Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-08-04 / 62. szám
4-ik oldal. Aurélné, valamint az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy a legjobb férj, atya, nagyatya és testvér, nagykárolyi gróf Károlyi István ur, a magyar főrendiháznak örökös jogon tagja, a nagykárolyi kerület orsz. képviselője stb., stb. 62 éves korában, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, folyó évi julius hó 31-én délután 3 órakor Nagykárolyban elhunyt. A megboldogultnak hült tetemei a róm. kath. egyház szertartása szerint pénteken, folyó hó 2-án délután 4 órakor fognak a nagykárolyi várkastélyban beszenteltetni s innen a beszen- telés után Kaplonyba vitetvén, az ottani családi sírboltban örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmiseáldozat szombaton, augusztus hó 3-án délelőtt 11 órakor fog Nagy-Károlyban, valamint az összes kegyúri templomokban a Mindenhatónak bemutattatni. Nagykárolyban, 1907. évi augusztus hó 1-én. Béke hamvainak! A nagykárolyi lovagvár. Az ezeréves család félezredes hajlékában tért meg őseihez a méltó utód fenkölt lelke. Nagykároly városa egyik szárnyán emelkedik a 18 katasztralis holdas park közepén a család ősi fészke. Kőház, vár, kastély volt ez a lakóhely a századok során, tizenhárom évvel ezelőtt pedig középkori lovagvárrá stilizáltatta az elhunyt. A karcsú, bizarr tornyokkal, bástyákkal, kiugrókkal, erkélyekkel díszes várat árok keríti ; a békés idők jeléül most szökőkutak, virágágyak, gyeppamlagok pompáznak az ölnyi mély, mintegy 2 öl széles árokban. A bolthajtásos, tulipántosra festett kapubejárat egyik oldalfalába márványtábla van illesztve, amely röviden megörökíti e párját ritkító építmény történetét. Azért is érdekes ez az emléktábla, mert azon az elhunyt gróf Pista néven szerepel. A régi Károlyi vár. 1482-ik évben Károlyi Lancz László kezdett építeni kőházat lakóhelyül. 1592-ik évben Károlyi Mihály vár alakban megerősíti a török ellen. 1699-ik évben Károlyi Sándor díszesebben átalakíttatja. 1794-ik évben gróf Károlyi József a régi várat lebontatja és kastélyt építtet. 1894-ik évben gróf Károlyi Pista lovagvárrá átalakíttatja. nem volt tagja a képviselőháznak s mindig a nagykárolyi kerületet képviselte. A kilencvenes évek elején egy ideig a szabadelvű párthoz csatlakozott. Vezérszerepet nem játszott a politikában, arra nem is vágyott soha. Fölszólalásainak azonban mindig volt súlya, mert mindig a magyarság érdekében beszélt. S.ovén magyar volt s izzó fajszeretete az ifjúság eltűntével mind jobban izmosodott. A Fejérváry-éra alatt, a nemzeti ellenállás idején az alkotmányos jogoknak merészebb, elszántabb, áldozatrakészebb daliája nem volt nála. Megyéjét, Szatmárme- gyét, ahol lakott, ahol a Károlyiak bölcsője talán ezer esztendő óta ring, mert a Károlyi-család valószínűen a honfoglalók közé tartozik, az alkotmány védelmére valóságos táborrá változtatta. Ilyen élet lobbant ki Károlyi István grófban. Nagyon becsületesen és nemesen fizette le mindazt, a mivel hazájának és nemzetének tartozott. Ha ambíciója mohóbb, dereka hajlékonyabb, talán szélesebb csapást vághat kora történetében, de akkor nem él olyan szép életet. Kevéssé született bele abba a korba, amelyben életét le kellett morzsolnia. Nem volt benne semmi az udvaroncból, sem az alkalmazkodni tudó pártemberből. A maga szemével nézett mindent és a maga fejével gondolkozott. Ez a mi áldemokrata világunk nem szereti és nem tűri az ur természetet. Károlyi István pedig ur volt, a valódi urnák ritka megtestülése. Minthogy a mi időnkben a valódi ur már nagyon ritka, már ennyiből is veszteség Károlyi István váratlan halála. Pedig ki merné azt mondani, hogy Károlyi István egyéb sem volt urnái ?! Ritka erős, makacs, hajthatatlan magyar volt, egyenes ivadéka annak a fajnak, a mely ezt a földet megszerezte és ezer esztendő viharai között meg is tartotta. S