Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-08-04 / 62. szám
62-ik szám. SZAT MÁRVÁRMEGYE-. 5-ik oldal. Pontban 4 órakor fölhangzott a karzaton a nagykárolyi dalárda gyászéneke : Circum- dederunt me . . . és a hatalmas olygarcha, a jóságos ember, a félelem és gáncs nélküli lovag porhüvelye fölött gomolyogni kezdett a mindent kiengesztelő tömjénfüst ... Et cum Lazaro, quondam panpure, vitám habeas, sem- piternam ! . . . Igen. Ott érzett ez a tömjénfüst illatos párájában. Örökkön élni fogsz emlékezetünkben, nagy gróf Károlyi István! . . . A szertartás további során a dalárda még elénekelte a „Mért oly borús . . . ?“ kezdetű gyászdalt s a gyászoló gyülekezet engesztelő imája mellett lefödték a hatalmas érczkoporsót. . . . Aki ott volt: mindenki ismerte, tisztelte, szerette, becsülte, — hát kellett-e látnunk egymás szemében a fájdalom könyüit ? . . . Ott csillogott az mindannyiunkéban ! . . . Vállra vették azután a koporsót és pontban négyet ütött az előcsarnok műremek órája amikor kivonult utolsó útjára a 108 magyar törzsek Kopien nemzetiségének nagy sarjadéka. Sok, ezernyi gyászoló tömeg kisérte. És mindenki siratta ! . . . Vaj’, kerül-e méltó utóda! ?... A gyászmenet. Harangzúgás mellett, de az áhitatos gyászhangulat méla némaságában emelték a hat fekete-lovas gyászkocsira a koporsót. A disz- furgon után két koszorús-kocsi következett, majd a gyászoló-család tagjai fogatokon. Ezután hajttatott Josipovich miniszter Falussy főispánnal, utánuk gróf Apponyi Albert, gróf Hadik János és gróf Vay Ádám vászonfedeles tágas kocsiban, majd az előkelő gyászoló közönség fogatokon, mig a nagykárolyi függetlenségi párt és egyéb testületek a mélységes gyász kifejezésére gyalog kisérték a négy kilométeres útvonalon a halottas kocsit. A családi és hivatalos gyászkiséreten kívül még mintegy félkilométernyi hosszaságban bontakozott ki a gyászoló közönség menete, amely egész szélességében elfoglalta az úttestet. Nagykároly harangjai végig kisérték siralmukkal a halottat a kaplonyi határig, ahol a ferenczrendi szerzetes-ház tagjai várták Masa Viktor házfőnökkel élükön. Andrássy belügyminiszter a temetésen. Pénteken délelőtt nyíregyházáról telefonon értesítették Falussy főispánt, hogy gróf Andrássy Gyula belügyminiszter, gróf Vay Gábor szabolcsi főispán kíséretében délután automobilon érkezik nagynevű barátja temetésére. A szabolcsi homokon át azonban megkésett egy keveset a gépkocsi és a belügyminiszter már útban érte a gyászmenetet. A főispán intézkedésére a város határán fogat várra Andrássyt, a ki a városháza tájékán csatlakozott a menethez. Részvétét fejezte ki az özvegy grófné és Melinda grófné előtt, majd gyalogszerrel kisérve a gyászkocsit: Apponyi és Josipovich miniszterekkel, Hadik államtitkárral és Falussy főispánnal hosszasabban együtt menve, értekezett. Azután búcsút véve a város határán, ismét automobiljába szállott s mindjárt vissza ment a gépkocsin Szabolcson keresztül Tőke-Terebesre, ahol ezidőszerint üdül. Kaplonyban. A Károlyi-család ősi nyugvóhelye a Nagykárolytól négy kilométernyire fekvő Kaplony. A Kopien nemzetség nevének elmagyarosodott formája ez a helységnév. Károlyi Sándor, az 1711-iki szatmári béke szerzője alapított itt monostort a család végső nyughelyéül. Egy földrengés után gróf Károlyi György másodszor is fölépittette a kéttornyú templomot és a családi sírboltot mai állapotába helyeztette. A Károlyi nemzetség minden tagja itt alussza örök álmát. A szükes, vidéki szabású templom sírboltja történelmi értelemben mérhetetlen kincseket rejt. Egy ezeresztendős család sarjai élnek ott egyült végtelen életet. A nagy-nagy ősök és méltó unokáik sorra helyezkednek el a templom hajójából, az oltár mellől két oldalt nyíló sírboltban. Ennek földszintjén 7 hatalmas alkatú, művészi veretű szarkofág pihen. Ezeknek az értéke műtörténelmi értelemben szinte megbecsülhetetlen. A sírbolt felső fülkéiben is fedetlenül állanak az érckoporsók, falazatában pedig kétoldalt, három sorban