Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-03-31 / 26. szám

2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 26. szám. Két, különösen feltűnő kijelentést hallotunk e néppárti felszólalásban. Az egyik az, amely „a szabadelvipárti korrupció után elkövetkezendő függet­lenségi korrupcióról“ szól, a másik pedig az a panaszos sirám, a melylyel elre- géltetett, hogy „a függetlenségi pártot a hatalomra jutásban leghathatósabban a néppárt segítette s most hálátlanul félre- tolatik.“ Az elsőt illetőleg az a megjegyzé­sünk, hogy bár megköszönjük a néppárt azon gyöngéd figyelmét, hogy a függet­lenségi erkölcsökre felügyelni akar, de nem kérünk belőle, a másodikra pedig, hogy azt semmiképpen megérteni nem bírjuk. A függetlenségi párt, ha valamit, azt az egyet köszönheti a néppártnak, hogy ellenségei a néppártnak a koalíci­óba való felvétele miatt reakcionárius velleitásokkal gyanúsították meg s gyanú­sítják ma is. Hogy ezért m'üé\e ellenszol­gáltatással tartoznék a negyvennyolcas párt — ez rejtély előttünk. Ne feledje el a néppárt, hogy ideig- óráig tartó létjogosultsága csak addig van, a meddig az ország óriási többsé­gét képező liberális pártokkal, különösen pedig a függetlenségi párttal ellentétbe nem helyezkedik, mert amely pillanatban ez bekövetkezik, elemi erővel zudul fel felekezeti pártoktól ösztönszerüleg ide­genkedő magyar liberális közvélemény s a néppárt — eloszlik, mint a buborék. Az önálló vámterületért. A helybeli függetlenségi és 48-as párt kezdésére f. hó 28-án az Ipartestület tanácstermében párt- szinezet nélkül értekezlet volt, melyen egyhangúlag elhatározták, hogy állást foglalnak az önálló vámterület és az önálló jegybank érdekében s e célból április hó 7-én a nagykárolyi választó- kerület polgárait nagy gyűlésre hívják össze. A gyűlés összehívását — a vidék bevonásávál — egy 30 tagú intéző-bi­zottság végzi Dr. Adler Adolf elnökié­vel, amint az üvegtáblán keresztül kinn az utcán megpillant egy siető alakot. Az is ide jön Már itt is van. Ott bókol a kassza előtt. A kisasszony vőlegénye. Nagy marékra való piros szegfűt hoz. Mind a lánynak adja. Az édes mo- solylyal köszöni meg. A pincérek sietve hámoz­zák íe a gazda jövendőbeli vejének kabátját. A vőlegény közvetlenül a kassza alatt ül le egy asztalhoz. A leány közelebb húzódik hozzá. Gábor ur nézi őket. Kedvenc tanulmánya ez a pár ember. A rózsa piros lány. S a per­gament arcú férfiú. Nem szép ember. Az iroda­szobák megszokott, hétköznapi örökösen fáradt, hamar elnyűtt férfitipusa. Regényét Gábor ur jól ismeri. Itt játszódott le ebben a kávéházban. Most egy esztendeje még egyszerű, közönséges vendég "volt az az ur. Néhányszor látta a leányt. Megismerkedtek. Rövid barátkozás. És ime már mátkapár lettek. Mily hamar megy ilyen ember­nél az ilyesmi! Ha nadrágot vesz, kiforgatja, beforgatja, megtudakolja angol posztó-e vagy brünni posztó ? Ha ellenben feleséget vesz, egy-kettőre készen. Tetszik a leány, punktum. Milyen érzések, milyen gondolatok laknak benne? Ki törődik azzal. A leány féltestével kihajol a kasszából, egészen közel a férfihoz. így susognak. Gábor ur elfordul tőlük azzal a szándékkal, hogy új­ságjaiba temetkezik. Nem sikerül. Szemét vissza- vonza a kép. Talán neki van igaza. Vagy ha sokat vizsgálódnék is. Megismerheti egyik em­ber, mi lakik a másikjan? Mindenképpen lut- ria. Vagy sikerül, vagy nem sikerül. Ennyi az egész. A leány díszes vázába rendezi a márvány­pulton a piros szegfűket. A férfi is, ő is él­tével és e bizottság kéri fel a szónoko­kat s megállapítja a népgyülés elé ter­jesztendő határozati javaslat szövegét, a melyet küldöttségileg, esetleg felirat ut­ján juttatnak el a kormányhoz. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizott­sága f. hó 28-án rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen—dacára a vármegye minden részében jelentős akadályt képező árvizveszedelemnek — a bizottsági tagok nagy számban jelentek meg. Dr. Falussy Árpád főispán a közgyűlést a megjelent bizottsági tagok üdvözlése után fél 11 órakor megnyitotta s egyben nyilatkoza­tot tett a közgyűlésnek ily szokatlan időben, a nagyhéten való összehívására vonatkozólag, ki­jelentette, hogy ez a jövőre nézve preceden­sül szolgálni nem fog, jelenleg azonban elke­rülhető nem volt, mert rendkívül sok és fontos tárgy, köztük különösen a községi és körjegy­zők nyugdijszabályrendelete elkerülhetetlenné tette a közgyűlés összehívását. Berenczei Kovács Jenő bizottsági tag örömmel veszi tudomásul a főispánnak azon kijelentését, hogy a közgyűlésnek ily szokatlan időben történt összehívása a jövőre nézve pre­cedensül nem fog szolgálni és köszönetét fe­jezi ki az elnöklő főispánnak, hogy ezen kije­lentésével a közgyűlést megnyugtatta. Ezek után vármegyei közgyűlés a jegyző­könyv hitelesítésére Dr. Aáron Sándor és Dr. Kovács Dezső bizottsági tagokat küldötte ki. Az udvari gyászjelentések tudomásul vétele után a Sántha Kálmán lemondása folytán megüresedett közig, bizottsági tagsági hely szavazás utjáni betöltése következett. Elnöklő főispán az üresedésben levő tagsági hely be­töltése végett a törvény értelmében a titkos szavazást elrendelte s a szavazatszedő küldött­ség elnökéül Kölcsey Antalt, tagjaiul B. Kovács Jenőt és Luby Lajos bizottsági tagokat, jegyző­jéül Madarassy István vármegyei aljegyzőt ki­nevezte és a közgyűlést a szavazás tartamára felfüggesztette. A szavazás megejtése után a főispán a közgyűlést ismét megnyitván, Köl­csey Antal a szavazatszedő küldöttség elnöke bejelentette, hogy beadatott összesen 55 szava­zat, melyből Böszörményi Zsigmond 49, Kende Zsigmond 4 és Szarka Andorra 2 szavazat esett, mely bejelentés alapján elnöklő főispán Bö­szörményi Zsigmondot a jelenvoltak lelkes él­jenzése közt közig, bizottsági tagul megválasz­tottnak kijelentette. vesznek Gábor ur szeme elől a csokor mö­gött. Virágos fal mögött vesznek el s Gábor ur elszomorodik. Talán azért mert nem látja őket. Vagy egyébért? Az ég tudná megmondani. Ez délután történt. Este vacsora után pe­dig Gábor ur minden eddigi rend és szokás ellenére visszament a kávéházba. Úgy hagyta a fiatalokat, elveszve a piros szegfübokor mögött. Ez a kép vonzotta vissza. Látni akarta őket. Az agglegények szeszélyesek, mint a vén kis­asszonyok. Vannak ilyen bogaraik. A leány még mindig ott ült a kasszában. De a vőlegény hiányzott. Gábor ur elégedet­lenül ült le karosszékébe. Mogorván rendelte meg pikolóját. Némi családias fölmelegedést várt attól,'hogy a szerelmes párt együtt lássa. És most ridegnek, elhagyatottnak tűnt fel előtte a kávéház. De a leány mintha nem unatkoznék s nem nagyon érezné a vőlegény hiányát. Mosolygó arcza bíbor vörös. Gábor ur a régi jó időkből emlékezett rá, hogy a szerelmes nők szoktak igy kipirulni, amikor azt látják, akinek szivüket ajándékozták. Csillámló szeme bizalmas, ked­veskedő sunyitással gyakran száll jobbra min­dig ugyanahoz az asztalhoz. Gábor ur követi a pillantás irányát. S a tekintetét egyszerre lefogja, leköti, lenyűgözi — egy piros szejfü. Egy piros szekfü, mely onnan származik, a márványpulton álló nagy csokor­ból, most pedig hivalkodva ékíti egy csinos huszártiszt attilláját. Gábor ur haragosan szív egyet a szivar­ján : — Úgy kell neki ! ! ! Ha nadrágot venne, jobban meggondolná.! Ennek megtörténte után a honvédelmi miniszter rendelete alapján a tervnek megfele­lően a polgári lóavató bizottságok megalakí­tása következett. A közgyűlés a lóavató bizott­ságokhoz elnökül egyhangúlag az alábbiakat választotta meg: A szatmár-németii polg. ló­avató bizottsághoz berenczei Kovács Jenőt, a nagykárolyihoz Stróbencz Pétert és Boér End­rét, a mátészalkaihoz Jékei Zsigmondot, a fe­hérgyarmatihoz Kende Zsigmondot, a vetésihez