Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-04-28 / 17. szám

6-ik oldal.

SZ A TMÁRV ÁRMEGYE

17. szám.

des Béla ellen, ki alig pár hónap előtt hódította meg a kerületet a nemzeti eszmének, más párti jelöltet akart állítani. Maga Wekerle kormány elnök, a nagybányai kerületnek több cikluson át volt képviselője, világosította fel a nagybányai dissidenseket tévedésükről. Ma már rendben van a dolog s ha váratlanul nemzeti ségi jelölt jelentkeznék is az utolsó napokon, már nem sok bajt csinálhat.

Egyenként meglatolgatva igy az egyes kerületek várható esélyeit, e pillanatban, néhány nappal a választás előtt, kérjük a nemzetiségi kerületekben lakó magyarokat, hogy félretéve minden személyi és pártkérdést, ne csak tömegesen sorakozzanak a koalíció jelöltjeinek zászlai alá, hanem minden erejükből dolgozzanak is mellettük. Nem pártkérdés az, a mi az ő kerületeikben eldől, hanem egyenesen a magyarság kérdése. És ma, az emberileg lehető legideálisabb tiszta választás korszakában, a midőn a hivatalos hatalom még a nemzetiségi jelöltek ellen sem tesz és tehet semmit sem, magukra a választókra hárul a nehéz, de dicső feladat meggyőzni idegenajku honfitársainkat annak a nemzetiségi politikának átkos, destrucliv hatásáról, melyet a túlzó nemzetiségiek a parlamentbe bevinnének. Jól vigyázzanak: rajtuk áll, hogy Kölcsey vármegyéje szégyenben ne maradjon.

A mátészalkai kerület igen tisztelt választóihoz!

A mostani választási harc alatt a kerület békéje annyira fel van zavarva, s egyesek részéről a szenvedély már oly magas fokra hágott, hogy az kezdi a tisztesség s egymás iránti kölcsönös becsülés, sőt majdnem a becsületesség határait túllépni.

Szabad tere nyilt az egymás meghurcoltatásának, megrágalmazásának, mindenféle képtelen hírek terjesztésének, önkényesen pár ember által jogtalanul kiadott párthatározatoknak.

Bizonyára nem ösmeretlen önök előtt a Szúnyog ur pártjának e hó 16 án kiragasztott hirdetménye, melyben az foglaltatik, hogy »A ki nem szavaz a hivatalos jelölt urra — az nem lehet a függetlenségi párt tagja«. Bizonyára ismeretes önök előtt a »Szatmárvár- rnegye« cimü s még pár fővárosi lapban is kiadott nyilatkozat, mely szerint Dienes Lajos függetlenségi képviselő jelöltet s szerény személyemet hat darab ur egyszerűen elcsap a függetlenségi pártból. Hatot mondok csak, mert a hetedik Földváry Tamás barátom saját szája vallása szerint az egész nyilatkozatról mit sem tudott s hogy e nagyérdemű, jótékony ember neve hogy került a nyilatkozat alá, azt az önök képzelő tehetségére bízom.

S mindez azért, mert merészkedünk Szúnyog ur mellé más függetlenségi jelöltet állítani.

Igen tisztelt választók! Minthogy ezen kö- rözvényeken személyem igen élesen van érintve, szabadságot veszek magamnak önökhöz néhány szót intézni.

Én, igaz csak egyszerű szántó vető föld- birtokos ember vagyok, de mindamellett az országos függetlenségi kör tagja, a Szatmár- megyei alkotmányvédő 60-as bizottság tagja, ki voltam küldve a bukott kormány végső napjaiban a 60-as bizottság állal az ellenállás további szervezésére a már akkor javában korteskedő két ügyvezető elnök társam mellőzésével, s ezen kívül, nem dicsekvésképpen mondom, de a tisztviselői alap javára az egész évi adómat is befizettem, (mit a nyilatkozó hat ur egyike sem telt,) egy szóval szerény tehetségemhez mérten a nemzeti ellenállás terén részemet kivettem, mi módon kerülhettem olyan helyzetbe, hogy a nevezetes hat darab ur a függetlenségi pártból se szó se beszéd, egyszerűen elcsap! Mindez pedig azért, mivel jobbnak látom idegen jelölt ellenében, egy idevaló érdemes embert, — ki a kerület hajdan szabadelvű érzületének megváltoztatásában teljes erejével közreműködött, — szavazatommal támogatni.

