Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-04-28 / 17. szám
17. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 7-ik oldal. tán már rég meg nem lennének is erre érve. Jobb lesz tehát önként menni a csendes megvetéstől kisérve mint papíron kapni ki az ob- sitot, a hazaárulás documentumát. — Nagykároly város képviselőtestülete 1906. évi április 29. napján délelőtt 10 órakor rendkivüli közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Bejelentés arról, hogy dr. Wekerle Sándor miniszterelnökké, Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszterré, gróf Appo- nyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszterré, gróf Andrássy Gyula belügyminiszterré történt kineveztetésük alkalmából, mint a város díszpolgárai. a város közönsége nevében üdvözöl- tettek. 2. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter utáltai 4485 — 906. szám alatt jóváhagyott kémény- seprési szabályrendelet bemutatása. 3. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur leirata a »Nagykároly - M.-Szalka — Csapi« h. é. vasút menetrendjének megváltoztatására irányuló kérelmet illetőleg. 4. Belügyminiszter ur távirati értesítése a város területére kirendelt csendőrség visszarendelése tárgyában. 5. Az 1905. évi gyámpénztári számadás és mérleg felülvizsgá- gálata. 6. Előterjesztés dr. Falussy Árpád kinevezett főispán fogadtatása tárgyában. 7. Vármegyei alispán ur 4108—1906 sz. rendelete a közhasználatú törvényhatósági távbeszélő hálózat létesítése érdekében, a hozzájárulást illetőleg határozat hozatal tárgyában. 8. Takács József és társai kérelme, az 1905. év szeptember 17-én tartott közgyűlésen 147—1905. kgy. sz. a. alkotott uj építési szabályrendelet 33. f-a rendelkezéseinek, mely a nádtetők meghagyásáról intézkedik —- életbeléptetése iránt. 9. A délmagyarországi magyar közművelődési egyesület kérelme, az alapitó tagsági díjnak egyszerre leendő befizetése iránt. 10. Ä honvédlaktanya törzsépületének 1907. november 1-ig történt bérbeadásának bejelentése. 11. Rendőr- kapitány előterjesztése a rendőrlegénység létszámában beállott hiány megszüntetése céljából intézkedés tétel iránt. 12. Korcsmáros György tértiéről telepedési dij leírása. 13. Kapocsán János és társai Hunyadi-utcai lakosok kérelme, Fogarasi István telkének utca szélesítés céljaira leendő kisajátítása iránt. 14. a) Sarkady N. Zsigmond Pelőfi-utcai telkéből — utca területhez csatolt telekrészlet, továbbá b) özv. Leicht- man Albertné Pék-utcai-, c)Karászi Lajos Ge- nes-utcai-, d) Filep István Árpád-utcai- és e) Steinbeág József Rákóci-utcai telkéhez csatolt utca terület kártalanítási árának megállapítása. 12. Az 1906. év március hónapi pénztárvizsgá- lási jegyzőkönyv bemutatása. 16. A tornacsarnokon elhelyezendő emléktábla szövegének megállapítása. — Az uj főispán. Lapunk múlt számában jeleztük s a hivatalos lap e hó 22-iki száma közölte Dr. Falussy Árpádnak vármegyénk és Szatmár-Németi sz. kir. város főispánjává történt kinevezését. Az uj főispán székfoglalása május 8-án lesz. Örömmel regisztál- juk. hogy a főispáni kinevezés úgy az elvi, mint a személyi vonatkozások szempontjából vármegyeszerte teljes megelégedést keltett. Némi disszonánciát vegyit ugyan az általános örömbe azoknak tüntető örömujjongása, akiket még négy héttel ezelőtt Kristójfy és Nagy László tartottak ki, de ez ne kedvetlenitse el főispánunkat. Ők a spanyol