márványlapokkal zárt fülkék vannak. Mindegyikben egy-egy Károlyi. Sok van még üres közöttük. Beléjük láthatni, csak a belső vége vész el a homályban. Öles emberek számára faragták ezeket. A Pista gróf fülkéje ott van jobb oldalt a legalsó sorban. Az oltár felől számítva igy következnek gróf Károlyi György fiai: Viktor, Gyula Gábor, s most István. A középső sorban gróf Károlyi Györgyné szül. Zichy Karolina, a 48-as idők nagyasszonya pihen már néhány év óta, a felső sorban Károlyi Tibor, György és Tiborné. A baloldali falban a Károlyi Lajos grófi ág sarjadéka pihen. A kápolnaszerü kripta oltárképe egy a kereszttel és alakkal egy darabból faragott fehér márvány-Krisztus a feszületen. Ezt is Pista gróf szerezte Olaszországban vagy 10 évvel ezelőtt. Az értéke megbecsülhetetlen. A kisarányu templom falait és padolatát gyászkárpit födi, csak a Károlyi-család címerei díszítik. A templom előtti teret Madarassy István központi főszolgabíró tiz csendőrrel tartatja szabadon s a rácsajtónál nagyszámban állanak őrt az uradalom és a vármegye tisztviselői. A szabadon hagyott térségen a község ünneplőbe öltözött lakossága áll és áhitatos csendben várja a gyászmenet érkezését. A kaplonyi szertartás. Öt óra után néhány perccel megkondul- tak a kaplonyi templom harangjai, jelentve, hogy a gyászmenet a helység határába ért. Kevéssel utána megérkezett a menet a templom elé. A koporsót az uradalom tisztviselői vitték be vállaikon a templomba, az oltár előtt felállított s nehéz fekete posztóval bevont ravatalra. Körülötte állottak a családtagok, Josipovich miniszter a kormány képviselője, Apponyi Albert gróf kultuszminiszter és a papság; a gyászoló közönség a padsorokban foglalt helyet, mig a testületek és egyesületek a templom előtt maradtak. Rövid gyászszertartás után Boromissza Tibor megyéspüspök ismét beszentelte a koporsót, mely után az uradalom tisztviselői vállaikra vették azt és a papság gyászéneke mellett megindult a menet a kriptába. Elől a megyés püspök ment a papsággal. A koporsót az elhunyt özvegye, leánya Melinda grófné és fia György gróf követték, utánuk a rokonság és a jelenlevő előkelőségek haladtak. A temetés végeztével. Befödték hát ime a legelső magyar gavallér kripta-fülkéjét is. Gróf Károlyi Pista már ott pihen ősei között és álmodja örök álmait Magyarországról, a szabadról, a függetlenről, mint aminőnek azt vitézi ősei ezer esztendőnek előtte megszerezni segitettek. Bezárult érczágya mögött a kripta ajtaja . . . A gyászoló közönség a permetezni kezdő esőben csak órák alatt tud eloszlani. A fogatok szakadatlan sorban száguldanak a város felé. Mindenki csak a közelmúlt órák benyomásairól beszél, a nagyemlékű halottról, a temetés pompájáról. Josipovich, Apponyi miniszterek, Hadik államtitkár és gróf Vay Ádám a temetés után Falussy Árpád főispánhoz hajttattak, akinél az időt a 7a 9 órai vonat indulásáig tölteni akarták. Az özvegy grófné azomban telefon utján tudatta az urakkal, hogy ozsonnára várja őket s igy Josipovich és Apponyi miniszterek átko- csiztak a kastélyba, mig Hadik és Vay grófok Falussy főispánnal estebédeztek. Fél kilencz órakor azután a kormány férfiai Budapestre utaztak és Vay gróf kocsin tért haza Vajára. Ugyancsak a különvonattal' utazott el a délután érkezettek egy része is, mig a család tagjai a szombati gyászmisére is ittmaradtak. A gyászmise. Szombaton délelőtt 11 órakor a nagykárolyi r. kath. templomban gyászistentisztelet volt gróf Károlyi István lelki üdvéért. A misét dr. Boromissza Tibor szatmári püspök celebrálta fényes segédlettel. Ott voltak a gyászoló család tagjai: özv. gróf Károlyi Istvánná, gróf Károlyi Gyula és neje Melinda grófné, gróf Károlyi László, gróf Károlyi György, özv. gróf Károlyi Viktorné, gróf Csekonics Endre és neje, valamint dr. Falussy Árpád főispánnal az élén a vármegyei és városi közhatóságok fejei és tisztviselői. Az országos függetlenségi párt koszorúja. A temetésre a vasutak sajnálatos mulasztása folytán száznál több Budapestről küldött