Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-06-09 / 46. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 46. szám. gatás és a személyes érvényesülési vágy újra lángra lobbantotta oláh és horvát testvéreink közt a hamu alatt rejtőző parazsat. Pedig talált a bécsi kamarilla már uj fegyvertársakat. Ez a /éktelenkedő demagógia. A demagógia szorítja a nemzetet alulról, a bécsi kamarilla felülről. Amaz vagyoni és szellemi megrontására tör, emez állami különállására. Mint két malomkő őrlik és puhítják ezek a nemzetet. Rosszabb ez a török-tatár időknél, rosszabb a német szoldateszka pusztításainál. Önfajunk támadta meg nemzeti létünket! Honnan ez az elfajulás? Arra nem hivatott tényezők a leggaládabb izgatást űzik. Visszaélnek a nép jóhiszeműségével. Hamis jelszavakkal korbácsolják fel a szunnyadó szenvedélyeket. Megvalósíthatatlan terveket hangoztatnak. Józan ésszel kivihetetlen előnyökkel kecsegtetnek. Cukorral adják be a mérget. Aknamunkájukat lármával, ocsmány, sülyedt lelkületűket pedig piszkolódással palástolják. Tudatlanságukat hivalkodással takarják. A higgadt, józan beszédnek ré- mitéssel akarnak gátat vetni. Aggodalommal szemléljük a demagógia pokoli munkáját. Lelkűnkben megrendültén látjuk a rombolást. Nem lehet e gonosz lelkek más célja, mint hogy a legnagyobb felfordulást idézzék elő. A zavarban, a rendetlenségben érvényesülhet csak a forrongó selejtes elem. A legnagyobb balgaság azt hinni, hogy ezek a népért, a hazáért dolgoznak. E mákvirágoknak a nép eszköz s a zsebük a hazájok. Egy a csodálatos, hogy a józan eszü magyar nép még nem ismerte fel őket! Lehetetlen azonban, hogy a messze legyen az idő, midőn majd belátja, hogy a pénzével s a munkájával rendelkező népboldogitók, nem Catók, nem Brutu- szok, de még Catilina fajából is csak — Igen, édes, ez igy volt ! — felelt Tamás és Cecil felé fújta a füstöt. — Nem mertem rád nézni. Szégyeltem magam. A ruhám és a sapkám, a bundám és a szoknyám, a czipőm és minden szép volt rajtam és én mégis rongyosnak és gyalázatosnak éreztem magam. S te vigasztaltál engem és gyöngéd voltál velem. Melengettél, czirógattál és szép szavakat súgtál a fülembe, amilyeneket még nem hallottam. És e szavaid fehérek voltak, mint a hó és én tisztának éreztem magam melletted és sejtettem, hogy jó vagyok. Kimerültem és aludni vágytam ! Megkértelek és te hazakisértél és útközben, mikor a fehér hóban egymás mellett mentünk, megengedted, hogy fölkeresselek. És én könyörögtem, hogy soha se látogass meg engem. És te ezt megígérted. — Igen, Cecil, ez igy volt! És te azóta jársz hozzám, azóta mindég vársz engem. És azóta mindég szebb, mindég kedvesebb vagy ! — mondta Tamás és odasimult Cecilhez, a két kezébe vette a fejét és a közelről a szemébe nézve folytatta: — Te szép, te gyöngéd, te érzékeny baba ! A hajad aranyos mint a sárga liliom virága, az arczod és a tizennyolcz éves bőröd színe fényes ezüttel telitett aranyból van ! A meleg szád keskeny és piros és azt mosolygó, boldog angyal a saját vérével festette neked: — Ne! Ne mond tovább ! Te csak ezt az eladott testemet szereted. Én tudom.! Cecil a mellére ütött és halkan folytatta : — Nem ! Te nem itt bent, itt bent, a szivemet, hanem azt a másikat, azt a szép babát, gyenge utánzatok. Bár késő ne lenne az idő! Nézz körül te becsületes magyar nép s meglátod, hogy a