Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-07-03 / 53. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. « MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. » Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. ----- Telefon szám: 58. Hirdet ések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. •: Kéziratokat nem adunk vissza. : Felelős széi-'esztö: Kovács Dezső dr. Főmunkatárs: ^ Laptulajdonos: Tóth Zoltán dr. Szintay Kálmán. Egész évre Félévre * .. í Negyedévre ! Előfizetési árak: Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Felmentés. Nagykároly, jul. 2. (—CS.) A hétnek vármegyénk politikai életét érdeklő két eseményéről számol be a krónikás. Az egyik esemény az a határozat, a melylyel a vármegye közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya a nemzeti ellenállás idejéből származó fegyelmi ügyekben a vád alá helyezett tisztviselőkkel szemben felmentő határozatott hozot, — a másik pedig a volt darabont ügyvivőnek, Kristófinak látogatása a volt darabont megyefőnöknél, amely látogatásból bizonyára több szenzáció hajhászási célzattal, mint valószínűséggel, arra vont következtetést egykét budapesti lap, hogy e látogatás kezdetét jelenti Szatmárvármegyében egy, a darabontok szája-ize szerint való, haladópárti, nemzetközi szociáldemokrata pártalakulásnak. Nyilvánvaló, hogy a két esemény között a véletlen időrendi egybeesésen kívül semmiféle összefüggés nincs, hiszen Kristófi állítólagos látogatása korábban történt, mint a fegyelmi választmány határozathozatala. Szükségesnek tartjuk meg- rögziteni ennek megállapítását, mert a könnyen izgatható közvéleményben, amely a tények regisztrálása helyett mindig szívesen hajlandó magát a hangulátok hatásának alávetni, esetleg gyökeret verhet az a hiedelem, hogy., talán a fegyelmi választmány felmentő határozata adta az impulzust a haladópárti mozgolódásoknak épen Szatmármegye területén való megindítására. A fegyelmi választmány határozatának indokolását nem ismerjük még, nincs tehát ez idő szerint módunkban azt részletes tárgyilagos kritika alá venni. Ma csak a felmentés ténye van tudva előttünk, a melylyel szemben hipokrisis volna azt állítani, hogy ez a vármegye radikális többségét kielégíti. És ha ez a döntés jelen alakjában rövidesen a nemzeti küzdelem befejezte után- jfefr tétre, bizonyosan nagyon is élénk diskursiókra adott volna alkalmat nemcsak a társaságokban, de a vármegye zöld asztalánál is. Ma, tizenöt hónappal a harc lezajlása után, midőn azok a tisztviselők, akik a darabont-rendszer mellett magukat exponálták, önként nyugalomba vonultak s a fegyelmi eljárás immár nem a bűnösök, hanem csak a hibázok ellen folyhatott, a szigorú álláspont annál is inkább vesztett merevségéből, mennél inkább múlt az idő s minél több példa statuáltatott más törvényhatóságokban arra, hogy a vármegyénkben tárgyalt fegyelmi ügyekhez hasonló ügyek mindinkább és inkább a méltányosság enyhe álláspontjából bi- ráltattak el. Ezen méltányossági álláspontból bírálva a fegyelmi eljárás alá vont tisztviselők ténykedéseit, maguk az Ítélkezés tárgyává tett cselekmények háttérbe szorultak s helyettük azok az intenciók vétettek figyelembe, a melyek e cselekményeket irányították. A fegyelmi választmány, amely bírói funkcióját jelentékeny terjedelmű diskrécionális joggal ’gyakorolja, bizonyára ezen intenciók jóhiszemű voltára és a vádolt tisztviselők más, kongruens cselekményeiből levonható következtetésekre alapította határozatát akkor, a midőn a tiszti ügyészi és előadói javaslattal "ellenkezőén felmentési indokokká emelte azokat a körülményeket, a melyek nem a méltányosság, hanem a summum jus szempontjából tekintve csak enyhítő körülményekként vétethettek volna figyelembe. Vádolhat a közvélemény — ítéletet azonban csak az aktaszerüen eljáró, a vád és védelem indokait egyaránt mérlegelő bíróság hozhat. Viszont ez ítélet ismét a közvélemény kritikája alá kerül s csak ha ennek bírálatát kiálja, nevezAz élet. Irta : Zsoldos László. Mily furcsa az emberi élet ! Születünk és amig felnövünk, szüléink fáradnak érettünk, aztán mi dolgozunk magunk magunkért, vagy megint