Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-06-19 / 49. szám
49-ik szám. SZATMÁRVÁRMEQYE. 3-ik oldal. nem a lejtőre vitték, a királyt és nemzetet, de a mi királyunk szive vissza tért hozzánk, szeretettel övezett bennünket körül és ismét rábízta a nemzetre, hogy maga kormányozza önmagát. De a harcz most még csak szünetel. Az alkotmány iránti érzék bennünk ép oly rendíthetetlen legyen, mint a király iránti hűség. Mind a kettőt féltett kincsünknek kell tartanunk. Látjuk, hogy a nemzet ellenségei ma is igyekeznek viszályt kelteni a nemzet és királya között, de én abban a meggyőződésben vagyok, hogy a király nemes szive és alkotmányos érzete el nem fordul tőlünk. Ennek a felséges király- nah egészségére ürítem poharamat. Az Isten öt sokáig éltesse. Utána Adler Adolf dr. emelkedett szólásra. Minden magyar ember szivében ott leng — úgymond — a boldog Magyarország ideálja. Alig hiszi, hogy legyen az országban olyan ember, a ki ezért nem lelkesülne. Egy nemzet csak akkor lehet szabad, ha gazdag. A huszadik században csak az a nemzet állja meg helyét, a mely tud ipart magának teremteni. 900 millió korona az, a mivel évente Ausztriának adózunk, de most már kinyílt a magyar szeme. Nem akar továbbra Ausztria gyámoltja lenni és ez az oka annak, hogy a kormány mindent elkövet arra, hogy ipart teremtsen. Bizzunk tehát Kossuth Fe- renczben, hogy eléri azt, miszerint Magyarországnak önálló ipara lesz. A rendező bizottság nevében poharat emel Kossuth Ferencz egésségére. Majd felolvasta a Kossuth Ferenczhez intézett távirat szövegét, a mit lelkes hangulatban fogadott el az egybegyült iparosság. A sürgöny szövege a következő : Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur Ö nagyméltóságának. Budapest. (Grescham-palota.) A nagykárolyi helyi iparkiállitás megnyitása alkalmából összegyűlt polgárok őszinte szívből üdvözlik Nagyméltóságodat és köszönetét mondva Nagyméltóságodnak kiállításunk pártfogásáért és Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja általi képviseltetéseért, arra kérjük a Mindenhatót, hogy Nagyméltóságodnak nemzetünk javára irányuló áldásos munkálkodásához adjon egésséget, erőt és kitartást. Kinczel János, rendező-bizottsági elnök. Marián Ferencz mint az ipartestület alel- nöke szívből fakadó köszönetét mond azon szívességért a főispánnak, hogy elvállalta a kiállítás védnökségét. Méltóságodnak — úgymond — szükebb hazánkba Nagykárolyban a kiállításunk érdekében kifejtett buzgalma megerősített abban, hogy higyjük, miszerint Méltóságod nemcsak hivatalból pártolja az iparos osztályt, hanem szívből is. Példa rá a magyar kormány kegye. Egyben kéri, hogy vigye üzenetüket azoknak, kiknek szeme az iparosok sorsán függ. Isten áldása a magyar iparon, Isten áldja Méltóságodat ! Debreczeni István polgármester azzal kezdi, hogy a magyarok szerencsétlensége ma sem hagyhatott el bennünket, a mely keresztül vonult eddigi életünkön. Az iparkiállitásnak ugyanis 2 védnök volt megnyerve. Sajnos, az egyiket betegsége akadályozta meg abban, hogy a megnyitáson részt vegyen. Büszkék lehetünk kiállításunk eredményére, de ha ő megjelenhetett volna közöttünk, az csak díszben fényben emelkedhetett volna. Adja vissza az Isten jó egészségét kiállításunk 2-ik védnökének gróf Károlyi Istvánnak. Ezután megindult ősi szokás szerint a szónoklatok hosszú áradata; Luczay János Debreczeni Istvánért ürítette poharát. Drágus István annak megemlítése mellett hogy nem az iparosok egy töredéke az melyik kiállított, — mint hangoztatták — Falussy Árpád védnökre és dr. Réday Dezsőre, mint az iparkamara kiküldöttére üríti poharát. Réday Dezső a debreczeni kér. és iparkamara nevében mikor megköszöni a kitüntető felköszöntést, engedelmet kér arra, hogy kifejezze a kamara képviseletében örömét a felett, a mit itt tapasztalni módjában volt. — Annyi kiállítást nyitottak már meg az országban felcifráztak sallangokkal és mégis a köztudafban el van terjedve az a meggyőződés, hogy a kiállítások nem felelnek meg céljuknak. Ez a nagykárolyi kiállítás úgy tűnik fel előtte, mint egy szemet lelket gyönyörködtető kivétel. Nem volt itt sallang, cifraság, de kincset gyűjtöttek össze, a mi annak a kisszámú iparosnak leikébe csak megteremhetett. A min azonban legjobban csu- dálkozik az, hogy itt Nagykárolyban bizonyos ideális viszonyt vél felfedezni közigazgatás és iparosok között. Egyik sarkalatos tételünk, hogy a közigazgatást az iparhoz láncolni tudjuk. Ha eddig félreértések voltak az iparosok és a köz- igazgatás között, az most elmúlik. Egy uj áramlatot vél felfedezni, midőn a kormány is mélyebben hatol ebbe a kérdésbe, midőn az ipar- fejlesztést napirendre tűzték, mert belátták, hogy az iparfejlesztéstől várható Magyarország jövendő nagysága. Most az ideje annak hogy köz- igazgatásunkat bekapcsoljuk a mi működésűnkbe és sajnos, sok helyütt ez nehezen megy. Ezért nem tudja elpalástolni különös örömét, hogy a közigazgatás nem csak hivatalból, hanem szive szerint is pártolja az ipart és ezt elősegíti. Ő tehát poharát üríti erre a kedves, megértő köz- igazgatási hatóságra. Kun István az ipartestület elnökét éltette, mire ismét szólásra emelkedett: Dr. Falussy Árpád. A legújabb korszakban úgy mond — minden nemzet nagyságának legbiztosabb érték mérője az ipar fejlődése. Bármerre tekintünk ma, nem csak — Európa keretén belül, de mindenütt azt tapasztaljuk, hogy az országokat mindenhol az ipar dominálja. Ha magát az Északamerikai Egyesült Államokat tekintjük, ott minden politika háttérbe szorul, ott nincs társadalmi rang, ott nincs fokozat az emberek között, mert ott az egyén tudása, munka bírása és szorgalma uralja a helyzetet. Ha figyelembe veszszük azt a körülményt, hogy mindössze másfélszáz évvel ezelőtt teremtették meg az Egyesült Államokat és összehasonlítjuk azon országokkal, hol az ipari munka már évszázadok óta fejlődik, azt tapasztaljuk, hogy Észak Amerika túlszárnyal minden európai régi, ősi államot. Ez azt jelenti, hogy ott, ahol a munkát megbecsülik, ahol az iparnak államalkotó és államfentartó jelentőséget tulajdonítanak, annak az államnak haladni kell. Ma — fájdalom — Európa népei között azon államok sorában, melyek Európában a legősibb alkotmánnyal bírnak talán az ipar terén leggyengébbek mi vagyunk. Nem említi a kisebb Balkán államokat, hanem csak azokat, melyek velünk ez időben keletkeztek. Íme Anglia, mely velünk együtt ünnepelte 1000 évét a maga alkotmányos életének. Ott van Francziaország, mely iparával szerezte meg óriási vagyonát, ott van Németország, mely ipartermékeivel elárasztja az ösz- szes ismert világrészeket mindegyik túlszárnyal bennünket. Igaz, hogy ez nem a magyar iparosok hibáján múlt. Ez nem a magyar iparosok hibája, hanem oka ama szerencsétlen sorsa a nemzetnek, mely bennünket egy idegen állammal összekapcsol, amely bennünket kizsákmányolni szokott. 