Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-08-04 / 62. szám

62-ik szám. SZAT MÁRVÁRMEGYE-. 5-ik oldal. Pontban 4 órakor fölhangzott a karza­ton a nagykárolyi dalárda gyászéneke : Circum- dederunt me . . . és a hatalmas olygarcha, a jóságos ember, a félelem és gáncs nélküli lo­vag porhüvelye fölött gomolyogni kezdett a mindent kiengesztelő tömjénfüst ... Et cum Lazaro, quondam panpure, vitám habeas, sem- piternam ! . . . Igen. Ott érzett ez a tömjénfüst illatos párájában. Örökkön élni fogsz emlékeze­tünkben, nagy gróf Károlyi István! . . . A szertartás további során a dalárda még elénekelte a „Mért oly borús . . . ?“ kezdetű gyászdalt s a gyászoló gyülekezet engesztelő imája mellett lefödték a hatalmas érczkoporsót. . . . Aki ott volt: mindenki ismerte, tisz­telte, szerette, becsülte, — hát kellett-e látnunk egymás szemében a fájdalom könyüit ? . . . Ott csillogott az mindannyiunkéban ! . . . Vállra vették azután a koporsót és pont­ban négyet ütött az előcsarnok műremek órája amikor kivonult utolsó útjára a 108 magyar törzsek Kopien nemzetiségének nagy sarjadéka. Sok, ezernyi gyászoló tömeg kisérte. És min­denki siratta ! . . . Vaj’, kerül-e méltó utóda! ?... A gyászmenet. Harangzúgás mellett, de az áhitatos gyász­hangulat méla némaságában emelték a hat fekete-lovas gyászkocsira a koporsót. A disz- furgon után két koszorús-kocsi következett, majd a gyászoló-család tagjai fogatokon. Ez­után hajttatott Josipovich miniszter Falussy fő­ispánnal, utánuk gróf Apponyi Albert, gróf Ha­dik János és gróf Vay Ádám vászonfedeles tágas kocsiban, majd az előkelő gyászoló kö­zönség fogatokon, mig a nagykárolyi függet­lenségi párt és egyéb testületek a mélységes gyász kifejezésére gyalog kisérték a négy kilo­méteres útvonalon a halottas kocsit. A családi és hivatalos gyászkiséreten kívül még mintegy félkilométernyi hosszaságban bontakozott ki a gyászoló közönség menete, amely egész szélessé­gében elfoglalta az úttestet. Nagykároly harangjai végig kisérték siral­mukkal a halottat a kaplonyi határig, ahol a ferenczrendi szerzetes-ház tagjai várták Masa Viktor házfőnökkel élükön. Andrássy belügyminiszter a temetésen. Pénteken délelőtt nyíregyházáról telefonon értesítették Falussy főispánt, hogy gróf An­drássy Gyula belügyminiszter, gróf Vay Gábor szabolcsi főispán kíséretében délután automobi­lon érkezik nagynevű barátja temetésére. A szabolcsi homokon át azonban megkésett egy keveset a gépkocsi és a belügyminiszter már útban érte a gyászmenetet. A főispán intézke­désére a város határán fogat várra Andrássyt, a ki a városháza tájékán csatlakozott a menet­hez. Részvétét fejezte ki az özvegy grófné és Melinda grófné előtt, majd gyalogszerrel kisérve a gyászkocsit: Apponyi és Josipovich minisz­terekkel, Hadik államtitkárral és Falussy főis­pánnal hosszasabban együtt menve, értekezett. Azután búcsút véve a város határán, ismét automobiljába szállott s mindjárt vissza ment a gépkocsin Szabolcson keresztül Tőke-Terebesre, ahol ezidőszerint üdül. Kaplonyban. A Károlyi-család ősi nyugvóhelye a Nagy­károlytól négy kilométernyire fekvő Kaplony. A Kopien nemzetség nevének elmagyarosodott formája ez a helységnév. Károlyi Sándor, az 1711-iki szatmári béke szerzője alapított itt monostort a család végső nyughelyéül. Egy földrengés után gróf Károlyi György másodszor is fölépittette a kéttornyú templomot és a csa­ládi sírboltot mai állapotába helyeztette. A Károlyi nemzetség minden tagja itt alussza örök álmát. A szükes, vidéki szabású templom sír­boltja történelmi értelemben mérhetetlen kin­cseket rejt. Egy ezeresztendős család sarjai él­nek ott egyült végtelen életet. A nagy-nagy ősök és méltó unokáik sorra helyezkednek el a templom hajójából, az oltár mellől két oldalt nyíló sírboltban. Ennek földszintjén 7 hatalmas alkatú, művészi veretű szarkofág pihen. Ezek­nek az értéke műtörténelmi értelemben szinte megbecsülhetetlen. A sírbolt felső fülkéiben is fedetlenül állanak az érckoporsók, falazatában pedig kétoldalt, három sorban márványlapokkal