Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-11-06 / 91. szám

2-ik oldal. SZAT MÁRVÁR MEGYE. 91-ik szám. eisö osztályú keresztjével a nyáron kitüntette. A legmagasabb királyi elismerés zálogát csak a minap nyújtotta át dr. Falussy Árpád főis­pán a szükölködők jóságos nemtőjének. Most a nőegylet rótta le méltó és ünnepélyes for­mában elismerése és hálája adóját gróf Ká­rolyi Istvánnéval szemben, aki negyedszázados elnöknöi minőségében annyi szivjósággal véste be örökre emlékezetesen nevét az egylet év­könyveibe. Az ünnepélyes aktusra eljött dr. Boro- missza Tibor szatmári püspök, az egylet fő­védnöke is. Közgyűlés előzte meg az ünnepséget. A nőegylet tagjai, mintegy negyvenen, dr. Serly Gusztávné alelnöknő vezetése mellett vasárnap délután 3 órakor testületileg várták a vasúti állomáson a püspököt, aki dr. Hámon Robert, pápai kamarás, püspöki titkár kíséretében ér­kezett meg. Ugyanakkor jött Ujfalussy Sándorné sz. báró Uray Leona úrasszony is Nagykárolyba az ünnepségre. A közgyűlés dr. Serly Gusz­távné elnöklete mellett a városházán, a polgár- mesteri teremben folyt le. Tárgya a titkári és pénztári jelentés volt, amelyet egyhangúlag tu­domásul vettek és a pénztárosnak a fölment­vényt megadták. Jegyzőkönyvi köszönetét sza­vaztak továbbá Boromissza püspöknek és Uj- falussyné úrnőnek megjelenésükért. A közgyűlés végével az egész társaság átvonult a grófi kastélyba, ahol először dr. Boromissza Tibor püspök, majd dr. Vetzák Ede egyl. titkár tolmácsolták a grófné előtt a huszonötéves forduló alkalmából az egylet és az annak áldásos működésére utaltak háláját és köszönetét, majd átnyújtották a művészi ki­vitelű emlékalbumot, amelyben az egylet örö­kös és választmányi tagjai, valamint tisztviselői vannak megörökítve. A grófné meghatóban mondott köszö­netét a megemlékezésért s azután szives fogad­tatásban uzsonnára látta vendégeiül a megjelent előkelő hölgytársaságot. Szövetkezeti tejcsarnok Szatmáron. — A Gazdák Lapjá-ból. — A Szövetkezetek térhódítására jellemző, hogy ma már a szövetkezeti formától nem ide­genkedik a társadalom, sőt a legkülönfélébb intézmények megoldásánál azonnal a szövetke­zed forma lép előtérbe. A szövetkezeti forma terjedő népszerűsége igazolja ma annak a mi állandó agitációnknak jogosultságát, melyet mintegy 10 évvel előbb beleéli magát e hitbe. Képzeletet képes annyira fokozni, hogy átszellemül a gyönyörűségtől, vagy sikoltoz, őrjöng a félelemtől. Valami erdőt is láttam az előbb. Ahol bus fák hajladoznak. És ahol egy férfi jött szembe velem. Nem volt öreg, csak fáradt. Na hát ez is hazugság! Csak képzelőd­tem. Átrepültem tiz-husz esztendőt. Éreztem, hogy öreg leszek s fölismertem egy embert, aki nekem most kedves szamárságokat beszél, de nem akarom meghallani. Behunytam a sze­memet és azt képzeltem: 20 év múlva öregen találkozunk. Szerettem volna elképzelni, megbánnám-e akkor mostani büszkeségemet, mely öntudatot ad, de örömet nem. Szeretnék úgy az öt.en éves egyedül maradt asszonyi teleikbe látni. Mit érez az, aki fiatal éveiben a könnyelmű, kedves bűnöknek élt. Milyan álom az övék? Nem bánták-e meg bűnös örömüket? És szeretnék szomorú szemű, sápadt arcú asszonyok leikével beszélgetni. Úgy az alko- nyodás éveiben mit éreznek, mit siratnak? If­jan tartotta-e lelkűk bájait a becsületesség ön­tudata, vagy egyre nyomasztóbb lett? Ugy-e nem mondjátok meg asszonyok. Hát ne is mondjátok! A leányok úgyse köve­tik más tanácsát soha. Mi azt képzeljük, hogy az egész világot meg lehet csalni, de minket nem ! Ki tudja hol, micsoda idegenben sétál most az az egyáltalában nem tiszteletreméltó ur, aki engem el fog bolonditani! megkezdve, ma vármegyénket a legkülönfélébb szövetkezetekkel aránylag igen szépen behá­lózva