Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-03-27 / 25. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 25. szám. Ezenkívül a földmivelésügyi miniszter rendelkezése folytán Tompa N. utász kapitány küldetett le a Szamos jobb parti töltések védelméhez, aki a vármegyei alispánnal a védelemre minden intézkedést meg tett. A vármegyei alispán a darai veszélyeztetett vonalra katonák kirendelését kérte, akik a védtöltés emelését meg is kezdték. Legaggasztóbb hely volt a darai utvonalrész, a honnan kezdve egészen a Tiszáig vastag jég borítja a Szamost, mely jég tömeget az óriási vizáradat sem képes megmozdítani s éppen ezért egy rohamosabb olvadás esetén nagy veszedelemnek van kitéve Szatmár városa. Tunyog községet nagy veszély fenyegette, a Szamosban a jég mozdulatlan, a vizáradat a tunyogi zsilipet óriási erővel nyomta s átszaki- tással s igy elöntéssel fenyegette a közeli községeket. Recsky András hadnagy vezetése mellett 25 honvéd vezényelted ki a veszélyeztett pontra, hol a védtöltés erősítésén fáradoznak. A nábrádi vonalon töltés csuszamlás van, úgy itt mint Darán a katonaság nyulgátat épit. A Szamos a Czégény felöli, Nábrád mellett is közel van az áradáshoz, utóbbi veszélyesebb helyre Kállay Szabolcs szolgabiró van kiren delve, ki a szükséges óvóintézkedéseket megtette. A Turvize Kömörő és Istvándi között szintén nagynyugtalanságra ad okot az ottani lakosság között. Kérsemjénnél szintén leszakadt a töltés mintegy 18 m. hosszúságban, helyreállításán Tompa utász százados munkálkodik. A Sóspatak védtöltését éjjel ismeretlen tettesek átvágták, a viz a madarászi határt elöntötte s oly erővel jött, hogy a töltés helyreállítására minden kísérlet sikertelen, az ár ellen ember- feletti erővel küzdenek. Csengerbagos, Újfalu, Ura községek lápi területei vizalatt állanak, Tyúkodnál a töltések nyulgátakkal látattak el, a jobbparti községekben az ellenőrzést műszaki közegek gyakorolják. Lapunkhoz ma érkezett tudósítás szerint a Szamos és Kraszna apadóban van, a hegyeken a hó a 2 napig tartó hideg miatt nem olvadhatott s mintegy 17a méternyire leapadt. Az árvédelem ennek következtében a felső Kraszna kivételével a Kraszna többi árvédelmi vonalain, továbbá Homoród és Szamos védvonalain be- szüntettetett, a katonaság visszavonatott, azonban minden óvintézkedés megtétetett. Lapunk zártakor érkezett jelentés szerint úgy a Kraszna, mint a Szamos folyton apad és a veszélytől most már nem lehet tartani hacsak esős, vagy hirtelen meleg idő nem áll be, mely hóvizzel ismét megdagaszthatja a folyók medrét. Tisztelettel kérjük az előfizetések szives megújítását. Klárika. (Dacosan) Ne vegye el a bábumat. Adja vissza. Kiállhatatlan! Ugy-e papa, kiállhatatlan ? (Elmerül a baba öltöztetésébe.) Ne nézzen maga körül nyugtalanul. A nagyságos asszony most ment le a lépcsőkön ... Amelie. (Végignéz Arnóthyn, aztán kitekint az ablakon). A kis Klárika mindent megért. .. Nagyon okos teremtés . . ._ Arnóthy. Aht Bah ! Ő nem figyel ide. Aztán meg nem is olyan rémséges titok az, amit mondani akarok. Mindössze arról van szó, hogy ráerőltessem önre barátságomat, kizárólag az ön érdekében . . . Van is hozzá némi jogom. Ön Klárika nevelőnője. Körülbelül családtag. Nekem, mint családfőnek jogomban áll, megjutalmazni az ön buzgóságát . . . Ennyi az egész. Amelie : (Egyideig csüggedten hajtja le fejét, aztán dacosan veti föl s elszántan néz Armóthy arcába.) Uram én becsületes leány vagyok s az akarok maradni. Arnóthy : Mi leli egyszerre ? Milyen gőgös és dacos! Amelie: Sem egyik, sem másik. Csak önérzetes. Arnóthy : Amelie! Ön szép: ez azonban nem zárja ki, hogy okos is legyen. Meleg baráti rokonszenvet