közmondás szerint valóban ugyanazok a kutyák, más örvvel a nyakukon. — Tisztogatás. Nagy László emlékezetes székfoglalásának hirhedett hősét, a letűnt korszak egyik leggerinctelenebb stréberjét, Várady Sándor volt szatmári, majd jutalomból debrecenivé prouvocált kir. ügyészt az igazságügyminiszter áthelyezte Maros-Vásárhelyre. Áz ügyészi megbízást bizonyára abból az okból nem vonták meg tőle, mert ez esetben bírói székbe kellett volna ültetni a jeles férfiút, — már pedig kétségtelen, hogy bírói állásban egyenesen közveszélyes volna olyan alakot megtűrni, a milyen a fentemlitett. — (Beküldetett.) Kedves Lojzi! Azt hi- resztelik magácskáról, hogy magácska szemrehányást tett volna azoknak a pénzügyi tisztviselőknek, a kik az Ilosvay Aladár és tisztviselő társai tiszteletére rendezett banketten részt vettek. Mi ezt magácskáról nem hisszük el. Sőt ellenkezőleg. Mi magácskáról azt tételezzük fel, hogy magácska lesz az, a ki a legközelebbi közigazgatási bizottsági gyűlésen Kemény szavakkal megfogja interpellálni az uj főispánt: meddig tűri még meg az alkotmány- és kötelességszegő tisztviselőket a vármegyénél? Nagyon csalódnánk magácskában, kedves Lojzi, ha nem igy járna el. Kérjük, nyugtassa meg magácskáért aggódó sziveinket. Több regále bérlő. — A kilépettek. Megígértük annak idején olvasóinknak, hogy közölni fogjuk azon egyének névsorát, kik a haladópárti Szatmár- megyei Közlöny által a Polgári Olvasókör ellen indított hajsza következtében az egyletből való kilépésüket bejelentették. íme a nevek: Dr, Sternberg Endre, Schiff József, Markovits Dániel, Deutsch Sándor, Kardos Aurél, Dr. Sternberg Zoltán, Sternberg Jenő, Láng Samu, Klein Ede, Deutsch Hermann, Blum Ármin, Kardos Lipót és Sternberg Mózes, ez utóbbi ugyan nem is tag, de azért a kilépési nyilatkozatot aláírta. E névsor önkénytelenül a lázári Nagy Jakab megyefőnöki önbeiktatása alkalmával tiszteletére rendezett banquettet juttatja eszünkbe, — mert ez urak jó része hazafias meggyőződésével megegyeztethetőnek tartotta, hogy azon a díszes banquetten megjelenjék. Nem csodálkozhatunk ezt tudva tehát azon, hogy rosszul érezték magukat ebben az egyesületben a melyik lázári Nagy Jakab lapját, a haladópárti Szatmármegyei közlönyt helyiségéből hazafiatlan politikai magatartása miatt kitiltotta, — amint értesülünk ez incidens következtében a nemzeti küzdelemben részt vett következő megyei tisztviselők léptek be az egyesület tagjai sorába: Péchy István főszolgabíró, Neupáuer János tb. főszolgabíró, Kerekes Zsigmond, Mangu Béla, Madarassy István aljegyzők és Kende Péter, közigazgatási gyakornok. Reméljük, hogy a nemzeti küzdelemmel rokonszenvevő egyének közül számosán fognak belépni ebbe a méltatlanul megtámadott hazafias egyesületbe. — Eljegyzés. Dr. Török István szatmári orvos eljegyezte néh. lovag Zygadlovicz Gusztáv cs. és kir. altábornagy és özvegye Lengyel Lujza leányát Zygadlovicz Lulikát Szatmáron. — A szatmári kioszk megnyitása. A város tulajdonát képező Kossuth-kerti kioszkot május 1-én, kedden nyitják meg. A megnyitás iránt, amely nagy ünnepélyességgel fog végbemenni, — nemcsak Szatmáron, hanem a vidéken is nagy érdeklődés mutatkozik. A kioszkot 1906. évre özv. Demkő Jánosné bérelte ki, ami biztosítékul szolgál arra, hogy a nagy- közönség nagyobb számban fogja felkeresni ez igazán remek helyiséget, mint az előző években, mert biztosítva van, hogy