demagógoktól a reakciósnak rágalmazónak aligha nem liberálisabb gondolkodásúak, mint ama szájhősök. A reakciósnak, fekete lelkűnek s farizeusnak gunyoltakat bajosan vezetik pillanatnyi érdekek. Lásd meg, hogy ma a népámitók ajkain mindenki reakcionárius, ki lelke ösztönét, vágyát követi s aggódik a nemzet jövőjén. Tanuld megismerni, hogy ezek szélesebb vagy szükebb körben egyaránt a nemzetnek a javán s a nemzeti kereten belől a te javadon is munkálkodnak. Mert mig egyrészről ápolják a nemzeti tisztes hagyományokat, nem zárkóznak el a sürgető szociális kérdésektől sem. Ezek nem hangzatos szavakat tanultak be, hanem az anyatejjel beszitt érzéseiknek akarnak érvényt szerezni. Nem kívánunk mi csalhatatlanságot, csak arra hívunk fel, hogy szemlélődjél és láss, úgy hamar megismered a nép- boldogitókat! Szentesített törvény. A hivatalos lap pénteki száma közli a tanítói fizetés rendezéséről szóló két törvény szövegét, melyet junius hó 2-án szentesített a király. Dj titkos tanácsosok. A király a koronázási ünnepély alkalmából Kossuth Ferencz, Günther Antal, Jelkelfalussy Lajos és josipovits Géza minisztereket, Juszt Gyula képviselőházi elnököt, Andrássy Sándor gróf képviselőt és Nákó Sándor gróf fiumei kormányzót valóságos belső titkos tanácsosokká nevezte ki. Közigazgatási bizottsági ülés. A közigazgatási bizottság f. évi junius 7-én Ilosvay Aladár alispán elnöklete alatt rendes havi ülést tartott. A választott bizottsági tagok közül jelen voltak: Domahidy Sándor, N. Szabó Antal, Böszörményi Emil.Luby Géza, Böszörményi Zsig- mond, Luby Béla, Jármy András és Madarassy Dezső. Gróf Károlyi István, Jékey Zsigmond és Dr. amit czirógatsz, amit csókolsz, amit ölelsz, te csak azt szereted ! Én érzem ! Ne tagadd ! — Te kis madár, te ! a szemed, a kezed, az ajkad és minden, amit a kezemmel érzek és a szememmel látok rajtad, az te vagy! Az nem más — nincsen másik — az te vagy ! — Nem igaz ! Hallgas ide ! Az nem igaz! Ami itt bennem van, az tiszta mint a hó és szűz mint a harmatcsepp. Az a másik csúnya, én tudom! Te is tudod jól! És most fáj a szivem. Szeretnék újra születni. Akkor vigyáznék magamra és te szerethetnéd ami itt bent van, te tudod — ami itt bent van ! Már késő ! Lacikonyhába való tisztántalan edény vagyok ! Meg- gyüíölnélek, ha szeretni tudnál egy ilyen rongyot, mint én ! Az utczán mutogatnának rám és rád azok, akik ismernek engem ! És én szégyelném magam helyetted is. És ha elbújnál velem a rengetegben — ott sem bírnék elszökni önmagámtól ! — Te kis fantaszta, te! Vidámságra, ka- czagásra születtél és olyan szomorú vagy. Az élet olyan szép ! Csupa vágy itt minden ! Látod, szomjazom utánad és érzem, hogy szépek és teljesek a perczek, amikor veled vagyok. A hangodra is vágyom, amely vidáman csengő édes kicsi harangra emlékeztet. Ölelj meg, édes szeretőm ! Nevess, szeress ! A perczeknek szárnyai vannak, és, és — Cecil behunyta a szemeit és csendesen suttogta: — Ne hízelegj, te szerelmes ember ! A könnyek jók! — és megölelte Tamást. — Látod! igy szeretlek, édes ! A könyek keserűek — és végre is minden úgy van jól, amint van ! — Nem igaz! Hazudsz! Hazudsz! — Cecil nevetve mondta ezt és ezt kérdezte : Kovács Dezső távolmaradásukat igazolták. A bizottság tisztviselő előadói mind jelen voltak. Az alispáni jelentéssel kapcsolatban Luby Géza intézett kérdést az alispánhoz, hogy