zárt fülkék vannak. Mindegyikben egy-egy Ká­rolyi. Sok van még üres közöttük. Beléjük láthatni, csak a belső vége vész el a homály­ban. Öles emberek számára faragták ezeket. A Pista gróf fülkéje ott van jobb oldalt a legalsó sorban. Az oltár felől számítva igy következnek gróf Károlyi György fiai: Viktor, Gyula Gábor, s most István. A középső sorban gróf Károlyi Györgyné szül. Zichy Karolina, a 48-as idők nagyasszonya pihen már néhány év óta, a felső sorban Károlyi Tibor, György és Tiborné. A baloldali falban a Károlyi Lajos grófi ág sarjadéka pihen. A kápolnaszerü kripta oltárképe egy a kereszttel és alakkal egy darabból faragott fehér márvány-Krisztus a feszületen. Ezt is Pista gróf szerezte Olaszországban vagy 10 évvel ezelőtt. Az értéke megbecsülhetetlen. A kisarányu templom falait és padolatát gyászkárpit födi, csak a Károlyi-család címerei díszítik. A templom előtti teret Madarassy István központi főszolgabíró tiz csendőrrel tartatja szabadon s a rácsajtónál nagyszámban állanak őrt az uradalom és a vármegye tisztviselői. A szabadon hagyott térségen a község ünneplőbe öltözött lakossága áll és áhitatos csendben várja a gyászmenet érkezését. A kaplonyi szertartás. Öt óra után néhány perccel megkondul- tak a kaplonyi templom harangjai, jelentve, hogy a gyászmenet a helység határába ért. Kevéssel utána megérkezett a menet a templom elé. A koporsót az uradalom tisztviselői vitték be vállaikon a templomba, az oltár előtt felál­lított s nehéz fekete posztóval bevont ravatalra. Körülötte állottak a családtagok, Josipovich miniszter a kormány képviselője, Apponyi Al­bert gróf kultuszminiszter és a papság; a gyá­szoló közönség a padsorokban foglalt helyet, mig a testületek és egyesületek a templom előtt maradtak. Rövid gyászszertartás után Boromissza Tibor megyéspüspök ismét beszentelte a ko­porsót, mely után az uradalom tisztviselői vál­laikra vették azt és a papság gyászéneke mel­lett megindult a menet a kriptába. Elől a me­gyés püspök ment a papsággal. A koporsót az elhunyt özvegye, leánya Melinda grófné és fia György gróf követték, utánuk a rokonság és a jelenlevő előkelőségek haladtak. A temetés végeztével. Befödték hát ime a legelső magyar gaval­lér kripta-fülkéjét is. Gróf Károlyi Pista már ott pihen ősei között és álmodja örök álmait Magyarországról, a szabadról, a függetlenről, mint aminőnek azt vitézi ősei ezer esztendőnek előtte megszerezni segitettek. Bezárult érczágya mögött a kripta ajtaja . . . A gyászoló közönség a permetezni kezdő esőben csak órák alatt tud eloszlani. A fogatok szakadatlan sorban száguldanak a város felé. Mindenki csak a közelmúlt órák benyomásairól beszél, a nagyemlékű halottról, a temetés pom­pájáról. Josipovich, Apponyi miniszterek, Hadik államtitkár és gróf Vay Ádám a temetés után Falussy Árpád főispánhoz hajttattak, akinél az időt a 7a 9 órai vonat indulásáig tölteni akar­ták. Az özvegy grófné azomban telefon utján tudatta az urakkal, hogy ozsonnára várja őket s igy Josipovich és Apponyi miniszterek átko- csiztak a kastélyba, mig Hadik és Vay grófok Falussy főispánnal estebédeztek. Fél kilencz órakor azután a kormány férfiai Budapestre utaztak és Vay gróf kocsin tért haza Vajára. Ugyancsak a különvonattal' utazott el a délután érkezettek egy része is, mig a család tagjai a szombati gyászmisére is ittmaradtak. A gyászmise. Szombaton délelőtt 11 órakor a nagyká­rolyi r. kath. templomban gyászistentisztelet volt gróf Károlyi István lelki üdvéért. A misét dr. Boromissza Tibor szatmári püspök celebrálta fényes segédlettel. Ott voltak a gyászoló család tagjai: özv. gróf Károlyi Istvánná, gróf Károlyi Gyula és neje Melinda grófné, gróf Károlyi László, gróf Károlyi György, özv. gróf Károlyi Viktorné, gróf Csekonics Endre és neje, vala­mint dr. Falussy Árpád főispánnal az élén a vármegyei és városi közhatóságok fejei és tiszt­viselői. Az országos függetlenségi párt koszorúja. A temetésre a vasutak sajnálatos mulasz­tása folytán száznál több Budapestről küldött koszorú nem érkezett