Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-01-06 / 2. szám

2. szám. SZATMÁR VÁRMEGYE. 3-ik oldal. a zöldségen kívül mindent a piacról szereznek be. Végül a felszerelés és egyéb mel­lék kiadásokról való megemlékezés már oly másodrendű kérdés, mely az első kérdés megoldása után egyáltalán nehéz­séget nem okoz, ezért annak tárgyalása ezen újságcikk keretén kiviil esik. Nagybánya mozgalma. Lapunk f. hó 19-iki számában közöltük Nagybánya önálló törvényhatósága iránti kül­döttség járását nézetünk tolmácsolásával. Jó­akarat és a köztekíntet irányította toliunkat, mit a „Nagybánya“ m. hó 25-iki számában registrál s azzal végez, hogy nem érzi magát jól a megyei törvényhatóságban, mert a békó békó marad akkor is, ha aranyból is van verve s hogy Nagybánya 22800 koronával adózik Szatmárvármegyének évenként, melynek tete­mesebb része a várost még távolról sem érintő célokat szolgál. Így állíttatván fel t. laptársunk által a kérdés, kénytelenek vagyunk a kesztyűt, mi felénk dobva van, elfogadni és arra vála­szolni. Szép az önállóságra való törekvés, de midőn ennek célja magyar hazánkban egy uj törvényhatóság létesítése, nemcsak az illetők óhaja, hanem sok minden más körülmény veendő figyelembe, mert alkotmányunk bástyája minden törvényhatóság, miért is az állami védmű általános szerkezetébe kell annak be­illeszkedni, hogy hivatását betölthesse, tehát nemcsak a lokális óhajt, hanem a magántekin­teteken felül az általános nemzetfentartó és biztosító érdeket kell megütnie ama körnek, mi önálló bástyává fejlődni akar. Önálló tör­vényhatósággá csak az a terület vagy város tehető, mely : 1. a maga saját és polgárai vagyonában teljes vagyoni biztonsággal, bir, hogy minden erély ellenében ügyeit ha kell, önerejéből fe­dezheti. 2. szellemi és értelmi nívója oly általános és biztos, hogy magasztos hivatásának e te­kintetben minden időkben 'képes megfelelni. 3. hazafias érzete lakosságának összes rétegeiben oly megbízható, hogy bármily erő­hatalomnak képes ellentállani s önzetlen áldo­zatkészséggel a magyar állam összetartozandó- ságát érvényre emelni, ha kell nemcsak meg­védeni, hanem ezen törekvésnek másutt is ér­vényt szerezni, avagy a túlerő által legyőzetvén -passivitásba helyezkedve töretem és kitartássá! gyűjteni az erőt adandó alkalomra az t ősijog és közszabadság érvényesítésére. A magyar törvényhatóság kérdése tehát nem anyagi, nem személyi, nem helyi, hanem közálladalmi ügy; egyedül a múltak emlékére bazirozni azt nem lehet, mert a törvényhatóság­nak élő szerv, erő és hatalom kell, hogy legyen, mert minden időkben miként a régi, úgy a közelmúlt szomorú emlékei is igazolják, csakis a vagyonilag erős, szellemileg fejlett s haza- fiság érzetében rendithetlen törvényhatóságok mentették meg alkotmányunkat minden jogtalan erőszak ellenében. Hazánkban van a viszonyoknak megfele­lően elég nagyszámú törvényhatóság, de ime, midőn a veszély előáll, a küzdelemre képes és azt teljesítők száma már is kevésnek bizonyult s igy a hatalom előtt meghunnyászkodható, gyenge törvényhatóságok számát inkább apasz­tani, mint növelni látjuk célszerűnek. Örömmel üdvözlünk minden uj törvényhatóságot, ha a magyar nemzeti missiót betölteni és jövőben biztosítani képes. Ezen érzelemtől áthatva ir­tuk meg multi közleményünket, de laptársunk ellenszavából apró lokális anyagi érdeket lá­tunk, ám tekintsük és bíráljuk közelebbről a kérdést, mert ha Nagybánya birja a feltétele­ket, úgy örömmel leszünk segélyére nemes hivatása betöltésére, de ha az ellenkezőről győ­ződik meg, úgy hagyjon fel hiú ábrándjával és csatlakozzék őszinte ragaszkodással a megyei törvényhatósághoz, melynek úgyis szeretett és talán becézett részévé lett. Figyelemmel kisértük Nagybánya viszo­nyát, hogy belé nem szólottunk az ép az auto­nómiája iránti tiszteletnek bizonyítéka, de ha már felvetette az elszakadás eszméjét ám, lássuk képes-é önállósága ? s nem kaphatunk-e benne a jó társ helyett egy veszélyessé fejlődhető szomszédot ? Figyelemmel kisérve lapjait és költség­vetésüket, sajnálattal tapasztaljuk, hogy: 1. sem Nagybál os egyeteme, seijj a lakossága anyagilag az Önálló törvényhatóság többlet költségét sem meg nem birja, sem ezt nem biztosíthatja. Az 1907-iki költségvetés bevétele 704200 K összeggel van előírva, de ha az átmeneti tételeket vissza számítjuk, úgy a tényleges be­vétel összege 417155 K. Ezt fedezi: a) 11% pótadó és a járdadij . 