Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-06-30 / 52. szám
2-ik oldal. SZATMÁR VÁRMEGYE. 52. szám. Ezen eszme átöröklés, egyéni, iskolai és társadalmi nevelés következtében jegecedik s oly erővel domborul ki, hogy ellenállhatatlanul magához vonzza a vele egy államban élő nemzetiségeket. Ezen eszme terjedése, megerősödése és győzelemre jutásához kevés az egyén ereje. Mindenki : kereskedő, földmives, iparos, hivatalnok, pap, tanító, katona ezt az eszmét Írja, vésse be szivébe. Minden tette, minden cselekedete arra irányuljon, hogy ennek szomszédját, barátját, ismerősét megnyerje. Úgy terjedjen és hódítson ez, mint a lavina rendszer. Meg kell ragadni minden alkalmat annak hangsúlyozására, hogy a haza mindnyájunké, hogy az idegen állameszme felé való gravitálás egyenlő a hazaárulással, hogy őseink századokon keresztül együtt éltek jó és balsorsban, együtt harcoltak hazánk területei épségéért, önállóságáért és függetlenségéért. A magyar faj igyekezzék anyagi és szellemi felsőbbséget nyerni a nemzetiségiek fölött, igy mint a Nap a kisebb égi testeket, a magyar nemzetiségeket magához fogja vonzani. A népnevelés és közművelődés terjesztése, a tanügyi szigor kérlelhetlen alkalmazása, a jó közigazgatás érdekében minden áldozatot meg kell hoznunk. A nemzetiségi iskolák szigorú felügyelet alá veendők s ahol ezek meg nem felelnek a magyar állameszme terjesztésének, ott állami iskolát kell szervezni. Az állami iskolák tanítói nemcsak a zsenge nemzedék nevelői, hanem az egyes családok szellemerkölcsi őrei is lennének. Állami iskolák és községi közigazgatási szervek egymást, ahol annak szüksége fenforog, kölcsönösen támogatni lennének kötelesek. A zsenge nemzedék egészséges szellemben való felnevelése éreztetni fogja jótékony hatását a családi és állami életben és rövidesen el fog múlni nemzetünk egéről a legsúlyosabb rém, nemzetiségi kérdés. Klotild ... a kedvesemnél... Tarnay (bántódottan): Úgy mondod, hogy szinte fázom belé. Nem vagy kedvesem, — legalább nem közönséges értelemben — mint a férjes asszonyok szoktak lenni. Mi egymást igazán és odaadóan szeretjük. Ez nem köznapi viszony. Ez két szív találkozása, melyek egymásért vannak teremtve. Klotild (kibontakozva az ölelő karokból): Majd meglátom mindjárt .. . Tarnay: Olyan különösen beszélsz ... és a viselkedésed is oly különös ! Klotid (elszántan): Barátom ! Te a mi szerelmünk első napjaiban sokszor esküdöztél, hogy kész volnál feleségül is venni. És kértél összetett kezekkel, váljak el az uramtól. Azt mondtad, nem vagy képes elviselni, hogy az ő oldalán éljek, mi alatt a tied vagyok ! Tarnay (elborultan) : Miért is emlékeztetsz erre ! Tudod, hogy fájdalmat okozasz vele. Összetett kezekkel kértelek, de te áhitatosan megtagadtad. Klotild : Szeretném, ha most ismételnéd ! Tarnay: (Egy pillanatra örömsugárzóan, majd hirtelen elkomorodva.) Mi ez ! Klotild ! Válj el! Ismételten, válj el az uradtól. Annyiszor mondtam már! Rut játék az, amelyet mi folytatunk évek óta . . . Barátja vagyok az uradnak és mégis megcsalom! Nem vagyok annyira nyomorult, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül tegyem ezt . . . Klotild: (Kémleli Tarnay vonásait.) E szerint most is kész volnál . . . Tarnay: (Némi habozás után) Miért ez a kérdés ? Klotild: Mert végre elhatároztam, hogy egészen a tied leszek . . . Elég volt a rut jáPolitikai forgácsok. Weszprémy Kálmán debreczeni hirlapiró kevés jóakarattal és sok felületességgel könyvet irt a magyarországi zsidóságról. Hogy a jövő nemzedék kérdése erősen foglalkoztatja a közvéleményt, azt mindnyájan tudjuk. Annyi