Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-08-04 / 62. szám

4-ik oldal. Aurélné, valamint az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy a leg­jobb férj, atya, nagyatya és testvér, nagykárolyi gróf Károlyi István ur, a magyar főrendiháznak örökös jogon tagja, a nagykárolyi kerület orsz. képviselője stb., stb. 62 éves korában, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, folyó évi julius hó 31-én délután 3 órakor Nagykárolyban elhunyt. A megboldogultnak hült tetemei a róm. kath. egyház szertartása szerint pénteken, folyó hó 2-án délután 4 órakor fognak a nagykárolyi várkastélyban beszenteltetni s innen a beszen- telés után Kaplonyba vitetvén, az ottani csa­ládi sírboltban örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmiseáldozat szomba­ton, augusztus hó 3-án délelőtt 11 órakor fog Nagy-Károlyban, valamint az összes kegyúri templomokban a Mindenhatónak bemutattatni. Nagykárolyban, 1907. évi augusztus hó 1-én. Béke hamvainak! A nagykárolyi lovagvár. Az ezeréves család félezredes hajlékában tért meg őseihez a méltó utód fenkölt lelke. Nagykároly városa egyik szárnyán emelkedik a 18 katasztralis holdas park közepén a család ősi fészke. Kőház, vár, kastély volt ez a lakó­hely a századok során, tizenhárom évvel ezelőtt pedig középkori lovagvárrá stilizáltatta az el­hunyt. A karcsú, bizarr tornyokkal, bástyákkal, kiugrókkal, erkélyekkel díszes várat árok ke­ríti ; a békés idők jeléül most szökőkutak, virág­ágyak, gyeppamlagok pompáznak az ölnyi mély, mintegy 2 öl széles árokban. A bolthajtásos, tulipántosra festett kapubejárat egyik oldalfalába márványtábla van illesztve, amely röviden megörökíti e párját ritkító építmény történetét. Azért is érdekes ez az emléktábla, mert azon az elhunyt gróf Pista néven szerepel. A régi Károlyi vár. 1482-ik évben Károlyi Lancz László kez­dett építeni kőházat lakóhelyül. 1592-ik évben Károlyi Mihály vár alakban megerősíti a török ellen. 1699-ik évben Károlyi Sándor díszesebben átalakíttatja. 1794-ik évben gróf Károlyi József a régi várat lebontatja és kastélyt építtet. 1894-ik évben gróf Károlyi Pista lovagvárrá átalakíttatja. nem volt tagja a képviselőháznak s mindig a nagykárolyi kerületet képviselte. A kilencvenes évek elején egy ideig a szabadelvű párthoz csat­lakozott. Vezérszerepet nem játszott a politiká­ban, arra nem is vágyott soha. Fölszólalásainak azonban mindig volt súlya, mert mindig a ma­gyarság érdekében beszélt. S.ovén magyar volt s izzó fajszeretete az ifjúság eltűntével mind jobban izmosodott. A Fejérváry-éra alatt, a nemzeti ellenállás idején az alkotmányos jogok­nak merészebb, elszántabb, áldozatrakészebb daliája nem volt nála. Megyéjét, Szatmárme- gyét, ahol lakott, ahol a Károlyiak bölcsője ta­lán ezer esztendő óta ring, mert a Károlyi-csa­lád valószínűen a honfoglalók közé tartozik, az alkotmány védelmére valóságos táborrá változ­tatta. Ilyen élet lobbant ki Károlyi István gróf­ban. Nagyon becsületesen és nemesen fizette le mindazt, a mivel hazájának és nemzetének tar­tozott. Ha ambíciója mohóbb, dereka hajléko­nyabb, talán szélesebb csapást vághat kora tör­ténetében, de akkor nem él olyan szép életet. Kevéssé született bele abba a korba, amelyben életét le kellett morzsolnia. Nem volt benne semmi az udvaroncból, sem az alkalmazkodni tudó pártemberből. A maga szemével nézett mindent és a maga fejével gondolkozott. Ez a mi áldemokrata világunk nem szereti és nem tűri az ur természetet. Károlyi István pedig ur volt, a valódi urnák ritka megtestülése. Mint­hogy a mi időnkben a valódi ur már nagyon ritka, már ennyiből is veszteség Károlyi István váratlan halála. Pedig ki merné azt mondani, hogy Károlyi István egyéb sem volt urnái ?! Ritka erős, makacs, hajthatatlan magyar volt, egyenes ivadéka annak a fajnak, a mely ezt a földet megszerezte és ezer esztendő viharai kö­zött meg is tartotta. S Z A T