Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-12-01 / 98. szám
98-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. Szlöjd — Nagykárolyban és Szatmárvármegyében. Nagykároly, nov. 29. Szlöjd. Valahonnan a fjordok hazájából szakadhatott hozzánk ez a szó és ez a fogalom. Azt jelenti egyébiránt — átvitt értelemben, — hogy „magad uram, ha szolgád nincs.“ Vagyis, hogy: akinek mire szüksége van, annak ne kellessék minden semmiségért a szomszédba szaladnia, még ha csak egy kapanyél megfaragása is az a semmi. A szlőjdnek az a czélja, hogy kioktassa az embert arra, hogy ami hétköznapi dologra, eszközre szüksége van a ház körül: azt maga szerkeszsze meg. Olyan általános ipari készség elsajátítására neveli az embert a szlöjd. Széket faragni, enyvezni, — házi-vásznat fonni-szőni, olcsóbbféle edénynemüt gellen- csérelni, — lakatot, závárt igazítani, — szerszámnyelet faragni, — szerszámot karban tartani : ez ennek a furcsa szónak a fogalma. A szlőjd-nek lelkes pártojója és patronája gróf Károlyi Gyuláné, szül. Károlyi Melinda grófnő, aki ezt a gyakorlati értékű népnevelő akcziót át akarja telepíteni az ő szükebb hazájába, Szatmárba is, és a főispánnal való előzetes megbeszélés után a minap leküldötte Guttenberg Pál szaktanárt, aki az illetékes és hivatott köröket kimerítően tájékoztatta a szlöjd mibenlétéről. A szaktanár szives fogadtatásra talált dr. Falussy Árpád főispánnál, aki városunk érdemes polgármesterét, Debreczeni Istvánt is magához kérette a tanácskozásra, amelynek czélja volt, hogy vármegyénkben is meghonosodjék ez a közhasznú intézmény. A szaktanár kifejtette programmját. Ezek szerint a szlőjd-egyesület czélja, hogy szakértelmes és czéltudatos neveléssel arra is kiokuljon az iskolába járó gyerek, hogy értelmi képességeihez mérten a szabványos házi-szükségletek : szerszám, edény, vászonnemu, primitívebb technikai munka — mondhatjuk: egy ponduszos inga-óra pormentesitése — végzésére eléggé ügyes és kész legyen. Hogy ne kellessék neki: pl. egy szemétlapát egyenesre kalapálásáért 5 krajczárt fizetni egy drótostótnak, avagy ne kellessék neki nyeléthagyó baltával a bognárhoz szaladni, avagy ha kicsorbult egy köcsög, ne kellessék azt mindjárt a szemétre dobnia. Mert még a csorba köcsögöt is lehet valamire használni, csak tudni kell, hogy mire. Erre tanít meg a szlöjd. Magunkról tudjuk, hogy a gyerek-élet játék, haszontalan babramunka. Ezt a közös emberi vonást szedi paragrafusba a szlöjd és — játszat a gyerekkel öntudatosan. Fából faragtat, agyagból formáltat, drótból, szegből hajlittat, részeltet hasznos dolgokat: egy-két krajczáros semmiségeket eleinte, majd aztán érlelődő hajlammal értékesebb dolgokat. Úgy, hogy mire az a gyerek elvégzi az elemi iskolát, már nemesak az abcét, meg az egyszeregyet tudja, hanem azt is, hogy mi a hibája a mángorlónak, amikor zökken, vagy nehezen járva, nyikorog. És azon segíteni is tud, mesterember közbenjötte nélkül. Fő-fő czélja pedig a szlőjdnek, hogy agyerekkel szinte akaratlanul elárultatja, mire van hajlama. S ha ezt figyelembe veszi a tanító, a szülő : tudni fogja milyen ipari, milyen foglalkozásbeli pályára adja a gyereket. De meg ha gazdának marad is, nagyra fokozza önbizalmát, mert érzi, tudja, hogy szükség esetére kézügyessége mindenkor jelentős együtthatója lesz háza tájéka rendbentartásának. A szlöjd nagy szocziális jelentősége is- metetében, örömmel üdvözöljük gróf Károlyi Melinda úrasszony akczióját és erősen hiszsztik, hogy annak gyümölcsöző tere nyílik városunkban és vármegyénkben. Dr. Falussy Árpád főispán és Debreczeni István polgármester is átlátták az intézmény nagy értékét és meg is egyeztek abban, hogy a nagykárolyvárosi és a környékbeli tanerőket megnyerik az ügynek, amely éppen az alsóbb néposztályra nézve be- láthatlanul nagy értékű. Az akczió bevezetése az volna, hogy a városi és környékbeli tanítókat és tanítónőket a folyó iskolai év végeztével egy háromhetes együttes kurzuson kioktatnák a szlöjd gyakorlati módszereinek tanítására. Ez irányban másnap már érintkezésbe lépett a főispán Bodnár György kir. tanfelügyelővel, s ugyanakkor dr. Vajay Károly szatmári polgármesternek is bemutatta Guttenberg Pál szaktanárt. Ezek az urak is lelkesedéssel fogadták az eszmét és legmeszszebbmenő támogatásukat ígérték meg a terv keresztülvitelére. A lehetőség szerint a nyári tanfolyam — a leendő oktatók részére — teljesen költségmentes lesz. A Láptársulat közgyűlése. A „Szatmárvármegye“ tudósítójától. Nagykároly, nov. 29. Az „Ecsedi-láp lecsapoló és Szamos-bal- parti ármentesitö és belvizszabályozó társulat“ november hó 28-án d. e. 10 órakor közgyűlést tartott gróf Károlyi Gyula elnök vezetése mellett Nagykárolyban, a vármegyei székház