Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-06-19 / 49. szám

2-ik oldal

SZATMÁRVÁRMEGYE.

49. szám.

Áz iparkiállitás megnyitása.

E hó 16-án vasárnap nyitotta meg a helybeli Ipartestület, Magyar-Védő Egyesület és Iparosok Szövetsége a vásárral egybekötött kiállítását a városháza dísztermében.

A megnyitás ünnepsége a maga puritán egyszerűségével élénk bizonysága volt annak, hogy városunk iparosai nem annyira nagyhangú reklámmal, mint inkább munkájuk belső értékével igyekeznek maguknak és a Magyarországnak hirt, dicsőséget szerezni.

A német ipar és respektive az osztrák ipar tetszetős, subtilis külsejével csalogatja magához a fogyasztó közönséget.

A mostani kiállításon bemutatott magyar ipartermékek ellenben inkább hasonlítanak az angolhoz. A tetszetős külsőre is gondot fordítanak, de törekvésük a tartós kidolgozás. Apró, vékony, hajlékony vonalak helyett egy-egy masszív vonalú díszítés foglal helyet a tárgyakon, amely komoly, mondhadtni méltóságteljes külsőt ad az ipartermékeknek. A díszítésbe magyar motívumokat igyekeznek belekeverni, sőt vannak a kiállított tárgyak között olyanok is, melyek tiszta magyar stylusban készültek.

Egyik fő jellemzője a kiállításnak, hogy túlnyomóan a házi szükségletek kielégítésére szolgáló ipartermékek nyertek benne elhelyezést. Széket, szekrényt, cserépedényt, sütőt, ruhát, igen csinos és magyaros kivitelben találunk benne. Ellenben fényüzési és divat czikkek alig találhatók. — És igen helyesen gondolkodnak iparosaink akkor, mikor első sorban tehetségüket azon szükségletek kielégítésére fordítják, melyek nélkülözhetetlenek és ha majd ezekben lesznek olyan tökéletesek, hogy felvehetik a versenyt a külföld hasonló ipartermékével, akkor fordítanak gondot az apró fényüzési és divatcikkek előállítására.

Ma még ott állunk, hogy a közönyösség és pártolás hiánya miatt a maa rejtélyes okot, egyesült erővel, és még sem tudtunk találni semmiféle elfogadható okot.

Végre is abban állapodtunk meg, hogy Gizikét én fogom kivallatni.

*

Másnap föl is kerestem.

Mosolyogva fogadott, s már messziről kiáltozta :

— Fogadjunk, hogy tudom, miért jön?

— Miért ?

— Hogy kivallason! . . . Oh, de abból nem lesz semmi! . . .

Kis fügét mutatott. Már tudni illik az ujjaival, j

(Harapni való rózsás ujjacskái voltak, az | bizonyos.)

Hanem később mégis megadta magát. Mert mikor hallotta tőlem, hogy Gazsinak mennyi fájdalmat okozott, elszomorodott ő is, s igy szólt:

— Nos, hát megmondom !

— Halljuk!

— Gazsinak, ha ugyan akar nőül venni, le kell szoknia arról, hogy lehajtott gallérokat viseljen ... Oh! . . . Soha sem tudnék neje lenni egy olyan embernek, aki lehajtott gallérokat visel . . .

. . . Uraim ki tudná megmondani, hányán kaptak önök közül kosarat a — gallérjaik miatt?

Mert bizonyos esetekben több hatással van az asszonyokra egy jól felpeckelt gallér, mint a legtökéletesebb szépség, legjelesebb elme, s legmélyebb tudomány.

gyár ipar nem foglalja el az őt megillető helyet a nemzetek versenyében. De hisz- szük, hogy lesz idő és pedig nem sokára, mikor kiszorítjuk az idegen bécsi rongyot és a magyar ipar az őt megillető polczot fogja elfoglalni: először itt a hazában, azután az ország határain túl, külföldön is.

A megnyitásról szóló részletes tudósításunk a következő :

A zászlókkal és zöld gajakkal feldiszitett útvonalon keresztül pontban 11 órakor érkezett meg Dr. Falussy Árpád főispán bájos nejéve\ a kiállítás megnyitására, kit ősi szokás szerint diszruhás megyei hajdú követett. A kiállítás termének előcsarnokába Debreczeni István pol- mester üdvözölte a főispáni párt. Üdvözli a főispánt úgymond — a kiállítás területén és üdvözlése annál nagyobb, mert a kereskedelmi kormány megbízottját illeti meg. Egyben hálás köszönetét fejezi ki, amiért ide irányította a kormány magas figyelmét, hogy a kézi munka fejlesztése által mozdíthassuk elő a magyar ipart.