érzek ön iránt. Amelie: (Pillanatnyi hallgatás után) Mire váló ez? Arnóthy: Ha okos, hasznára fog válni Amilie: Mit kíván tőlem ? Arnóthy : Azt, hogy visszonozza a barátságomat. Nyílt kérelem Nagyságos Ilosvay Aladár vármegyei alispán úrhoz Nagykárolyban. A Szatmármegyei községi és körjegyzők nyugdíjazásáról alkotott vármegyei szabályrendelet a Nagyméltóságu M. Kir. Belügyminiszter Ur által újbóli tárgyalás és határozat hozatal végett a vármegyei törvényhatósághoz leadatott főkép azon okból, mert a jegyzők szolgálati éve 30 évben lett megállapítva. Én a magam részéről a Nagyméltóságu M. kir. Belügyminiszter Ur bölcs intézkedésében teljesen megnyugszom. Azonban mielőtt a vármegye a f. év március 28-án tartandó közgyűlés során a szabályrendelet kérdésében végleg döntene; engedje meg Nagyságod, hogy a szabályrendelet egyes szakaszainak hiányaira, sérelmeire rá mutassak. Ugyanis megcáfolhatatlan igazság az, hogy az emberi élet határa a 60—70 élet év; az is igaz, hogy a jegyzői oklevéléi biró egyének amidőn életpályájukat elérik általánoságban 30 évesek; — már most amidőn a 40 évi szolgálati kötelezettség kimondatott, egyúttal mintegy az is jeleztetett, hogy a minden téren, az állam- gépezetében működő, minden nemű közhatóság által igénybe vett, a közönséggel közvetlen érintkező, mindenért felelősé tett s kimerített jegyző, öreg korára a megérdemlett nyugdiját ne élvezhesse és agg korára az anyagi gondoktól ne legyen ment; — mert hisz valymi kevésre tehető azok száma, akiket az Isten azzal áldott meg, hogy a 70 évi időt túl élik s a'teljes nyugdijat néhány évig illetve nehány hónapig élvezzék. De nem az ellen akarok én agitálni, hogy a fenn álló uzusbeli szabály a 40 évi szolgálatot illetőleg megváltoztassák; mert hisz itt elvégre kivételeket nem tehetünk, bárha nagyon is indokolt volna; — hanem azt a tekintetes vármegyei törvényhatóság épen megteheti, — sőt reményemnek is adok kifejezést, miszerint az igazságmérlegelésével megadja e testületnek is a tényekkel igazolható igazságokat. Ugyanis: A községi jegyzőknek nem csak az a fizetésük, miket a községek adnak és mivel az állam a fizetést kiegészíti, — hanem a magán munkálatokért befolyó mellékjárandóságok is javadalmát képezik, tehát ez a fizetés jellegével bir s ekként fizetés is. Kérem azért Nagyságodat és a tekintetes törvényhatósági bizottságot, miszerint a szab: rend : III. fejezet 3 §-ának 2 pontja a következőkép módositassék: „A jelenleg szolgálatba levő jegyzők, segéd vagy aljegyzők által ezen szabályrendelet életbe léptetésétől, az ezután megválasztandók által pedig megválasztásuk napjától kezdve fizeAmelie: És hogy tehessem azt? Arnóthy: Meg kell beszélnünk bizalmasan . . . Nem itt . . . Amelie: (Elszántan haragtól kipirult arccal) Más szóval találkára hiv. Nemde ? Közönséges hitvány teremtésnek tart s azt hiszi, hogy kész vagyok a szeretőjévé lenni. És ha okos volnék . . . hasznomra válnék . . . megfizetné. A vége az lenne, hogy a felesége kilökne a házból ... így érti ön a barátságöt, Nemde ? Arnóthy: (Suttogva.) Nem igy. Amelie. Úgy értem, hogy kibérelek a számára egy csinos lakást az Andrássy-uton. Berendezem s Önnek évjáradékot biztositok . . . Amelie : (Pillanatnyi szünet után.) Azt hiszi, hogy ilyen mesével elkápráztat? Arnóthy: Kedvesem, — ha nem hiszi ez nem ok arra, hogy elutasítson. Adja beleegyezését ahhoz, hogy megvalósítsam ezt a tervet. Adja szavát .... hogy barátnőmmé lesz s akkor nemsokára saját szemeivel fog mindent látni. Nos .... Mit felel ? Amelie : (Remegve s megzavarodva.) Nmcs mit felelnem. Arnóthy : Akarja, hogy meggyőzzem őszinteségemről. Amelie: Oh, erről nem győzhet meg ! Klárika: (Jó ideje abbanhagyta a bábuöltöztetést s némán bámul apja arcába, végre felkiállt:) Papa! Arnóthy: (Ijedten) Mi kell, kis médikém? Klárika: Végy nekem is olyan szép lakást! Akarsz ? tendő s törzsfizetésiik, korpótlékuk és a községi — körjegyzőnek évi átlagban vett 1000 kor., — segéd jegyzőnek évi átlagban vett 400 korona mellékjövedelmük 5 (öt) százalékában megállapított évi járulékok“ stb. A IV. fejezet 4 §-ának második bekezdése. „A járulékok kivetési alapjának a törzsfizetésekhoz a korpótlékok, és jegyző — körjegyző évi mellékjövedelmeként 1000 K — segédjegyző mellékjövedelmeként 400 korona átlagos összeg is hozzá számítandó“ A 10 §—3 pontja „Teljesen betöltött 10 év után az utolsó évben élvezett és a 4 § szerint megállapított törzsfizetés és korpótlék, valamint átlagban átszámított mellékjárandóság 40%-a“ stb. Nagyságos Alispán Ur! Én eme kérelemmel egyedül a jogos igazságot tartottam szem előtt s mig egyrészt az igazán tehetetlen nyugalomba vonulni kényszerült jegyző a folyton emelkedő megélhetési nehézségekkel szemben némileg biztosítva van; másrészről pedig a községi jegyzői nyugdíjalap a magassabb fizetési alappal évenkint nagyobb mennyiséget gyarapit. Tekintettel továbbá arra, hogy egy jegyző fizetése a legmagassab jegyzői alapot 3000 korona összegben nyújtja a mellékjövedelem beszámításával — a jogos és igazságos érdekek eléggé kiegyenlítést nyernek; — mert hisz ha szemoen állítunk pl: egy 25 évet eltöltött főszolgabíró nyugdíj alapját képező fizetését 4000 koronában — az évi nyugdija 2800 korona, mig ez időről a községi jegyzője 1400 korona — a valódi összjavadalmazást 3000 koronát véve alapul 2100 korona lehet a nyugdijárandóság. Előterjesztésem indokául, még felhozom azt is, hogy mig más téren az előbbre való haladásra az ut nyitva áll s igy a fizetés és ezzel kapcsolatban a nyugdíj összege is emelkedik ; — addig a jegyzők előtt elzárva az ut; ennélfogva mig a mellékjövedelmek nyugdíjalapként leszámítása méltányos; addig igazságos sőt kötelezőnek is kell, hogy tekintessék, mert a mellékjövedelem is lerója ezáltal a testület egyetemének tartozó terhét. Én azt hiszem és reményemet is fejezem ki az iránt, hogy Nagyságod és a vm. törvény- hatóság ezen a valódi agg — és tehetetlen nyugdíjazott jegyző kizárólagos érdekének megvédésére irányuló jelen — s az igazság nyomós súlyát magában foglaló előterjesztésem meghallgatásban, tárgyalásban és elfogadásban részesítendő Érendréd, 1907. március 24-én Tisztelettel Nagy István sk. községi jegyző, törvényhatósági biz. tag. Arnóthy : (Zavarodottan): Neked bizonyosan veszek. (Hirtelen lehajol s össze-vissza csókolja Klárikát.) Kis ostobácska, még most sem öltöztetted föl a babát. Nézd csak, mily csúf ez a baba! Ad rá gyorsan a sárga ruhát. Klárika: Előbb ígérd med, hogy én is kapok lakást az Andrássy-uton. Amelie: (Halkan, szemrehányóan.) Látja Uram ! Nem mondtam-e ? Arnóthy : (Suttogva) Igaza van .. . Akar-é meghallgatni ? Amelie : Nem, nem ! Hisz látja, hogy lehetetlen ! Arnóthy : Ha a kis médikét délután sétára vezeti, menjen az Andrássy-ut jobb oldalán .. . Megteszi ? Amelie : (Szemlesütve) Nem ! (Arnóthy sietve hagyta el a szobát.) (E pillanatban a belső terem ajtaja fölpa- tan s Márta jelenik meg sápadtan, dúlt vonásokkal. Teljesen föl van öltözve, fején kalap kezében karmantyú.) Klárika: (Fölugrik, hozzárohan, átkarolja térdét.) A mama ! a mama ! Tudod-e mama, hogy a papa nekem meg Amelie kisasszonynak lakást vesz az Andrássy-uton ? Márta: (Nagyon föl van indulva alig tud szóhoz jutni) Amelie kisasszony. Amelie: (Sötét daccal néz maga elé.) Nagyságos asszony . . . Márta : ön — ugy-e bár — haza akar utazni ?