nagytermében. A közgyűlésen 530 részvény képviseletében mintegy ötven társulati tag jelent meg. Miután ez a mennyiség nem üti meg az 1402 részvény felét, a tárgysorozat 8. és 17. pontjának letárgyalására az alapszabályok értelmében 8 nap múlva uj közgyűlés hivandó egybe, a mely tekintet nélkül a deponált részvények számára : határozatképes lesz. Egy 700,000 koronáig terjedhető folyószámla-hitelkölcsön az egyik tárgy, a másik pedig a társulati alapszabályok ellen tett észrevételek tárgyában kiadott földmivelésügyi miniszteri rendelet felolvasása és határozathozatal az alapszabályokon teendő változtatások dolgában. A tárgysorozat több 18 pontját letárgyalta a közgyűlés. így tudomásul vette az elnöki előterjesztéseket, amelyek során felolvasásra került özv. Károlyi Istvánná grófnő köszönő levele, a férje elhalálozása alkalmából a társulat részéről kifejezésre juttatott részvétért. Egész terjedelmében és minden részletében tudomásul vette a közgyűlés Péchy László igazgató főmérnöknek jelentését az 1906. évben teljesített munkálatokról, a társulati pénzügyekről, az osztályozásról és a tavaszi árvédelem költségeiről. Megnyugvással jutott továbbá a közgyűlés tudomására, hogy a földmivelésügyi miniszter rendeletileg ismerte el a társulat tisztviselőinek és személyzetének érdemeit az árvédekezés vezetése és végrehajtása körül kifejtett működésűk terén. Egyéb technikai és árvízvédelmi kérdések tárgyalása után a közgyűlés 500 koronát szavazott meg Rapaics Radó volt földmivelésügyi államtitkár közhasznú tevékenységét megörökitő emlék felállításához, hozzájárulásképpen. Ezt az összeget az előző napi választmányi ülésen és a közgyűlésen a társulat tagjai 960 korona magánadakozással gyarapították s igy eddig a láptársulat 1460 koronával járul a Rapaics- emlék felállításához. A társulat szerényebb ja- vadalmazásu tisztviselőinek fizetés-emelés iránti kérelmét kiadták az ig. főmérnöknek, aki a jövő közgyűlésen érdemleges javaslatot fog tenni. Letárgyalták az 1908. évi költségelőirányzatot, amely 3.665.880 korona szükséglettel szemben 3.670,000 korona fedezetet mutat s igy 4,200 koronával aktiv. Az 1906. évi zárszámadás 3.436,745’75 korona bevétellel szemben 3.435,477'38 korona kiadást tüntet fel s igy 1906. deczember 31-én a készpénzálladék l,058-37 korona volt. A nyugdíjalap 1906. deczember 31-én 59,105'39 korona. Mindezeknek tudomásul vételével, a közgyűlés úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő bizottságnak a fölmentvényt megadta. A közgyűlés egyéb tárgyai a választmány javaslatai értelmében nyertek, minden irányban helyes elintézést. A társulat választmánya előző nap délután tartotta ülését gróf Károlyi Gyula elnöklete alatt. Az ülésen részt vett gróf Tisza István volt miniszterelnök is, aki azomban még aznap este elutazott. Amennyiben pedig nemcsak joga, de kötelessége is a nyilvánosság szerény orgánumának, hogy ilyen nagy érdekeltségű közintézmény vezetéséről és ügymenetéről véleményt mondjon : örömmel konstatáljuk, hogy a láptársulat gróf Károlyi Gyula elnöksége alatt, Péchy László igazgatása mellett a legjobb kezekben van s a társulat tisztikara és végrehajtó személyzete teljes tudatában van felelősségteljes feladatának, amelyet a képzelhető legszolidabban és igaz lelkiismeretességgel lát el. A Kölcsey-egyesülei választmányi ülése. Nagykároly, nov. 29. A nagykárolyi Kölcsey-Egyesület választmánya e hó 27-én, szerdán este 6 órakor dr. Falussy Árpád főispán elnök vezetésével ülést tartott a vármegyeháza főispáni elfogadó termében. A nagy és nemes kulturális hivatás betöltésére vállalkozott egyesület az utóbbi időben alig-alig hallatott valamit magáról. Ne kutassuk ennek az akaratlan tespedésnek az okát. Alig kereshető az az intézmény vezetőségében, mert úgy az elnökség, mint tisztikar és a választmány mindenkor a legjobb igyekezettel volt azon, hogy az egyesület betöltse hivatását; a közgazdasági, a politikai helyzet, vagy a társadalmi széttagoltság volt-e az áldatlan stagnáczió oka: maradjon nyílt kérdésnek. De tarthassuk a jövőre Nagykároly intelligens közönségét csakugyan intelligensnek és annyira értelmesnek, hogy a most uj életre kelő egyesület működését érdeklődésével, erkölcsi és anyagi támogatásával fogja kisérni és azon lesz, hogy a Köl- csey-egyesület sikeresen teljesíthesse azt a nemzetnevelő nemes hivatását, amelyre alakulásakor vállalkozott. Sokkal alsóbbrendű városok virágzó kulturintézménynyé tudtak nevelni a mienknél szerényebb minőségű közművelődési egyesületet : hát csak Nagykároly volna annyira elmaradott, hogy ne leljen falai között melegebb hajlékot a szép, a nemes dolog? . . . Az egyesület legközelebbi működésének programmját csak tág kontúrokban rajzolta meg