Z A T M ÁR V Á R M E G Y E. A ravatal. A kapubejárónál két városi diszhuszár őrködik kivont kaiddal. A tágas előcsarnokon át a hatalmas lépcsőcsarnokba jutunk. Itt van fölállítva a ravatal. A temetés napjáig a vár kápolnájában helyezték el nyitott dupla kopor- sób n a halottat s pénteken reggel 9 órakor csendes mise szolgáltatása után ide hozták a pazar gyászpompával ékes átriumba. A pálmákkal és örökzöld délszaki növényekkel télikert benyomását keltő átrium félhomályában villanylámpák égnek, a falakatgyászdrapperia szegi a Károlyi-család címerével tarkítva. Magas talapzaton, zöld lomok alatt pihen a sötétzöld, majdnem feketére edzett kettős koporsó. Az elhunytat még csak a szemfedő takarja, mert Melinda grófnő csak pénteken délután 2 órakor érkez- hetik a Lidóról, ahol férjével nyaral. A ravatal előtt imazsámoly áll, mellette négy vármegyei, Rákóczy-korabeli kuruczdiszbe öltözött huszár. A koporsón az özvegy grófné koszorúja, a ravatal talapzatán pedig a sorjában érkező koszorúkat helyezik el. Péntek délelőtt telefonértesítés érkezett Püspökladányról, hogy száznál több koszorú lemaradt Budapesten, mert nem tudtak kocsit csatolni a temetés idejére érkező gyorsvonathoz. Ezek a koszorúk, közöttük a kormányé, a főrendiházé, a képviselőházé, és az orsz. függetlenségi párté már csak a temetés után érkeztek meg. A ravatal körül néma csendben rajzik a résztvevő közönség. Küldöttségek a ravatalnál. A csütörtökön történt megállapodásokhoz híven, pénteken délelőtt 11 órára összegyűltek a vármegyeház nagytermében Szatmárvármegye, Nagykároly város, a nagykárolyi függetlenségi párt, a Kölcsey-egyesület, a Kossuth-asztaltár- saság stb. küldöttségei és dr. Falussy Árpád főispán vezetésével hosszú sorban gyalog zarándokoltak át a várba a ravatalhoz. A koszorúkat diszhuszárok vitték a mintegy százfőnyi feketébe öltözött gyászoló menet előtt. Az átriumot az egyéb közönség elöl arra az időre elrekesztették. A küldöttségek elhelyezkedtek a ravatal körül, az özvegy grófné lejött a lépcsőn és néma üdvözléssel fordult a főispán felé, aki I megilletődött, elfogódott hangon fejezte ki a ! megjelent testületek részvétét és engedélyt kért arra, hogy a koszorúkat néhány rövid búcsúszó kíséretében a ravatalra helyezzék. A grófné meghatóban mondott köszönetét: Köszönöm Méltóságodnak a részvétét ; ugyebár Ön is sokat vesztett, hiszen Méltóságodat is nagyon szerette szegény . . . Falussy főispán a hallgatóság néma csendje mellett azután a koporsó felé fordulva a következőket mondotta: Nehéz idők nagy harcaiban vármegyénk vezére voltál. A békében nemes lelked szeretetével támogattad vármegyénk, a mi szükebb hazánk érdekeit. Erős jellemed a hazaszeretetben és a becsületben nem ismert megalkuvást. Minden szépért és nemesért lángoló lelked lángoszlopként lebegett előttünk, amely irányított, vezetett és megjelölte a mi útjainkat. A mi szivünkben Te nem haltál meg soha. Emlékezeted örökké fog élni leikeinkben. Isten Veled ! Szatmárvármegye közönsége nevében leteszszük, ime, ravatalodra a hála, kegyelet és az elismerés koszorúját. Ezzel a főispán intésére odahelyezték a vármegye koszorúját a ravatalra. Ezután Deb- reczeni István polgármester a város koszorúját tette le, majd sorban következtek a függetlenségi párt, a Kossuth-társaság, a Kölcsey-egylet, a vöröskereszt-egylet, az izr. nőegylet, a nagykárolyi nőegylet, a nagykároly—somkuti vasut- igazgatóság és más testületek és magánosok szebbnél-szebb és pazarabb koszorúi. A főispán búcsúszavai után ezután a küldöttség elvonult, mig a grófné fájdalmasan panaszkodott amiatt, hogy a budapesti koszorúk elkésetten fognak megérkezni. A küldöttségek távozása után érkezett meg dr. Boromissza Tibor szatmári püspök Hámon Róbert pápai kamarás, Szabó István prelátus kanonok és Pemp Antal kanonok, püspöki hely62. szám nők, akik a délutáni gyászszertartásra