M ÁR V Á R M E G Y E. A ravatal. A kapubejárónál két városi diszhuszár őrködik kivont kaiddal. A tágas előcsarnokon át a hatalmas lépcsőcsarnokba jutunk. Itt van fölállítva a ravatal. A temetés napjáig a vár kápolnájában helyezték el nyitott dupla kopor- sób n a halottat s pénteken reggel 9 órakor csendes mise szolgáltatása után ide hozták a pazar gyászpompával ékes átriumba. A pálmák­kal és örökzöld délszaki növényekkel télikert benyomását keltő átrium félhomályában villany­lámpák égnek, a falakatgyászdrapperia szegi a Károlyi-család címerével tarkítva. Magas talap­zaton, zöld lomok alatt pihen a sötétzöld, majd­nem feketére edzett kettős koporsó. Az elhuny­tat még csak a szemfedő takarja, mert Melinda grófnő csak pénteken délután 2 órakor érkez- hetik a Lidóról, ahol férjével nyaral. A ravatal előtt imazsámoly áll, mellette négy vármegyei, Rákóczy-korabeli kuruczdiszbe öltözött huszár. A koporsón az özvegy grófné koszorúja, a ravatal talapzatán pedig a sorjában érkező koszorúkat helyezik el. Péntek délelőtt telefonértesítés érkezett Püspökladányról, hogy száznál több koszorú lemaradt Budapesten, mert nem tudtak kocsit csatolni a temetés ide­jére érkező gyorsvonathoz. Ezek a koszorúk, közöttük a kormányé, a főrendiházé, a képvi­selőházé, és az orsz. függetlenségi párté már csak a temetés után érkeztek meg. A ravatal körül néma csendben rajzik a résztvevő közönség. Küldöttségek a ravatalnál. A csütörtökön történt megállapodásokhoz híven, pénteken délelőtt 11 órára összegyűltek a vármegyeház nagytermében Szatmárvármegye, Nagykároly város, a nagykárolyi függetlenségi párt, a Kölcsey-egyesület, a Kossuth-asztaltár- saság stb. küldöttségei és dr. Falussy Árpád főispán vezetésével hosszú sorban gyalog za­rándokoltak át a várba a ravatalhoz. A koszo­rúkat diszhuszárok vitték a mintegy százfőnyi feketébe öltözött gyászoló menet előtt. Az át­riumot az egyéb közönség elöl arra az időre elrekesztették. A küldöttségek elhelyezkedtek a ravatal körül, az özvegy grófné lejött a lépcsőn és néma üdvözléssel fordult a főispán felé, aki I megilletődött, elfogódott hangon fejezte ki a ! megjelent testületek részvétét és engedélyt kért arra, hogy a koszorúkat néhány rövid búcsúszó kíséretében a ravatalra helyezzék. A grófné meghatóban mondott köszönetét: Köszönöm Méltóságodnak a részvétét ; ugyebár Ön is sokat vesztett, hiszen Méltósá­godat is nagyon szerette szegény . . . Falussy főispán a hallgatóság néma csendje mellett azután a koporsó felé fordulva a követ­kezőket mondotta: Nehéz idők nagy harcaiban vár­megyénk vezére voltál. A békében nemes lelked szeretetével támogattad vármegyénk, a mi szükebb hazánk ér­dekeit. Erős jellemed a hazaszeretetben és a becsületben nem ismert megalku­vást. Minden szépért és nemesért lán­goló lelked lángoszlopként lebegett előttünk, amely irányított, vezetett és megjelölte a mi útjainkat. A mi szi­vünkben Te nem haltál meg soha. Emlékezeted örökké fog élni leikeink­ben. Isten Veled ! Szatmárvármegye közönsége nevében leteszszük, ime, ravatalodra a hála, kegyelet és az elis­merés koszorúját. Ezzel a főispán intésére odahelyezték a vármegye koszorúját a ravatalra. Ezután Deb- reczeni István polgármester a város koszorúját tette le, majd sorban következtek a független­ségi párt, a Kossuth-társaság, a Kölcsey-egylet, a vöröskereszt-egylet, az izr. nőegylet, a nagy­károlyi nőegylet, a nagykároly—somkuti vasut- igazgatóság és más testületek és magánosok szebbnél-szebb és pazarabb koszorúi. A főispán búcsúszavai után ezután a kül­döttség elvonult, mig a grófné fájdalmasan pa­naszkodott amiatt, hogy a budapesti koszorúk elkésetten fognak megérkezni. A küldöttségek távozása után érkezett meg dr. Boromissza Tibor szatmári püspök Hámon Róbert pápai kamarás, Szabó István prelátus kanonok és Pemp Antal kanonok, püspöki hely­62. szám nők, akik a délutáni gyászszertartásra jöttek. Rövid