találjuk. S annak dacára, hogy a közgazdaságnak erre az ágára mindig különösen nagy súlyt helyeztünk, azt évek óta állandóan propagáljuk, sajnos, a tejszövetkezetekkel szerencsések nem vagyunk, s bár vármegyénk különösen indo­kolná ezek terjedését, propagandánk mindany- nyiszor fennakadt a körülményeken. Oly sokat foglalkoztunk már e helyütt e kérdéssel, hogy felesleges lenne újból részle­tekbe bocsájtkozni, elég lesz ezúttal, ha csak rámutatunk itt azokra az előnyökre, melyek a tejgazdaságok beállítását sürgetik. A tehenésze­tek rentabilitásához kétség nem fér; borjú-ne­velés utján fejleszti állattenyésztésünket, s he­lyes kezdés mellett fajistállóra vezet. A trágya­produkció vármegyénkben kétszeres fontosság­gal bir. Földjeink soványak, sok részben ki­használtak. Földmivelésünk általában gyenge lábon állt, s csak most, a viszonyok kényszer­hatása alatt kezdünk mélyebben művelni. A mélyebb művelés pedig oly mennyiségű trágyát feltételez, melyet tehenészet vagy hizlalás nél­kül produkálni nem tudunk. E nehány érv is igazolja, hogy e kérdést tovább odázni nem lehet, s az utóbbi években sorra állított tehenészetek tejtermékének biztos értékesithetése, valamint mód-nyujtása újabb tehenészetek felállítására feltétlenül sürgeti Szat­máron, kiváló tejértékesitő piacunkon egy olyan tejcsarnok felállítását, melyet szövetkezeti tagok látnak el nyers anyaggal, az pedig Szatmár város rendezetlen mai tejkereskedelmét meg­bízhatóságával rendbe hozza. ö * ❖ * Az ily irányban újabban. ismét megindult mozgalom oly népszerűséggel találkozott, hogy a Gazdasági Egyesület ismét idején valónak látta feleleveníteni a mozgalmat, s az érdeklő­dőket múlt hó 30-ára Szatmárra értekezletre hívta össze. Az értekezleten megjelentek: Domahidy Sándor, Aiben Mátyás, Bozsik Károly, Erdős Dezső, Göncy Béla, lsaák Elemér, Jékey László, Lengyel Alajos, Messinger Mór, Pethő György, Poszvék Nándor és Sz. Tréger Albert. Az ülést Domahidy Sándor nyitotta meg és azonnal konstatálta az érdeklődést; majd Poszvék titkár ismertette az ülés célját s annak a reményének adott kifejezést, hogy a jelenle­vők között vannak, ku e kérdéssel már oly intenziven foklalkoztak, hogy e körülmény az alakulást elősegíteni fogja. Ezután Jékey László, kinek Frigyes főher­ceg tesseni uradalmában majd Tolnavármegyé­ben hosszabb ideig volt alkalma a tejszövei- kezetek működését behatóan tanulmányozni, hosszabb alapos fejtegetésben ismertette a kér­Tragikomikus egy helyzet! Hogy én most csöndesen lustálkodom, álmodozom az édes, beszédes erdő alján és nem tehetek semmit, hogy valahol össze ne találkozzunk 1 Hát nem kacagni való ez? 1 És arra volnék kiváncsi, miért fog ön uram engem megcsalni ? Mert, hogy hazudni fog nekem, az bizonyos. Mert maguk mindig hazudnak, ha szerelemről van szó. És mi min­dig elhisszük. A legszebb arány ! Nagyun szeretnék én is egyszer valakit megcsalni. Csak egy kicsit. De mégis. Nem tudom gyávaság-e, ósdiság-e, butaság-e, de úgy fáj a lelkem, ha szomorúnak látnám azt az arcot, amely bizalommal tekint le rám. Hát ne féljen, édes . . . Legyen jó maga is ismeretlenül ott, az ismeretlen tájakon. Dolgozzék sokat. Úgy sze­retem a munkás férfilelkeket. Ha egyszer erre jön, felém, hozzám: megbocsájtom minden té­vedését. Á nagyokat is. Csak egyet nem, egy mindennapi, közönséges szokást. Azt, hogy ha miattam más leányt hagy el hűtlenül. Látja: én is jó leszek. Jó leszek, édes. De néha úgy félek, hogy maga későn jön el. Amikor fehér lesz a hajam . . . barna hajam. Virágos, gyöngéd kézzel simítsa végig homlo­kom majd ; fáradt leszek. Hiszen olyan sokat bánt az élet, amig álmodozva várom magát . . . Siessen !. . . dés fontosságát, kifejtette, hogy ezen tejszövet­kezeti eszme kedvenc