Kinczel János az ipartestület elnöke lépett ezután elő, ki felkérte a főispánt, hogy Kossuth Ferencz nevében nyissa meg a kiállítást.

Erre Dr. Falussy Árpád főispán a következő magas szárnyalásu megnyitó beszédet mondotta el:

„Kossuth Ferencz m. kir. kereskedelemügyi miniszter urŐ nagyméltósága névében és megbízásából jelentem meg ez ünnepélyes pillanatban Nagykároly város buzgó iparosainak kiállításán egyrészről azért, hogy a kereskedelemügyi miniszter urnák az üdvözletét tolmácsoljam, másrészt, hogy az iparkiállitást az ő nevében megnyissam.

Kossuth Ferencz Ö nagyméltósága örömmel üdvözli Nagykároly város derék iparosait, a kik fáradságot és anyagi áldozatot nem kiméivé igyekeztek szorgalmuk és munkájuk gyümölcseit összegyűjteni ; tanujelét és bizonyságát adván annak, hogy az ipari munka mily hatalmas gazdasági erőt képez egy ország cul- turalis fejlődése érdekében.

A mezőgazdaságot főként a természeti erő kormányozza. — Az iparban a munka a fő tényező. — A munka teremtette meg az újkor világ birodalmait, a munka ma már a nemzeti erő legfontosabb része. A termő föld és a mező- gazdaság képezi a nemzet törzsvagyonát. De ez csak teljes színvonalon álló ipari munka által válik értékessé és jövedelmezővé. A nemzet- gazdaság eme hatalmas két tényezőjének együttes és öntudatos munkálkodásával teremtjük meg az önálló, hatalmas és gazdag Magyarországot. A nagykárolyi iparosok észrevették a kereskedelemügyi kormány hivó szózatát, hogy Európa közepén egy állam csak úgy állhat meg, ha a munkát viszi be a nemzet organizmusába. A munka az egyén kezébe van letéve. A mezőgazdaság adja az alapot, az ipari munka az eredményt. Látjuk ezt a múlt századokból, hogy Francziorszá- got nem a nagy császárok világhóditó hatalma tette nagygyá, hanem a munkások zsenialitása és azután indult a nemzet, a mely munkával igyekszik meghódítani mindet. De nemcsak ezt, hanem a művészetet is megteremtette. Hiszen Michel Angeló a kőfaragó műhelyből indult ki, hogy munkájával meghódítsa a nagyvilágot; hiszen Munkácsy Mihály az asztalos tanoncz teremtette meg a magyar művészet világra szóló hírnevét. A művészet nem egyébb mint az ipari munka idealismusa.

Tudjuk a múltból, hogy Kossuth Lajos első nagy alkotása volt a iparivámvédelem. Ő teremtette meg 1842.-ben az első ipartestületet Budapesten. O volt a ki lelket öntött az iparosokba és az ő szelleme hatotta át Magyarországot, hogy évek múlva az iparosok szervezkedjenek és ipari kiállítást rendezhessenek. Győr, Kassa, Kolozsvár, Pécs és a többi városok kiállításai mellett nem maradt el Nagykároly városa sem.

Nagykároly város iparosai a mai iparkiállitás létesítésével ama küzdők sorába léptek, akiknek Magyarország gazdasági függetlensége, az önálló vámterület létesítése a czéljuk. A mi nehéz és súlyos politikai viszonyaink között, az Ausztriával fenálló szövetségünk miatt a gazdasági önálló berendezkedést egy csapással elérni nem lehet. Hazánk polgárainak fokozott

és lankadatlan munkálkodása hazai iparunk fejlesztése körül adják meg nemzeti kormányunknak azt az erőt, a mellyel az idegen érdekekkel szemben megküzdeni tud és azokat legyőzni képes lesz. Kereskedelmi kormányunk vezetője Kossuth Ferencz kormányra lépése első napjától kezdve a nyugodt és öntudatos államférfim elhatározásával lépésről-lépésre a magyar ipar fejlődéséért és érdekeiért fáradozik. Ettől a nemes munkájától nem riasztja őt el sem a rágalom, sem a felbujtogatott ellenség durvaságai. Nagykároly város iparosainak munkásságát és törekvéseit is élénk figyelemmel kiséri, a minek tanujelét adta abban, hogy elismerésének tettekben is kifejezést adott.

