Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-03-27 / 25. szám
Nagykároly, 1907. március 27. 25. szám. III. évfolyam. 0 S? POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. « MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. » Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. Telefon szám: 58. ......- . — Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. ........- Kéziratokat nem adunk vissza. ■ Fe lelős szerkesztő: Kovács Dezső dr. Főniunkatárs: Laptulajdonos: Tóth Zoltán dr. Szintay Kálmán. Egész évre Félévre Negyedévre Előfizetési árak: Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Bizalom a kormánynak. Nagykároly, márcz. 27. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága elé indítvány terjesztetett a vármegye bizalmának a nemzeti kormánynyal szemben kifejezésre juttatása iránt. Időszerű ezen indítvány ma, a midőn a koalíciós kormánynak nemcsak a belső ellenségekkel: a régi rendszernek részint elvakult, részint bűnös híveivel, a fanatizált nemzetiségekkel, a vérben-vasban dolgozó nemzetközi szociáldemokratákkal, hanem egyidejűleg minden ellenségek legveszedelmesebbikével, a külsővel, az osztrákkal is meg kell hadakoznia. A haladópárti sajtó a rágalom és gyanúsítás minden fegyverével küzd a nemzeti kormány ellen megalakulásának pillanatától kezdve. Ez a küzdelem az őrjöngésig fokozódott azóta, a mióta a kormány az Ausztriával való kiegyezés dolgában tárgyal. Tisztességes sajtóviszonyok mellett ilyen fajta, egy valóságos háborúval felérő helyzetben, a mikor nem pártérdekekről, hanem az egész ország legvitálisabb létfeltételeiről van szó, a harc idejére még az indokolt, tárgyilagos ellenvélemény is felfüggeszti támadásait, nálunk azonban—sajnos — épen ezekben a nehéz órákban harsog legádázabb dühvei a népbolonditó gonoszság. A már magában véve is nehéz, de mesterségesen még inkább megnehezített helyzetben a törvényhatóságok azok, a melyeknek állásfoglalása a kormány helyzetét támogatja és mint az ország perifériális közvéleményének megnyilatkozása, legerősebb fegyver az osztrák túlkapások ellen minden küzdelemben. A húsz esztendőre szóló kiegyezés réme az ország egyértelmű állásfoglalása előtt szétfoszlott, mint egy rossz álom — szeretjük hinni, hogy a koalíciós pártok mindenikének őszinte örömére. Ez az eredmény azonban csak negativ : az abszolút rossznak, a végzetesnek elhárítása. A magyar közvélemény ennyivel meg nem elégszik, hanem egyértelműen, megal- kudás nélkül a teljes és valóságos gazdasági függetlenség megvalósítását követeli a törvénytől megengedett legrövidebb idő alatt. Önálló vámterület és önálló jegybank: e két kérdés körül forog ez idő szerint a magyar politika, e két körülményt emeli ki conditio sine qua non-ként az az indítvány is, amely a kormány üdvözlése iránt Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága elé terjesztetett. Nincs kétség sem abban, hogy ezt az indítványt a vármegye közgyűlése egyhangú lelkesedéssel magáévá fogja tenni, de abban sincs, hogy ezen indítvány tartalma fedi a nemzeti kormány intencióit. Attól a Kossuthtól, Apponyitól és társaiktól, a kik az alkotmányvédelmi harcban a nemzeti jogok rendíthetetlen harcosai voltak, nem várhat egyebet Magyarország, mint gazdasági függetlenségének teljes, valóságos és feltétlen kivívását, bármily áldozatokba kerüljön is! ÁrYizveszedelem vármegyénkben. Vasárnapi számunkban részletes tudósítást közöltünk a vármegyénk területét fenyegető'ár- vizveszedelemről. A vízállás vasárnap folyamán állandóan emelkedett ugyannyira, hogy vasárnap éjjel a Szamos 597 cinre haladt, egész nap a város talpon volt, sürü tömegekben lepték el a lakosok a védtöltést s aggódva nézték a folytonosan növekedő és folyó hullámokat. Vármegyénk főispánja vasárnap reggel a szatmári polgármester kíséretében végig szemlélte a Szamos jobb part