Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-08-25 / 70. szám
Nagykároly, 1907. augusztus 25. 70. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. III. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. ----------------- Telefon szám: 58. izz Hirdet ések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. — Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Schröder Béla. Szintay Kálmán. Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Egész évre Félévre Negyedévre Előfizetési árak: Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Tanulságok. Nagykároly, aug. 19. A csütörtöki képviselőválasztásnak két körülmény adott a helyi érdeklődést messze túlhaladó, országos jelentőséget. Az egyik az, hogy gróf Károlyi Istvánnak, a fajmagyar nemzeti politika egyik legkiválóbb harcosának örökségéről folyt°a vita, — a másik pedig az, hogy e díszes és értékes hagyatékot az "egyedül jogosult törvényes örököstől, a függetlenségi párttól a néppárt akarta elragadni s e küzdelméhez fegyvertársui úgy látszik csakugyan magához vette, vagy legalább is akarta venni az oláh nemzetiségi pártot. Hogy a koalíciós pártok közötti paktumot a néppárt súlyosan megsértette a nagykárolyi jelölt állítás által: ez minden kétségen kívül áll. Nem tagadhatják le, hogy a néppárti jelölt a központi pártszervezet hivatalos jelöltje volt, mert különben mit kerestek volna itt a választáson Molnár apát, Buzáth képviselő e tutti quanti, akik csütörtökön délelőtt ezernyi ezer nép előtt szidták teli torokkal a koalíciót, abcugolták és jámbor svábjaikkal abcugoltatták Kossuth Ferenczet? Paktum volt a szövetkezett pártok között, hogy egymást a kerületek birtokában hivatalos jelöltek állítása által nem háborgatják. Ha e paktumot a néppárt épen a gróf Károlyi István kerületében a szövetségi viszony előzetes felmondása nélkül megtörte, nem nyilvánvaló-e, hogy nem kiván tovább kötelékben maradni a függetlenségi párttal, a melyre különben a rágalmak áradatát hónapok óta a néppárti sajtó még fokozottabb mértékben zúdítja, mint a haladópárti lapok?! Nem olyan nyilvánvaló ugyan, mint a paktumszegés, de minden körülmény egybevetéséből a bizonyosság határát elérő valószínűséggel megállapítható a néppártnak az oláh nemzetiségi párttal való szövetkezése. Ez egy csudálatos jelenség és éppen annál a pártnál, amely a lehető legszerénytelenebbül hozakodik elő minden alkalommal azokkal a hazafias érdemeivel, amelyeket a nemzeti ellenállás alatt szerzett! Vegyük még hozzá, hogy épen a nagykárolyi kerületben, ahol gyakorlati eredményre a legvérmesebb néppárti agyvelő sem számíthatott, ez a szövetkezés csupán a demonstráció, még pedig úgy a függetlenségi párt, mint a koalíció elleni demonstráció jellegével bir. A legtermészetesebb következménye mindezeknek, ha a néppárt hivatalosan is kilép a koalícióból. Csak örvendhetünk, ha ehez a kiváláshoz épen a nagykárolyi választás adta meg az utolsó lökést. Az alkotmányvédelmi harc idején lehetséges volt a függetlenségi pártnak a néppárttal való fegyverbarátsága; a béke korszakában e szövetség csak akkor lett volna fentaríható, ha a néppárt képes lett volna felemelkedni arra az álláspontra, hogy jobban szereti a hazáját, mint ahogy gyűlöli a liberalizmust, a modern haladást és a zsidókat. Tény, hogy ekkora emelkedettséget várni a néppárttól, e sötét középkori maradványtól, nem lehetett. Isten hírével menjen hát ki a koalícióból, inkább ma, mint holnap. Emez országos jelentősége mellett vannak azonban a nagykároiyi választásnak igen nevezetes helyiérdekű tanulságai is. Hetek óta hirdettük e lap hasábjain, hogy a függetlenségi lobogónak fényes győzelmet kell aratnia a nagykárolyi kerületben, — ám arra, hogy ez a győzelem egyszersmind a néppárt teljes és végleges leveretését is tartalmaznia fogja, nem számítottunk. Bebizonyosodott, hogy a néppárt nemcsak gyengébb, mint