koszorú nem érkezett meg. Ezek között volt az országos függetlenségi és 48-as párt hatalmás méretű babérkoszorúja is, a melynek gyászfátyollal bevont félméter széles nemzeti- szinü szalagján ez a felírás van: Az országos függetlenségi és 48-as párt Gróf Károlyi Istvánnak — Örökéletü, felejthetetlen hűséges tagjának. Ezt a koszorút a főispán, mint a nagykárolyi pártnak diszelnöke ünnepélyesen óhajtotta a sírboltban elhelyeztetni s ezért szombaton délután magához kérette a nagykárolyi függetlenségi párt elnökségét s azoknak élén délután 3 órakor kikocsizott Kaplonyba s ott Károlyi István gróf örökemlékezetéhez méltóan az országos párt érzelmét tolmácsolva, letette a koszorút.. A Majos-flgy. A dr. Kelemen Samu szatmári orsz. képviselő lapvezérlete alatt megjelenő „ Szatmdr-Németi“ cimü politikai lapból vesszük át az alább következő cikket, mert igen fontosnak tartjuk, hogy a vármegye közvéleménye minél behatóbban ismerje meg az odiozus Majos-ügy- ben a többi megyebeli kerület függetlenségi érzelmű vezérférfiainak gondolkodását és állás pontját. A cikk egész terjedelmében igy szól: Majos Károlynak, a volt nagykárolyi darabont alispánnak a fővárosi adóhivatalhoz való kineveztetése miatt amint értesülünk, a szeptemberi rendkívüli vármegyei közgyűlésen egyesek akcióra. Ekkor akarják megtenni a lapokban már jelzett indítványt, hogy a vármegye Írjon fel az országgyűléshez, Wekerle pénzügy- miniszternek felelősségre vonása tárgyában. Azt hisszük, erre az egész eljárásra helyesen alkalmazhatjuk a deák-közmondást: respice finem. Tessék végig gondolni a dolgot. Mert amit cselekszünk, annak végső céljait és eredményeit is ismernünk kell. Úgy véljük, senki sincs, akit Majos Károly urnák bármilyen minőségben való reakti- válása örömmel töltene el. És általános az érzés, hogy kívánatos lett volna, ha ez a kinevezés elmarad. Van okunk feltenni, hogy a mindig mosolygó Wekerle sem túlságos jókedvvel irta alá a kinevezést, amelyről talán sokunknak az Ítélete enyhébb volna, ha ismernők a körülményeket, amelyek közt az megtörtént. De bármint történt is ez a kinevezés, a meljet mi is sajnálunk, kérdjük mi a céljuk a szatmármegyei Bankoknak és Peturoknak? Elkeseredésüket értjük, méltányoljuk, sőt jórészben osztjuk is. Csak a céljukat nem értjük. Meg akarják buktatni Wekerlét? Szép. De hát van komoly ember, ki ne volna avval tisztában, hogy a miniszterelnöknek a buktatása: kabinetválság. Tehát meg akarják buktatni Kossuthot, Apponyit, Andrássyt, Günthert is — Majos Károlyért? Ma, a kiegyezésnek, horvát válságnak kellő közepén fel akarják itthon fordítani a világot ? Ázt hisszük, hogy ettől ők maguk is visszariadnának. De hát akkor mit akarnak a bizalmatlan- sági inditványnyal ? Kellemetlen helyzetbe akarják talán hozni Falussy Árpád főispánt? Hát ez is lehet cél, — de függetlenségi embernek a célja nem lehet! A főispán, — ezt párthívei és ellenfelei egyaránt elismerik, hogy nagy önfeláldozással küzd a magyarság ügyéért; a függetlenségi pártért pedig — bár minden rikitó célzatosság nélkül — intenzív munkálkodást fejt ki. Ha Szat- mármegyébe nevezték volna ki Majost értenők, a főispánnak szóló kellemetlenkedést. De a budapesti kinevezésről Falussy éppen annyit tud- llatott, mint bármely más újságolvasó, miután a fővárosi kinevezések dolga nem tartozik ő reá. Legalább is furcsa gondolat tehát, hogy a megyei függetlenségi párt akarjon kellemetlen helyzetet teremteni annak a függetlenségi főispánnak, aki erre nyilvánvalóan egy hajszállal sem szolgáltatott okot. Nem is függetlenségi oldalról fuj a szél. Szabó Albertnek, néppárti keresztény szocialista apostol urnák a nagyon hangos szereplése kétségtelen jele ennek. Az ily eljárás beletartozik egyes néppárti tülekedőknek abba a politikájába, amelylyel, most felfelé — bár beletartoznak a koalícióba, mindent túl akarnak licitálni s mesterségesen akarnak kellemetlen helyzetet teremteni a függetlenségi pártnak. Mi reméljük, hogy a megyei függetlenségi pártnak sokkal
