Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-12-08 / 100. szám

2-ik oldal SZATMÁRVÁRMEGYE. 100. szám. az egész ország. Aki gáncsolja a független­ségi pártot azért, hogy nem szegi meg a szövetséges pártokkal kötött megállapodá­sokat és nem érvényesíti túlsúlyát, mint kép­viselőházi többség, hanem lojálisán közre­működik abban, hogy a kitűzött cél eléres­sék, az megfeledkezik arról, hogy milyen helyzet tette szükségessé a kormányzás átvé­telét és nem akar tudomást venni arról, hogy mily óriása bonyodalmak állanának be, ha a kitűzött cél elérése előtt a függetlenségi párt szétrobbantaná a megegyezést. Ha pedig emlékszik amarra és van tudomása arról, akkor gáncsolásával azt bizonyítja, hogy nem * törődik hazájának sorsával, hanem egyetlen célja az, hogy a mai helyzettel szembeszáll­jon. A függetlenségi párt tehát bölcs és ha­zafias magatartásáért nemcsak nem gáncsol­ható, hanem ellenkezőleg dicséretet érdemel, mert ezzel bizonyította be legjobban, hogy mint az országnak többsége, nemcsak elve­inél, hanem higgadtságánál, mérsékleténél és belátásánál fogva is hivatott arra, hogy az ország kormányzatának gyeplőjét kezében tartsa. HÍREK. — Tisztelettel felkérjük mindazon előfizetőinket, kik előfizetési dijjakkal hát­ralékban vannak, hogy azt 8 nap alatt a kiadóhivatalhoz juttatni szíveskedjenek, mert ezen idő eltelte után postai megbízás utján fogjuk az előfizetési dijakat be­szedni. — Áthelyezés. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Pircsy János nagybányai tanítót a nagynyiresi állami elletni iskolához helyezte át. — üj járás vármegyénkben. Szat- márvármegye rendes őszi közgyűlése a főispánnak a közigazgatási bizottságban tett javaslata alapján behatóan indokolt fölterjesztéssel élt a belügyminiszterhez, hogy Avasfelsőfalu székhelylyel uj járás kerekittessék ki a szinérváraljai járásból. A fölterjesztés indokait annak idejében bőven méltattuk. Dr. Falussy Árpád, vármegyénk főispánja, aki hivatalos ügyek intézésére most három napig Budapes­ten tartózkodott s onnan pénteken este érkezett haza, Nagykárolyba : ennek a fontos vármegyei ügynek is beható után­járást szentelt s örömmel értesült arról, hogy a belügyminiszter teljes odaadással méltányolja a fölterjesztés óhaját s annak teljesülése már csak rövid idő kérdése. A költségvetés tárgyalásának keretén belül jut az is dűlőre, január, esetleg február hónapban s igy remélhető, hogy az uj járást már 1908. júliusára meg­szervezheti a törvényhatósági bizottság. — Ugyanilyen kedvező kilátások mellett várja ugyanakkorára elintézését a máté­szalkai második szolgabirói állás szer­vezésének ügye, amely szintén a költ­ségvetéssel egyidejűleg nyer megoldást. — Nemesség átruházás. A király megen­gedte, hogy Szentiványi Szent-Ivány Zoltán ve­tési földbirtokos, valamint Szentiványi Szent- Ivány Károlyné született Hidaskürthi Nagy Blanka, Felsőkubini és Deménfalvi Kubinyi Györgyné született Hidaskürthi Nagy Leona és Hidaskürthi Nagy Tibor, nevezett Szentiványi Szent-Ivány Zoltánnak „Szentiványi“ előneve és nemesi címere átruházása és a Szent-Ivány név használhatása mellett örökbefogadott gyer­mekei előnevüket „Liptószentiványi“ alakban használhassák, és hogy az örökbefogadás tár­gyában kelt elhatározásáról szóló oklevélben is a család előneve már ezen alakban irassék. — Küldöttség a főispánnál. Nov. 28-án a szinérváraljai járásbeli törvényhatósági bizott­sági tagok Ujfalussy Miklós elnöklete alatt népesen látogatott értekezletet tartottak, melyen bizalmat szavaztak a szinérváraljai járás jelen­legi főszolgabirájának, Bay Miklósnak s hatá­rozatiig kimondták, hogy Baynak az általános tísztujitáson leendő újbóli megválasztását a járás érdekeire nézve feltétlenül szükségesnek tartják s küldöttség' utján fogják felkérni a főispánt és alispánt is Bay megválasztásának támogatására. Az értekezlet e határozatát megkiildötte az ösz- szes megye bizottsági tagoknak is. A szinérváraljai járás megyebizottsági tag­jainak tizenkéttagu küldöttsége ma délelőtt 11 órakor tisztelgett Ujfalussy Miklós cs. és kir. kamarás vezetése mellett dr. Falussy Árpád fő­ispánnál, majd Ilosvay Aladár alispánnál. Uj­falussy Miklós, a küldöttség szónoka hivatkozót a november 28-án tartott járási értekezlet jegy­zőkönyvére, amelyet a főispánnak is beküldöt- tek s szóval is tolmácsolja a járás közönségé­nek azt a kérelmét, hogy a főispán hasson oda, hogy a deczember 19-iki tisztujításkor lehetőleg a most hivatalban lévő tisztviselők maradjanak meg állásaikban. Nyomós érvekkel támogatja a küldöttségnek ezt a kérelmét. Dr. Falussy Árpád főispán lekötelező szí­vességgel fogadta a küldöttséget é$ válaszában ismételten hangsúlyozta azt, aminek utóbbi idő­ben személyes érintkezésekkor nem egyszer adott kifejezést s mint azt a Szatmárvármegye is több ízben fejtegette, hogy