tény, hogy‘a zsidóság kulturális előnyomulása csak természetes fejlemény. A modern magyar nemzeti állam a maga szabad és politikailag és társadalmilag páratlanul humánus berendezésével oly fejlődési utat nyitott meg a zsidóságnak, mint sehol e világon. E tekintetben előtte járunk a szabad Amerikának, a demokrata francia- országnak, a felvilágosodott Angol és Németországnak, melyek társadalmi konzervatizmusa nem ad mindenkinek egyforma létjogosultságot az értelmiségi pályákon. Csak az nem egészséges állapot, hogy a zsidóság 99 százaléka la- teiner pályákra nyomul, ahol úgyis tultengés mutatkozik. A müveit nyugati államok inkább ipari, kereskedelmi és földművelési térre szorítják a tehetséges zsidó ifjút, ami felfogásunknak pedig az a követelés felel meg, hogy a magyar értelmiségnek tért hódított uj elemei teljesen szívják fel magukba a nemzeti szellemet, mely az országot ezer éven át föntartotta, s amely boldogulásukat lehetővé tette. Ez lehet az ő legtermészetesebb hálájuk hazájuk iránt, de ez az ő létérdekük is. Mert mihelyt egy szikrát engednek a mi nemzeti szellemünkből idegen befolyásnak, Magyarország nem lehet többé az a Kanaán, ami eddig volt s amelyet részükre a jog és politikai egyenlőségi elv alapján biztosított. * * * Sok baj és veszély között vergődik az ország hajója, mert nemzetünknek sok a belső és külső ellensége és nincs igaz jó barátja sehol e földön. Az osztrák birodalmi eszme megvalósítására törekvő császári hatalom ránczigálja egyfelől, mely megkötve tartja kezeit s nem engedi belső ellenségei ellen fordulni. Az állami önállóság teljessége és az osztrák birodalmi eszme között folyt küzdelem még nem nyert befejezést, hanem elhalasztást, amikor a koalíciós kormány kinevezése a közjogi és katonai kérdések elnapolása alapján történt. A nemzetnek még mindig feje fölött lóg a Damokles-kard, hogy váratlanul ismét kitörhessen a küzdelem a Nagy Ausztria megteremtésére irányuló törekvések és a magyar államiság teljes kiépítését követelő magyar nemzet között. Reméljük, ha a Moloch újból ránk tátja a száját, senkit kátékból, mint magad mondod, a feleségeddé akarok lenni . . . Tarnay: (Föláll, megsápad, megremeg.) Való, amit mondasz ? Klotild: Még ma elmondok neki mindent! Tarnay: Még ma?! És mi indít erre? Klotild : Ne törődjél vele. Örvendj velem együtt az elhatározás fölött. Nos ? Örvendesz ? Tarnay: (Halántékát végig simítja kezével.) Természetesen .... de ... . Klotild : (Merően szeme közé néz, aztán különös hangsulylyal.) Ah, hisz te nem örülsz ... csaknem ijedt vagy ! Tarnay: Tévedsz drágám. Nem vagyok ijedt. De valami gyötrő kíváncsiság nyilai át rajtam : megtudni, mi idézte elő ezt a váratlan elhatározást ? Klotild (szárazán): Tudni akarod? Tarnay: Kell, hogy valami nagyon fontos, nagyon különös oka legyen ennek a sokszoros megtagadott elhatározásnak. Mond leplezetlenül. Klotild (mély sóhajjal) : Nos, igen, nagyon súlyos oka van! Jól mondod, anélkül nem tehettem volna . . . Miért is idéztem volna fel vihart a fejem fölé ? Ákos semmit sem sejt... még csak nem is gyanakszik. Oly nyugodt, olyan jóhiszemű ! Csendes flegmáját meg se lehetne tán zavarni . . . Aztán meg jó, gyengéd és figyelmes. Nincs ellene semmi kifogásom. Nem hiányzik oldala mellett semmi . . . Tarnay (halk elfulladó hangon) : Nos, akkor hát mi az, ami mégis arra bir . . . Klotild : Csakugyan, nem is sejted ? Tarnay (elcsudálkozva): Sejthetem-e ? Klotild: Nem sugja-e egy titkos hang neked, hogy e pillanatban magasabb kötelesség teljesítése előtt állok. Olyan kötelesség előtt, amely elől többé nem térhetek ki . . . születlenül nem talál s megkapja jól megérdemlett utolsó kegyelemdöfésünket. * * * Sokan valóságos rémeket látnak, ha arról van szó, hogy a szociálistáknak is meg kell adni a választási jogot. Kétségbeesnek azon a gondolaton, hogy velők együtt járuljanak az urnához. Azt hiszik, felfordul a világ, ha a kérges tenyerüeknek is lesz beleszólásuk az ország ügyeibe. Hát nem nagyobb volt az ellentét 1848-ban nemesés jobbágy, mint manapság szavazatjoggal bírók és ezt nélkülözök között ? És mégis a jobbágyság eltörlése nemcsak hogy nem gyengítette meg a magyarságot, hanem többszörösen megerősítette azt. Uj vér jött a testbe, a vér megdagasztotta a petyhüdt ereket, az egész organizmus uj életre kelt. Nos, ismét elernyedt a nemzet teste, a szoczializmus érvágás nem fog ártani, mert utána egészségesebbek leszünk. Nem olyan fekete az ördög, mint a hogy festik. A szóczialista is szeret adót fizetni, csak legyen miért; a szoczialitsta is fegyvert fog, ha bejön a muszka; a szóczialista is szidja az osztrák sógort; és a szóczialista nagyon szelíd ember, ha megszelídülni muszáj. Tehát jöjjön az a titkos választás. * * * Igazán csodálatos egy nép vagyunk. Más nép, ha tatár, török, német és annyi belellen- sége lett volna, rég eltűnt volna a népek koncertjéből, szomszédjai rég felfalták volna vagy megosztozkodtak volna a prédán. Hálistennek az első ezer év alatt kiállottuk a tüzpróbát. Mint néma halott nyúlt el hideg testünk, mikor a mongol végig száguldott felettünk, de felébredtünk tetszhalott állapotunkból. Fájdalmasan felsziszegtünk, mikor a mohácsi szerencsétlenség után török-, német-, labanchad utolsó csepp vérünket is kiszívta, de a nemzet összeszedte utolsó erejét s kiverte az országból az ázsiai hordát. Az osztrák fojtogató kezét még most is érezzük. Ezt nyers erővel, mint többi ellenségeinket, le nem győzhetjük. Éhez szellem kell. Kossuth Lajos örökké világosszelleme hassa át minden magyar szivét s akkor bátran szembe nézhetünk a mindenünket kiszipolyozó osztrák sógorral. SZ ATMÁ R VÁRM EGYÉ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP * Előfizetési ár: Egy évre .... 8 kor. — fill. Félévre .... 4 kor. — fill. Negyedévre ... 2 kor. — fül. Egy hóra . ... — kor. 70 fill. Tarnay: Kötelesség elől ? Nem értelek. Klotild: Oh, ti ilyenek vagytok, férfiak. Vágyak és szenvedélyek játékszerei vagytok ... Nem jut soha eszetekbe, hogy egyszer csak váratlanul súlyos problémák állhatnak elő, melyeket akarva, nem akarva, meg kell majd oldanunk . . . Tarnay: Mindegyre érthetetlenebb vagy! Klotild (kipirult arczczal) : Nem magamról van szó, s nem te rólad. Egy lényről, aki még csak eljövendő ... de akit nem akarok megcsalni . . . Pillanatnyi csend. Tarnay mindent megértett. Ajkai meg-meg remegnek. Szólna de torkán akad a szó. Klotild: (Egy nemével a megadásnak.) Most hát tudod . . . Tarnay (lassan magához térve) : Mikor arra kértelek, hogy válj el, légy az enyém, — akkor ép az a gondolat gyötrött, ami most valóra vált . . . Klotild : (Nagyon halvány szemei, kigyul- nak, daczosan üti föl fejét.) Miért mondod ezt ? Tarnay (fájdalmasan, de férfias erélylyel): Mert most már késő . . . Klotild (megrémülve): Miért volna késő ? Tarnay: Mert többé nincs jogunk megtenni azt, amire előbb kértelek. Klotild (szigorúan) : Ellenkezőleg, most kötelességévé vált az, ami előbb csak óhaj volt. Tarnay : Figyelj rám, Klotild ! Klotild: (Lázas pir ül ki arczára.) Mit akarsz voltakép megmagyarázni ? Tarnay: Meg kell értetnem veled, hogy miért késő ? Klotild : Hogyan ? Késő volna, holott a kérdés égető és kínos valójával most áll élőt-
