Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-03-31 / 26. szám
POLITIKAI ÉS m MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. » Nagykároly, 1907. március 31. 26. szám. III. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoli-utca 12. sz. a. ....-------rzz Telefon szám: 58. Hirdeté sek jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. • ■ ; Kéziratokat nem adunk vissza. - —....... Fe lelős szerkesztő: Előfizetési árak: Kovács Dezső dr. Fömunkatárs: Laptulajdonos: Tóth Zoltán dr. Szintay Kálmán. Egész évre ........................................................... 8 korona Félévre ................................................................ 4 korona Ne gyedévre.......................................................... 2 korona. __... Egyes szám ára 20 fillér. .;—íj-— Né ppárti bizalmatlanság. Nagykároly, márcz.v30. (—CS) Lélekzetét visszafojtva, sziv- szorongva lesi, várja Magyarország népe annak a kemény harcznak kimenetelét, a melyet a koalicziós kormány harczol Ausztria ellen a gazdasági önállóságért. Mentői mélyebben bocsátkozik bele a kormány a küzdelembe, annál inkább közelednek még hatvanhetes tagjai is a negyvennyolczas állásponthoz, a teljes gazdasági függetlenség követeléséhez. — Sietünk megjegyezni, hogy a közjogi elvi különbségek erre a kérdésre nem hatnak ki s a legortodoxabb hatvanhetesnek is módjában áll saját elvi alapjáról támogatni a teljes gazdasági függetlenség eszméjét. A negyven esztendei magyar meg- hunnyászkodás után vajmi különös lehet a bécsi miniszteri paloták urainak a gazdasági különválásról nem mint a távol jövő ideáljáról, nem is mint üres jogi formuláról, hanem mint a lehető legközelebbi jövőben bekövetkezhető tényleges valóságról tárgyalni, negyven esztendő óta ezúttal először igazán magyar kollegáikkal, a kiknek kezébe van letéve Magyarország sorsa évszázadokra s a kiket a gazdasági önállóság teljes és minden feltétel nélküli kivivására irányuló har- czukban a nemzet minden rétegének napnap után megújuló állásfoglalása annál is inkább meg kell, hogy erősítsen, mert mentői szélesebb az a kör, a mely a gazdasági függetlenséget követeli, annál könnyebb a helyzete a kormánynak úgy Ausztriával, mint az uralkodóval szemben. Ebben rejlik egyik fontossága azoknak a bizalmi nyilatkozatoknak, a melyeket a törvényhatóságok a kormány iránt kifejezésre juttatnak ; a másik fontos ok pedig az, hogy épen a törvényhatóságok azok, a melyek hosszú éveken át állandóan, az országos politikának csak közjogi részével törődtek, — a gazdasági kérdésben való tömeges és rendszeres állásfoglalásra ellenben csak most nyílt nekik alkalom. Ezek az indokok vezették Szatmár- vármegye törvényhatóságát akkor, a midőn e hó 28-án tartott közgyűlésén a gazdasági önállóság valódi és teljes megvalósításának leghatározottabb követelése mellett bizalmáról biztosította a nemzeti kormányt. A különböző párti, különbözően indokolt, de mind a javaslatot pártoló felszólalások közé csak egyetlen egy disszonáns hang vegyült. Csodálatos képen nem is a haladópárt, nem is a Tisza feltámadásában remélő ószabadelvüek, de egyik koalicziós párt: a néppárt részéről. A néppártnak úgy országos, mint vármegyénkben jelentőségét hiba volna túlbecsülni. — Több képviselő választás eredménye megmutatta már, hogy a vármegyének csak egyetlen egy választó kerülete van, a melyben számosabb tagja van e pártnak, de a „tekintélyes kisebbség“ mértékét itt sem tudta soha a legkedvezőbb körölmények között sem meghaladni. — Talán nem csalódunk, ha azt reméljük, hogy a népkultura fokozatos emelkedésével, a felekezeti elfogultság általános csökkenésével a néppárt ebben az egyetlen kerületben is hovatovább összezsugorodik. Ismételjük, hibának tartanók a néppárti kijelentéseket túlbecsülni, ha mindazonáltal mégis szóvá tesszük a fentebb említett közgyűlési felszólalást, indokunk erre az, hogy a néppárt még tagja a koalíciónak, tehát legalább is feltűnő, ha e vármegyebeli fő- és egyetlen vezére nem osztozik a többi koaleált pártoknak azon kormány iránti bizalmában, a melynek egy néppárti tagja