Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-11-06 / 91. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

•ifg MEGJELENIK HETEN KINT KÉTSZER: SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. -S*

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. ....Telefon szám: 58. ■ ------------------Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Lapvezér:

Papp Béla

országgyűlési képviselő.

Felelős szerkesztő : Laptulajdonos :

Schröder Béla. Szintay Kálmán.

Előfizetési árak:

Egész évre ........................................................... 8 korona

Félévre ................................................................. 4 korona

Negyedévre........................................................... 2 korona.

.............. Egyes szám ára 20 fillér. ---A felfrissülő megyegyűlés.

Nagykároly, nov. 6.

Ma van a harmadik napja a törvényhatósági bizottsági tagokat felfrissítő választásoknak. Vármegyei telefonhálózat hijján : bizony még csak igen hézagosán ismeretesek a megyeszerte lefolyt választások eredményei s igy tán hiba is volna, ha az eddig beérkezett jelentésekből kö- ketkeztetnénk az uj törvényhatósági bizottság átlag-képére. Egy feltűnő jelenséget azonban tüstént konstatálhat bárki is, aki az alábbi kimutatáson végig tekint. Negyvenhárom tag megválasztása ismeretes s a 43 tagból — 24: tehát a felénél több, uj tagja a megyebizottságnak. Van ugyan közöttük egy-két olyan is, aki eddig más kerületet képviselt, de az általános benyomás, mégis az kell legyen, hogy a megyebizottság igen gyökeres változáson megy keresztül ezúttal.

így, első tekintetre nem volna illő, ha a változások országos vagy csak lo- kálpolitikai jelentőségét méltatni akarnánk, — hiszen sok eddig nem szerepelt, sőt ismeretlen név is van az újonnan megválasztottak között. Egyet azonban szabad remélnünk és szabad konstatálnunk s ez az, hogy — úgy látszik

— az országos politikai renesszánszot követi a törvényhatósági újjászületés. S h í ez hasonlatos lesz, nemzeti szempontból, az országos politikaiéhoz, úgy örömmel hirdethetjük, hogy a perifériák vérébe is átment már az uj korszak szellemének megértése és hogy az alkotmány védbástyáinak serege mind tömörebben gyűlik a falakra.

A tegnap és tegnapelőtt lefolyt megyebizottsági tagválasztásoknak addig hivatalosan ismeretes eredményei a következők:

Nagykároly I. kér.

Lukácsovits János

yy

Papp Béla (uj)

II. „

Asztalos György

III. „

Csipkés András

Hl. „

Merts Imre (uj)

„ ív. „

Dr. Egely Imre (uj)

„ IV. „

Marián Feren (uj)

Mátészalka

Kovács József

yy

Dr. Csató Sándor (uj)

Csenger

Barkász Gedeon (uj)

yy

Molnár László (uj)

Fehérgyarmat

Luby Géza (uj)

yy

Bakó László (uj)

y y

Bornemissza Imre

Matolcs

Zoltán László (uj)

yy

Szabó Károly

Czégény

Gulácsy Tibor

yy

Gulácsy Gyula

yy

Kovács Dániel (uj)

Kispalád

Id. Pinkóczy Sándor (uj)

yy

Angyalossy Ferencz

Erdőd

Krasznabéltek

Ombód

Felső-Boldád

Nagyszokond

Királydarócz

Géres

yy

Erdőszáda

yy

Nagykolcs

yy

Szinérváralja

Remete

yy

Avasujváros

yy

Kocsord

yy

Vetés

yy

Dániel Sándor Fugel István (uj) Székely Mihály Lázin Endre (uj) Jüresek Béla (uj) Kolb József (uj) Krisztik János Schwartz Dániel Launtz József (uj) Osztodál Jenő (uj) Szaitz Mihály Csaba Adorján (uj) Grosz Albert (uj) Bajnóczy Géza Farkas János (uj) Szemenyi Olivér (uj) Ferenczy Zoltán (uj) Nagy Bálint Leövey Miklós Radványi Antal Nagy Gyula Kerekes László (uj).

Gróf Károlyi Istvánné ünneplése.

Emlékalbum a 25 éves elnöknőnck.

Nagykároly, nov. 6.

Gróf Károlyi Istvánné, szül. Csekonics Margit grófnő — mint ismeretes a tavaszszal múlt 25 esztendeje, hogy a Nagykárolyi nőegylet elnöknői tisztét, a jótékonyságra utaltak ezernyi hálájára érdemesen betöltötte. A király is méltányolta a jóságos mágnásasszonynak ebbeli működését, amibor őt az Erzsébet-rend

Siessen...

Irta: Ádám Éva.

Vannak oly időszakok az életemben, amikor egyetlen pillanatig se tudok munka nélkül ellenni. Fájdalmat okoz a percek üressége.