valaha, de egyenesen a végelgyengülés állapotába jutott e kerületben. Emlékezzünk vissza arra, hogy 1896-ban gróf Károlyi István ellen volt a néppártnak körülbelül annyi szavazata, mint a mostani választáson. És e szavazatok egy teljesen obskuros, ismeretlen, jelentéktelen Tömör nevű jelöltre adattak le. 1901-ben Bátori István kilencszázra menő szavazatot volt képes összeszedni; azóta a néppárt ifjú óriásai szakadatlanul szerveznek, lelkesítenek, eszméik terjesztésére minden lehető és lehetetlen alkalmat felhasználnak s ime az eredmény az, hogy a midőn hosszú évek során át tartó előkészület után a pártvezér lép fel képviselőjelöltnek, a midőn megszerzik az oláhok támogatását — hatszáztizenöt szavazattal szenvedik a képviselőválasztások történetének egyik legcsufosabb bukását. A Nagykárolyból Papp Bélára leadott 681 szavazat magában elegendő volt az egész néppárti apparátus leverésére, — pedig azt is jól tudjuk, hogy épen a miatt, mivel a többség úgyis óriási volt, a függetlenségi párt nagykárolyi választói közül legalább háromszáz nem adta le szavazatát. A kerületből 595, Nagykárolyból 20 szavazat esett a néppárt jelöltjére. Ennél kedvezőbb és megnyugtatóbb feleletet nem kaphattunk arra az aggodalmasan felvetett kérdésre: megfelel-e a kerület intellektuális fejlődése a kor igényeinek s az országos átlagnak ? Megfelel, és ez a legfontosabb tanulság, amelyet a nagykároiyi választás eredményéből magunknak házi használatra levonhatunk. A függetlenségi pártot pedig figyelmeztetjük, hogy a nagy diadal után ne szundikáljon, hanem ragadja meg az alkalmak most kínálkozó legfényesebbikét és szervezze tömör faianxxá az egész kerületben, a felvilágosodott és felvilágosítandó sváb községekben is a pártot. Ha ez kellő erélylyel és gyorsasággal megtörténik s a központ és a kerület községei között az összeköttetés állandóan fentartatik, néhány év múlva még az emlékezete is elvész annak, hogy valaha a nagykárolyi kerületben egy felekezeti alapon álló párt rontotta a levegőt. Kossuth a választás eredményeiről. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter, az országos függetlenségi és 48-as párt elnöke mindvégig éber figyelemmel és lelkesítő üzenetekkel kisérte a nagykárolyi választás küzdelmét. A párt vezetősége a választás napján több Ízben tudatta táviratilag a szavazatok arányát a Ka.lsbadban üdülő pártelnökkel, aki a diadalmas végeredmény hírére a következő távirattal válaszolt: Lelkemből üdvözlöm a nagykárolyi kerületet a győzelemért, amelylyel a koalicióbontás visszaveretett. KOSSUTH elnök. — Luby Géza a Majos-ügyről. A „Fehér- gyarmat és Vidéke“ czimü laptársunkban olvassuk a következőket: Luby Géza orsz. képviselőnk a „Fehér- gyarmat és Vidék“-ének lapvezére, hogy az iparosok és kereskedők táncmulatságán jelen lehessen, f. hó 20-ikán városunkba érkezett. Munkatársunk ebből az alkalomból felkereste az általános népszerűségnek örvendő képviselőnket, ki úgy az országos, mint a megyei közügyekre vonatkozólag több fontos nyilatkozatot tett. Megemlékezett a hírhedt Majos-ügyről is, melynek tárgyalása a f. évi szeptember hó 5-iki vármegyei közgyűlésen lesz. Képviselőnk, az általa megindított mozgalmat föltétlenül sikerre vezetőnek tartja. Azonban felfújták — szerinte — egyesek ezt az esetet, mikor ezen közkérdéssel, akár a mai kormány bukásának lehetőségét, akár a főispán állásának megrendülését hozták összefüggésbe. • Az indítványtól ő, dacára az ilyen híreknek, nem hajlandó egyszerűen elállani, annak tárgyalásától csak abban az esetben hajlandó visszalépni, ha a főispán a kormánytól garan- tiát szerez arra nézve, hogy az ilyen esethez hasonló egyáltalán nem fog többet előfordulni. Majd a helyi s a kerületi dolgokról tudakozódott képviselőnk, aki melegen érdeklődik minden bennünket érintő hírekről. Képviselőnk a szerda délutáni vonattal utazott el városunkból Budapestre.