23813 K, b) takaréki váltójövedelem . . 36767 K, c) régi favételár tőkéjéből . . 30000 K, d) fogyasztási és szeszadóból . 85121 K, összesen 175689 K, mutatkozik a város vagyoná­ból biztos évi jövedelem . 241557 K. Rendes kiadásként találunk a külön cí­mekből összesítve : a) városi tisztikar és minden alkalmazott fizetése és személyi kiadásaira 148675 K, b) épület fentartás .... 30160 K, c) tanügy ............................... 60000 K, d) kamat és törlesztésekre . 55500 K, e) adó és illeték..................... 3720 K, f) világítás és utcatakaritás . 7700 K, g) alamizsna és segélyek . . 9302 K, h) közdülőutak fentartására . 8778 K, i) tenyész- és más állatok fen­tartása ............................... 5335 K, k) kisebb állandó kiadásokra 5738 K, azaz a rendes kiadások összege kitehet összesen .... 334905 K. Rendkívüli betétekből fede­zendő rendes kiadásra átlag összeg ............................... 93348 kor. Éhez jö nnek a rendkívüli kiadásosk ez okozza 1907-re, hogy a 11°/» pót- é járda­adókon felül 23000 korona a hiány, mit fe­dezni eddig nem sikerült. Különös gazdálkodást igazol az, hogy a múlt évben a vendéglő 40000 K tüzkárbiztosi- tását használták fel s most a „Nagybánya“ az iskolaépítésre felvett régi kölcsöntőkéből ajánlja a hiányt pótolni, a küszöbön álló állami isko­lát a város kell, hogy épitse, mit bér helyett az állam vissza térit, de most mégis csak uj kölcsönből kell épitni, ha a régi kölcsönt a folyó kiadásokra használjak fel. Ebből látható, hogy igy biztositni a köz­jövedelemből a törvényhatóság költsége bizto­sítva nincs. A közterhet pótadóval emelni nem lehet, mert ■&% ■ összes- 'állatni-adóalap- a jelenleg' jol- menő bányák adójával a városi takaréki adók­kal együtt 92000 kor. Ezt terhelni a polgárság tönkretétele nél­kül nem lehet, mert a polgárság szegényedését legjobban igazolja az egész építkezés- és be­rendezkedésben való elmaradott állapot. Hogy 21000 K lenne a megyei pótlék, alig feltehető, de ha ennyi is, ez akkor sem maradna meg, mert a Nagybánya érdekében fentartott utak ez esetben Nagybányára menné­nek át, már pedig alig, ha azt ezen összeggel fedezné. ad. 2. Teljes elismeréssel vagyunk Nagy­bánya város minden egyes tagja iránt, nem sze­mélyi hanem köztekintetből nézzük a helyzetet. Ám vegyük ki a mindenrangu és nemű tiszti­karokat, azután tessék körülnézni s komolyan meggondolni a megmaradt lakosság bir-e elég szellemi és értelmi erővel egy önálló törvény- hatóságra? Megvagyunk róla győződve, hogy aki ért a dologhoz az belátja, hogy nem; aki pedig nem látja be, annak véleményével nem állunk vitába, mert a sziliekről vakkal meddőnek tartjuk a vitát. ad. 3. Nagybánya hazafias érzülete fénylő volt mindég a múltban s hisszük, teljes meg­bízható a jelenben, azonban a város közönsé­gének nemzet fentartó gyengeségét látjuk abban, hogy környékén levő idegen nyelvű lakosságát társadalmi utón magyar nyelvben is jártassá tenni nem tudta, sőt miként a statisztika mu­tatja, az ősi tiszta magyar nyelvű lakosság szám­arányban vészit s az ősi birtok mindinkább a bevándorló idegen ajkúak birtokaiba megy, úgy hogy már az Astra és Albina kezdik othonuknak tekinteni, sőt a nemzetiségi pénzintézetek a szokásos módon az össze jövetelekre az alapot és a költség fedezetet, úgy a jogezimet megsze­rezni képesek. Ez pedig a város magyar jelle­gének ártalmára lesz. A vázolt viszonyok közt lássák be, hogy önmagoknak és a hazának lenne kárára a jelen viszonyok közt