Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-06-30 / 52. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

« MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. »

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. ............Telefon szám: 58. ------------ --Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér.

—............. Kéziratokat nem adunk vissza. —-..........

Fe

lelős szerkesztő:

Kovács Dezső dr.

Fömunkatárs: Laptulajdonos:

Tóth Zoltán dr. Szintay Kálmán.

Előfizetési árak:

Egész évre ....................................................

Félévre .. ......................................... .. .

Ne

gyedévre.....................................................

—== Egyes szám ára 20 fillér.

8 korona 4 korona 2 korona.

Nemzeti eszménk.

Nagykároly, 1907. junius 28.

Hiába tagadjuk, szépítjük a dolgot; hiába hangoztatjuk az egységes, az elválaszthatatlan Magyarországot, mely Sz. István jogara alatt élő népeknek teljes egyéni és politikai szabadságot ad; az egységes koronát képező népfajok kifelé gravitáló rakonczátlankodásukkal gondot adnak az államhatalom vezetőinek. Soknyelvű, sokfaju ország vagyunk. A magyar nép körül van véve különféle ajkú, különféle fajú és különféle aspiráczióju nemzetiségekkel.

A magyar nemzeti eszme szempontjából mérlegelve kényes, elszigetelt helyzetünket, a népek nagy családjában oly súlyos helyzete egy hegemóniára hivatott nemzetnek sincs, mint a magyar nemzetnek.

A nagy és hatalmas nemzetek lassanként mind magukhoz vonják még a velők nem közösségben élő rokonnépeket is. A kisebb nemzetek oly viszonyban vannak a nagy és hatalmas nemzetekkel, mint a gyengébb állatok az óriás kígyóval : nem is menekülnek előle, szinte öntudatlanul adják át magukat.

Nem ilyen a viszony a magyar nemzet és a nemzetiségek között. Habár számra nézve kevesebben vannak a magyarnál, értelemre nézve mögöttünk is maradnak, de mindegyik ott véli a háta mellett hatalmas nyelvrokonát, mely alkalomadtán oltalmába veendi, védő szárnyai alá fogadja s ezért mernek velünk oly fenhéjázóan, oly kihívóan paczkázni.

A magyar nemzet alkotmányos és jogi érzülete ezer éven át soha sem nyúlt a meghóditottakkal szemben az erő és hatalom beolvasztó fegyveréhez. Méltányosan, emberiesen bánt velők; megosztotta velők a szabadság vívmányait, befogadta őket alkotmányunk sánczaiba. A hatalom fegyverei a meghóditottakkal szemben nemcsak, hogy hüvelybe dugva pihentek, de sőt inkább atyafiaknak tekintették őket őseink s engedték, tűrték, hogy védelmünk alatt ápolják, fejlesszék saját nemzeti nyelvüket, irodalmukat és nemzeli jellegüket. Ugyanilyen sors és elbánásban részesültek azok a nép fajok is, melyek a honfoglalás után találtak itt hazát.

Több mint bizonyos, hogy nemzetiségeink faji és nyelvi beolvadása a magyar nép egyéni sajátságainál fogva ma már bevégzett tény volna hazánkban, ha a nemzeti eszme és kultúra fejlesztésére

csak annyi gond is fordittatik a múltban, mint amennyi a meghódoltak és bevándorlottak dédelgetésére. Hogy anem- zetiségekkel szemben folytatott ezer éves politika hibás volt, azt mi, az utódok súlyosan érezzük.

De mi is voltaképpen az a nemzeti eszme, mely manapság örvendetesen jelentkezik közéletünk minden fázisában, mely szinte lekötni igyekszik jó magyar- érzésű szereplőinknek javát ?

A magyar nemzeti eszme magyar népünknek azon közös tulajdonsága, mely változatlan alapul szolgál az ezeréves magyar jellemnek. Azon erő, mely Árpád alatt hazát, alkotmányt szerzett, Nagy Lajos alatt az ország határait 3 tengerig kitolta, Hunyadi János és Mátyás király korában Kelet hóditó hatalmát törte meg s 200 év előtt „pro deo et libertate“ feliratú lobogók alatt elnyomóink ellen fegyvert ragadott. Ideálizált czél, mely felé törekszik tetteiben, gondolataiban, érzelmeiben, hazafias ténykedéseiben a magyar állampolgár. Örökké élő hangulat, mely ott van a bölcső és a nép dalaiban a költők magas szárnyaló ódáiban. Hazafiui érzelmeink oltára, melyért áldozni, melyért küzdeni, élni halni szent és magasztos kötelesség.

