Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-12-01 / 98. szám
2-ik oldal SZATMÁRVÁR MEGYE. 98. szám. tozás nem lesz; az árvaszéknél csakis a két nyugdíjba menő ülnök helyébe kerülnek uj erők; a főszolgabírói állások terén csakis a szinérváraljaiban lesz pályázat és küzdelem, a többiben marad a mai állapot, ugyannj ira, hogy más főszolgabíróval szemben máig még nem érkezett be pályázat. Az önként megüresedő állásokra aztán van elég pályázat és hadd legyen küzdelem. Ez már hozzátartozik a vármegyei élet természetrajzához. De a fönnebb megirottak állnak És ebben a becsületes, igazságos és méltányos megállapodásban csak a gonosz indulat kereshet gáncsolni valót. Mert úgy a vármegye vezetősége, mint a törvényhatósági bizottságnak eleddig egyöntetű többsége arra az álláspontra helyezkedett, hogy az eddigi tisztviselők maradjanak meg állásaikban és a restauráczió szelleme ne legyen folytatása annak a régi, ebül járt rendszernek, amely legjavarészt kezdő, kapaszkodó fiatalemberek érdekeiéit, az érdemes és komoly szolgálatot teljesített régi statust kiforgatta összeszokott valójából és alacsony érdekek kedvéért évekre kiható kötőt nyűgözött a vármegyei élet ügyvitelének kerekére. A vármegye vezetősége külömben is, állásfoglalásának méltányos és igazságos volta kétségen felül állván, még igen helyesen: azt is latra tette, hogy munkabíró idősebb tisztviselők elejtésével súlyos teher háramolnék a nyugdíj-alap rovására s már ez a szempont is majdnem döntő a tekintetben, hogy a posszi- dens tisztikar maradjon meg, ha egyéb tekintetben eleget tesz kötelességének. Tudjuk, sezt vármegyeszerte elismerik, hogy a főispánt a tavalyi tisztviselőválasztásokkor sem vezették pártpolitikai szempontok. Pedig akkor még tű- lon-túl feszültek voltak az idegek. A tisztesség kérdése volt a döntő, ha képzettség, tudás és az erkölcsi megbízhatóság megfelelt. (Ha valaki darabant volt: annak semmi köze sem volt a tisztességhez, sem az erkölcsi megbízhatósághoz. Au contrair!) A tisztujitás tehát megtörtént tavaly ezen az ideális alapon, a jók most már arra törekesznek, hogy aki jó volt tavaly, jó legyen ma is. Mert ezzel is dokumentálni akarják az uj korszak igazságszeretetét és méltányosságát a régi rendszerrel szemben, amely nem a valódi érdemet, a terhes szolgálatban eltöltött időt, a becsületes munkában edzett tisztességet ápolta, hanem a pártpolitikai szolga- lelkiiséget. A 19-iki restauráció erkölcsileg vérig sújtó ostorcsapás legyen a letűnt rendszernek minduntalan feltolakvó ábrázatán, végig. A vármegyei tiszteletbeli állások. A deczember 19-iki általános vármegyei tisztujitás- sal egyidejűleg, természetesen megszűnnek a vármegyei tb. állások is s azoknak újból való adományozása ismét a főispán diskreczionális joga. Értesülésünk szerint: dr. Falussy Árpád főispánt, e jogának gyakorlása körül nemcsak a méltányosság, hanem az érdem igazi elismerése fogja a jövőben is, első sorban vezérelni. A néppárt áskálódása. Fővárosi lapok már napok óta Írnak arról, hogy a néppárt néhány elégedetlen tagja, titkos összejövetelen állást foglalt volna az egyszakaszos kiegyezési-indemni- tás javaslata ellen s annak megszavazását valamelyes követelések teljesítésétől tette függővé. Ilyen követelések — mint külömböző laptársaink írják: — a katholikus autonómia határidőhöz kötött törvénybeiktatása, — a néppárt egyes tagjai által nehezményezett közigazgatási sérelmek reparálása, egynéhány föispánság elnyerése és három hivatalban lévő főispánnak távozása volna. Ennyiben rekapitulálhatjuk a fővárosi lapok nyomán az elégedetlenkedő néppárti képviselők követeléseit. Bennünket legközvetlenebbül az állítólagos követelések legutolsója érdekel, amennyiben a szállongó hírek névleg is regisztrálták dr. Falussy Árpád főispánt, a nyitrai és a zalai comes társaságában, mintakiknek távozása egyik jelentős ára volna a kiegyezés egyhangú megszavazásának a néppárt részéről. S mert hogy ilyen közelről érint bennünket, szatmárvármegveieket és nagykárolyiakat egyaránt ez a politikai híresztelés, — Falussy főispán távollétében, kompetens budapesti forráshoz fordultunk tájékozódásért. S igy tudtuk meg közvetlenül — amint egyébiránt máig már a fővárosi lapok is hozzák, — hogy a néppárt egyes elmeinek ilyen irányú inkorrekt taktikázásáról szóló újságírók teljesen alaptalanok s azokat maga, gróf Zichy Aladár miniszter is, a néppárt elnöke, erélyesen megczáfolta. Ilyen megnyugtató és autentikus felvilágosítás után, csakis a híresztelés alapossága iránt méltán és élénken érdeklődő közönség iránti köteles figyelmünk késztet bennünket arra, hogy ezzel a politikai helyzet-képpel foglalkozzunk, mert csak valamelyest is tájékozódott politikusnak egy pillanatra sem volna szabad hitelt adnia az olyan verziónak, amely a liberális Szatmárvár- megye annyira liberális gondolkodású főispánjának, dr. Falussy Árpádnak utódául — egy néppártit hoz kombináczióba . . . Politikai