Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-08-11 / 64. szám
Nagykároly, 1907. augusztus 11. 64. szám. III. évfolyam. 0 0 POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. « MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. I-----------zzz Telefon szám: 58. H u *«the4 é s e k jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér.-— Kéziratokat nem adunk vissza. 1 Felelős szerkesztő: Schröder Béla. Laptulajdonos: Szintay Kálmán. li Egész évre ! Félévre |‘ Negyedévre Előfizetési árak: Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Szatmárvármegye közállapotai. A közigazgatási bizottság ülése. Örvendetes reformok. — A „Szatmárvármegye-1 tudósítójától. — Nagykároly, aug. 9. Szatmárvármegye törvényhatóságának köz- igazgatási bizottsága ma, pénteken délelőtt 11 órakor dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt ülést tartott az alispáni kisteremben. A közigazgatási hatóságok julius havi jelentésein és a hatáskörükbe eső fontosabb tárgyak el >- adásán kívül kimagasló eseménye volt az ülésnek a gróf Károlyi István emlékezetének szentelt kettős alkalom, —egy uj járás alakításának a főispán által fölvetett eszméje és a vármegye állategészségügyének behatóbb gondozására irányuló amaz újítás, hogy ezután a törvényhatósági m. kir. állatorvos is személyes előadója lesz a közigazgatási bizottságnak, természetesen a törvényben nem biztosított szavazati jog élvezete nélkül. Négy interpelláczió is élénkítette az ülést és több előadott tárgy fölött beható vita fejlődött. Mindezek értékes bizonyítékai annak, hogy az uj korszak szelleme nemcsak beköltözött vármegyénk székházába, hanem itt napról-napra üdvösebb eszmékben és alkotásokban válik áldásossá vármegyénkre. A három óra hosszat tartott igen érdekes ülésről tudósítónk a következőkben számol be: A jelenvoltak. A vármegye közigazgatási bizottsága ma Id lelőtt 10 órakor kezdödöleg ülést tartott az alispáni kisteremben. Ott voltak: dr. Falussy Árpád főispán, llosvay Aladár alispán, Böszörményi Zsigmond, Jármy Andor, Jé key Zsigrnond, Luby Béla, Luby Géza, Madarassy Dezső, N. Szabó Antal választott tagok (gróf Károlyi István meghalt, Böszörményi Emil, Domahidy Sándor és dr. Kovács Dezső kimentették távol- maradásukat) továbbá: Kacsó Károly műszaki tanácsos az államépitészeti hivatal vezetője, Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgató, dr. Schönpflug Richard vm. tiszti főügyész, llosvay Ferencz árvaszéki elnök, Aáron Sándor dr. vm. főorvos, ifj. Jákó Sándor dr. kir. al- ügyész, Votisky Géza dr. s. tanfelügyelő, Kellner György törvényhatóságim, kir. állatorvos, Szintay Gábor, Luby László és ifj. Luby Géza vm. aljegyzők. Falussy Árpád dr. főispán pontban 10 órakor megnyitja az ülést és üdvözli a megjelenteket. llosvay Aladár alispán a tárgyalások megkezdése előtt bejelenti, hogv dr. Péchy István vm. főjegyző és Kerekes Zsigmond vm. Il-od aljegyző szabadságon lévén, Mangu Béla tb. főjegyzőt pedig a vízügyi bizottság tárgyalásai tartják elfoglalva, igy hát a főjegyzőt Szintay Gábor III-ad aljegyző fogja helyettesíteni. Tudomásul vették. Emlékezés gróf Károlyi Istvánra. Falussy Árpád dr. főispán : Tiszteit köz- igazgatási bizottság! Vármegyénket a legutóbbi napokban súlyos csapás, nagy veszteség érte. Közéletünk egyik legerősebb oszlopát ragadta el közülünk a kérlelhetetlen halál. Julius hó 31-én mieghalt gróf Károlyi István. Á közigazgatási bizottságot is pótolhatatlanul sújtja az ő elhunyta. Mert bár súlyos betegsége miatt az utóbbi időben nem látogathatta a bizottság üléseit: mégis mindig élénk figyelemmel, éber érdeklődéssel kisérte működésűnket és tudtuk, hogy az ö hallgatólagos hozzájárulása mindig elismerése volt tevékenységünknek. E bizottság előtt nem kell külön méltatnom gróf Károlyi István elévülhetlen érdemeit, mert azok köztudomású tények, itt csak a gyász és részvét méltó kifejezésére óhajtanék indítványt tenni: a közigazgatási bizottság fejezze ki legmélyebb és legigazabb részvétét gróf Károlyi István elhunyta fölött, fogjalja azt jegyzőkönyvbe és ennek kivonata kapcsán hozza azt a gyászoló özvegy tudomására. (Helyeslés.) Ezt tehát határozatilag kimortdom. Törvényhatósági állatorvos a bizottságban. Falussy Árpád főispán : Mielőtt az alispáni jelentés felolvasására térnénk, egy általam célszerűnek vélt ujitáshoz kérem a tek. bizottság hozzájárulását. (Halljuk !) Ismerjük és tudjuk vármegyénkben az állategészségügynek kiváló fontosságát, különösen most, amikor a vármegye minden részéből tömeges