Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-12-08 / 100. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK HETENK1NT KÉTSZER: SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. g+ Szerkesztőség és kiadóhivatal: IIétsastoll-utca 12. sz. a. ■ ■ - - rzz: Telefon szám: 58. ......... ... Hirdeté sek jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. ===== Lapvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Schröder Béla. Szintay Kálmán. Előfizetési árak: Egész évre ........................................ .. . Félé vre .......................................................... Negyedévre..................................................... "__= Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Kossutb Ferencz a siatusquoról és a függeüen- ségi párt helyzetére!. Budapest, 1907. decz. 5. Hónapokon át tartott nehéz küzdelmek után végre sikerült a magyar kormánynak megkötnie Ausztriával a gazdasági kiegyezést tiz évre. Nem állítja senki, hogy ez a vám és kereskedelmi szerződés teljes mértékben kielégíti a Magyarország részéről joggal támasztott összes követeléseket, de jól tudja minden magyar ember azt is, hogy az adott helyzetben, az adott viszonyok között ennél jobb kiegyezést nem lehetett kicsikarni Ausztriától. Amit tudás és akaraterő, párosulva a legtisztább és legönzetlenebb hazafisággal, megtehet, azt megtette a magyar kormány az osztrák kormánynyal hónapokon át folytatott nehéz tusájában. Belátják ezt azok is, a kik csak azért, hogy a mai koalíciós kormánynak kellemetlenséget okozzanak, a kákán is csomót keresnek és ezért nem is meri közülük állítani senki, hogy tudott volna ennél,jobb kiegyezést kötni, hanem egész kritikájukat arra alapítják, hogy a kiegyezést egyáltalában nem kellett volna megcsinálni, mert a kiegyezés nélküli állapot a statusquo alapján sokkal kedvezőbb az országra nézve. Ezzel a tarthatatlan, de plauzibilisnek látszó érvvel egyszer és mindenkorra le kell számolni és ezért kívánatos volt, hogy e nagyfontosságu kérdésben nyilatkozzék maga, a tárcájánál fogva erre nézve elsősorban illetékes miniszter. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter, a függetlenségi párt elnöke, a Magyar Tudósitó szerkesztőjétől erre nézve megképeztetvén, a következő nyilatkozatot tette : Mikor a jelen kormány az uralkodóval szemben azt az álláspontot foglalta el, — a mely álláspont az uralkodónak helyeslésével találkozott, — hogy ha nem lesz rendezhető Ausztriával a vám- és kereskedelmi ügyek kérdése, akkor, a reciprocitás alapján a statusquo tartassák fenn, a kormány ezzel határt akart szabni a háborúskodásnak, amely előreláthatólag kiüt Ausztria és Magyarország között arra az esetre, ha nem jönne létre megegyezés. Midőn ezt a határt meg akarta szabni, belátván, hogy nagy különbség van a guerilla-harc és a nyílt vámháboru között, akkor távolról sem foglalt állást a magyar kormány a mellett, mintha a statusquo fenntartása üdvös lenne az országra nézve. Megmondottam már felszólalásomban a Házban, hogy a statusquo fenntartása mellett lehetetlenné vált volna 1917-re az önálló vámterületre áttérhetésnek szerződési biztosítása, minek óriási fontossága van, mert ez nem olyan biztosíték, aminő az 1899. XXX. t.-c.-ben rejlett, amely tudvalevőleg Magyarország jogait egyoldalulag biztosítja, amiről azonban sem Ausztria, sem a ktiiállamok nem vettek tudomást, hanem olyan biztosíték, amely az internacionális tisztesség és becsület garanciája alatt áll és amelynek részleteit Ausztria is saját törvényei közzé iktatja. De ettől eltekintve sem lehetett vqlna a statusquo fenntartásával megvalósítani 1917-ben az önálló vámterületet, már csak azért sem, mert húsz olyan lejárat nélküli vám- és kereskedelmi szerződés van, melyek a közös vámterület alapján lettek kötve és amelyek Magyarország részéről fel nem mondhatók, hacsak e felmondáshoz Ausztria hozzá nem járul. Éppen ezt a hozzájárulást kellett tehát biztosítani. Ha e húsz szerződés nem lett volna egyoldalulag felmondható,' akkor azért lett volna lehetetlen az önálló vámterület felállítása, mert el sem. képzelhető az az állapot, amely tényleg beállott volna, hogy t. i. 1917- ben lettek volna az országnak az önálló vámterület alapján kötött szerződései és ugyanakkor lett volna húsz szerződése a közös vámterület alapján. A statusquo fenntartásával tehát elvesztette volna az ország mindazt, amiért érdemes volt nagy árt fizetni, hogy t. í. Magyarország önrendelkezési joga érvényesithetésének teljes