a vm. közgyűlésnek 4080—1906. bjkv. sz. határozata alapján a kéményseprési ügyben történt e valami intézkedés? Elnöklő alispán megnyugtatta felszólalót; az ügy megvizsgálás végett a főszolgabíróknak ki lett adva és az onnan beérkező jelentések alapján az eredményt tudatni fogja felszólalóval. Tanfelügyelő jelentéséből örömmel hallottuk azon szép eredményt, melyet a lacfa- lusi állami elemi iskolában értek el a magyar nyelv terén, hasonlóan a nagynyiresi és som- kutpataki áll. iskolákban. Az árvaszéki elnök jelentésében a leiró személyzet szaporítását kérte. Elnöklő alispán sajnálattal jelenti ki, hogy alap hiányában egyelőre a kérést nem teljesítheti. N. Szabó Antal indítványára elhatározta a közig, bizottság, hogy a belügyminiszterhez feliratot intéz, melyben kérni fogja, hogy a jövő évi költségvetésbe megfelelő számú leiró személyzet fizetését fogja beállítani a törvényhatóság s azoknak javadalmait ne törölje a miniszter, hanem engedélyezze, mert megfelelő számú leiró személyzet hiányában az ügymenet, — dacára a kellő számú előadóknak — ismét fennakadást fog szenvedni. — A vm. főorvos jelentésében a vármegyében nagyon elhanyagolt bába ügy rendezésére hívta fel a közig, bizottság figyelmét, a mit az tudomásul vevén, vm. alispánnak adta ki, intézkedés végett. Más ügyek köréből e helyen felemlíteni valót a közig, bizottság most nem tárgyalt; az albizottságok is megtartották üléseiket. Nemzeti veszély. Köztudomású, hogy Vojvoda Sándor a gyalázó versek nyomán támadt felháborodás hullámai elől jónak találta kissé Bécsben keresni pihenést fáradt idegei részére. Ott mindenkivel érintkezhetett, csak magyar ba- baráttal nem. Alig érkezett haza és mászott ki abból a hínárból, melybe magyarfaló lelke belekergette, máris az uj gonoszságon törte a fejét. Egy zsidófelekezeti lap szerkesztőjének beakarta disputálni, hogy az oláhokat és — Aztán — mond, sok vér kifolyt abból a szegény asszonyból ? Nagyon bevérezted a kezedet ? — Nem. A meghalt embernek megalszik a vére. — Én még nem láttam meghalt embert ! De hallottam, hogy némelyik olyan szép, hogy némelyik mosolyog is ! Igaz ? — Olyan is van ! Hagyd azt a szegény asszonyt pihenni ! Cecil lerúgta magáról a takarót és hányát fekve kinyujtózkodott. A zöldes-sárga lámpaernyőn áttört fény, rézsut esett vékonycsontu testére és megvilágította kecses idomait. A sötétvörös ágy támlájához feszitett lábai, két egymáshoz illesztett hosszuszáru, meleg, sárgás szinü virághoz hasonlítottak, Leányos mellén két mély vörös luczernavirág nyílt. És az egész Cecil, úgy tetszett, mintha a párnák és a lepedő lágy fehérségébe mártva, nyugodna a szelíd, meleg színek hullámain. — Nézz meg jól, Tamás ! Nézz meg! így fogok én a fehér bonczolóasztalon feküdni ! Nézz meg jól ! Tamás egy ideig néma elragadtatással nézte Cecilt. Aztán a művész és a szerelmes ember rajongásával halkan, majdnem suttogva mondta: — Szép vagy ! Ne mozdulj — kérlek ! Szép vagy ! így képzelték a görögök Eros szeretőjét, a gyöngéd Psychét! Téged nem a képzelet alkotott. Eleven anya szült téged és vörös és meleg a véred. Te gyönyörű valóságban, napos szépségben élsz. Édes ibolyaillat árad hűvös, sima tagjaidból. Körmeid a rózsaszirmokra emlékeztetnek — és én szeretlek minden csekély érzékemmel ! Szeretném hallani az ereidben rohanó véred zugó muzsikáját, vágyom látni,
