Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-03-31 / 26. szám
26. szám. SZATM ÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. s a nyomdamunkásokat szükség esetén csendőrökkel kell a munkára kényszeríteni. A közszabadságot tipró ez^n néppárti felfogással szemben, melyet az egész közgyűlés különben is megbotránkozással hallgatott, elsőnek Dr. Kovács Dezső szólalt fel, a ki indítványozónak a Szatmárvármegyére vonatkozó állításait és gyanúsításait erélyesen visszautasította és tiltakozott az ellen, hogy Szatmárvármegye termében olyan határozat hozassák, a mely alkotmányunk legerősebb biztosítékát a sajtószabadságot bármely irányban is korlátozza vagy az ipari munkásokat, nyomdászokat a munkára fegyveres erővel kényszerithesse és általános tetszés közt azzal végezte be felszólalását, hogy Isten óvja meg Szatmárvármegye tanácskozó termét attól, hogy ott a néppárti eszmék gyökeret verjenek. Az általános helyesléssel fogadott felszólalás után még Dr. Adler Adolf és Stoll Béla utasították vissza erélyes szavakkal és argumentumokkal, Szabó Albert reakcziót tartalmazó indítványát, különösen Dr. Adler Adolf mutatott reá arra, hogy Magyarországnak a közszabadságok terén visszafejlődni nem szabad, hanem a sajtószabadságnak szentnek és sérthetetlennek kell lenni. A Btk.-nak a rágalmazás és becsületsértéseit kell szigorítani, hogy mindenféle elzüllött és kétes ekzisztencziék ne gázolhassanak büntetlenül a közpályán küzdő ember becsületében. Még egyszer próbált Szabó Albert reakciós indítványának hangulatot csinálni, de ebbeli feelszólalásában már arról beszélt, hogy a Kossuth-párt corrumpált, a függetlenségi párt csak a néppártnak köszönheti, hogy kormányhatalomra jutott, de ma már a függetlenségi pártban nem bízik az országban senki, mert mindenki tudja, hogy a néppárté a jövő (óriási nevetés), mely után a közgyűlés kimondta, hogy az állandó választmány véleményével egyezőleg a törvényhatósági bizottság teljes bizalommal viseltetvén a hazafias kormánynak az indítványban érintett ügyekben elfoglalt álláspontja iránt, s azon biztos tudatban és meggyőződésben, hogy a kormány mindezen ügyekben a hazafias érdekeket teljesen kielégítő és a közvéleményt megnyugtató intézkedéseket fog tenni, a felirat intézését mellőzte s az indítványt elvetette. A közgyűlés ezután Luby Géza vm. bizottsági tagnak a kéményseprők és a községi elöljáróságok ellenőrzése tárgyában beadott indítványát tárgyalta. Luby Géza az állandó választmány javaslatával szemben inditványát azzal egészítette ki, hogy a kéményseprői dijak miatt megindított végrehajtások az egész vármegye területén füg- gesztessenek fel. B. Kovács Jenő és Osztrovicky István az indítvány mellett szólaltak fel, mire vármegyei alispán az állandó választmány javaslatát azzal egészítette ki, hogy mindenütt a honnan a kéményseprői dijak ellen panaszok érkeznek be, a végrehajtások beszüntetése iránt intézkedni fog. Luby Géza fentartja inditványát, melyet Tóth Móric is pártol. Elnöklő főispán a vitát berekesztvén a szavazást elrendelte, a mely felállás utján meg- ejtetvén a többség, az állandó választmány javaslatát a vármegyei alispán kiegészítésével elfogadta, mely határozat ellen b. Kovács Jenő felebbezést jelentett be. A vármegyei közgyűlés Ilosvay Aladár alispán azon inditványát, hogy a kivándorlás érdekében az országgyűlés képviselő házához és a kormányhoz felirat intéztessék elfogadta, s a társtörvényhatóságokkal hozzájárulás és hason szellemű felirattal való támogatás végett közöl- tejni rendelte. Ezután a közgyűlés a borellenőrzőbizott- ságokat alakította meg. A közgyűlés a szolga- birói járások és r. t. városok területére 2—2 tagot választott, mely bizottságba az elnöklő főispán elnökül illetve tagokul a következőket nevezte ki. A nagysomkuti járásba elnökül Gróf Teleki Sándort, tagokul Nyilván Miklóst és Veszprémi Sándort; szatmári járásba elnökül Jákó Kálmánt; tagokul Tóth Mórt és Boros Zoltánt; a mátészalkai járásba elnökül Jeszenszky