hetiszemle. Nagykároly, nov. 30. A horvátok, akiknek balkáni levegőben megdermedt tagjait 1868-ban a magyar lovagiasság és testvéri érzület melengette fel, megmartak bennünket, amint erre alkalmuk nyílott. Rutül, alattomosan, fegyverbarátságot színlelve férkőzött be a parlamentbe az a frakezió, a melynek aztán az lett a legelső dolga, hogy munkájában megbénítsa ezt a parlamentet. Vélt hatalmuk tudatában, erejük tobzódásában nyíltan készültek arra, hogy végkép lehetetlenné tegyék a Ház ülésezését, s a mellé a szégyen mellé, amit hónapok óta hoztak karatyolásuk- kal a képviselőházra, még kátyúba is rekesszék az ország szekerét a kiegye :ési javaslatok meg- obstrulásával. Bölcsen tudták a jó urak, hogy ezeknek a javaslatoknak léte terminushoz van kötve, amelynek be nem tartása beláthatatlan következményeket vonna maga után. Nos, ók éppen ezeket a beláthatatlan következményeket akarták a nemzet nyakába zúdítani: a magyar nemzetet, mint szerződő felet megbízhatatlannak bélyegezni s amúgy is ingó gazdasági helyzetünket teljesen fejtetőre állítani. Hála a kormány elhatározottságának, ez a szép törekvésük nem fog sikerülni. Kihúzták a legerősebb méregfogukat, elcsorbult a hegye annak a lándzsának, amelyet neki szegeztek a nemzet mellének. Most, amikor a képviselöház rátért a kiegyezésben létesített egyezményeket egyetlen szakaszba összefoglaló törvényjavaslat tárgyalására, már csak a magyar pártok hazafiasságán, összetartásán múlik, hogy e javaslat deczember végéig elfogadtassék és igy elsiilyed- jen a horvát képviselőkkel az a mocsaras talaj, amelyen dicstelen működésűkben lábukat megvetették. Ma már bizonyos, hogy hosszabb-rövidebb ideig tartó tárgyalás után az egy §-os kiegyezési felhatalmazás kellő időre törvénnyé válik. Az elmúlt napokban, országos és fővárosi pártok konventikulumain a nemzet vezéreinek Kos- swf/z-nak és Apponyi-nak sikerült teljesen meggyőzni mindazokat, akiknek e törvény iránt becsületes aggályaik voltak, arról, hogy ennek törvénnyé válta nemcsak a tovább-kormányzás- nak sine qua nonja, hanem egyáltalán nem is rejt magában semmiféle veszélyt. Nem rejt veszélyt, mert először a kiegyezési egyezmények egész komplexuma ismeretes és úgy a képvise- lóház bizottságaiban, mint a pártok konferen- cziáin teljes részletességgel tárgyaltatott, meg- vitattatott és elfogadtatott és mert másodszor, kötelezi ez a törvény a kormányt arra, hogy a normális parlamenti viszonyok helyreállta után a kiegyezési törvényjavaslatokat egész terjedelmükben letárgyaltassa. A mi pedig a törvényjavaslat preczedenst alkotó voltát illeti, hát ez sem komoly ellenvetés, mert preczedens egyáltalán nem-is létezik. De egy esetleges erőszakos kormányzatnak nincsen is szüksége semmiféle preczedensre, mert amit erőszakkal el akar követni, azt pre- czedensek nélkül is elkövetheti. Különben is a szerződések nemcsak egyenként törvénybe fog- nab iktattatni, hanem garancziát vállalt a kormány aziránt is, hogy ezeket a benyújtott javaslatokat le sem veszi a napirendről. * ❖ * Persze a magyar politika Don Quichotte- jai folytatják szélmalom harezukat a függetlenségi elvek megvalósítása czimén. Mázsás frázisokkal dobálóznak és fürödnek, lubiczkólnak vélt népszerűségük langyos, napsütéses hullámaiban. A kis honmentők persze officziell állást foglaltak a kiegyezés ellen, amelyről .pedig Ap- ponyi Albert gróf éppen a napokban mutatta ki, hogy az nem annyira a benne a jelen számára megszerzett vívmányok szempontjából, hanem főként abból a szempontból előnyös, hogy el- hengeritette a függetlenségi párt utjából azokat az akadályokat, amelyek elzárták előtte elvei megvalósításának, az önálló gazdasági berendezkedésnek lehetőségét. Dehát hiszen ők nem is akarnak igazi gyakorlati függetlenségi politikát. Nekik hiába magyarázzák, hogy éppen a legjobb utón van a kormány a 48-as hagyományok megvalósítása felé, hiába bizonyítják napnál világosabban: ők megingathatlanok, mert ők ellenzékesdit akarnak játszani, ha játékukba belevérzik is az ország. még akkor is, ha a nemzet legmérgesebb ellenségei a játszótársaik. Az olcsó népszerűség hajszolásában végképpen elfeledkeznek arról a régi közmondásról: „Madarat tolláról, embert barátjáról.“ A politikust meg a — szövetségeseiről. Olyanok ők, mint az a vásott gyerek, akinek egyszer, hogy sírása juhá'zék, mindent kínált a szüléje, amit szeme szája kívánhatott, de semmi sem kellett neki. Mikor aztán megkérdezték, hogy miért bőg, mitakar hát voltaképpen, akkor kizokogta: „Bőgni akarok!“ ... Ők is bőgni akarnak! SZATMÁRVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP * Előfizetési ár: Egy évre .... 8 kor. — fill. Félévre .... 4 kor. — fill. Negyedévre ... 2 kor. — fill. Egy hóra .... — kor. 70 fill. Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszOn* kti a köhögést, váladékot, éjjeli Izzadist Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche" eredeti csomagolást. F. HofTmann-La Roche Sl Co. Basel (Srljc)
