti. A hatalom magaslatán kemény fejre van szükség s megtántorithatatlan egye­nes lélekre. Szóáradattal ősi mulasztá­sokat pótolni nem lehet még kevésbbé a kívánságokat kielégíteni. A tett, bár­mily kicsiny legyen is az, minden be­szédnél többet mond. Felszólalásunknak nem akar más célja lenni, minthogy ébren tartsa a lel­kekben a magyar hadsereg szervezésé­nek a vágyát. Másrészt, hogy a hatalom kezelőit figyelmeztesse, hogy a magyar nép türelmetlenül várja az időt, midőn régi aspirációi végre-valahára testet ölt- hetnek. Nem szeretnők látni, hogy a mos­tani országgyűlés, ha a kellő pillanat elérkezik, ne érezné át hivatását. Az 1715. példát nem kívánjuk ismételten látni. Ne felejtsék képviselőink, hogy az udvari kegy múlandó, a nép akarat pedig megmarad tovább is. Városi közgyűlés. Nagykároly rendezett tanácsú város kép­viselőtestülete 1907. évi február hó 3-án rendes közgyűlést tartott. Debreceni István polgármester — mint elnök, a közgyűlést megnyitván, bejelenti a legtöbb adót fizető városi képviselők személyében beállott változást. Ezután megalakittatott a községi választók 1908. évi névjegyzékét kiigazító küldöttség, to­vábbá a legtöbb adót fizetők névjegyzékét egybe- állitó választmány, melynek elnökéül Dr. Kovács Dezső, tagjaiul Csipkés András, Fürth Ferenc, Vida Sándor és Lukácsovits János városi kép­viselők, jegyzőül Néma Gusztáv közig, jegyző választattak meg. Az igazoló-választmányba tagként Rooz Samu és Strohmájer Ferenc lett megválasztva. Megválasztatott a jogügyi-bizottságba Dr. Antal István, a szinügyibe Kaufmann Jenő, a Kossuth Lajos-szobor bizottságba Schuszterits Ferenc. A városi pénztárvizsgáló-bizottság Berger Ármin és Schuszterits Ferenc megválasztásával megalakittatott. Az adókivető bizottságba bizalmi férfiak­ként beválasztatott Pap István, Strohmájer Fe­renc és Szalay Bálint. Dr. Cservényák Káróly és Csipkés András megválasztásával megalakittatott az esküdtképes egyének alaplajstromát összeállító bizottság. A kereskedelemügyi m. kir. miniszternek a foglalkozást közvetítő s a cselédszerző iparra vonatkozó szabályrendelet módosítása — úgy­szintén a belügyminiszternek a közkórházi alap­szabályok módosítására vonatkozó leirata el­fogadtatott. A főgimnáziumnál létesítendő iskolaorvosi és egészségtan tanári állás tekintetében a köz­gyűlés úgy határozott, hogy amennyiben a hir­detendő pályázatra kellő minősítéssel biró orvos nem ajánlkoznék, a városi tiszti orvossal tölte­tik be a nevezett állást. A vallás és közoktatásügyi m. kir. minisz­ternek kertészeti szakirányú gazdasági ismétlő iskola szervezése tárgyában kiadott leirata el­fogadtatott. A kereskedelemügyi m. kir. miniszternek a Nagykároly—csapi vasútvonalon létesítendő motoros kocsi közlekedés tárgyábani leirata — mely szerint a kívánság ezúttal nem teljesíthető, — tudomásul vétetett. Dr. Somossy lgnácnak és néhai Makay József örököseinek kérelme, mely szerint telkük közös kapubejárójának tulajdonjoga nevükre át­írassák, továbbá Fogarassy János és István Hu­nyadi-utcai telküknek utcaszélesités céljára leendő kisajátításra vonatkozólag a határozat hozatal a március 3-iki közgyűlésre halasztatott el — te­kintettel a megjelentek csekély számára, — a közgyűlésen, figyelem nélkül a megjelent bizott­sági tagok számára, az érdemleges határozat meghozatik. A kassai m. kir. III. honvédkerületi pa­rancsnokságnak a laktanya törzsépületének, va­lamint a fegyverraktár további használatára vonatkozó értesítése tárgyában úgy határozottá közgyűlés, hogy a bérletet meghosszabitja. Az ovoda államosítása ügyében a köz­gyűlés azt a határozatot hozta, hogy miután az állam a népnevelési egylettel tárgyalásba nem bocsátkozik, átveszi a város az egylet által fen- tartott óvodát, a két gyermek menhelyet, fel­szereléseikkel együtt és azok adósságát elvállalja

Next

/
Thumbnails
Contents