Nagy küzdelem előtt áll a nemzet, mely nagy küzdelemben az iparosoknak kell kivenni az oroszlán részt; de az iparosok fogják megadni az erőt is, hogy a kormány kivívja az önálló vámterületet. A kereskedelmi kormány vezetője attól a percztől kezdve, mikor kormányra lépett öntudatosan igyekezett minden erejét arra fordítani, hogy az iparosokat megsegítse. Ott a hol nem lehetett a bástyákon keresztül törni, azon belül halmozta össsze erejét, ennek az erőnek pedig az ipar a leghatalmasabb tényezője.

Kossuth Ferencz elismeréseid az ipartestület elnökének átnyújtom a kereskedelmi kormány segélyét. (Lelkes éljenzés!)

E kiállítás első, de jelentőségteljes lépése a város iparosainak a tovább fejlődés felé, amely további összetartó és öntudatos munkálkodás után á várost — nemcsak a vármegye, de az ország északkeleti vidékének ipari központjává teheti.

Mai munkájok eredményéből és buzgó fáradozásuk sikeréből merítsenek erőt a további hazafias munkálkodásukra, mert ebbeli törekvésükkel nemcsak a város felvirágozását, de országos iparunk fejlődését segítik elő.

Abban a reményben, hogy a mai kiállítás iparosainknak további munkálkodásukra buzdi- tólag hat, melyet Nagykároly város közönsége is méltányolni fog, a kiállítást megnyitom.“ (Lelkes éljenzés.)

A hatalmas, közgazdasági gondolatokban gazdag beszéde közben átnyújtotta az ipartestület elnökének Kossuth Ferencz küldeményét mely egy 1500 koronás utalvány volt. 1000 korona kiállítási segélyre és 500 korona jutalmakra.

Ezután szétnyílt a bejáratot elzáró nemzeti szinü szalag és a meghívott közönség a kiállítás megtekintésére indult, kik között ott volt Ferencz Ágost tb. városi tanácsnok, a szatmári ipartestület elnöke és dr. Réday Rezső a debreczeni kér. és iparkamara titkára.

A főispáni pár rendkívüli nagy érdeklődéssel kisérte a kiállított tárgyakat és több Ízben elismerését fejezte ki a látott dolgok ízléses és csinos kiállítás felett. A többek között sokáig időzött Kinczel János faragott diszszéke, Kabelik 2 drb. Rákóczy korabeli széke, Grisz- hábert Albert és Meszesi Ferencz asztalos munkái, Orosz János lószerszáma és többi kiállítók szebbnél-szebb darabjai mellett.

Lapunk szűk keretei között most nem ismertethetjük meg részletesen a kiállítást, de majd rá fogunk térni.

Egy óra fele járt már az idő, midőn szeretett főispánunk és bájos felesége elhagyták a kiállítás termét.

Azután 60 teritékü bankett volt a Polgári Casinó nyári helyiségében.

A harmadik fogás után felált Dr. Falussy Árpád főispán és a következő pohár köszöntőt mondotta, melyet a jelenlevők állva halgattak végig :

A magyar nemzetnek két jellemző ősi szokása van. Ez a két ősi szokás az, mely bennünket Európa közepén idegén népek között mint alkotmányos nemzetet fentartott. Az egyik alkotmányunk iránti rendíthetetlen ragaszkodás, a másik koronás királyunk iránti hűség. A történelem lapjaiból látjuk, hogy századokkal ezelőtt, a magyar nemzet legsötétebb napjaiban is a nemzet ezt a két jellemző szokását szilárdul megtartotta. Ragaszkodott alkotmányához és hűséggel viseltetett királya iránt, de csak azon király iránt, a ki a magyar szent koronával van megkoronázva. Voltak idők, midőn gonosz tanácsadók elfordították a mi fejedelmünk szivét a magyar nemzet szeretetétől, megtévesztették gondolkodásában és már-már majd