állatpusztulásnak veszszük hírét. Sok eltitkolt dögeset is van azonban ; s ez még inkább indokolttá teszi az abbeli intézkedését, hogy a törvényhatósági m. kir. állatorvost egyszers- mindenkorra a közigazgatási bizottság állategészségi szakelőadójává tette s mára, elsőizben már be is hívta az ülésre. Gyakorlati értékű lesz ez az ujitás azért, mert igy a vármegyei állatorvos közvetlenül érintkezhetik a közig. Eris asszony. Irta: Szabóné Nogáll lanka. Délelőtt tizenegy óra volt s bár Maróthyné szép hajlékában már minden rendben volt, Bella még egyszer letörülgetett mindent, megigazgatta a párnákat, az íróasztal apróságait s a könyvekét. Vendéget várt, asszony-látogatót, a legkedvesebb barátnőjét. És az asszonyok a megpróbáltatás e nehéz óráját az isten tudja miért, körülbelül olyannak tekintik, mint a katona a csatát vagy legalább is a szemlét. A fegyvereket ki kell pucoválni s ragyogva, rendben, kifogástalanul kell állani az elkerülhetetlen elé. Nagyon aggodalmasan rakosgatott, törül- getett s hogy mégis hamar elkészült, csak azért történt, mert igen kicsi volt a lakása. Háromszobás fővárosi lakás, mely azonban nagyon különösen volt berendezve. Asszonyszoba vagy szalon nem is volt. A hálószoba, az ebédlő teljesen jelentéktelen. Hanem volt aztán egy szoba s az olyan volt, mint egy pogánytemplom. Tele összehordott áldozatokkal s közepén, a nagy Íróasztalon — persze csak 'láthatatlanul — örökkön-örökké égett az áldozat, ' a szeretet tüze. Bella lakásának fénypontja a férjének szobája volt. Kényelmesen, otthonosan, puhán és melegen berendezett, titkos, láthatatlan erők által mindig tisztán és üdén tartott szoba. A pihenés, a nyugalom, az elmélkedés, a költői alkotások ideális fészke, amilyet az ostoba vagy az örökké takarító, a nyugtalan vagy közönyös asszonyok férjei csak álmukban ismerneK, csak óhajtanak, csak irigyelnek s az okos, a tapintatos, a kedves és meleg asszonyok férjei csak nagyon ritkán tudnak megbecsülni. Olyan szoba volt ez, mely több mint az álom és sokszor mégis kevesebb, mint egy hideg és füstös kávéházi lyuk. Maróthyné az ő finom lényének minden bübáját rápazarolta erre az egy szobára s ez az egy szoba néhány hónap óta majdnem mindig üres volt . . . Néhány hónap óta . . . A természetes, a rendes! az elkerülhetlen fordulat óta, melyet egyetlenegy asszony sem kerülhet ki s mely a sors kiszámithatlan szeszélye folytán mindig úgy esik, hogy a finomak, a jók, a kedvesek, sokkal hamarább megérik. A férj unatkozni kezd s más, alkalmasabb helyiséggel cseréli fel a neki szentelt szobát. Bella okos asszony volt. Tudta, hogy ö vele bizony nem tesz kivételt a sors. Az idő múlása, mely mindennek elkészíti az enyészetét, az utolsó porszemét épen úgy, mint a legelső, legfényesebb szerelmét, ő rá is kitűzi azt az órát, melyen túl már hiába csinositgatja azt az egy szobát. A rózsák elhervadnak, a nap nem melegíti és őt a férje egyszer majd nem szereti. A távozó nap, mely a szemei előtt hanyatlik le, egy más, idegen tájon újra felragyog, a rózsák amott túl újra nyílnak, a szerelem újra fellobban, ah, de az a báj, azok a rózsák s az a másik asszony, már nem tartozik ő hozzá. Okos asszony volt. Nem lehetett kijátszani, megcsalni, nevetségessé és csúffá tenni vak hitetlenségében. Csak épen meg lehetett unni, miután az első jelből ez a világos szép elme, ez a sejtő szív azonnal megtudta, hogy az elkerülhetlen immár bekövetkezett. Bella mindent tudott, anélkül hogy kutatta vagy ismerte volna a részleteket. Tudott lemondással, megnyugvással, fenséges büszkeséggel és — örök szerelemmel. Igen : ő most is szerette a férjét, a boszu, a megtorlás, a meg- lakoltatás vágya nélkül, azzal az egyetlen forró imádsággal, hogy az a másik asszony méltó legyen hozzá s boldoggá tegye. S ha néha mégis rajta érte magát azon, hogy szeretne kilépni büszke tartózkodásának jóttevő homályából, csak azzal menthette a vágyát, hogy a másik méltó az ő hőséhez s annak minden percét boldoggá is teszi. Most, hogy a barátnőjét várta, tudta, hogy néhány perc múlva végre ezzel is tisztában lesz. A kit várt, gyermekkori barátnője. És természetesen — hiszen csakis az ellentétek vonzzák egymást — egészen más szabású asszony, mint ő. Csupa erő és erőszak, durvaság, kal- ináros kicsinyesség. Olyan genre, akire azt szokták mondani, hogy: „De hiszen ez ráncba szedi, megtáncoltatja az urát". A Matild házában óriási megtáncoltatások estek. Szörnyen belejött ebbe a különös foglalkozásba s ha otthon nem volt rá elég „anyag“, áttette müköI