meg. Ezek között volt az országos függetlenségi és 48-as párt hatal­más méretű babérkoszorúja is, a melynek gyászfátyollal bevont félméter széles nemzeti- szinü szalagján ez a felírás van: Az országos függetlenségi és 48-as párt Gróf Károlyi Ist­vánnak — Örökéletü, felejthetetlen hűséges tag­jának. Ezt a koszorút a főispán, mint a nagy­károlyi pártnak diszelnöke ünnepélyesen óhaj­totta a sírboltban elhelyeztetni s ezért szom­baton délután magához kérette a nagykárolyi függetlenségi párt elnökségét s azoknak élén délután 3 órakor kikocsizott Kaplonyba s ott Károlyi István gróf örökemlékezetéhez méltóan az országos párt érzelmét tolmácsolva, letette a koszorút.. A Majos-flgy. A dr. Kelemen Samu szatmári orsz. képviselő lapvezérlete alatt megjelenő „ Szatmdr-Németi“ cimü po­litikai lapból vesszük át az alább következő cikket, mert igen fontosnak tartjuk, hogy a vármegye közvéleménye minél behatóbban ismerje meg az odiozus Majos-ügy- ben a többi megyebeli kerület függetlenségi érzelmű vezérférfiainak gondolkodását és állás pontját. A cikk egész terjedelmében igy szól: Majos Károlynak, a volt nagykárolyi da­rabont alispánnak a fővárosi adóhivatalhoz való kineveztetése miatt amint értesülünk, a szep­temberi rendkívüli vármegyei közgyűlésen egye­sek akcióra. Ekkor akarják megtenni a lapok­ban már jelzett indítványt, hogy a vármegye Írjon fel az országgyűléshez, Wekerle pénzügy- miniszternek felelősségre vonása tárgyában. Azt hisszük, erre az egész eljárásra helye­sen alkalmazhatjuk a deák-közmondást: respice finem. Tessék végig gondolni a dolgot. Mert amit cselekszünk, annak végső céljait és ered­ményeit is ismernünk kell. Úgy véljük, senki sincs, akit Majos Ká­roly urnák bármilyen minőségben való reakti- válása örömmel töltene el. És általános az ér­zés, hogy kívánatos lett volna, ha ez a kineve­zés elmarad. Van okunk feltenni, hogy a mindig mo­solygó Wekerle sem túlságos jókedvvel irta alá a kinevezést, amelyről talán sokunknak az Íté­lete enyhébb volna, ha ismernők a körülménye­ket, amelyek közt az megtörtént. De bármint történt is ez a kinevezés, a meljet mi is sajnálunk, kérdjük mi a céljuk a szatmármegyei Bankoknak és Peturoknak? El­keseredésüket értjük, méltányoljuk, sőt jórészben osztjuk is. Csak a céljukat nem értjük. Meg akarják buktatni Wekerlét? Szép. De hát van komoly ember, ki ne volna avval tisztában, hogy a miniszterelnöknek a buktatása: kabinet­válság. Tehát meg akarják buktatni Kossuthot, Apponyit, Andrássyt, Günthert is — Majos Károlyért? Ma, a kiegyezésnek, horvát válság­nak kellő közepén fel akarják itthon fordítani a világot ? Ázt hisszük, hogy ettől ők maguk is vissza­riadnának. De hát akkor mit akarnak a bizalmatlan- sági inditványnyal ? Kellemetlen helyzetbe akar­ják talán hozni Falussy Árpád főispánt? Hát ez is lehet cél, — de függetlenségi embernek a célja nem lehet! A főispán, — ezt párthívei és ellenfelei egyaránt elismerik, hogy nagy önfeláldozással küzd a magyarság ügyéért; a függetlenségi pár­tért pedig — bár minden rikitó célzatosság nél­kül — intenzív munkálkodást fejt ki. Ha Szat- mármegyébe nevezték volna ki Majost értenők, a főispánnak szóló kellemetlenkedést. De a bu­dapesti kinevezésről Falussy éppen annyit tud- llatott, mint bármely más újságolvasó, miután a fővárosi kinevezések dolga nem tartozik ő reá. Legalább is furcsa gondolat tehát, hogy a me­gyei függetlenségi párt akarjon kellemetlen hely­zetet teremteni annak a függetlenségi főispán­nak, aki erre nyilvánvalóan egy hajszállal sem szolgáltatott okot. Nem is függetlenségi oldalról fuj a szél. Szabó Albertnek, néppárti keresztény szocialista apostol urnák a nagyon hangos szereplése két­ségtelen jele ennek. Az ily eljárás beletartozik egyes néppárti tülekedőknek abba a politiká­jába, amelylyel, most felfelé — bár beletartoz­nak a koalícióba, mindent túl akarnak licitálni s mesterségesen akarnak kellemetlen helyzetet teremteni a függetlenségi pártnak. Mi reméljük, hogy a megyei függetlenségi pártnak sokkal

Next

/
Thumbnails
Contents