pontos és előzékeny kiszolgálásban és étel s italokban lesz része. — Sikerült az Orsz. Posztókiv. Áruháznak (Bpest. Rottenbiller u. 2 sz.) 1000 vég nagyon jó minőségű tartós férfi ruha szövetet egy csődbe jutott posztó gyárostól potom áron megvenni. Ez okból vidékre a fenti szövetekből egy teljes férfi öltönyre elegendő 3 méter szürke, barna és drapp férfiruha szövetet csak 6 koronáért, fekete vagy sötétkéket 7 koronáért utánvéttel szétküldenek. A fenti sorokat t. olvasónk figyelmébe ajánljuk, Színház. Krémer színtársulata valóban megérdemli közönségünk pártolását. Tagjai rátermett ügyességgel, eleven készséggel, legtöbbször öntudatos művészettel alakítják szerepeiket. Az énekkar összevágó precizitással excellál. Az előadott darabok is kielégítik az ízlést, durva cochone- riáktól eddig — s hiszszük, ezentúl is — meg voltunk kiméivé. De szeretnénk egy-egy reprise helyett valami klasszikus darabot is. Három esztendeje szolgált ilyennel is színtársulatunk ; Lear király, Kean, Cyrano de Bergerac került színre. Valóban hálával fogadnánk, ha Krémer megismélelné e szép múltat s újra idehozná vendégszereplésre tragikus színészeink egyik legjobbját, Bakót, a Nemzeti színház ritkán élvezett művészét. A hétről a következőkben számolunk. Pénteken, 20-án, a Drótostót került színre. Az operette — előadások mindig pompásan sikerülnek; a kar jól megállja helyét és Komáromi Gizella eleven, temperamentumos játékával, színező hangjával mind jobban belopja magát a közönség szivébe. Finom Ízlése meg szokta óvni a túlzásoktól, hatni csak művészi eszközökkel kíván. Sajnáljuk, hogy aethetikája ellen most mégis vétett abban a bohócokhoz illő cake-walkeban, a mely durva komikumával a graciózus tánc elfajulását hirdeti, ebben különben talán inkább Tihanyi (Pfefferkorn) hibás. Énekszerepében B. Fábián Linka (Mici) kedvesen megállta helyét, csak prózája fakó és játéka egy kissé merev. Pfefferkorn Tihanyi Vilmos volt. Nem neki való ez a szerep. Tihanyit ismerjük sokoldalúságáról, de nem elég mély a faji sajátságok ellesésére. Temperamentuma hajlóbb az érzelmes komikumra. Tisztái (Günther) elemében volt. Váradi (Milos) nem tudta magát jól beletalálni szerepébe. Szombaton A csöppség-et adták. A darab fölépítése nem vígjátéki. Komor és sötét a háttere s hirtelen zökken át vígjátéki tónusba. Az egész darabban egy kedves, derült alak van: a Csöppség. Szilasi Juliska kitünően alakította ezt a bájos szerepet, mindvégig eleven maradt, a siker egyedül hozzá fűződik. Peterdi (Denge- legi) szerepének drámai vonásait dolgozta ki pompásan; Kovács Andor nehézkesen mozgott; Radó Rózsi túlzásba esett; Tihanyinál nélkülöztük megszokott könnyedségét. Vasárnap harmadszor került előadásra telt ház mellett a Gül Baba. Hétfőn A bor került színre. Gárdonyinál alig van jobb psichologusa a magyar fajparaszt lelkének. Művészi, mesteri festője az egyszerű emberek világának. Talán egy kissé túloz is, a mikor minden bonyodalmat, az érzelmesség- nek és regényességnek még látszatát is elkerüli, de keresetlen, cicomátlan realitásban mindig igaz. A cselekvést, a helyzetet színezi ki, a mesével nem törődik. Gyönyörűséges plasztika alakjaiban. Nem színekben dúskál, mint a festő, de vésővel árnyal mint a képfaragó. Lélektani megfigyeléseit mintha ércbe öntené, a legapróbb redőzés is kidolgozott e szobrokon, azért annyira emlékezetesek kivésett alakjai. Nem