Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-08-04 / 62. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. « MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. » Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. ............ 1^2 Telefon szám: 58. Hi rdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. . Kéziratokat nem adunk vissza. —........—. Fe lelős szerkesztő: Schröder Béla. Előfizetési árak: Laptulajdonos: Szintay Kálmán. Egész évre .................................................... Félé vre .......................................................... Negyedévre..................................................... —a= Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Károlyi István gróf emlékezete. Nagykároly, augusztus 3. (—CS.) Bánatos szivvel, elborult lélekkel kisértük utolsó útjára, turulmadaras Kuplonok ősi monostorába kurucz Károlyi Istvánt. A büszke nagyurat, a ki az ország legelbájolóbb charmeurje volt, — a félelem és gáncs nélküli lovagot, a ki a feltétlen gavallérság sérthetetlen pánczélján belül nagy és hajh, mi sokat szenvedett szivet érzett dobogni, a nép- szerüséghajhászás apró eszközeit fölényesen megvető finnyás főurat, aki, most látjuk csak igazán, országszerte páratlanul állott a népszerűségben — az egész Európában ismert és tisztelt gentlemant, koronás fők barátját, a ki minden gondolatában, minden érzésében maga volt a megtestesült fajmagyarság. Mennyi ellentét — nagy halottunk e nehány sornyi jellemzésében s a valóságban milyen harmonikus egészszé olvadtak e látszólagos ellentmondások a Károlyi István egyéniségében! Ha valamikor megírják a kiegyezés óta napjainkig lefolyt sivár korszak oknyomozó történetét, arra a lapra, a melyen a Károlyi István gróf élete lesz megörökítve, ne Írjanak egyebet, mint ezt az egy nehány sort: „Volt e korszakban egy férfiú, ezer esztendős, honfoglaló család sarjadéka, tízezer holdak ura; nagyszivü, bátor és zseniális. Fanatikus hévvel tette ki magát eszményeinek, kímélet nélkül harczolt elveiért. Feles számmal voltak barátai és ellenségei. Évtizedeken át állott a politikai és társadalmi küzdelmek homlokvonalában. Politikai pártjában véleménye súlyos, tiltakozása, mégakkoris, hapár- tonkivül állott, sokszor döntő; a becsület kérdéseiben szava szinte orákulumszerü. Negyven évet töltött a magyar közélet mezején — és e negyven esztendő alatt sem rendjellel, sem cs. és kir. kamarás- sággal, sem belső titkos tanácsossággal meg nem kínálták. Nem merte megkínálni egyetlen egy kormány sem. Sem az, a mely ellen hazafias szenvedélye egész füzével küzdött, sem az, a melyet tántoríthatatlan lelkesedéssel támogatott. Életét példánykép gyanánt emlegették kortársai, de nem követte senki. Ez a férfiú volt Károlyi István gróf.“ * A nagy Széchényi munkatársa, Köl- cseynk nemes barátja, Haynau foglya volt nagy halottunk édes atyja. Édes anyja nagy asszony, Zichy Karolina, a kin a kis gyermek rajongó imádatával csüggött késő férfi koráig. Alig négy esztendős fiúcska, a mikor Henczi bombáinak véres fénye világítja be menekülő útját, gyermekkorának javarészét a nagy hontalanokkal tölti emigráczióban és mielőtt végképen haza költözik a megbékélt Magyarországra, légionárius Klapka seregében; Lehetett-e ilyen ifjúság után más férfi Károlyi Istvánból, mint a mi lett: osztrákgyülölő, lelkes magyar? — És mégis, alig másfél évtized múlva belső barátja, meghitt bizalmassá a Habsburgok trónja örökösének. A dolgok felületes ismerője előtt ez is egyik ellentmondása az ő érdekes és tartalmas életének, de ez az ellentmondás még inkább látszólagos, mint a többiek. A trónörökös Prágában lakik. Környezete az osztrák szoldateszkábói, barátai a cseh-, német arisztokratákból telnek ki. Magyarországról állítólag csak annyit tud, hogy ez az a korona ország, a melyet minden ötven esztendőben egyszer meg kell hódítani. Személye a magyar főúri körökben nem ismert, közönyös, majdnem ellenszenves. Házasodását, a mely nagy birodalmi parádé közepette ment végbe, Bécsben persze — teljes nemtörődömséggel nézi Magyarország; ez a jéghideg közönyösség akkor sem akart felengedni, a mikor hire megy, hogy fiatal feleségét a hü magyaroknak is be akarja mutatni Rudolf. Egy-két napi kimért, hűvös hivatalos ünneplésre van kilátás, a melynek elteltével örvendve a kelletlen ünnepség elmúlásának, sietve robog vissza a fiatal pár a mogorva Hradsinba. .. Ám az utolsó perezben egy nagyszerű gondolat támad Károlyi István grófban. Vissza emlékszik arra a másik fejedelmi asszonyra, a ki olyan igen nagyot fordított Magyarország sorsán, gavallér lelkülete különben sem tud kibékülni a trónörökös hideg fogadtatásával. Gondolata megszilárdul — elhatározása megérlelődik — a többit nehány nap alatt játszva elvégzik meggyőző indokai, behízelgő rábeszélése, hatalmas társadalmi befolyása. Akcziójának hatása alatt a kéreg leolvad a szivekről, sikerül a trónörökös pár iránt nemcsak érdeklődést, de némi szimpátiát is ébresztenie; összetoboroz egy párját ritkitó fényes lovasbandériumot, a melynek élén a megrendelt éljenek helyett a főváros közönségének zajos, barátságos, vendéglátó tüntetése mellett vezeti be a meglepett trónörököst és feleségét Budapestre. A jég meg van törve. A .trónörökösnek természettől egyenes és becsületes leikéről lefoszlik a bécsi és prágai int- rikusok szőtte fonadék; már az első percztől nem az idegen princz, de az érdeklődő honfitárs szemével nézi a magyar urakat; érdeklődése a magyar ügyek iránt barátságos rokonszenvvé, majd a Habsburgoknál eladdig és azóta is páratlanul álló szeretetté, a magyar urak s első sorban Károlyi István iránt bensőségtel- jes barátsággá fejlődik. Mindgyakrabban jön Magyarországra, itt tanul, okul és szórakozik s egyre élénkebb reményre váltja egy majdani nemzeti Habsburg király sejtelmét. Hogy mindez a hatalmas eredmény a Károlyi István gróf gyöngéd gondolatából sarjadzott, a nagy közönség előtt talán kevéssé ismert, de kétségtelen történelmi tény, a mi már magában is örökre feledhetetlenné teszi nagy halottunk emlékét. A mayerling- katasztrófa pedig az ő életének is egyik nagy tragikuma. * Ilyen gyöngéd gondolatok csak po- éta-lélekből fakadhattak. S hogy valóban milyen poétalélek volt, azt mi károlyiak tudjuk legjobban, — kik számtalanszor hallottuk legtöbbször rögtönzött pohárköszöntőit egy-egy megkapó, mindig Petőfiből vett idézettel befejezni. Alaposabb ismerője alig volt nála a legnagyobb magyar költőnek s azt is alig túlzás állítanunk, hogy a nagy lantos lyrai költeményeinek legnagyobb részét betéve tudta. Mintha valami csodás lelkirokonság kötötte volna össze a pusztai kunyhók, daczos poétájának szellemét a fényes palotából származó főur akaraterős leikével. Mind a két lélek alapeleme ugyan