Ez igazán nevetséges !

Hogy a hivatalos jelölt érdekében teljesen béklyóba legyen verve az ember szabad akarata, erre nézve szabad legyen a következőket előadni.

Midőn Tisza Kálmán idejében az egyesülés a Deák párt és a balközép között végbement, 1875-ben Tisza a fusió által egy bevég- zett tény elé állította a nemzet szabad akaratának nyilvánulását, s az ezután három hóra kiirt választások alkalmával a választó polgárság már kinevezett jelöltekkel találta magát szemben. — Éppen úgy mint most.

Vagyok bátor néhány mondatot idézni Kossuth Lajosnak Magyarország megváltójának egy leveléből, melyet Patay Istvánhoz nagyatyámhoz címezett (ki heted magával 1867-ben

az egész mai függetlenségi pártot megalakította) s mely, örökség utján reám szállott levelet szent ereklye gyanánt őrzök ; hogyan gondolkozott ő a választók szavazatának szabad megnyilvánulásáról ?

Az akkori országgyűlés kifejezést egy kis licentiával bátran alkalmazhatjuk most a képviselőket jelölő bizottságra.

Kelt a levél Collegno (al Baracone) Turin mellett Junius 15-ik 1875.

»Hogy a képviseleti rendszer valóság legyen, nem a képviselő ház, hanem a választási urna az ily párlalakulás színhelye.«

Továbbá mondja Kossuth Lajos:

Hanem Tisza miniszter ur vallomása nagyon épületes vallomás. Itt fekszik a nyúl a bokorban Uraim! Praeoccupálni kellett egy bevégzelt tény nyomásával a választók véleményét, miszerint a többség biztositassék, Ez már aztán érthető érvelés. Nagyon.

De hiszen ez egy felforditolt világ Uraim! Minő alkotmánytan szerint hivatása az Országgyűlésnek kortestanyává lenni ? Mióta lelt a képviselő ház azzal megbízva, hogy a képviselteket vontató kötélre fűzze?

Már most persze mondhatják (a mint mondják is) hogy szabad a választás; senki sem gyakorol hivatalos pressiót; a nemzet szabadon nyilatkoztathatja akaratát.«

Ennyit Kossuth leveléből.

Távol legyen tőlem az akkori, s a mostani helyzet összehasonlítása, különösen a mátészalkai kerületre nézve, hol két egy párton lévő jelölt áll egymás szemben. Kossuth puritán szavait csupán a választók szervezetének bármily alakban nyilvánuló pressió által való befolyásolása szempontjából idéztem.

Nálunk a befolyásolás a hivatalos jelölt cég alatt történik.

Már kérem miféle szabad akarat nyil- vánithatása az olyan, hol a választók azzal vannak rémitve, hogy aki nem a hivatalos jelöltre, de más függetlenségi jelöltre szavaz, az jóformán nem is becsületes ember!

Tisztelt választók, nem Dienes Lajos állította fel magát önjelöltnek, sem én magamban őt fel nem léptettem, de bizony sokan kik velünk tartanak, s emlékezetből nehány nevet fel is sorolhatok, mint Kulin Miklós, Dr. Szepesy Károly, Uszkay Kálmán, Budaházy Sándor, Ruszka István, Komoróczy Béla, Komoróczy Alajos, Kulin Ignácz, Takács Pál s még többen.

Végezetül még pár szót azon vádra nézve, hogy jelöltünket a volt 67-es párt kivétel nélkül támogatja. Szabad legyen csak annyit mondanom, hogy igenis e párt tagjai kiknek e kerületben már semmi gyökerük nincsen e hó 12-én önzetlenül ajánlották fel szavazataikat, nem Dienes Lajos barátomnak, de bármely függetlenségi jelöltnek Szúnyog urat kivéve, kit a függetlenségi párt vagy maga Kossuth Ferencz jelöl. Tanúm erre Szálkái Sándor pártelnök ur. Ezen ajánlat elfogadva Szúnyog ur fellépése folytán nem lett. Nem látok semmi okot arra, hogy mi függetlenségi jelöltünk diadalra juttatása érdekében ezen felajánlott segélyt el ne fogadtuk volna.