külső, de belső mindig az ő jellemzése azokban az együgyüségökben megmosolyogtató, ám lelki erejökben, tisztaságos szivükkel, igaz érzéseikkel megható alakokban, a kikkel művészi módon teremtette meg az igazi magyar népszínművet. — Az előadás általában jó volt. Radó Rózsi (Baracsné) és Váradi Márton (Baracs) jól alakítottak; Szilasi Juliska (Rózsi) parasztszerepeiben frizurát változtathatna; B. Fábián Linka (Eszter) hangja nagyon tompa volt; Tihanyi és Tisztái (Göre Gábor), valamint Peterdi is (Mihály) megfelelők voltak, Durbints (Kiss Miklós) szerepe nagyon elmosódott. Kedden A boszorkány, Sardou látványos drámája borzongatta meg a közönséget. A rémregények színvonalán álló darab minden komoly históriai előtanulmányt nélkülöz. Alakjai csak hatásosak, de nem drámai jellemek. Meséje majdnem semmi, jellemei képtelenek, ten- dentiája hazug. Kár annyi erőt pazarolni ily darab előadására, mint a mennyit az ügyes rendező kifejtett. — Radó Rózsi (Zoraya) rikácsolt; Szilasi Juliska kitűnő volt, Kovács Andor nem tanulmányozta eléggé szerepét (Don Enriqua): a szent törvényszék hihetetlenül nevetséges volt. Szerdán Verő György daljátéka a Leányka került színre. Kedves levegőjű darab, szórakoztat csupán a nélkül, hogy komolyabban számba kellene venni. A történelmi háttér csak máz, a mely egy kis vizsgálódásra azonnal lekopik. Azt azonban sajnáljuk, hogy nemzeti történelmünk csak bohózati thémákat ad szin- müiróknak. — Komáromi Gizella (Teleki Margit) ismét pompás és eleven volt különösen az első felvonás finoman előkelő szerepében, éneke és játéka kifogástalanul kedves maradt mindvégig. Váradi Márton is (Imre) nagyon jó alakítást nyújtott. Tisztái (Hoppmester), Tihanyi (Habakuk), Szilasi (Ludmilla), de különösen Kis j Miklós (Apaffv) erősen a drastikum felé hajlottak ; B. Fábián Linka (Dacó Bözse) nagyon színtelen maradt. A kar kitünően megállta helyét. Csütörtökön újra A csöppséget nézte végig közepes ház. Lojzi, Hd fel ttodat! T0LLHEGYGYEL. I_>e±-u.T7-íás_ Vége a fényes hadijátéknak. Jakab huszon- négyfontos politikai bölcseségeil, vésziotlóka szo- ciál-demokrata sortüzeit, kemilke szikrázó röppentyűit kitiltotta lapjából a nervus rerum egyedüli birlalója, Róthációs Károly. Átmenetileg ő a »szerkesztésért felelős«, de úgy tetszik nekünk, hogy már is kilóg e lepel alól az öreg Jobbágy Jenő lába. A harci kürt riadója helyett ismét a régi, olvadékony fuvola hang szüremlik elő Jakab és Vidéke, pardon, a Szatmármegyei Közlöny kolumnáibóí. Visszaáll a régi rend. Az öreg Jobbágy vígan csattogtatja régen pihenő ollóját, lelkes hévvel kötve bokrétába a legillatosabb kőnyomatos-virágokat. Vágja a cikkeket innen is, onnan is, miként a répát. Keblére öleli szeretettel a Független Magyarországot, undorral dobja el a Budapesti Naplót és Az Újságot. S ha két oldalra valót kimetszett, nyugodtan dől pihenni. Ám hírnök jő s lihegve szól: »Uram. kevés a kézirat; hirdetéseink meg- fogyatkozának, hiába szedjük ciceróból még a Schicht-szappan reklám hírét is: két hasábunk üres. Alkoss tehát!« S az öreg hivatalból meg- ihletődik, lendül és alkot. Dicsőíti a honmentő koalíciót, a hazafias mágnásokat, a nemzeti ellenállást, a rezisztáló tisztviselőket .... Hiszen oly szép magasztalni azokat, akiknek a kezében a hatalom! Még egy félóra s a szedő örömrikoltva üdvözli az öreg! Jobbágy rég nem látott, kedves szarkalábjait, kibetüzi
