Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-01-13 / 4. szám
4. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. Kálmán. A főispán ezzel a bizottságot az 1907. évre megalakulnak jelentette ki. Ezután általános meglepetésre szót kért Böszörményi Sándor, volt közigazgatási bizottsági tag és előadta, hogy ő az 1905. évi októberi közgyűlésen lett közigazgatási bizottsági tagul választva s igy megbízatása csak 1907. év végén jár le. llosvay Aladár alispán felvilágosítja szólót, hogy tévedésben van, mert 1904. őszén lett két évre megválasztva s igy megbízatása 1906. végén lejárt. Miután azonban Böszörményi Sándor kijelentette, hogy csak akkor hajlandó eltávozni, ha. a közgyűlési jegyzőkönyvvekkel igazoltatik, hogy mandátuma tényleg lejárt, az alispán nyomban kikerestette a vonatkozó közgyűlési jegyzőkönyvet, melyből meg- állapittatoit, hogy Böszörményi 1906. végén tényleg megszűnt a közigazgatási bizottság tagja lenni, mire azután nevezett „engedelmet kérve az alkalmatlankodásért“ — eltávozott. Ezen incidens után napirend előtt szót kért Jékey Zsigmond bizottsági tag a miatt, hogy a matolcsi Szamos átkelésnél a kompközlekedés szünetel, holott ez azon vidéknek nagy sérelmével jár. A baj orvoslása iránt feliratot indítványoz intézni a földmű elésiigyi magyar kir. miniszterhez. A bizottság ily értelemben határozott. Áttérve a napirendre, felolvastatott az alis- páni havijelentés, mely szerint november hótól elintézetlenül átjött.......................... 503 ügydarab deczemberben érkezett . . 2321 ügydarab összesen: 2824 clintéztetett 2119 • hátralékban maradt 705, a minek az oka abban vaii, hogy az év végén két előadó szabadságon volt. A közigazgatási bizottság albizottságai következőleg lettek választás utján megalakítva: Munkásügyi albizottság: Domahidy Sándor, Madarassy Dezső, Jármy András, Jékey Zsigmond rendes tagok. Sántha Kálmán, Kacsó Károly, Böszörményi Emil, Bodnár György póttagok. Fegyelmi választmány: Dr. Böszörményi Emil, Dr. Szabó Antal, Kacsó Károly, Plachy Gyula rendes tagok. Domahidy Sándor, Bodnár György póttagok. Árvaügyifelebbviteli küldöttség: Domahidy Sándor, Kovács Dezső rendes, Sántha Kálmán póttag. Erdészeti albizottság: llosvay Aladár elnök. Domahidy Sándor alelnök. Kacsó Károly rendes tag. //. foka erdei kihágási bíróság: Dr. Szabó Antal, Luby Géza, Jékey Zsigmond, Sántha Kálmán rendes tagok. Jármy András, Kacsó Károly, Plachy Gyula, Madarassy Dezső póttagok. Pótadó elleni felszólamlási küldöttség: Plachy Gyula, Jármy András, Kovács Dezső, Kacsó Károly. találja, mely végzésbe mindnyájan acquietálván, étellel s itallal gazdálkodván, két szekéren kenyeret, húst, átalágban bort vivén az Várostól a Kuruczoknak,— nem tudatik mitől viseltetvén, a bust— kenyeret széllyel hányva, a boros áta- lagok fenekét kiverték és a kapura nagy dühős- séggel jővén, a külső kaput bevágták, közöttük fű és első lévén az megemlített Pintye maga is vágta a kaput, az városban levő kuruez zállogok s Hadnagyok sokrendbeli tilalmazások ellen; azért a kuruez zállogok nógatásból, midőn már kétszeri lövéseket is elszenvedtek volna a lakosok puskázáshoz kényszerittettek nyúlni és a puskázás közbe a megmondott Pintye meglövettetett, mivel ő az ország uttyában sok ártatlan vért ontott ő neki is vére az ország uttyában az kapu előtt kiontatott, teste penig mint gonosztevőnek tisztesség nélkül a Várdombon belül az kerítésen eltemettetett (Joan Pop, Reteganu!: Pintea Vite- azul.) Ebből világosan lehet látni, hogy Pintye Nagybányán nem mint rabló lopásért, hanem mint a Rákóczy által képviselt nemzeti ügyért küzdő kuruez vezér esett el. A hazafias buzgalom és nemzeti kegyelet mo t haza hízta a nagy fejedelmet; illő, hagy megemlékezzünk azon kapitányról is, aki h azzá vall hűségét legdrágább kincsével: életével bizon.it t'a be. (Véve.) A főispán