Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-01-06 / 2. szám
2-ik oldal. SZATM ÁRVÁRMEGYE. 2. szám kíséretében megjelentek a láthatáron, Thouvenot revolvert rántott s a csoport felé lőtt, de senkit sem talált. Közelebb ment hozzájuk, újból kétszer rájok lőtt, de megint nem talált. A fiatal asszony és anyja erre a rendőrség irányában futni kezdtek, mig a fiatal Thouvenot atyjára rohant, aki revolverét a fiú homlokának szegezte. De a fiú kiütötte kezéből a gyilkoló szerszámot, azután saját revolverét kirántva, elsütötte, de nem atyját találta, hanem anyját, aki egy fa mögé bújva néma szemlélője volt a jelenetnek. A fiatal Thouvenot erre utánna futott nejének és anyósának a csendőrséghez. A mikor a csendőrök kíséretében visszatértek, borzalmas látvány tárult szemük elé. Az öreg Thouvenot házaspárt vértől elborítva a kövezeten fekvő állapotban találták. A volt rendőr bevallotta, hogy a mikor fia kilőtte a revolvert, s az öreg asszonyt arcán találta, utóbbi könyörgött hozzá, hogy ölje meg, mert nem bírja el a kinokat. Ekkor elővette kését és több helyen megszurta az asszonyt, majd a saját hasába döfte a kést. A nélkül, hogy az ideghálózatunk szövevényes utait ösmernők, vagy annak beteges vibrációiról szakszerű Ítéletet mondhatnánk, az eseteknek részletei mintegy kéznél fogva vezetnek bennünket az alkohol elé, hogy azt számadásra vonjuk a bártfai kisleányka szenvedéseiért, haláláért, valamint a Saint Denis- ben lezajlott véres drámáért. Az első órában a tények szem elé tartásánál az alkoholizmus képviselői azok, kik nagyszájjal és nyomatékos hangon hirdetik, hogy mértékletes ivók lelki megborzongással mondanak mea kuipát, de már a másik órában telt pohárral a kezükben gyönyörködnek az alkohol színében és illatában. s Ellenben a közjó iránt egészséges érzékkel bíró egyének ilyen esetek alkalmából mondhatni lázasan kutatva kutatnak azon eszközök után, melyekkel a siker reményével lehetne a küzdelmet felvenni a társadalomnak ezen vadállata ellen. Svájcz, Német, Franczia és Angolország az iszákosok részére menedék házakat épit, és azokat állam költségén tartja fenn. —' Dánia, Svéd, Norvégia — de még a velünk rokonságot tartó kis finland, a védekezés terén az iszákosok menedék házainál már tovább mentek. Ugyanis, ünnep és vasárnap senki fiának szeszes italt ki nem szolgálnak, a korcsmák számát a lehető legkisebb minimumra leszállították, hol a napnak csak bizonyos óráiban mérnek szeszes italt. Részeg embernek, továbbá a nők és j gyermekeknek italt nem adnak. Most: nagyban foly az agitálás a mellett, hogy gyárak és iparmühelyek csak olyan munkást alkalmazzanak, ki valamelyik alkohol ellenes egyesület tagja, ezzel súlyos erkölcsi nyomást akarnak gyakorolni azon néprétegre melyből az alkohol legtöbb áldozatot szed. Nálunk sajnos az alkohol elleni védekezésünk lapja úgyszólván üres és tiszta. Az az egy néhány Good templár alkohol ellenes páholy a mi van, azok vajmi csekély eredményt képesek felmutatni miután az első páholy alapítása j az az 6 év óta még mindig küzdve! küzdenek a kezdet nehézségeivel. Kebe-j lükben alig számolnak egy pár száz; tagot, és azoknak az összetartása egy egy néhány ügybuzgó emberbarátnak óriási munkájába kerül. Az állam elismeri, hogy ezen a téren neki teendője: van, — de annak a segítő keze annyira! igénybe van véve, hogy ide el nem érhet. Társadalmi utón akcziót kezdeni! egyenlő a kudarczal — mert ez még az államnál is erősebben van minden oldalról és annyira igénybe véve, hogy ma napság ha egy jótékony egyleti úrnő Ívvel a kezében hozzánk az irgalom nevében bekopogtat, szintén megérezzük, és ha csak lehet otthon nem léttel, vagy más egyéb kegyes hazugsággal szép szerével kitérünk előle. E két igénybevehetetlen ut mellett jelentkezik egy harmadik is, melyre ha letérünk, elvezet bennünket az iszákosok menedékházainak felépítése, berendezése és fentartásának módozataihoz. A külföldön levő iszákosok menedékházaiban a fő gyógymód a kézimunka. Alkoholista ügyvéd, orvos, pap, tanító, iparos, földmunkás és favágó nyáron egymás mellett kapálnak tengerit, és végeznek mindenféle mezei munkát. Télen pedig az ipar valamelyik ágában fúrnak, faragnak, kalapálnak, gyalulnak stb. Erre való figyelemmel csak egy kis erkölcsi áldozatkészségre van szükség — és emberbarátokból összeverődhetnék egy bizptt$ág, — mely mindenütt a megyék alispánjait felkérnék, hogy rendelje el mikép minden kis és nagyközség, továbbá a rendezed tanácsú városok évente egy bizonyos cikluson át az előre nem látott költségek terhére a kisközség 10, a nagyközség 20, és a rendezett tanácsú város legalább 100 koronát vegyenek fel és ezt az összeget a bizottság rendelkezésére