Sándort, tagokul Szalkay Sándort és Dienes Lajost; az erdődi járásba, Rébay Dezső, elnökül Pap Dezsőt és Sulyok Ferencet, tagokul a nagybányai járásba Molcsányi Gábort, elnökül Simon Aurélt és Simon Bélát, tagokul; a szinérváraljai járásba elnökül; Papolcy Bélát, tagokul; Fényes Bélát és Kovács Gyulát; a nagykárolyi járásba elnökül Stróbencz Pétert, tagokul Mol- dován Endre és Szintay Kálmán, a fehérgyarmati járásba elnökül Sántha Kálmánt, tagokul Bakó Istvánt és Mártonfy Istvánt; a csengeri járásba elnökül Pongrác Imrét, tagokul Szilágyi Bélát, és Kossuth Istvánt; a nagykárolyi járásba elnökül Nonn Gyulát, tagokul Janitzky Albertet és Dr. Schönflug Bélát; Nagybánya város területére elnökül Szerencsy Józsefet, tagokul Dr. Vass Gyulát és HercingerFerencet; Felsőbánya város területére elnökül Csausz Károlyt, tagokul Csausz Istvánt és Bonis Sándort. A közgyűlés tárgysorozatának következő pontja a népnevelési bizottság megalakítása volt. E bizottság célja a népoktatás ügyét, a népoktatási törvényeknek megfelelően, hazafias, vallás erkölcsös és a közéletre kiható irányban a társadalom részéről hathatósan előmozdítani és a közoktatásügyi kormányt, a törvényhatósági, közigazgatási bizottságot, valamint az illetékes egyházi főhatóságokat ilyen irányú törekvéseikben a társadalom részéről támogatni. A közgyűlés a népnevelési bizottságba járásonként 2—2 tagot választott. Ezután letárgyalta a közgyűlés a községi és körjegyzők nyugdíj szabályrendeletének a belügyminiszter által kifogásolt és kiigazított részét s a közgyűlés az igy kiigazított szabály- rendelet jóváhagyás végett felterjesztetni rendelte. A tárgysorozatba felvett többi kisebb jelentőségű ügyek, valamint községi számadások letárgyalása után a közgyűlés délután félkettőkor véget ért. Béke legyen velünk! Az embernek életében nagy szüksége van a békességre, a békére. Világ kezdetétől szüksége volt reá. De, ha valamikor szükséges volt az, okvetlenül szükséges napjainkban, a midőn a megélhetés nehéz gondjai, az élet terhei oly nagy sulylyal nyűgöznek le bennünket, hogy már alig-alig bírjuk azokat, most, a mikor már csak alig hogy megtudunk élni. Békesség legyen velünk! Igen az! Békében az egyén, a család, a község, város, megye, ország, a világ igen nagy dolgokat művelhet. Halad a műveltségben, iparban, kereskedelemben, könnyebb a megélhetése, mint békéden időben. Noé galambja a béke olajágával tért vissza a bárkába. Az irás szerint a világ Megváltója „béke nektek“ kitételt használta. Napjainkban az egyház, a papság, minden jószivü, békeszerető ember szintén hirdeti a békét. Miért van ez vájjon ? Azért, mert nagy szükségünk van a békére. Kinek van reá szüksége ? Mindenkinek! Az egyénnek szüksége van békére, hogy napi munkáját nyugodtan, meggondolva, tehetségéhez mérve szépen, jól végezhesse el. Csak békeségben lehet eredményes munkát végezni. Szüksége van a családnak a békére. A család békében egyetértésben élve anyagilag és erkölcsileg gyarapszik. A béke kedvet ad a munkához, A béke éltetője a családfőnek, ki az élet küzdelmeiben kifáradva, sokszor izgatottan, boszusan tér haza családja körébe s lelke nyugalomra lel, ha otthonában béke honol. Szerető felesége, kedves gyermekei veszik körül, a békét elhelyezik a családfő szivébe. A nő, mintegy letörli férje homlokáról a kenyérkereset nehéz munkájában előtörő verítéket, a gyermekek csevegésükkel felvidítják az apát és igy a családban szent lesz a béke. Éppen igy van szüksége a békére a községnek, városnak, megyének, az országnak sőt az egész világnak. Ha ez meg lenne, ha meg lehetne, létrejönne a világbéke. Ez jelenleg csak elméletben van meg. Hej, ha valóságban is léteznék a világbéke, milyen más lenne az élet. „Még jönni fog egy szebb kor“, amelyben minden élő lény élvezni fogja a viiágbéke áldását, jóságát. Napjainkban nagy terhet ró az országokra a hadsereg. Pénz és ember-anyag áldozatot kíván a nemzetektől, országoktól, az egész világtól. Rengeteg nagy összeg az pénzben, mibe a hadsereg