Itt ismét Kossuth Lajos szavaival élek. Nyilatkoztatta ezt Kossuth Lajos akkor, midőn a polgári házasság kérdése volt napirenden, s a függetlenségi párt egyrészének aggálya volt az iránt, hogy a reform keresztül vitelére együtt szavazzon a kormányon lévő szabadelvű párttal.

»Elveim diadalra juttatása érdekében szövetkezem még az ördöggel is«

Mi nem szövetkezünk, sem egy pártot nem alakítunk a régi 67-esekkel, mi elfogadjuk segítségüket Dienes Lajos függetlenségi jelöltünk mellett, kinek neve, hogy a szavazó urnákból győztesen kerüljön elő, adja Isten!

N.-Dobos, 1906. április 25.

szolnoki Jármy Andor.

Megjegyzés. Jármy Andor urnák, a mátészalkai kerület függetlenségi pártja egyik illusztris tagjának fenti nyilt levelét készséggel adjuk közre az »audiálur et altera pars« elvénél fogva. A közreadás ténye azonban mit sem változtat eddigi álláspontunkon, annyival ke- vésbbé, mivel maga a nyilatkozó ur sem érinti' egyetlen egy szóval sem Szúnyog Mihálynak a múlt évi választás alkalmával szerzett, kétségbevonhatatlan érdemeit.

A szerkesztőség.

— Tulipánjelvények árulása. Valódi tulipánjelvényeket városunkban a következő kereskedők árusítanak: Brichta Miksa, Csókás László, Dobránszky Flórián, Eigner Simon, Jakobovics József, Kepets Herman, Liebhaiizer Ferenc, Matolcsy Sándor, Pucser Károly, Róz- ner testvérek, Szabó Kálmán és Varga Imre. Szalmáróli pedig: Györy Károly, Halász Mór, Ingtik József, Lővy Miksa, Páskuj Imre, Reizer János és Szlávik Zsigmond; minden másutt árusított tulipán hamisítvány.

HÍREK.

f Károlyi Sándor gróf.

A nagy lelkekből, az igaz hazafiakból ismét kevesebb van egygyel. Pedig úgy is olyan kevesen vannak.

Károlyi Sándor gróf meghalt.

Mi volt Károlyi Sándor gróf a magyarnak ? A XX. század Széchenyije. A magyar nemzetet erősíteni gazdasági, szociális és kulturális téren, ez volt Károlyi Sándor eszméje, olyan eszméje, melyre életét tette reá. Ezért dolgozott. Ezért áldozott. Ezért lélegzett.

A magyar gazdatársadalom patriarchája volt, mint őszbe borult, megtört aggastyán járt közöttünk, de a lelkében a patriarchák hite élt s lángolt ifjú tűzzel a jobb jövő után. Azon jövő után, mikor Magyarország a magyaroké lesz.

Hogy pedig ez igy lehessen, annak Károlyi egyetlen módját abban látta, hogy a magyar föld magyar kézben legyen. Hogy a magyar gazdatársadalmon, mint erős gerincen nyugodjék a nemzeti élet. Mivel pedig Károlyi látta és tudta, hogy a szociális tevékenység, hogy a kis erők szervezése ma csak oly fontos, mint maga az anyaföld jó művelése, azért Károlyi szociális ember volt. Vezér volt a szociális tevékenység terén

Mentonéből táviratozzák, hogy Károlyi Sándor gróf ápril 24. ott elhunyt. A boldogult nagy férfiú legutóbb hónapok hosszáig az enyhébb éghajlat alatt keresett enyhülést a betegségére. Egy ideig használt is neki a Délvidék s a birtokos magyarság reménykedett is a fölgyógyulásában. Haza várták. Haza is jön, de már tehetellen-holfan. Most már mások föladata, hogy nyomdokaiba lépjenek és mentsék a magyarság számára, a mi földben, anyagi erőkben menthető.