jöttek. Rövid ima után a ravatal mellett az özv. gróf- néval és a család tagjaival azután az emeleti belső termekbe vonultak vissza. A miniszterek Nagykárolyban. Dr. Falussy Árpád főispán már csütörtökön hivatalosan értesült arról, hogy a kormány képviseletében Josipovich Géza horvát miniszter jelenik meg a temetésen. Ugyanezzel a vonattal voltak érkezendők gróf Károlyi Gyula és neje s a család többi tagja, akik a rövid gyászidőre is még idején érkezhettek. A miniszter fogadására a főispán, a család fogadására gróf Károlyi György ment ki a vasútállomásra, a mely elé mintegy 59 fogat sorakozott. A vonat jó félórai késéssel érkezett s már 2 óra elmúlt, amikor berobogott. Az állomás elé gyűlt érdeklődők és küldöttségek némán üdvözölték a gyászesetre érkezett méltóságokat. Ezzel a vonattal mintegy 40-en jöttek a temetésre. És pedig : Josipovich Imre és gróf Apponyi Albert miniszterek, gróf Hadik János belügyi államtitkár. Utóbbi kettő nem hivatalos küldetésben, hanem mint rokonok. Ezzel a vonattal jöttek még : Gróf Cse- konics Endre, az elhunyt apósa, gróf Károlyi Gyula az elhunyt veje és neje Melinda grófnő, özv. Károlyi Gyuláné, Zsuzsánna leányával, Károlyi Imre és József grófok, gróf Szapáry Pál és neje, gróf Széchenyi Pálné, gróf Hadik- Barkóczy Endre, gróf Teleky Pál, gróf Károlyi Imréné szül. Károlyi Nandine grófnő, Pallavi- cini őrgróf, Korniss Mária grófnő, Semsey Lászlóné szül. Dessewffy Rolla grófnő, Lipthay Frigyes báró, gróf Batthiány Lajos, Blaskovich Elemér, gróf Vay Ádáin, Losonczy Mihály min. tan., báró Vécsey László, báró Vécsey Miklós stb. Josipovich és Apponyi Albert gróf miniszterek, valamint gróf Hadik államtitkár a főispán fogatain, hozzá hajtattak, mig a többi vendég a kastélyba szállott. A képviselőház küldötte, Szokoly Tamás szintén a kastélyba ment. Kevéssel utóbb érkezett dr. Kelemen Samu vezetésével a szatmári függetlenségi párt küldöttsége. A szatmári függetlenségi párt részvéte. Dr. Kelemen Samu, Szatmárnémeti országgyűlési képviselője pénteken reggel táviratilag jelentette be Falussy főispánnak, hogy a délutáni temetésen az ottani függetlenségi párt küldöttségileg képviselteti magát és koszorút helyez a ravatalra. Beszentelés az átriumban. Három óra volt, amikor a város valamennyi harangja megkondult, a boltokat két óra tartamára bezárták és a verőfényben csillogni kezdtek az utczák villanylámpái. A város közönsége gyászba öltözötten, szakadatlan menetben vonult a gyász helyére, a melynek rácsajtójánál díszbe öltözött rendőrök és vármegyei hajdúk tartottak rendet. A függetlenségi párt és a Kossuth-társaság gyászfátyollal í>evont nemzetiszinü zászlók alatt teljes számban vonult a kastély parkjába. Lehetett ott 8—10 ezer ember. A vidék is impozánsan képviseltette magát. Az átriumba csak a hivatalos küldöttségeket lehetett bebocsátani, mig a lépcsőcsarnokot körülfutó karzatszerü folyosót a hölgyközönségnek tették hozzáférhetővé. A ravatal előtt félkörben a püspök és a papi segédlet helyezkedett el. Jobbra a család tagjai és a kormány képviselője állott a főispánnal, Apponyi miniszterrel és Hadik államtitkárral. Mögöttük karéjben az uradalmi tisztikar Toóth Sándor intéző vezetésével. A mintegy 500 főnyi gyászoló gyülekezetben ott volt a vármegye minden számottevő embere. Ilosvay Aladár alispán, a minap ért balesete következtében nem lehetett jelen, csak koszorú küldéssel és részvétlevéllel róhatta le kegyelete adóját az elhunyt iránt. Ott volt a már eddig említetteken kívül Róth Ferencz szatmári törvényszéki elnök, Mangu Béla tb. főjegyző, Kerekes Zsigmond vmegyei másodaljegyző, Aáron Sándor vármegyei főorvos, Imre Ferencz csendőrszázados, Domahidy Sándor és Domahidy Pál, Boér Endre, Eösz Ferencz stb. stb. Odakünn, a park tágas téréin és utain zászlók alatt állottak a testületek tagjai és a sok ezernyi gyászoló közönség.