terve volt még tesseni gyakornok korából s lapunkban annak idején erre vonatkozólag több cikket is közölt. Ké­sőbb Tolnában még behatóbb vizsgálat alá vette a tejgazdaságokat azon reményben, hogy eme tanulmányaival esetleg vármegyéjének szol­gálatot tehet. A tejgazdaságok rendkívüli elő­nyeit teljesen fölöslegesnek. tartja a gazdák előtt fejtegetni, kik ezt valamennyien ismerik, csak egy körülményre terjeszkedik ki. A talaj­nak mind régebben s mind jobban való ki­használásával természetszerű annak gyöngülése, a munkásviszonyok a mostani abnormis időjá­rás : a mélyebb szántásra és gőzekével való munkára késztetnek bennünket, melylyel kar­öltve jár a javítónak szükségessége és nagy­mennyiségben való előállítása. Bebizonyított dolog, hogy e javító anyagot legolcsóbban és legjobban a tehenészet szolgáltatja. íme itt nagy jövedelmezőségén és számos egyéb elő­nyein kívül jelenlegi belterjes gazdasági rend­szerükben egy érve a tehenészetnek, sőt lehet mondani bizonyság annak feltétlen szükséges­ségére. A kezdet stádiumában az alakulás mó­dozatainak megbeszélésekor részletekre nem óhajt kiterjeszkedni, csupán arra szorítkozik, hogy megfigyelései alapján egy irányelvet hoz­zon javaslatua, melynek szellemében a szövet­kezet alapszabályai készülnének. A tejcsarnok létesítését szövetkezeti alapon tartja megoldandónak. De a szövetkezetnek a részvényes egyesülés ama formáján kell nyu­godni, ahol minden üzletrész alapját, a tejszö­vetkezet részére beállított 1—1 darab tehén ké­pezi. A szövetkezet üzletrészeit igy tisztán a termelő gazdák részére kell fenntartani. Aki szállítja az anyagot, annak kell a szövetkezet üzleti hasznának részesévé is lenni és oly arány­ban, a mint részt vesz a termelésben. Egy re­ális üzletnek a befektetésnél szem előtt kell tar­tani a biztos hasznot, igy a leendő tejszövet­kezetnek is. A nyereségből eredő haszon igaz­ságosan úgy osztható el, ha szem előtt tartja a hozzájárulási arányt, s igy az előbb említett alapon leendő szervezkedésnél a tejnek bevál­tása után minden gazda, mintegy pótlólag az osztalék alkalmával megkapja a teljes és tény­leges értékesítési összeget, mely a gazdákra meghozná azt a legideálisabb állapotot, hogy nem csupán a termelési hasznot, hanem a fel­dolgozásból és ismét eladásból eredő nyereséget is élvezi; nem tartja.helyesnek egy helyiségnek azonnali megvásárlását, az csak majd idővel, a termelés fejlődésével lenne célirányos, ha már az üzlet varható kiterjedésével is számot lehet vetni. Végül hosszabbasan ismertette a szövet­kezet megálapitásának módozatait. Az értekezlet a felszólalást cgészterjedel- mében osztotta és az abban foglalt megalaku- lási módozatokat egyhangúlag változatlanul ma­gáévá tette. SZÍNHÁZ. Nagykároly, nov. t5. Szombaton este Jakabffy Jolán k. a. első vendégfelléptével Martos Ferencz remek zenéjü operettjét „Giil-Babá“-1 adták. Jakabffy Jolán igazán hivatásos színésznő, aki mesterkéletlen, kedves, ügyes játékával már első felléptekor is elragadta a közönséget. A főbb szereplők, hálás szerepüket igye­keztek mindannyian kiaknázni, ami sikerült is nekik. * * * Vasárnap délután ifjúsági előadásul V-ik Lászlót adták. * * * Vasárnap este kedves kis vendégünk Il-ik vendégfelléptével Lehár Ferencz örök szép ze­néjü „Vig özvegy“-ét adták Jakabffy Jolán kis­asszonynyal a czimszerepben, ki hálás szerepet kifogástalanul játszotta meg, a nagyközönségét mindvégig lebilincselve kedves szép tiszta hang­jával, s symp^itikus alakjával. * * ❖ Hétfőn este Hervé 4 felvonásos „Nebánts- virág“-át adták. Jakabffy Jolán k. a. „Denis de Flavigny“ szerepében csak most ért igazán tető­pontjára elragadó játékának. Olyan kedves és minden tekintetben neki való szerep, melyet

Next

/
Thumbnails
Contents