védtöltéseit egész a darai határig, tanácskozásokat folytatott a város védelméről és részletes táviratot küldött a Belügyminiszternek, melylyel egyidejűleg a vármegye veszélyeztetett pontjaira a csendőrség megerősítését kérte. A Belügyminiszter eddig 90 csendőrt rendelt ki a vármegye területére a közigazgatási hatóságok rendezése alá. A nevelőnő. — A „Szatmárvármegye“ eredeti tárcája. — irta: Molnár Gyula. Arnóthy 40 éves, magas széles vállak, vörösesbarna szakái s bajusz, élénk Jbarna szemek, a duzzadt ajkak körül állandóan hízelgő mosoly. Az alak elegáns és divatos, az arc rokonszenves, bár határozottan ravasz. Márta, a felesége, 28 éves, elhízott termet, széles csípők, az,arc gömbölyű, fölötte egyszerű, a tekintet jóságos, minden mélység nélküli. Amelie, nevelőnő, 20 éves sugár alakábrándos szőke fej, világoskék szemekkel. A hosszú nyak sajátszerü leányos bájt kölcsönöz lényének. Klárika, 5 éves, fürtös babaarc, mitsem mondó szemek, amelyek állandóan játékot látszanak keresni. Gyermekszoba. Nagyobb és kisebb ágy, könyvszekrény, nagy asztal, melyen szétszórtan mindenféle képeskönyvek, ákombákomos irkafirkák. A szőnyegen egy sereg kisebb-nagyobb szőke és barna baba. Az ablaknál női íróasztal. Ameile, az Íróasztalnál levelet ir, a kis Klárika a szőnyegen hentereg s babát öltöztet. Arnóthy halkan kinyitja az ajtót s bedugja fejét. Ameile, „ . . . s ha tudnátok, menyire vágyom már haza, közétek — édes anyám ölelő karjai közé s pici hugocskáim csókja után“. Arnóthy, (halkan bejött), Amelie háta mögé állva, a levélbe pislog. Klárika, (Föltekint, megpillantja Arnóthyit, babáját nyújtja feléje). Hogy tetszik neked, papa ez a sárga ruha ? Amelie. (Riadtan tekint hátra, hirtelen eltakarja a levelét, föláll mélyen elpirul). Ah! nem is vettem észre. Arnóthy, (lehajol Klárika babája után). Folytassa, kedves Amelie ! Ez a sárga ruha szép, de jobban illenék ez a piros — meg ez a kék szalag. Láss hozzá s öltöztesd föl újra. Klárika. (Visszakapja a babát s hamar öltöztetni kezdi a piros ruhába). Ha gondolod, papa, megteszem a kedvedért. Arnóthy. (Amelie felé fordulva). Miért nem folytatja ? Amelie, (zavartan), oh, hisz ráérek még... Arnóthy. (Leül, egy pillanatig maga elé néz, aztán föltekint Amelie arcába, mintha gondolatait akarná fürkészni). Mondja csak annyira vágyódik haza ? Amelie. Istenem, több mint egy éve, hogy nem voltam otthon. Arnóthy. Hát mikor akarna utazni ? Amelie. Egyelőre' nem is gondolok rá. Schweic messze van ... és az utazás költséges dolog. Arnóthy. És ha azok a költségek, mint a mesebeli sült galambok az égből alápottyan- nának ? Amelie. Nem szoktak azok alápottyani! Arnóthy. No, de tegyünk föl, hogy mégis . . . hiszen az ember megütheti a főnyereményt is . . . Amelie, (lesütött szemekkel),Nincsen sorsjegyem se . . . Arnóthy. Ha Isten akarja, sorsjegy nélkül is megüti. Tegyük föl, hogy én adnék útiköltséget. Nem előlegenként, hanem . . . Amelie, (nyakig elpirul) Nem fogadhatnám el! Arnóthy. Miért nem ? Amelie. (Vállait vonogatja). Arnóthy. Kedves Amelie, ön vágyódik haza anyja, meg kis húgai után. Pénze nincs, nem marad egyébb hátra, mint elfogadni tőlem ajándékként az útiköltséget ... ne szóljon még ... Ez egyszerűen kettőnk titka lesz. Amelie. (Az arca lángolni kezd). Nem, mer ... Arnóthy. Ne magyarázza félre. Kijelentem, hogy önzetlenül teszem. Amelie. Köszönöm, de . . . Arnóthy. Haza utazhatik. Kérjen engedélyt ő nagyságától . . . Majd én támogatom a kérését. Az útiköltség meglesz. Amelie. Köszönöm, de nem fogadhatom el. Arnóthy. Hogyan ? Nem fogadhatja el ? S miért nem ? Amelie, (elfordul) Nem tudom ! Föláll, körültekint, mintha foglalkozás után akarna látni. Megakarja érteti»- Arnóthyval, hogy nem óhajtja vele a beszélgetést folytatni. Lehajol Klárikához (Maga ügyetlen ! Visszájárul adta rá a kabátkát! El akarja venni a bábut).