szerinte a vár­megyei tisztikarban tisztogatásra immáron nincs szükség; elvégezte már azt a másfélév előtti részleges tisztujitás. (Helyeslés). Nem titkolja, hogy meggyőződése szerint a vármegye mai tisztviselői úgy politikai, mint hivatali megbíz­hatóság tekintetében kifogáson felül állanak és hivatali készségük, tudásuk is bátran áll min­den bírálatot: Éppen azért adott ő is kifejezést amaz óhajának, hogy a tisztikar maradjon meg mai statusában. (Éljenzés.) Ő, aki 14 éve tagja Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának: mindenkor abból a szempontból vett részt a vármegye közügyeinek intézésében, hogy a vár­megye önkormányzati jog- és hatásköre a lehe­tőleg kitágitassék. Most, mint főispán is, a közjó érdekében csak óhajtásának adott kifeje­zést s ezennel újólag megismétli azt, de a dön­tés — a megyegyülés joga. A jelölő bizottság kandidál, a törvényhatósági bizottság dönt. De kötelességének tartja rámutatni arra, hogy az ő hirdetett álláspontja a megye- belső békéjére és a méltányosságra egyaránt figyelemmel van. Éppen ezért köszöni az illusztris küldöttség utján tolmácsolt bizalmat és biztosítja az ő révükön is az érdeklődő közvéleményt, hogy amennyiben rajta múlik: méltatlanság, vagy plána jogtalan­ság nem fog esni senkin. A küldöttség zajosan megéljenezte a főis­pán válaszát, aki a további barátságos időzés és beszélgetés során még arra is rámutatott, hogy tömegesebb, vagy váratlan bukások mel­lett a vármegye nyugdíjalapja olyan nagy meg- terheltetésnek volna kitéve, hogy annak pót­adóval való fedezéséhez kormány-hozzájárulás volna szükséges. A küldöttség ezután Ilosvay Aladár alis­pánnál tisztelgett, aki a főispánéhoz hasonló szellemben válaszolt. — A kormány gondoskodása a visz- szavándorlottakról. Ezerszámra érkeznek vissza Amerikából reményeikben keser­vesen csalatkozott honfitársaink. A kor­mány tőle és anyagi eszközeitől telhető- leg segedelmükre siet a visszavándor- lottaknak s ma is a következő felhívást teszi közzé: A visszavándorlók munkás-köz- vetitése ügyében a földművelésügyi minisztérium munkásügyi osztálya, ezen az utón is felkéri a munkaadókat, ha bármilyen munkásokra szükségük van, szükségletükről a bérfeltételek közlé­sével : szóval, levélben vagy távirat­ban értesítsék a munkásügyi osztályt. Földmivelésügyi minisztérium. — Vakondokmunka. A Hir czimü buda­pesti lapnak ma délután Nagykárolyba érke­zett számában tendencziozus nagykárolyi tudó­sítás alapján arról olvasunk czikket, hogy dr. Falussy Árpád főispán, e hó 1-én, vasárnap este fél 9 órakor a vonatról hazatértében, a kocsist botjával megfenyítette volna. A gonosz czélzatu nagykárolyi tudósítás és — feltételez­zük — jóhiszemüleg közzétett iapközlemény- nyel szemben kötelességünknek tartottuk, hogy utána járjunk a dolognak s igy a való tény­állást több oldalról beszerzett egybehangzó in- formácziók alapján röviden ismertetjük: Dr. Falussy Árpád főispán, titkára Kálnay Gyula belügyminiszteri s. fogalmazó kíséreté­ben, a múlt vasárnap este Nagybánya felöl haza érkezett Nagykárolyba. Fogata nem várta az állomásnál s igy a főispán a legközelebbi bér­kocsiba szállott titkárával s a vármegyeháza felé hajtatott. Alig fordult ki a rozoga bérkocsi a Kálmánd-utczára: a lovak megállották, s reszkető inakkal,, gőzölögve topogtak a sárban. Látnivaló volt tüstént, hogy az állatok holtra- fáradtak. A főispán a kocsistól tudakolta, hogy miért állt meg s egyben szemügyre vette a jármüvet és a lovak szerszámát s ekkor föl­háborodva látta, hogy a kocsi is, de meg a szerszám is lehetetlen állapotban van. A lovak­nak még zablájuk sem volt s az istrángokat is csak egy kis kócz tartja össze. Emiatt ki is fakadt a bérkocsi tulajdonosa ellen s erélyes hangon tudtára adta a kocsisnak, hogy erről a képtelen hanyagságról másnap jelentést tesz a rendőrségen. Nagy József kocsis erre nekibő- szült és a tulajdon gazdáját szidva, aki ilyen gebéket biz rá s ezzel neki kellemetlenséget okoz : a kiállott lovakat kezdte ostornyéllel agyba-főbe püfölni és rángatni, hogy azok majd hanyatt rogytak. Erre a főispán sétapál- czájával figyelmeztetőül megbökte hátulról a kocsist és rákiáltott, hogy ne kínozza a szegény párákat, — inkább gyalog megy haza. S úgy is tett, titkárával gyalog ment a vármegye- házára. A kocsis lépésben, vezetéken hozva a lovakat, egy jó negyedóra múlva érkezett csak oda, hozva a kocsin hagyott kézitáskákat. Je­lentkezett a főispánnál és csaknem sírva kö- nyörgött, hogy ne tegyen a rendőrségnél jelen­tést. A főispán azomban még az este folyamán több oldalról is hallotta, hogy ehez hasonló esetek napirenden vannak a bérkocsi-tulajdo­nosok lelketlen kapzsiságából: megtorló intéz­kedés végett tudomására juttatta az inczidenst a rendőrségnek. E tekintetben tehát igen hasz-

Next

/
Thumbnails
Contents