Szerdahelyi Ágostont, a hiripihez Tóth Móri- czot, a szinérváraljaihoz Mándy Zoltánt és a nagybányaihoz gróf Teleky Sándor bizottsági tagokat. Ezen bizottságokhoz vármegyei főispán a becslőket és állatorvosokat az alábbiak szerint nevezte ki: A szatmár-németii lóavató bizott­sághoz becslőkül Szeőke Sándort, Buday Jó­zsefet és Madarassy Zoltánt, állatorvosul Netter Kálmán j. állatorvost, a nagykárolyi I. lóavató bizottsághoz becslőkül Nonn Gyulát, Schifbeck Mátyást és Tóth Sándort, állatorvosul Babik József j. állatorvost, a nagykárolyi Il-ik lóavató bizottsághoz becslőkül Csőkör Ferencz, Soly- mossy István és Szakáll János, állatorvosul Lobi Jakab városi állatorvos neveztetett ki, a mátészalkaihoz becslőkül Dienes Lajost, Luby Lajost és Leszkay Kálmánt, állatorvosul Halász József j. állatorvos, a fehérgyarmatihoz becslő­kül Bonis Károly, Bakó István és Szoboszlay Sándor, állatorvosul Chemez Ármin j. állator­vos, a vetésihez becslőkül Dr. Isaák Elemér, Luby Béla és Madarassy Dezső, állatorvosul Blum Márton j. állatorvos, a hiripihez Pap Dezső, Fugel István és Rébay Dezső, állator­vosul Erdős Dezső j. állatorvos, a szinérváral­jaihoz Fényes Béla, Kovács Gyula és Zakó Pál, állatorvosul Baunn Károly, a nagybányaihoz berenczei Kovács Géza, Brunner Károly és Saitz Mihály, állatorvosul Török Ferencz. A tárgysorozat következő pontja Dr, Ko­vács Dezső bizottsági tagnak a nemzeti kor­mány üdvözlése és a vármegye bizalmának ki­fejezése tárgyában beadott indítványa volt. Dr. Kovács Dezső hosszabb tartalmas beszédben indokolta meg indítványát, mely után N. Szabó Albert szóllaltfel, kijelentvén, hogy miután nép­párti meggyőződése szerint a kormány az ön­álló vámterület és jegybank ügyében nem fog úgy eljárni, a hogy azt a nemzet óhajtja, an­nak kijelentése mellett, hogy elleninditványt nem tesz, óhajtaná, ha a vármegye közönsége ezen kérdésben azon álláspontra helyezkednék, mint Szabolcs vármegye, melynek közönsége hazafi- ságban messze túlszárnyalja Szatmárvármegyét, a mely a kormány iránti bizalomnak kifejezését függőben tartotta addig, a mig a kormány a folyamatban levő kiegyezési tárgyalásokat be­fejezi, mely kijelentés óriási nevetéssel és nagy ellenvetéssel fogadtatván, kisült, hogy Szabolcs- vármegye is hasonlókép bizalmat szavazott a a kormánynak márczius 27-én tartott ülésén. A csodálatos állításra és felfogásra elhang­zott általános nevetés lecsilapulta után beren­czei Kovács Jenő szólalt fel az indítvány és az állandó választmány javaslata mellett. Tiltako­zik úgymond N. Szabó Albert azon kijelen­tése ellen, hogy Szabolcs vármegye bármikor is szilárdabbul kitartott volna a nemzet jogai mellett, mint Szatmárvármegye. Kiváló szüksé­gét látja a bizalom nyilvánulásának, mert a kormány most folytatja nagy küzdelmét az or­szág gazdasági függetlenségéért, mikor is a törvényhatóságoknak kötelességük bizalmi nyi­latkozataikkal a kormányt hazafias működésé­ben támogatni. Dr Böszörményi Emil hason szellemben szólal fel pártolja az indítványt és az állandó választmány javaslatát. A közgyűlés az indít­ványt az állandó választmány véleményével egye- zőleg egyhangú lelkesedéssel elfogadta s felirat alakjában a kormányhoz felterjeszteni s hozzá­járulás végett a társtörvényhatóságokkal közöl- tetni elhatározta. Ezután N. Szabó Albert hírlapok subven- tionálása, a sajtótörvény reformja és a nyomda­munkások megrendszabályozása tárgyában be­adott indítványát indokolván, állást foglalt az állandó választmány javaslatával szemben, ki­fejezvén azt, hogy feltétlen szükség van ez ügyben feliratot intézni az országgyűlés kép­viselőházához, mert a sajtó corruptiója és azon tény, hogy a kormány nemcsak budapesti, ha­nem vidéki lapokat is subventionál corrum- pálja a sajtót, továbbá a sajtót a Polonyi-féle előleges czenzurával kell megrendszabályozni,

Next

/
Thumbnails
Contents