bocsássák, a bizottság pedig ezen összegről évente elszámolna az alispánnak. Maga bizottság a megye terjedelme és a rendelkezésére bocsájtott pénzösz- szeghez képest birtokot bérelne, és- azt az alkoholisták megművelnék. E két oldalról folyna be annyi jövedelem, hogy a szegény sorsuak ingyen, a vagyonosak pedig igen mérsékelt árért volnának elhelyezve. Hisz tudjuk, hogy a hazai tébolydákban a 111. osztály szerinti ellátásból az élelemre naponta 40 fillér esik. Vagy ott vannak a csendőrőrs laktanyák, 20—24 koronáért havonta minden csendőr nagyon jó élelemben részesül, pedig ezek Tovább egy lépéssel. Ébren senki egyetlen pillanatig sincs gondolat nélkül. Elménk gépjében szüntelen sziporkázik a képzet-, fogalomalkotás, ítélés, következtetés munkája. Ez a bámulatos folyamat oly átalános, oly megakadás nélkül való, hogy többen a tehetség s a köznapi szellem között csupán abban látnak választófalaí, hogy az előző ki tudja fejezni eszméit, érzéseit, mig az utóbbi képtelen ugyanazon meglevő tartalom kiöntésére. Valóban, hány költői lelkűiét élheti át a gondolkodás, érzés minden gyönyörét, minden kínját — némán. Tehát mindenki és mindenkor gondolkodik. Mégis az unalomig közhelyek: te nem gondolkodok ő nem gondolkodik; ti nem gondolkodtok, ők nem gondolkodnak Furcsa. Igazán, nincs világosság árnyék, ismeret rejtély, lény talány, esemény gordiusi csomó nélkül. Hajh, — ha minden árnyéknak, rejtélynek, talánynak oly könnyedén végére járhatnánk, mint a miénknek, akkor a részvétre méltó Heine sohase keseregne igy: . Óh szóljatok hát: mi az ember? Honnan jő és hová megy ? S ki lakik ott a csillagok fölött? Csak zúg a hullám örök moraja, Csak fú a szél, a felhőt kergető, A csillagok csak fénylenek hideg Egykedvűséggel — s egy bolond Csak vár, csak vár a feleletre. (Kérdések.) Mily őszinteség. Hanem a tárgyra. Mindenki és mindenkor gondolkodik. így, ha lehet szó: nem gondolkodásról, e vélt hiány a helytelen gondolkodással azonos. Mi czélt nem ér, az semmi, az valójában nem létezik. A téves oktalan elmei működés nem üti meg fenséges hivatásának mértékét : tehát semmisnek tekinthető. A nyelvszökás igen egészséges alapon indult. A rosszul gondolkodó csupán annyiban gondolkodik, a mennyiben a gondolkodás formáját, mekanizmusát teljesiti, mig leikétől, törvényétől elfordul. Noha egyébként igen főhet s főhetett a fő, de helytelenül. A gondolkodás méltóságos nevét csakis azon észbeli ipozgalom érdemli, mély a józan értelem örök törvényeinek alapján nyilvánul. E szabályokra való ügynemvetés szüli a felületes, kapkodó, ellenmondásos lelkeket, kiknél nem jár gonddal a gondolat. E szabályokra való ügynemvetéssel párosult rosszakarat szülte azt a rettenetes fogalomzavart, melyet csattanósan jellemez ez a kiáltás : Nevezzétek nevén a gyermeket. (Restituantur vera rebus vocabula.) A kísérletezés, hogy eszünk működését alfától ómegáig a józan értelem elveihez szabjuk, hatalmas feladatot vet felszínre megoldásul. Hangzik igy: Ismerd tenmagadat. Ezek az igék aranyba metszve ragyogtak a delosi jósló homlokzatán. Arany szavak arany betűket érdemelnek. Ha az embereket megakarod ismerni: ismerd meg az embert, az ént. A habzó elevenségü világ igaz színben akkor tárul eléd, ha kis világoddal eleve tisztában vagy. Önmagunk megismerésének súlyos ára van: az önmagunkba való mélyedés; ennek pedig az önmagunkkal való bizalmas egyediili- ség, magány a föltétele. Sohasem békülök ki a gondolattal, hogy az emberek futnak önmagáktól s igy irtóznak a magánytól, melyet Hugo Viktor kéj-nek nevez. Az önmagunknak szentelt pár óra üdvös, hálás foglalkozás. Young szerint: Ki önmagában nem olvas, mellőzi könyvtárának legbecsesebb könyvét. E fürkészés talán iszapot hoz fel a mélyből. Néni baj. Az iszapban akadnak majd aranyszemecskék is: jellemednek esetleg homá- lyosult, de pusztithatatlanul természetes, jó hajlamai. Félre a félelemmel. Pillants oda, hová leg- kevésbbé szeretsz: önmagadba. Az első tekintetet kövesse a második, ezt a harmadik, ezt a negyedik és igy tovább — tovább. A gondolkodásnak elsőben kellemetlen, aztán mind kevesebb perczei önismerettel ajándékoznak meg. Ki önmagát ismeri, sohasem kerül abba a drámai helyzetbe, hogy az eljátszott élet, halomra dőlt légvárak romjain keseregjen. Azok az emberek, kiknek minden érdemleges szavát, tettét bizonyos vezérelvekből magyarázhatod, higyjed nekem: mind keresztülestek az önmegismerés tisztítótüzén és mindvégig bámulatosan tisztában vannak az én porcikáival. Ha az idő tapasztalatoddal ölelkező esz- mélkedésed aranytárnájából kifejti számodra ez alkut nem ismerő következetességet, emelt fővel mondhatod: gondolkodom, — mert gondolkoztam. Huttkay Lipót dr.