is van. Tavasz. Nem igy képzelem én! Nem fütött szobában, Bezárva egyhangú, szomorú magányban, Várni be a tavaszt, a mely újjá éleszt . . . Haldokló Március! — Nem igy véltem én ezt! Hanem úgy, mint máskor, régen . . . nagyon régen, Rügy bontó napsugár ragyogott az égen, Komor hangulattól, fáradtságtól menten, Tavaszt üdvözölni a szabadba mentem 1 Bódulásig szívott tüdőm a fris légből S még több napsugarat sírtam le az égből; Fürödtem a tavasz üde harmatában Égkék ibolyának édes ilatában. Most: — ülök szobámban, nem érzek ki vágyat, Hó fedi a mezőt, a napsugár bágyadt, Hüs északi szélben zuzmorás ág zörög . . . Sohsem lesz hát tavasz ?! — É tél hát már örök ?! Hol késik a napnak rügybontó sugára, Mikor pattan fel a földnek fagyos zára, Mikor vonul el a természet bus leple, Sohsem lesz hát tavasz, madár .. harmat . . lepke ? ! Hisz’ az én lelkem már rég érzi a tavaszt, A szerelem napja benne rügyet fakaszt, Jövel hát kikelet hozzad napsugarad S lelkem kis rügyéből dús terebéy fakad. Burger Beeső. A piros szekfü. — Irta. Benda lenő. — — A „Szatmárvármegye“ eredeti tárcája. — Gábor ur fejebubján kopasz volt, tarkóén pedig őszülni kezdettek a megmaradt hajszálak. Korán jött rá a dér, jeléül annak, hogy a szép derűs tavaszi napok és a vérforraló nyár immár elmúltának. Beköszöntött az ősz, a lassú átmenet a teljes kihűlésbe, a fagyos, örömtelen télbe. Gábor ur nem fogadta tragikusnak a változást. Filozóf elme volt, tudta, hogy tavasz után nyár, nyár után ősz következik s hogy ha már az ősz itt van, a tél sem maradhat el sokáig. Csak némíképen csodálkozott, hogy mindez ilyen gyorsan következik. Alig hogy belemelegedett a fiatalos, hővérü életbe, ime már is letarolódott a szögfekete haja s a megmaradt szálakat szürkére festette a korai dércsipés. Lassan-lassan elmaradoztak tőle a fiatalos szórakozások, a leányok, az asszonyok, akik eddig megédesítették az életét. Észre sem vette, hogy kopott ki belőlök. De nem kívánta őket vissza. * * Uj életre rendezkedett be. Komoly lelki emóciók nélkül való, csendes, egyhangú életre. Mint az óraketyegő járta meg hivatala, szokott korcsmája, rendes kávéháza és garzonlakása között az utat. Más ember talán ridegnek és unalmasnak találta volna ezt az életet s kereste volna a nagy mindent átformáló változást. -Gábor ur nem. Miért ? Minden jól van úgy, a hogy van, terhére lenne szakítani a megszokottal s kizökkenteni élete folyását a kiszabott sinekből. Arra a hátra levő csekély időre. Oly gyorsan szaladnak a napok. Rövid, megszálló vendégei vagyunk csak a földi létnek. Igazán nem érdemes ! A legjobb, legpuhább karosszék a kávéházban Gábor űré. Kényelmesen helyezkedik el benne. Az egyik pinezér már hozza a középbarna pikoló kapucinert. A másik a reggeli lapokat. A harmadik, a főpinezér már készíti a jól szelelő finom szivart, gyufát is gyújt hozzá. Gábor ur rágyújt s a mint az első kékesen száló füstkarikákat levegőbe bocsátja, megbékélt, kellemes érzés tölti el. Bizonyos családias érzéssel néz körül a márványasztalok között. Mosolyogva bólint a kassza felé. Fiatal, alig 18 éves leány trónol ott a koczkaczukrok és a likörös üvegek társaságában. Hamvas rózsaszínű arczu ezukorbaba, széles váll, domború kebel, karcsú csípők, szépen fejlett formák. Gábor ur csettent a nyelvével. Régi jó időkből megmaradt az a müértő szokása, hogy méltányolja az asszonyi szépséget. Egy darabig gyönyörködve nézi a leányt, aki kényeskedö finynyássággal rendezi az apró edénykékbe a koczkaczukrokat. Mintha minden mozdulatával azt hirdetné, hogy ez nem a ő szokott rendes foglalkozása, csak azért végzi, mert neki is úgy tetszik. A kisasszony a kávés lánya tudniillik. Gábor ur jól tudja ezt. Azt is tudja, hogy mit jelent az, hogy a kis nőt itt látja. Azt, hogy a másikat, a ki tegnap ült ott, a rendes kasszakisasszonyt elküldték. Holnap már más fog ottan ülni. Piros blúz helyett sárga blúz. Ejh ! az is mindegy! Gábor ur sorra nézi a szomszéd asztalokat. Valamennyinél ugyanazok a megszokott arcok. Mintha távoli csáládtagjai volnának, gondolatban üdvözli őket. Elégedetten bólint fejé-
