Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-04-21 / 16. szám

6-ik oldal.

Felzugó éljenektől sűrűn félbeszakított beszédét igy folytatta az elnöklő alispánhelyettes:

Amikor az önkényuralom polypcsápjaival már majdnem megfojtotta alkotmányunkat, mikor a letűnt rendszer teljes szennyével már majd mindent megfertőzött — akkor a magyar szívósság, a mely ezer év veszélye és viszálya közt mindig élt, ismét megmentette az alkotmányt s az uralkodó alkotmányos érzülete megszabadított a keservesnek Ígérkező »szenvedés és nyomortól.« Ugyanekkor megnyílt egy szebb jövő, mert az uralkodó olyanokat nevezett ki alkotmányos miniszterekül, a kiknek neve biztosíték, hogy feladni nem fogják soha az alkotmányvédelemben hirdetett elveiket. E helyről ma az általános örömbe nem akarok ürmöt keverni, hogy az elmúlt rendszer szomorú emlékeit fölujitsam (Közbekiáltások: Szennyes árulók! Pusztuljanak! Megvetjük!), mert az elnöki székhez méltatlannak tartom a fényeikkel való foglalkozást. A nemzet s a történelem úgyis meghozza Ítéletét s ez bűneikre és árulásukra sokkal súlyosabb és megbélyeg- zőbb lesz.

Ezután lelkes tapsok közt indítványozza, hogy a nemzet kormányra került vezéreit a megy egy ülés táviratban üdvözölje.

A napirend előtt Jékey Mór a megye közönségének nevében hazafias örömmel üdvözölte az elnöklő alispánhelyettest, mire ismét felzugott az ünnepélyes lelkes éljenzés.

Majd a napirendre került a sor.

Első pontul a királyi leiratot olvasta fel Mangu Béla vm. aljegyző, a mely május 19 re összehívja az országgyűlést.

A gyűlés állva hallgatta végig a királyi leiratot s utasította a központi választmányt, hogy a képviselőválasztásokra tegye meg a szükséges intézkedéseket.

Második pontja a tárgysorozatnak And- rássy belügyminiszter ápr. 11-i rendelete volt, a mely az elmozdított tisztviselőket visszahelyezi állásukba; a mit a törvényhatóság örvendetesen tudomásul vett.

Ezután gyors egymásutánban kerüllek sorra a 60-as bizottság javaslatai, a melyeket a gyűlés elfogadott: 1. hogy mindazok nevei megörökittessenek jegyzőkönyvileg, a kik a nemzeti ellenállás alapjához önkéntes adójukkal hozzájárultak; 2. mindazon tisztviselők ellen, a kik az 1905. dec. 14-i megyegyülés határozatával szembe helyezkedtek, megtorló eljárás • indíttassák; 3. Kristóffy két leirata, a melyekkel a dec. 14-i közgyűlés határozatait megsemmisíti s feloszlatja a 60-as bizottságot, tudomásul ne vétessék; 4. hogy a Nagy Lászlótól törvénytelenül kinevezett Majos Károly minden intézkedése semmisnek, s a tőle történt bárminő megrendelések érvényteleneknek nyilváníttassanak s el ne fogadtassanak; 5. Nagy Sándor vm. aljegyző ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendeltessék.

E pontnál Böszörményi Emil felszólalására, a ki indítványozta, hogy az alispánhelyettes szólítsa fel Nagy Sándort nyugdíjazási kérvényének beadására, hosszabb, szenvedel- mes vita indult meg.

— Fegyelmit követelünk! — hangzott sűrűn a kitört elkeseredés szava.

Cholnoky Imre nem akar különbséget tenni Nagy Sándor s a többi tisztviselő bűne közt, a kik mind megszegték a vármegye tiltó rendeletét, azt indítványozza, hogy az alispánhelyettes utasittassék megbüntetésük ügyében a májusi közgyűlés elé terjesztendő indítvány tevésére.