birtokába jusson és hogy ezt Ausztria is szerződésileg elismerje, úgy az önálló vámterület, mint a magyar nemzeti bank tényleges felállithatá- sára nézve. De lettek volna a staíusquonak más hátrányai is, Elsősorban az a nagy krízis, amelyre rámutattam és amely bekövetkezhetett volna, ha Ausztria megkezdte volna ellenünk a guerilla-harcot, mint ahogy ezt a hosszú tárgyalások alatt az osztrák kormány jelezte is. Vannak, akik hibáztatják, hogy ennek a 'harcznak néhány részletére rámutattam. Ezek az urak szem elől tévesztik azt, hogy mig- magyarázataimmal Ausztriának semmit sem fedeztem fel, amit már nem tudott és amit az osztrák kormány e hosszú tárgyalások alatt nekünk maga több Ízben el nem mondott, addig másrészt hazafias kötelesség volt fölvilágosítani a magyar közvéleményt arról, mi lehetett volna a következése egy esetleges guerilla-harcznak a statusquo terén. Az a további nagy hátránya is lett volna még a staíusquonak, hogy az ország köz- gazdasági helyzetére óriási fontossággal biró egyezmények egész sorozata jár le ez év végével, amelyeknek fentartása a statusquo- val semmiféle összeköttetésbe nem lett volna hozható és amelyekre nézve már előre tudatta velünk az' osztrák kormány a hosszú tárgyalások alatt, hogy ezeket az egyezményeket nem is tartaná fenn és hogy arra meggyőződése szerint senki által nem volna kényszeríthető. Mindebből Magyarországra nézve oly bonyodalmak fejlődhettek volna ki, amelyeknek elkerülése hazafias kötelesség volt, kivált akkor, amikor lehetséges volt egyrészt az ország állami önállóságát nagyobb mértékben kidomborítani, másrészt önrendelkezési jogunknak érvényesithetését szerződésileg biztosítani. A mindenáron ellenzékieskedni akarók pártbontó törekvéseiről, általában a függetlenségi párt helyzetéről Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter a következőket mondotta : Midőn a mostani ellenzék az én régi beszédeimből részleteket olvas fel, nagyon téved, ha azt hiszi, hogy engem azokkal ellentétbe hoz. Amennyiben e beszédek az önálló vámterület felállításának elvét és kívánatos voltát hirdetik, ha volna időm és alkalmam, azokat akár szószerint is elmondanám újra a miniszteri székből. Ami pedig az akkori helyzetekre vonatkozó kritikát illeti, arra nézve nem mondhatok mást, mint azt, hogy az akkori helyzet semmiben sem hasonlított a mostanihoz és akiben nincs elég belátás arra, hogy ezt megtudná ítélni, vagy nincs elég szakismerete, hogy a külömbségeket, bár szemetszurnak, észrevegye, az sokkal jobban teszi, ha hallgat. Elégséges volna már az az egy külömbség is a mostani szerződés és az akkori szövetségi tervezetek között — amelyek egyébiránt papiroson maradtak, a papiros pedig türelmes és mindenféle jót, vagy rosszat rá lehet Írni — hogy az említett tervezetekben semmi kísérlet sem tétetett arra nézve, hogy egy adott időben az ország az önálló vámterületet és az önálló nemzeti bankot felállíthassa, a mostani szerződésben pedig, ismétlem, hogy nemcsak kísérlet tétetett erre nézve, hanem ez a tény szerződésileg biztosíttatott is. Már maga ez a külömbség elég volna arra, hogy a közgazdasági téren legelemibb ismeretekkel biró egyén is belássa, hogy amit én az akkori helyzetekről mondottam, az ilyen csz- szefüggésben a mai helyzetre nem vonatkoztatható. Nem is említem meg azt, hogy annak idején semmiféle kényszerhelyzet nem volt, most pedig, van, továbbá, hogy az említett vámszövetségi tervezetekben a magyar állami önállóság kidomboritásáí egyáltalában nem kisérlették meg, most pedig ez a leghatározottabban keresztül van vive. Ami a függetlenségi párt állásfoglalását illeti, ez abból a helyzetből folyik, amely a koalíció hatalomra lépésének szükséges, lojális és becsületes következménye. A koali- zált pártok egy tisztán körvonalazott programnak megvalósítására vállalták el a hatalmat, annak megállapításával, hogy mindenik párt megtartja a maga elveit. Természetes, hogy a kormányzást csakis a meglevő alapon lehetett volna folytatni, ami egyébiránt még akkor is, ha a függetlenségi párt egymaga vállalna kormányt, így lenne mindaddig, amig a meglevő törvényes alapot alkotmányos utón meg nem változtathatná. Midőn tehát a függetlenségi párt, mint a képviselőház többsége a meglevő törvények végrehajtására és a kormányzásra eszközöket nyújt, nem elvét adja fel, hanem egyszerűen lojálisán teljesiti azt a megegyezést, • amelynek létrehozatalát az országnak igen súlyos helyzete tette hazafiui kötelességgé és amelyet megértett és szankcionált