önnállósitásuk. Nem a traditió, nem a múlt, hanem a jelen életképesség adja meg az irányt. Így Nagybánya is ne a múltra, hanem a jövőre vesse tekintetét s megfigyelve a jelent, első sorban a magánosok, másod sorban a község vagyonát emelje, hogy erő, ne meghunyászkodás kényszere legyen osztályrésze. Legyen meg a nagybányai polgárságban a nyugodt megfontolás, a vagyoni erő gyűjtés iránti törekvés, a jóravaló törekvésben egymás irányábani tisztelet és összetartás, mert csak igy számíthat helyzetén javíthatni és csak igy bizto­síthatja a jelen jóakaratu kormány bizalmát és támogatását saját java előmozdítására s ha idővel erőre kelt vagyoni és szellemi megújhodással állhat elő, önálló törvényhatóság iránti reális óhajával, de ma ne költekezzék a város szűkös pénztárából kéj utazásokra, mert most erre gyenge minden irányban. Ha Nagybánya pol­gársága vissza szerzi azon anyagi erejét, mit lát a múltban s ha bírni fog a megfelelő képes­séggel, elsők leszünk, hogy a lehetőt megtegyük érdekében, de addig érezze magát megnyug­vással közös megyei törvényhatóságunkban. HÍREK. Újévi tisztelgések a főispánnál. Újév napján meleg üdvözléssel vette körül a megyei tisztikar vármegyénk főispánját, a kinek működése már eddig is osztatlan elismeréssel találkozott. A tisztikar Ilosvay Aladár alispán vezetésével tisz­telgett a főispánnál. A tisztelgők szónoka, Ilosvay Aladár tartalmas beszédben üdvözölte a főispánt, mire Falussy Árpád dr. főispán nagy fontosságú kijelentésekkel telített, hosszabb beszédben vá­laszolt. Rövid visszapillantással kezdte, az egy esztendővel ezelőtti helyzettel, a melyben a megyei tisztikar oly fényesen megállta helyét, küzdve az önkényuralom ellen, a mikor nemcsak a haza, az alkotmány, de egyéni existencziájuk is koczkára volt téve. E férfias, hazátszerető érzelmét ismerve a tisztikarnak, bízik abban, hogy ezentúl is eleget fog tenni hazafias köte­lességének. Most különösen kell, hogy a tisztikar munkaereje erős legyen, mert két nehéz kérdés megoldása vár reájuk. Áz egyik a nemzetiségi kérdés, a másik a szocializmus. Ezek bölcs I megoldása elsősorban a vármegye közigazgatási | tisztviselőinek ■ kiadnia; tudja, hogy e feladat; súlyos és nehéz, de reméli, hogy e tisztikar, a | mely tudatában van fontos kötelességénekj haza­fias érzületének, a melynek a közel multbai. oly fényes tanujelét adta, e politikai és közigaz gatásí két kérdést megfogja oldani, s ha kell, kérlelhetetlen szigorral fog eljárni ott, hol az izgatok és bujtogatók az állami rendet és az ország érdekét veszélyeztetik. Kéri, legyenek iránta bizalommal, mert ő a legnagyobb rokon- szenvvel kiséri a tisztikar munkásságát, a melyet nemcsak támogatni fog, de meg is védelmezi minden erejével a bárhonnan jövő támadásokkal szemben. — Az erőteljes beszédet hosszantartó, lelkes éljenzés fogadta a tisztviselők részéről. Ezután Nagykároly város tanácsa tisztelgett Debreczeni István polgármester vezetésével a főispánnál, a ki a polgármester üdvözlő szavaira' a legnagyobb melegséggel válaszolt, Ígérve, hogy minden erejével támogatja azt a munkát, a mely Nagykároly város emelkedését célozza. — Ä hivatalos tisztelgések során még a pénzügy­igazgatóság tisztikarát vezette Plachy Gyula pénzügyigazgató a főispán elé, a ki ismét hosz- szabb beszédben válaszolt a pénzügyigazgató üdvözlő szavaira. Zenés mise. Vizkereszt napján — mint már jeleztük— a 9 órai nagymisén a műkedvelők ze­nekara újra mégis nételi a plébánia templomban a karácsony ünnepén oly művészi módon előadott Sz. Ulrich — misét. Az oltáregyesület estje ma, vasárnap d. u. 6 órakor lesz a Polgári Kaszinó nagytermében. Kinevezés. A helybeli pénzügyigazgatóság Szentgyörgyi Kálmán szatmári lakost a szatmári m. kir. adóhivatalhoz díjtalan gyakornokká ne­vezte ki. Nyilatkozat. Vettük a következő rektifiká­lást, a melyet a legnagyobb örömmel közlünk. Nem lévén módunkban a vármegyei független­

Next

/
Thumbnails
Contents