Ez indítványra N. Szabó Antal, közjegyző, hévvel védi a 60-as bizottság összes javaslatait. Mert Nagy Sándor bűne mindegyik fegyelmi alá helyezendő tisztviselőénél nagyobb. Az'a ténye, hogy a vármegyei közgyűlésen a napirendről való letéréssel és szándékos kijátszásával minden törvényes jognak alkalmat adott, hogy Nagy László, az az átkos emlékű egyén itt lopva esküt tehessen — első sorban méltó a szigorú büntetésre. (Taps.) Szükségesnek tartja az erős büntetést, hogy a vármegye ez eljárása legyen örök példa minden tisztviselő előtt: mint sújtja most s a jövőben is azt, a ki a hazaárulás ily cselekményére mer vállalkozni.

S hogy a vármegye jutalmazzon is, indítványozza, hogy fejezze ki a közgyűlés az ellenálló tisztviselőknek erkölcsi elismerését s nevüket örökítse meg jegyzőkönyvileg.

Hatalmas taps és éljenzés fogadta N. Szabó Antal lelkes, tüzes beszédét s indítványát egyhangúlag elfogadták.

Ezután a honvédelmi miniszter leirata értelmében megválasztotta a gyűlés a polgári lóavató bizottságok tagjaivá: Mándy Zoltánt, Kende Zsigmondot, Jékey Zsigmondot, Szerdahelyi Ágostont, Szuhányi Ödönt, Siróbeniz Pétert) Tóth Móriczot, Boér Endrét, B. Iiováts Jenőt. Svajczer Gábort, Sántlia Kálmánt, Sepsy Miklóst, Gr. Teleki Sándort és Szombathy Ödönt.

SZATMAR VÁRMEGYE.

Majd, több tárgy nem lévén, Ilosvay Aladár még egyszer üdvözölte a közgyűlést s a fölvett jegyzőkönyv hitelesítésére kiküldetvén N. Szabó Antal, Kovács Dezső dr., Madarassy Gyula és Böszörményi Emil, a megyegyülés Ilosvay Aladár és Károlyi István gróf lelkes éltetése közt szétoszlott.

A visszahelyezett tisztviselők ünneplése.

Nagykároly város polgársága a Kossuth asztal-társaság kezdeményezésére f. hó 16-án husvét másodnapján fáklyásmenetet rendezett azon vármegyei tisztviselők tiszteletére, kiket a megyefőnök a nemzeti küzdelemben tanúsított hazafias maguktartásuk miatt állásuktól elmozdított, abból az alkalomból, hogy őket a belügyminiszter állásukba visszahelyezte.

A 150 fáklyából álló menet este a Gróf Károlyi György téren gyülekezett, a honnan folyton növekedő néptömegtől kisérve a Széchenyi és Kölcsey utcán át a vármegyeház elé vonult, a melynek erkélyén díszes közönségtől környezve állottak az ünnepelt tisztviselők : Ilosvay Aladár főjegyző, Kerekes Zsig- mond, Mangu Béla, Madarassy István aljegyzők és Kende Péter közigazgatási gyakornok.

Impozáns látványt nyújtott a menet megérkezése a megyeházához. A hatalmas néptömeg szűnni nem akaró éljenzésbe tört ki, éltetvén a nemzet vezéreit s az ünnepeiteket. Az éljenzés megszűnte után a dalárda énekelte el kiváló precizitással a Hymnuszt. A közönség néma csendben, levett kalappal, szivében mélységes áhítattal hallgatta végig nemzeti imádságunkat.

Ezután Dr. Gózner Elek ügyvéd üdvözölte a polgárság nevében az ünnepeiteket.

Lelkes szavakban mutatott reá a lefolyt nemzeti küzdelem egyes mozzanataira, és az ünnepeltek nagy érdemeire és azon reményének adott kifejezést, hogy a jövőben is tánto- rithatlan bajnokai lesznek a nemzeti eszméknek.

Utána Luczay János fodrásziparos a helybeli ipartestület és iparos polgárság nevében intézett sikerült beszédet az ünnepeitekhez, tolmácsolva megbízóinak őszinte bizalmát és elismerését.

Az ünnepelt tisztviselők nevében Ilosvay Aladár főjegyző mondott őszinte köszönetét a megtiszteltetésért, kijelentvén, hogy ők nem kerestek érdemeket a nemzeti küzdelemben, hanem hazafiui kötelességüket teljesítették. Szavait az alkotmányos magyar király s a szabad, független Magyarország éltetésével végezte. Ilosvay Aladár hazafias szellemű lelkes beszédét több ízben félbeszakiíotta a néptömeg felzugó éljenzése.