kinevezte az árva ügyi fellebbezési küldöttség rentes tagjainak: Jékey Zsig- mondot, Madarassy Dezsőt, póttagjául: Jármy Andrást, a börtön vizsgáló bizottság tagjául pedig Kacsó Károlyt, Kovács Dezső drt, Domahidy Sándort és Plachy Gyulát. A Nagy László volt alispán elleni fegyelmi vizsgálat vizsgál') biztosásul N. Szabó Antal helyett, ki a megbízatása alól magát felmenteni kérte, Kovác$ Dezső dr. bizottsági tag lett ki- küldve. Elhatározta a közigazgatási bizottság, miszerint, felír a földművelésügyi m. kir. miniszterhez aziránt, hogy egyetértve a belügyminiszterrel, engedélyezze hogy 1907-ben a mezőgazdasági munkás szerződéseknek a községi elöljáróság előtti kötése mellőzhető legyen és a szerződések csak láttamozásra mutattassannak be az elöljáróságoknak. Indokolja e kérelmet az, hogy némely helyen a munkások a szerződések szabályszerű megkötésétől azért tartózkodnak, mert attól tartanak hogy a községházán való szerződéskötés köztudomásra jutván, ott a nem szerződő munkások részéről támadásoknak és erőszakoskodásoknak tétetnek ki. Az árvaszék ügyforgalma a mait hóban a következő: Novemberről átjött . . . 766 iigydarab, deczemberben érkezett . 2485 iigydarab, összesen 3251 elintéztetett 2463 hátralékban maradt 783. A tanfelügyelő jelentéséből kiemeljük, hogy az igazolatlan mulasztások nyilvántartását bekivánta a jegyzőktől, a főszolgabirák figyelmét pedig felhívta a megtorlásra. Iskolákat vizsgált az anaaci gk. ev. ref., szinérváraljaí áll. gazd. ism. ipariskola és óvodában, a sebespataki és ilobai gk., misztótfalui állami gk., láposbányai gk. és rk., busáki és zazari gk., nagysikórlóí állami és gk., berencei gk., naiko- lai ev. ref. iskolákban. Tarthatatlan az elhelyezés az amaci és mikolai ev. ref. és láposbányai gk. iskolákban. A taneredmény megfelelő, az állami iskolákban különösen kiváló. Igen eredményes a magyar nyelv tanítása a nagysikárlói állami iskolában, ahol tisztán román anyanyelvű tanulók egészen jól beszélnek magyarul. A gk. iskolák közül az amaci, ilobai, busági iskolákban tanítják jól a magyar nyelvet, kifogás csak a zazariban van, amelynek tanítója rövidesen nyugdijaztatni fog. Jelenti niég a tanfelügyelő, hogy Czilli György fényi tanítót félszázados tanítói jubileuma alkalmából a főispán közbenjárására a vallás és közoktatásügyi miniszter elismerő levéllel tüntette ki. Krasznabéltek község kérelmére e községnek önálló gyámpénztárral leendő ellátása iránt a belügyminiszterhez felírva határozott a közig, bizottság. A főorvos jelentésében közegészségügyi szempontból tarthatatlannak jelzi a nagykárolyí ortodox izraelita hitközség iskoláját; jelenti még, hogy a múlt hóban Krasznabéltek, Vetés, Pátyod, Nagypalád, Nagymajtény községekben és Nagykároly városban uralkodtak járványos betegségek. A pénzügyigazgató jelentése szerint az 1935. évi hátralékkal együtt volt 1906-ban egyenesadó tartozás . . . 5.731,923 K 47 f. ebből befolyt .... . 3.636,528 K 40 f. hátralékban maradt 2.095,395 K 07 f. Az 1936. évi deczenaberi befizetés az 1905. évi (exlexes) deczenaberi befizetésnél 703814 K 73 fillérrel kedvezőbb eredményt tüntet fel. Nagybánya város elöljárósága ellen az ottani adóhivatal téves bejelentése folytán elrendelt személyes adóbehajtási felelősséget a bizottság feloldotta, viszont Szamosdob község elöljárósága részére az ártéradó tekintetében a felelősséget kimondotta. Az államépitészeti hivatal főnökének jelentése szerint 193,956 K utadóhátrálékból befolyt 44,051 K 84 f., hátralékban maradt 149,934 K 16 fillér. A kir. ügyész jelentéséből kitűnik, hogy a vármegye területén levő bírósági fogházakban a múlt hónapban 28) letartóztatott volt s a hó végén 35 maradt. Végül a főispán általános élénk helyeslés közt jelentette be, hogy a nagykárolyi államva- suti indóház teljesen újjáépítése s a nagykároly— érendrédi ut kiépítése iránt a vármegye részéről többször előterjesztett kérelem teljesitése a kereskedelemügyi kormány részéről 1908-ra kilátásba helyeztetett. Az albizottságok közzül az erdészeti és gyámügyi fellebbviteli bizottságok tartottak ülést. Sok a baj. Bajjal éljük a világot, de hiszen ez máskép nem is lehet, mert az egészség értékét nem tudnók felismerni, ha időnként betegek is nem volnánk; a békességet csak akkor élvezzük, ha néha-néha czivakodunk is. „Sok a baj, kevés a vaj.