ima után a ravatal mellett az özv. gróf- néval és a család tagjaival azután az emeleti belső termekbe vonultak vissza. A miniszterek Nagykárolyban. Dr. Falussy Árpád főispán már csütörtö­kön hivatalosan értesült arról, hogy a kormány képviseletében Josipovich Géza horvát miniszter jelenik meg a temetésen. Ugyanezzel a vonat­tal voltak érkezendők gróf Károlyi Gyula és neje s a család többi tagja, akik a rövid gyász­időre is még idején érkezhettek. A miniszter fogadására a főispán, a család fogadására gróf Károlyi György ment ki a vasútállomásra, a mely elé mintegy 59 fogat sorakozott. A vonat jó félórai késéssel érkezett s már 2 óra elmúlt, amikor berobogott. Az állomás elé gyűlt érdeklődők és küldöttségek némán üdvözölték a gyászesetre érkezett méltóságokat. Ezzel a vonattal mintegy 40-en jöttek a teme­tésre. És pedig : Josipovich Imre és gróf Apponyi Albert miniszterek, gróf Hadik János belügyi állam­titkár. Utóbbi kettő nem hivatalos küldetésben, hanem mint rokonok. Ezzel a vonattal jöttek még : Gróf Cse- konics Endre, az elhunyt apósa, gróf Károlyi Gyula az elhunyt veje és neje Melinda grófnő, özv. Károlyi Gyuláné, Zsuzsánna leányával, Károlyi Imre és József grófok, gróf Szapáry Pál és neje, gróf Széchenyi Pálné, gróf Hadik- Barkóczy Endre, gróf Teleky Pál, gróf Károlyi Imréné szül. Károlyi Nandine grófnő, Pallavi- cini őrgróf, Korniss Mária grófnő, Semsey Lászlóné szül. Dessewffy Rolla grófnő, Lipthay Frigyes báró, gróf Batthiány Lajos, Blaskovich Elemér, gróf Vay Ádáin, Losonczy Mihály min. tan., báró Vécsey László, báró Vécsey Miklós stb. Josipovich és Apponyi Albert gróf minisz­terek, valamint gróf Hadik államtitkár a főispán fogatain, hozzá hajtattak, mig a többi vendég a kastélyba szállott. A képviselőház küldötte, Szokoly Tamás szintén a kastélyba ment. Kevéssel utóbb érkezett dr. Kelemen Samu vezetésével a szatmári függetlenségi párt kül­döttsége. A szatmári függetlenségi párt részvéte. Dr. Kelemen Samu, Szatmárnémeti ország­gyűlési képviselője pénteken reggel táviratilag jelentette be Falussy főispánnak, hogy a dél­utáni temetésen az ottani függetlenségi párt küldöttségileg képviselteti magát és koszorút helyez a ravatalra. Beszentelés az átriumban. Három óra volt, amikor a város valamennyi harangja megkondult, a boltokat két óra tarta­mára bezárták és a verőfényben csillogni kezd­tek az utczák villanylámpái. A város közönsége gyászba öltözötten, szakadatlan menetben vonult a gyász helyére, a melynek rácsajtójánál díszbe öltözött rendőrök és vármegyei hajdúk tartottak rendet. A függetlenségi párt és a Kossuth-társa­ság gyászfátyollal í>evont nemzetiszinü zászlók alatt teljes számban vonult a kastély parkjába. Lehetett ott 8—10 ezer ember. A vidék is im­pozánsan képviseltette magát. Az átriumba csak a hivatalos küldöttségeket lehetett bebocsátani, mig a lépcsőcsarnokot körülfutó karzatszerü folyosót a hölgyközönségnek tették hozzáfér­hetővé. A ravatal előtt félkörben a püspök és a papi segédlet helyezkedett el. Jobbra a család tagjai és a kormány képviselője állott a főis­pánnal, Apponyi miniszterrel és Hadik állam­titkárral. Mögöttük karéjben az uradalmi tisztikar Toóth Sándor intéző vezetésével. A mintegy 500 főnyi gyászoló gyülekezetben ott volt a vármegye minden számottevő embere. Ilosvay Aladár alispán, a minap ért balesete következ­tében nem lehetett jelen, csak koszorú küldés­sel és részvétlevéllel róhatta le kegyelete adóját az elhunyt iránt. Ott volt a már eddig említetteken kívül Róth Ferencz szatmári törvényszéki elnök, Mangu Béla tb. főjegyző, Kerekes Zsigmond vmegyei másodaljegyző, Aáron Sándor vármegyei főor­vos, Imre Ferencz csendőrszázados, Domahidy Sándor és Domahidy Pál, Boér Endre, Eösz Ferencz stb. stb. Odakünn, a park tágas téréin és utain zászlók alatt állottak a testületek tagjai és a sok ezernyi gyászoló közönség.

Next

/
Thumbnails
Contents