fentartása kerül, de — tovább megyek — az agg szinte magával tehetetlen birtokos szülő néha két fiát is kénytelen nélkülözni, mert mindkettő mint emberanyag katonáskodik, az öregek pedig itthon drága napszámosokkal s idegen kocsisokkal dolgoztatják meg földeiket. Majd amikor világbéke lesz, akkor a fennebb előadottak önmaguktól megszűnnek és az igy felszabaduló sok, nagyon sok pénz és katonáskodó emberanyag mindenhol csak hasznára lesz az országoknak, illetve az egész világnak. Az igy felszabaduló pénz és emberanyag igen sok jót fog tenni. Könnyebben lehet majd iskolákat, kórházakat, elmegyógyintézeteket öregek részére menedékházakat, stb. építeni. Jobb fizetést fognak kapni az államnak napszámosai, a hivatalnokok, tisztviselők. Ezek pedig pontosan megfogják tudni fizetni az iparosoknak a készített munkák árai, előlesz mozdítva a pontos adófizetés. A világbékére felette nagy szükség van. A hadsereg által előidézett vérontás csak akkor indokolt, ha tényleg szükség van reá. Habár különös dolog a háború kimeneteléhez, a fegyver, kard, ágyú stb. gyilkoló eszközhöz viszonyítani a hadakozók helyzetét, hogy a háború döntse el, melyik hadakozó félé az igazság, ez nagyon különös dolog. Akár csak a párviadalnál, úgy van a háborúskodásnál is. X megsérti N-et, N kihívja X-et a lovagiasság szabályai szerint párbajra. X sértő fél kitűnő vivő, nagyon jó lövő, N sértett fél vívni, lőni nem tud. A párbaj segédek s orvosok jelenlétében a szabály szerinti alaki dolgok bevégzése után a párviadal tényleg megkezdődik és be is lesz fejezve. X sértő N sértetett össze vissza vagdalta, illetve pisztoly párbajban agyonlőtte. Kérdem! Hol van itten az igazság ? és a vagdalkozó, illetve gyilkosságot elkövetett sértő fél nagyon enyhe büntetést kap cselekedetéért, pedig ő kezdte a bajt sértegetéséivel, ő vagdalta, illetve lőtte agyon a sértettet. Ez helytelen dolog! Az izgága, kötekedő, összeférhetetlen gyilkos sértő fél szigorúan büntettessék meg azért, hogy a békét, a családi békét feldúlta s mint egy közönséges gonosztevő — mondhatni teljes kiszámítással és előre látásai megfontolással a sértett élete ellen tört. A bíróság igen szép dolgot mivel, mikor a peres felek és tanuk kihallgatása után Ítéletet hoz, nem ítél a biró mindaddig, inig úgy a vádlót, vádlottat, fel- és alperest, valamint a tanukat ki nem hallgatja. Azt mondják, senki sem lehet biró a saját ügyében. Éppen igy kellene eljárni a párbajnál is igy kellene eljárni az országok, a nemzetek ügyes-bajos dolgainál, pereinél, nézet eltéréseinél. Ha meglesz a világbéke, béke bíróság fog dönteni a fenebbi dolgokban. Borúra derű ! Talán azért borult úgy be életünk ege, talán azért olyan terhes, oly iiehé- az élet, a megélhetés, mert közeledik a bol dogságot, megelégedetttséget hozó világ béke Nagyon hiszem, hogy igen. Élünk tehát békességben. A béke megszerzi a megelégedettséget, és ha valaki boldog e földön akkor a megelégedett ember okvetlen az. Legyen mindenkor, minden időben velünk mindnyájunkkal a béke, s végre jöjjön el hozzánk a világbéke. Úgy legyen!! Mikcsa János. Politikai forgácsok. A közös hadseregbeli tisztek előtt — nagyon kevés kivétellel — oly ismeretlen a magyar mint akár a zulukaffer nyelv. E tudatlanságukat a magyar nyelvben, annak a csökönyös idegenkedésnek kell betudnunk, melyet általában minden magyar jellegű dologgal szemben tanúsítanak. Szégyenletesen viszás állapot reánk nézve,' hogy a közös hadseregbeli tisztjeink, kik ép úgy állanak a magyar, mint az osztrák állam szolgálatában és létük fenntartására évenként nagy összegeket áldozunk, fejüket|emeletnyi magasságban hordva, sétányainkon, kávéházainkban és minden egyéb nyilvános helyen, — ha különben tudnak is magyarul — szinte tüntetőleg fitogtatják a német nyelvet. Nem lehet elhinnünk az osztrákokról, hogy ők, ha a nálunk állomásozó közös tisztek hasonlóan viselkednének, azt oly nyugodtan tűrnék, mint mi. Az udvariasság nálunk határtalan, a türelem mérhetetlen, melynek káros következmé-