nemsokára családunkért, s gyermekeinkért is. Emellett pedig szüléink is, mink is folytonosan másoknak huzzuk az igát, hogy megszerezzük nekik a maguk szellemi, erkölcsi vagy anyagi hasznát, magunknak és mieinknek pedig — röviden mondva — a mindennapi kenyeret. Lehet az a kenyér árpalisztből, lehet az a kenyér finem, puha kalács : mindegy mind a kettő elfogy, elszárad, újat kell venni helyette, s tovább dolgozni érette, ha tovább akarunk enni. Látom a szegény munkást, ahogyon kora reggel siet a gyárba, műhelybe, mezőre, s fárad késő estig, — miért ? Hogy időközben ehessék s estére kimerültén hazatérhessen aludni, amikor legalább gondját feledi néhány órára. Látom a hivatalnokot, amint reggel már hetedfél órakor fölkel az egész család, hogy az apának ideje legyen megreggelizni s átfutni a lapot, aztán föl: a családfő a várba, a minisztériumba, gyerekek az iskolába, a szegény nagyságos asz- szony pedig, ha jó gazdasszony akar lenni, ki a piaczra, a vásárcsarnokba. Aztán a gyerekek tanulnak, az apa dolgozik délig, az asszony pedig hazaérvén a csarnokkól, kezébe veszi a főzőkanalat s amit fél délelőtt összevásárolt és sü- tött-főzött, azt délben a megéhült gyomrok egy félóra alatt elköltsék. Ebéd után a gyermekek újra kezükbe veszik a tankönyvet, édesanyjuk házi teendői után lát, az apa pedig ismét elmegy egy másik hivatalba, hogy délutáni mel- lekkeresettel gyarapítsa szerény jövedelmét. Az ügyvéd fölkel, délelőtt tárgyalásra jár, délután ügyfeleit fogadja, este pőréit tanulmányozza, az orvosnak soha sincs meghatározott pihenő ideje, a katona — pedig csak az már békében semmi hasznot sem végez — hajnaltól délig, néha estig, sőt másnapig lót-fut, viv, lő, nyargal, menetel ; a tanárt tudományos embert, művészt elfoglalják tanítványai, avagy a tudományok és a művészmestersége, az üzletember meg a vállakozó még éjjel is azon töri a fejét, hogyan lehetne még hasznosabbá tenni a holnapot. — Miért? Hogy napközben ő és családja egyék, éjjel pedig, ha lehetséges, aludjanak'. És látok politikusokat, minisztereket, uralkodókat, milliomosakat, akik szintén egész nap, reggeltől estig dolgoznak, bíbelődnek, törik a fejüket, megint és örökké csak azért, hogy egyenek, s ha pihenni akarnak, pihenjenek. És még, aminek nyűge alól az utolsó napszámostól kezdve a leghatatmasabb földi urakig senki sem tudja felszabadítani magát: hogy gyűlöljenek, szeressenek és csalódjanak, hogy kisebb-nagyobb gyönyörökre találjanak, s aztán kiábránduljanak belőlük és csömört érezzenek tőlük, hogy amig fiatalok, reméljenek, amikor megöregedtek : emlékezzenek és rettegjenek a haláltól, vagy várják a halált. Ez, türelmes olvasóm, az én egyszerű felfogásom szerint: az élet melyért úgy gyűrik, lökdösik, tapossák egymást az emberek, mint mikor a szinházban elkiáltja valaki, hogy : tűz van ! — s megkezdődik az iszonyú, halálos tolongás kifelé. Mert odakint, óh, a terhes fájdalmas, de a puszta emésztésben és alvásban is ragyogó, szép élet, idebent pedig a szenes halál 1 — És ez itt . . . ez a nyomorult már közelebb van a kijárathoz . . . még megelőz 1 ... Nem! Átgázoltam rajta, és istennek hála, a fojtó füstből kint vagyok a szabad levegőn ! Ö szegény (már nem nyomorult többé, mert nem áll az utamba) odaégett, de csak nem áldozhattam fel magat érte ! ? . . . Ugyebár, türelmes olvasóm, ilyen varázsa van az életnek ? Gondolkozni szeretnék rajta, ha tudnék, hogy mi ennek a varázsnak az oka ? Nem tudom, de látom a történetből, hogy csak a nagy lelkek tudnak fájdalom nélkül megválni az élettől. Mert a kicsinyek öngyilkossága nem megválás, csak menekülés egy lehetetlen helyzetből, mely a nyakukba szakadt. A minap kint jártam a közvágóhídon : a barmok siralomháza ez. Az emberek közül nem mindenkinek adatott meg, hogy halálából idegeneknek is erkölcsi, vagy anyagi hasznuk származzék: csak a vértanuk, jótékonyczélokra hagyatékozó gazdagok és a közveszélyes gonosztevők ezek a kiválasztottak. A többi ember meghal, s legföljebb övéi örökölnek tőle valamit : fekete fátyolt, vagyont vagy adósságot. Nos, a jámbor vágómarhák többel dicsekedhetnek : a meddig éltek, megfejik, vagy igavonásra