*

Az elhunyt gróf életrajzi adatait a következőkben foglaljuk össze:

Károlyi Sándor gróf 1831 november 10-én született, mint Károlyi István gróf ifjabb fia. Az 1848—49-i szabadságharc kitörésekor az atyja által alakitott Károlyi-huszárezredbe lépett s előbb mint alhadnagy, később mint főhadnagy küzdött Klapka alatt. A szabadságharc vérbefojtása után Párisba menekült. Az általános amnesztia után hazajött és gazdasági működésre fordította idejét. Mikor az Országos Gazdasági Egyesület működése mind szélesebb körre terjedt ki annak működésében tevékeny részt kezdett venni s ebben csakhamar ki is tűnt. Első nagyobb szereplése a gazdaközönség előtt 1879-re, a székesfejérvári gazdakongresszusra esik. Késóbb egyike lett a Gazda-Kör alapitó tagjainak, valamint egyik főtényezője a Tisza- völgyi Társaság újjászervezésének. Éltben a munkában az alelnöki lisztet bízták rája. 1881-ben a szilágymegyei tasnádi kerületben országgyűlési képviselővé választották szabadelvű programmal. 1884-ben újra pályázott a tasnádi kerületre, de ugyanakkor az esz- terházai kerületben is föllépett mérsékelt ellenzéki programmal. Mindkét kerületben megválasztalván, az utóbbinak mandátumát tarlotta meg s azt az 1887-iki és 1892-iki választáskor is megkapta. 188n-iki kiál- liiás alkalmával a nemzetközi gazdakongresszus elnöke volt. A közgazdaság terén szerzett nagy érdemeinek jutalmául ő Felsége már 1882-ben a valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki, 18rf6-ban a a garbócbogdánzi és pétervásári kerületek választották meg képviselőjükké nemzeti párti programraja alapján; a kél mandátum közül az előbbit tarlotta meg. Legutóbb a gönci kerületet képviselte. Azóta is tevékeny faktora volt mint törvényhozó és példátadó nemzetgazdász, földbirtokos és vállalkozó arra, hogy az öröklött nagy név mellett az egyéni kiválóság hogyan kötelezheti hálára maga iránt egész nemzetét.- A régi rendszer pusztulása. A letűnt korszak emberei kezdenek eltünedezni. A héten két megyei tisztviselő — prononszirozott alakjai az elmúlt rendszernek — folyamodott nyugdíjazásért Nagy Sándor I. aljegyző és Ilos- vay Endre mátészalkai főszolgabíró. Helyesen cselekedtek, hogy levonták consequentiáit azon eljárásuknak, hogy megtagadták vármegyéjüknek az engedelmességet és az azt elnyomó kormány szolgálatába szegődtek. A kik tisztviselőtársaikkal nem akartak együtt szenvedni a bajban, nem lehetnek együtt az örömben. Váriunk volna még többektől hasonló eljárást jelesül Gönyey István és Böszörményi Endre főszolgabírók értekezletén leghetykébben tiltakozott a tisztviselők rezistentiája ellen és a legnagyobb fokú megbotránykozását vívta ki minden hazafias embernek. Miért ragaszkodik most hozzánk, ha ahhoz nem kellett a közös sors és közös szenvedés. Hát Rába László ur nem elégszik meg a ki tudja miféle szolgálataiért kapott szesz gyárral, hanem még a megyétől is kellene hivatal. Ajánljuk ezeknek az uraknak és a többi bűnösnek, távozzanak mielőbb, ne várják mig lesújt reájuk a vármegye büntető keze, mert ez a lesujtás kegyetlen lesz. A vármegyének az ellenállás tárgyában hozott több rendű határozatainak világosan ellenére cselekedvén mint a köteles engedelmesség megtagadói, mint hűtlen tisztviselők fegyelmi utón már mint hivatalvesztéssel nem sújthatok, ha egyébb hibáik foly-