Fényképterem előtt.

í.

Fényképterem ... Remegve állok Az ajtaja előtt.

Agyam zavart .... csak egyet érzek :

Ah, bírni, bírni őt 1 . . .

Kilincse már kezemben izzik.

Bemenjek ? . . . Eh 1 megyek ! . ..

E perczbe’ felsír büszkeségem: — „Nem érdemelte meg“ . . .

S titokba, bújva, — merre mentem, — Lesurranok megint . . .

Kaczagva rám a kirakatból Egy szép fénykép tekint. —

2.

Féltékeny vagy . . . s igazad van.

Nem is veszem rossz névén.

Asszonyok közt kapott vagyok,

Csupa zene a nevem.

S a mi . . . engem illet,

Én se vagyok jéghideg . . .

Óh, de szivem érted ég csak,

Lelkem, álmom a tied.

Hanem az a „lélek és test“ , . .

S bár szeretlek édesem, —

Mit tetőled nem kapok meg,

Biz egyebütt keresem.

3.

Dicsérgetem jóságodat:

Megmosolygod csendesen.

Bókjaimat agyonütöd

Könnyű szívvel, sikkesen.

Jó se vagy te, szép se vagy te,

Harcot ajkad igy izén;

Addig-addig, mígnem egyszer

Még magam is elhiszem.

Szarka Lajos.

Változott helyzet.

Irta : Molnár Gyula.

Tarnay Attila, 42 éves, erőteljes férfi alak, minden izében dzsentlménleik-modorral, kitünően gondozott külsővel.

Klotild, 38 éves, magas, karcsú, halavány, melankolikus arcz, érdekes, szenvedő vonások, sürü fekete hajfonatok, a homlok körül kaczér hajbodrok.

(Tarnay garzon lakása. Puha, selyem takaróval bevont kerevetek, asszonyos csinnal berendezett fülkék. Minden arra vall, hogy a lakás tulajdonosa gazdag és független ember, ki szereti otthonát. E pillanatban is odahaza van, izgatottan jár le-föl a szobában, sűrűn tekint a függönyös ajtóra, majd meg a fali órát vizsgálja türelmetlenül. A bársony függönyök nemsokára szétlebbennek, s Klotild jő sűrűn lefátyolozottan. Tarnay elébe siet, mindkét kezét ajkaihoz emeli, aztán segit neki kalapot és köpenyt elhezni.)

Tarnay : Drágám, angyalom 1 De jó, hogy már itt vagy :

Klotild (sóhajjal): Várakoztattalak ?

Tarnay : Nem, nem ... S mégis oly nehezen vártalak . . .

Klotild: (A tükör elé áll, hogy hajfürtjeit igazgassa.) így mondod mindig s én elhiszem.

Tarnay : (Gyengéden átkarolja.) Nem engedném meg, hogy kételkedjél benne !

Klotild (hidegen) : Jól teszed . . .

Tarnay : Rossz kedvű vagy ? . . .

Klotild : Eltaláltad barátom !

Tarnay (magához vonja, megcsókolja homlokát) : Valami baj ért ?

Klotild : Lehet, sőt valószínű .. . Attól függ, hogy fogjuk fel 1

Tarnay: Egész talány.. .nem mondanád el ?

Klotild : De igen ! Hisz azért jöttem. Nem irtam a levelemben ?

Tarnay: Nem ! Egy szót sem eféléről . ..

De jer, üljünk le ide, ebbe a kedves kis fészekbe, amelyhez annyi bizalmas, édes órák emléke fűződik. Itt fölmelegszel s nem gondolsz egyébre, minthogy nálam vagy . . . Érted ? . . . Nálam!

(Az abblak melletti fülkébe húzódnak, egymáshoz oly közel, hogy a nő fejét a férfi vállára hajtja.)

Klotild: (Még mindég fagyosan.) Olyan súlyt helyezesz erre a szóra, hogy nálad ?

Tarnay (hévvel): Igen . . . mert ez azt jelenti, hogy annál vagy, aki imád, aki forrón és szenvedélyesen szeret ....