Utána a közönség Mangu Béla aljegyzőt kívánta hallani, ki a közóhajnak engedve szép szavakban köszönte meg a polgárság megtisztelő bizalmát és felhívta a közönséget arra, hogy az ország függetlensége és szabadsága mielőbbi kivivhatása céljából állítsák fel önmaguk a vámsorompókat azáltal, hogy csakis magyar ipari terméket használnak és fogyasztanak.

E csinos beszéd után a dalárda eléne- j kelte a szózatot, mire a közönség a Kossuth nóta éneklése mellett lelkes hangulatban oszlott szét.

A fáklyásmenet befejeztével a Kossuth asztaltársaság tagjai társasvacsorára gyűltek össze Kun István vendéglőjében. Az ünnepelt tisztviselőkön és a vendégeken kívül körülbelül 160 polgár jelent meg. A második fogásnál felállott Kun István a Kossuth asztaltársaság elnöke és üdvözölte az ünnepelt tisztviselőket. Ezután Dr. Kovács Dezső éltette lelkes szavakban az ünnepeiteket. Figyelmeztetett arra, hogy még győzelemről beszélni nem lehet, mert csak fegyverszünet van, vigyázzunk és dolgozzunk tehát, hogy ha — újból bekövetkezik a harc, készen álljunk a küzdelemre.

Ezután Nemestóthi Szabó Albert dr. állott fel és sikerült felköszöntőben kifejtvén, hogy a hazaárulás olyan nagy bűn, hogy azt még az apa sem bocsáthatja meg fiának, felhívja a polgárságot, hogy vessék meg azon tisztviselőket és polgárokat, a kik a nemzeti küzdelem ellen dolgoztak, szakítsanak meg velük minden összeköttetést, mert ezeknek példásan bünhődniök kell; végül a Kossuth asztaltársaságot hívta fel, hogy tagjai közzé ilyen hazaárulót soha fel ne vegyen. Ezután Dr. Adler Adolf éltette szép szavakban az ünnepeiteket. Közben Sternberg Sándor beszélt, majd Dr. Vetzák Ede a városi független párt nevében éltette lelkes szavakban az ünnepeiteket.

Ilosvay Aladár állott erre fel szólásra és remek felköszöntőben éltette a Kossuth asztaltársaság tagjait, a város polgárait és a 60-as bizottságot.

Ezután Mangu Béla aljegyző éltette nagy hatást keltő beszédben Kossuth Ferencet. Péchy

16 szám.

István a Szatmárvármegye vezérlő bizottságának tagjaiért ivott. Majd Kovács Dezső éltette a nemzeti ellenállásban derekasan részt vett két jelenlevő járási tisztviselőt: Pécby István főszolgabírót és Neupauer János tb. főszolgabírót.

Kerekes Zsigmond nagy tetszést keltő beszédben a nemzeti küzdelemben részt vett összes polgárokra, Madarassy István pedig szép szavak kíséretében a város polgárságára ürítette poharát.

Ezután Wagner István Dr. Kovács Dezsőt, ez. a fáklyásmenet szónokait: Dr. Gózner Eleket és Luczay Jánost éltette. Dr. Gózner Elek válaszában Dr. Kovács Dezsőt és a törvénytelenül letartóztatott 3 fiatal embert Kirilla Adolfot, Merts Lászlót és Simkó Aladárt éltette.

Felköszöntőket mondottak még Dr. Szabó Albert, ki a függetlenségi párt két alelnökét, Janitzky Albertet és Strohmájer Ferencet, Varga Imre, ki Dr. Adler Adolfot és Némethy Sándor, ki az ünnepeiteket éltette.

A lakoma, melyről táviratilag üdvözölték Kossuth Ferencet, a függetlenségi párt elnökét — lelkes hangulatban a kora reggelig tartott.

Áldomás az ellenálló tisztviselők tiszteletére.