400 éve küzdünk ez ellen és ime ez az óriási intenzív erő szétforgácsolódott ebben a küzdelemben. Ha ez az erő 400 év alatt felszabadult volna, ha azt iparunk, kereskedelmünk emelésére tudtuk volna kifejteni, hol állanánk mi most ? De ő abban a reményben van, hogy közeledik az idő, midőn az ország önállóan és függetlenül intézi a maga sorsát. Nincs meg ugyan az egyetértés, de hiszi, hogy meg fogjuk találni az együttes erőt, mely összekapcsol bennünket. Először nekünk itt kell megtenni minden előkészületet. Egy ideált vegyünk fel, emelkedjünk ki a mindennapi- ságból, necsak azért küzdjünk, hogy családunknak kenyeret adhassunk, hanem alkossunk úgy, hogy a magyar ipar szárnyaljon túl minden idegen portékát. — A mai kiállítás fényes eredménye ez az ideál. Azt látja, hogy az itt kiállított munkálatok versenyezheztnek Európa bármelyik államában készült munkákkal, mert van bennük szépség és ideál. Ő a kiállítókra üriti poharát és kéri az egek Urát, hogy ez a kiállítás legyen követendő példa az iparosok előtt, emelkedjenek arra magaslatra — és ezt hangsulyoza — hogy egyértetőleg a közel jövőben városunk összes iparosai még fényesebb kiállítást alkothassanak. (Lelkes él- jenés.) Ezután Herman Samu a czipészszaktársak nevében mond köszönetét a főispánnak azért a buzgó fáradozásáért, melylyel a czipészsegédek és a munkaadók közötti egyetértést létrehozni igyekezett. Az egybegyült ünneplő társaság kedélyes hangulatban d. u. 3 óráig volt együtt, a mikor a főispán kíséretével eltávozott, mire a bankett véget ért. HÍREK. Személyi hir. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja kedden éjjeli vonattal, megrongált egézségének helyre állítása végett, három heti kúrára Karsbaldba utazott. Gyászeset. Megrendítő súlyos csapás érte Jeney István földbirtokos, főmérnököt; leánya Margit e hó 15-én d. u. 5 órakor életének 28-ik évében váratlanul elhunyt. Halálának hírét városunk közönzége mély megdöbbenéssel fogadta, mert mindenki szerette a feltűnő szép, angyali lelkű leányt. Temetése e hó 17-én d. u. 5 órakor volt őszinte, igaz részvét mellett. A család a következő gyászjelentést adta ki: „Alólirottak fájdalomtól megtört szívvel jelentik a felejthetetlen jó gyermek, testvér, illetve sógornőnek nagyenyedi Jeney Margitnak folyó hó 15-én d. u. 5 órakor életének 28-ik évében váratlanul történt gyászos elhunytát. Felejthetetlen. halottunk földi részei folyó hó 17-én d. u. 5 órakor fognak a Majtény-utca 19. számú háztól a rk. egyház szertartásai szerint a mesterrészi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmiseáldozat folyó hó 18-án d. e. 9 órakor fog az Egek Urának bemutat- tatni. Nagykároly, 1907, junius 15. Áldás és béke lengjen drága porai felett! Nagyenyedi Jeney István, szatymazi Zsótér Erzsébet szülei. Dr. Kőszeghy Andor sógora, Dr. Kőszeghy An- dorné nagyenyedi Jeney Sarolta, nagyenyedi Jeney István, nagyenyedi Jeney Viktor, nagye- nyedy Jeney Evelin testvérei. Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete junius hó 23-án d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart. Házasság. Dr. Üdényi Nándor kir. tszéki albiró, debreczeni lakos, e hó 16-án esküdött örök hűséget Győrffy József polgártársunk és neje Cservenyák Katalin leányának Matildnak. Esküvő. Dr. Sternberg Zoltán ügyvéd tegnap délután kötött házasságot Dr. Adler Adolf ügyvéd, a Nagykároly és Vidéke felelős szerkesztője és neje leányával Margittal. A polgári Méltóságos Gróf Károlyi Istvánné úrnő részére HOLCZMANN ISTVÁN mű‘Is 1b“‘0ra,S2‘al0S által készített CSERESZNYEFA SZOBA BÚTOR helyszűke miatt az iparkiállitásról kimaradt, 10ÉST s az Jókay-utcza 7-ik szám alatti saját raktárában “HSBU dij nélkül megtekinthető.