“ Pedig a tulipán jegyében -megszületett mozgalom a sok baj orvoslásán, megszüntetésén fáradozik. Hát hazánkban baj van ? Igen és pedig sok és nagy baj. Nézzük csak! A jelszó: „Pártoljuk a magyar ipart!“ Helyes, jól van; igy kell ennek lenni, de minden magyar tegye meg kötelességét. A birtokosok, a tőkepénzesek, herczegek, grófok, bárók, szóval, a kik tehetik, építtessenek hazánkban gyárakat, a hol magyarok magyar anyagból magyar terméket állítsanak elő magyarok szániára. Néni szégyen gyárosnak lenni! A gyárak felépítése és üzembe vétele után magyar testvéreink nem hagynák itt e hazát, hol születtek, nem vitorláznának ki az Óceánon át Amerikába jobb hazát keresni. „Mindenütt jó, de legjobb otthon.“ E közmondásban rejlő nagy igazságot már-már megdönti az Amerikába való kivándorlás. Amerika! heh sokat köszönhet neked a magyar! Nagy teher háramlik már minden magyarra és mit tesz a hazáját oly nagyon szerető, de fizetni már alig, vagy épper» nem tudó magyar? Pénzzé teszi mindenét, kimegy Amerikába, és mig itthon, e „tejjel mézzel folyó“ országban csak tengődve, elkeseredve, elerőtle- nedve élt, mert a tejfelt és a zsírosát mások, külföldiek fogyasztják el, addig ott tisztességes munkával tisztességes keresethez jutva magát szépen fentartja és pénzt küld onnan ide, végre haza jön, kifizeti adósságát, vesz egy kis házat és földet, dolgozik itthon is, de nem oly haszonnal, mint Amerikában tette. Valami baj ennek az oka, igen, igen a baj, még pedig sok, nagyon sok baj okozza ezeket. Menjünk tovább. „Az ok okozatot szül.“ Az Amerikába való vándorlás — az onnan küldött nagyon sok pénz ingere folytán — napnap mellett nagyobb és nagyobb mérveket ült. Ide s tova be fog következni, hogy nem lesz itthon munkabíró mezei munkás, nem lesz napszámos ; csak a gyenge és megtört öreg marad itthon, ki csekély munkáját drágán fogja megfizettetni. E bajt gyárak és ismét és újra csak gyárak építésével és ennek utána az Amerikába való kivándorlás nehezebbé való tételével esetleg teljes betiltásával kellene gyógyítani, mert, ha a magyar itthon is kap munkát, nem megy az Amerikába. A kivándorolt magyar testvéreink által megtakarított és Magyarországba küldött sok-sok és évente nagy összeget kitevő pénz megdrágította a házak, a földek árát; pedig e földek ez idő szerint sem teremnek többet, mint évekkel ezelőtt, szóval a tulajdonosnak nagyobb jövedelmet nem helyeznek kilátásba most, mint régebben, következőleg befektetett nagyobb tőke kisebb kamatot hoz; kevesebb jövedelem bevétele után pedig az évről évre növekvő kiadásokat a föld meg nem bírja, elszegényedik a földtulajdonos és később anyagilag — saját hibáján kívül — a tönk szélére fog jutni. Ha egyesek elszegényednek, elszegényedik maga az ország is, mert a drága pénzen megvásárolt, magas összegű napszám mellett megművelt föld nem fogja megbirni a terheket és mindez végromlást fog előidézni: a baj pedig most még nem oly nagy, hogy alapos gyógykezelés mellett el ne múlnék. Lépjünk tehát a cselekvés, a komoly munka terére addig, mig nem késő! „Fejétől biidösödik a hal“ és „a példák vonzanak,“ ezek, .mind igazak. A vagyonosok példaadása nagyon jól hatással lenne a kisebbekre, létrejönne az összetartás és erőssé lenne a magyar. „Le az osztrák áruval.“ „Ki az osztrák vigéczekkel, külföldi utazókat nem fogadunk“ stla. kijelentéseket lehet hallani. Igen, csakhogy