Folyó hó 18-án este az egész vármegye előkelősége összegyűlt a Magyar Király tágas termében, hogy ünnepelje tisztviselőit, a kik áldozatos készséggel az absolutizmus minden dühe ellenére mindvégig kitartottak az alkotmányvédelemben. Kétszázon felül jelentek meg a nagyszabású fényes banketten, a melyen mindvégig emelkedett, lelkes hangulat uralkodott. Vármegyénk minden szereplő alakját ott láttuk e kiválóan impozáns áldomáson, hogy egy sziv- vel-lélekkel kifejezzék ragaszkodó szeretetük elismerését Ilosvay Aladár, fölfüggesztett h. alispán s a vele mindenben kitartó tiszttársaival szemben.

A lakomára már fél 8-kor gyülekezni kezdtek, egymás után jelentek meg: Szerdahelyi Ágoston, Jékey Zsigmond, Jármy Andor, Doma- hidy István, Luby Géza, Béla, Madarassy Dezső, Luby Zsigmond, Stróbentz Péter Mándy Zoltán, Kende Béla, Szeöke Sándor, Kossuth István, Szálkái Sándor, Klein Móric, Szúnyog Mihály, ott volt Debreceni István polgármester, N. Szabó Pál kir. járásbiró, Kacsó Károly, a pénzügyi tisztviselők, a láplecsapoló társulat, adóhivatali és városi tisztviselők, Cseh Lajos s a főgymn. több tanára, ügyvédek, orvosok,* a kereskedő és polgár-világ előkelői, a bankok és takarék- pénztárak hivatalnokai.

P'él 9 előtt érkezett Ilosvay Aladár tisztviselő társaival nagy éljenzés közt s nemsokára Károlyi István gróf Vécsey báróval, a kiket hasonlóan dörgő éljen-kiáltás fogadott. Belépésükkor Fátyol zenekara a Rákóci-indulóra zen- ditett, mire megkezdődött a bankett.

Elsőnek Jékey Zsigmond emelkedett szólásra. Lelkes szavakkal köszöntötte a nemzeti ellenállás harcosait; a történelemből azt látja, hogy a nagy elveknek és nemes eszméknek közös sorsuk volt: világba lépésök mindig mar- tyrok vérével kereszteltetelt meg; nemzetünk függetlensége és önállósága is sok áldozatot, sok vértanút kívánt, a küzdelem hosszú és erős volt és folyik még most is ezért, de hiszi, hogy a diadalt hirdetni fogja az önálló Magyarország és Budavár királyi palotáján büszkén lengő nemzeti trikolor. Minden harc áldozattal jár, a most lefolyt küzdelemben is megismétlődött a 48-as idők dicsőséges áldozatkészsége: megyei tisztviselőink javarésze föláldozta magát a haza oltárán; rájuk üríti poharát s a magyar anyákra, a kik megindították diadalmas útjára a tulipánmozgalmat, rájok köszönti poharát s a megye büszkeségére, az ellenállás országos vezetőjére. Károlyi István grófra.

Szavait lelkesen feltörő éljenzés követte, összecsengtek a poharak a lelkes zajban, majd nemsokára Károlyi István gróf állott fel.

Nagy csöndben hallgatta a fényes társaság a gróf beszédét, a ki a független eszmék jelen diadalában figyelmeztetett arra, hogy nem béke, csak fegyverszünet van, a harc még nem végződött, újra kezdődik a mostani kormány lemondása után. Azért most szükséges valóban az összetartás, hogy az uj harcban ugyanazon nemes, bátor kitartás ismétlődjék meg a küzdőtéren, mint a minőt Szatmármegye és főkép tisztikara, a mely oly nemesen viselkedett, hogy velők szemben a hálát kellően kifejezni alig lehet. Ez a küzdelem azt mutatta, hogy oly tisztviselőkre van szükség, hogy a múltból való okulással a régi szennyes uralom minden emléke megsemmisüljön, nehogy valamikor újra életbe lépjen az a Nagy László-féle nyomorult szellem. Poharát Szatmárvármegye hazafias közönségére s a független eszmék diadalára üríti. Egyben, mivel baráti körben érzi magát, örömmel köszönti Szerdahelyi Gusztávot, mint