Sötétség mered rám a napfényből is. És utálatosak lesznek a virágok is. Egy óriásff üres, fekete semmi vesz körül. Egy fénysugár se csillan sehol. Nem látok. Aztán egyszer úgy érzem, mintha megölne valaki. És megrázkódnék a föld. Búcsúzom. Az villan eszembe, hát ha már nem virrad nekem többé soha.

Elképzelem, hogy milyen az a halál, amely nem természetes. Aki tudja, hogy megfojtják rögtön vagy golyó röpül a fejébe, vagy hideg, erős zsinór kerül a nyakára.

Hát most rögtön itt lesz a vég . . . Sűrűbb lesz a hig sötétség és irtózatosan gomolyog agyamban az emlékezet. Lázban ég az öntudatom. írnom kellene. Elbúcsúzni. És lelkem nem ismeri föl gondolataimnak tárgyát. Nem tudom e tömör sötétségben, melyik az anyám árnya és melyik a messze tájaké. Hegyek futnak el szemeim előtt. Nagy erdők. Már.ködbe veszett a napsugár. Valaki szembe jött velem. Férfi. Nem öreg, de fáradt. Úgy tetszik lelkemnek, mintha egykor virágos tájékon sétálni indultunk volna. És hangja lassan, finoman fölsir emlékezetemben. Hogy mit mondott? Hát mit szoktak mondani a férfiak, mikor egy lány után vágyakoznak ?

Hagyjuk ezt. Régen meghalt virágok bágyadt illatától fáj a fejem.

Nem tudom, mit feleltem a behízelgő illatosán könnyű bűn szavaira.

De tudom, hogy nem együtt haladunk tovább.

A nő életében semminek sincs akkora szerepe, mint az illúzióknak. Kell az nekünk. Keressük mindenben. Megalkuszunk a hazugsággal, merengünk az álmokon. Csak szép legyen. Nekünk mellékes az élet lényege. A tartalommal sohse törődtünk. Csak a forma legyen lágyan simuló, csak a ■ hang csengése édes. Ez jobban boldogít, mint az arany jellemek erőteljes zárkózottsága.

A hazug illúziónak ez a fehér fátyola borul rénk olykor a koporsóban is. Együtt éltünk valakivel hosszú évekig és kacagó szemünk nem látta annak hibáit. Mert úgy születtünk, hogy vakok maradjunk. És ez igy olyan felületes szép, — könnyű.

Mit ér az ész? Hogy lásson? Hogy ne legyen öröme soha? Hogy előre lássa a logikai összefüggést, hogy ebből a cselekedetemből ez meg ez a csalódás kell, hogy előálljon ?

Vagy, hogy a fizikai és lelki erők okos, tudományos összevetéséből egy elzárt külön világnak az alapját építsük meg, melynek fala szent, szilárd elvekből áll és a faiakon belül egy tevékeny, lázas élet folyik egy magasabb és szebb erkölcsi fölfogás szerint.

— Igen, igy szokott ez lenni. Akiknek a hétköznapok emberénél több eszük és lelkűk

van, azok ilyen elzárt, megszentelt világban élnek.

Betege? elfinomulásokkal találkoztunk itt. Abnormitásokkal. A szem megszokja a láthatatlan erők látását, a finom hangok lágyságát. Ha.két ilyen álomkóros, egy férfi és egy nő kerül össze: azoknak lelki élete csupa virágzás. Úgy képzelem, az ilyen lelki összeköttetéseknek égi ereje van. Delejessége. Megérzi, kitalálja egyik, mit óhajt a társa. Ez az egyéni akarat belesimul a másik összhangjába.

Szó kevés hangzik el. Ami fölcseng, az a vidájm üdeségé. Az egyetértő kacagásé. A békéltető, nyugalmas értekezésé.

Van idegbetegség. Hogyne ! De ha a szememet kikaparják is a nagyságos asszonyok, akkor is kimondom, hogy minden századik „ideges“ hölgynek hiszem el, hogy az a fizikai elváltozás, folyamat, mely egy rombotó betegség : az tényleg pusztítaná őket.

Amelyik hölgy goromba paraszt, kényes- kedő, affektáiő, pletykakedvelő, az modern nyelven szólva, mind idegesnek nevezi magát. Érzi, hogy e kitétel a naiv szemekben enyhíti az előkelő botlásokat.

Az előbb azt képzeltem, hogy most rögtön meg fogok halni. Hát ez is egy neme a modern idegességnek. A hisztériának legalsóbb foka. A szerelemben is. Olyan érzéseket tulajdonit magának, amiket valójában sohase érzett.

Elképzeli azt, hogy ő ezt, vagy azt az embert imádja, hogy élni se tud nélküle. A má- „ ikról meg azt hiszi, hogy azt ő gyűlöli. És