Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-04-21 / 16. szám
16. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 7-ik oldal. régi barátját most legelőször úgy, mint régi I pártjabeli függetlenségit. Szerdahelyi Gusztáv válaszában megköszönve a gróf kitüntető, baráti szavait az elis- ; mérést érdemlő megyei tisztikart köszönti föl. Majd Sternberg Sándor emelt poharat azokra, kik a volt megyefőnök mellett állottak s most itt vannak — hiszi — mint békegalambok azzal a kívánsággal, ha a fegyverszünet után újra szükség lesz a harcra, maradjanak meg a függetlenség táborában s küzdjenek együtt. Ezután Kovács Dezső dr. eleven tósztjában, a melylyel Luby Géza volt ellenzéki s leendő kormánypárti képviselőhöz szállt, meghajolva a legszélsőig elment megyei tisztikar hazafisága előtt, hangoztatja, hogy e tisztikarnak joga van követelni a vármegyétől, hogy legutóbbi gyűléseinek hangulata ne legyen elmúló, de örökös, a melyet megtörni senkinek eszébe ne juthasson soha s eltekintve minden idétlen sentimentalismustól e tisztikar megkövetelheti, hogy a vármegye folytassa tisztítás munkáját. Nem arra emeli poharát, hogy valaki éljen, hanem hogy az a rendszer, a mely eddig Szat- mármegyében uralkodott, — veszszen. Luby Géza emelkedett ezután szólásra kijelentve, hogyha a jelen kormány a három esztendeje megkezdett küzdelmet Magyarország önállóságáért folytatja — s ezt hiszi — az esetben csakugyan kormánypárti lesz; poharát a tisztviselők vezérére, a kinek kitartása fennen hirdeti, hogy ily emberben megbizhatik a vármegye, Ilosvay Aladárra üríti lelkes éljenzés közt. Károlyi lsván gróf, mint a vezérlőbizottság tagja, rövid lelkes szavakban csak any- j nyit jelent ki, ha uj küzdelem kezdődik, a mostani vezetőség ott fogja kezdeni a harcot, a hol most abbamaradt. Majd Cseh Lajos mondott erőteljes beszédet. A múltból azt az okulást kell levonni, hogy azokat az embereket, a kik mindenre leihasználhatók, ne öleljük keblünkre, de üldöznie. magából kilöknie kell a megyének, nehogy újra föléledhessen halálából a szennyes múlt. A fegyverszünetet nem kibékülésre, de arra kell felhasználni, hogy a magyar társadalom vérébe menjen át a függetlenségi eszme. Poharát, Károlyi grófra s a függetlenségi képviselőkre üríti. Végre Ilosvay Aladár emelkedett szólásra s megköszönve az ünneplést lelkes szavakkal lapunk szerkesztőségét köszöntötte föl, mint a mely lapnak oly nagy része van a vármegyei alkotmányos küzdelem diadalra segítésében. A fényes társaság még sokáig együtt maradt Fátyol bandájának tüzes magyar nótái mellett. Színház. Krémer Sándor színtársulata husvét vasárnap kezdte meg előadásait városunkban. A színházi épület hiánya már esztendők óta égető kérdése, sokszor megakadályozója szellemi életünk fejlődésének, de soha kiáltóbb módon nem tűnik fel, mint most, mikor a Polgári Kaszinó tökéletlen, apró kis színpadja folyton megbénítja úgy a rendező, mint a szereplő színészek munkáját. A maga szükséges arányaiban nem tud kibontakozni ezen a liliputi színpadon még a legtökéletesebb alakítás sem, sőt épen az nem ; az ülőhelyek mizériáiról nem is szólunk már, ez a jámbor publikum baja. Krémer társulata pedig megérdemelné, hogy valóságos szinpadon mutathassa be képességeit, mert már az eddig előadott darabokból is megítélhetjük, hogy társulata jó erőkből áll; tervezett műsorából is elismeréssel szólhatunk, bár szerettük volna, ha egy-két látványos darabot, a melyekben úgyis csak a színpadi technika virtuozitása a fő s erre ezen a szinpadon alkalom nincs inkább egy-egy klasszikus darab helyettesítene. A zenekar is teljes, játéka ösz- szevágó és tökéletes, bővebb részletezés helyett elégséges annyit mondanuuk, hogy a szatmári 12. honvéd-gyalogezred képzett zenekara. Közönségünknek valóban erkölcsi kötelessége e jól szervezett társulattal szemben a legnagyobb érdeklődést mutatni. Husvét vasárnapján Lampérth Géza regényes szinjátéka, Veér Judit rózsája, került színre meglehetős közönség előtt. A darab nem valami nagy qualitásu, összesen egy poétái gondolat szinrehozásábál áll: mint teszi Veér Judit rózsája kuruccá a labanc Both kapitányt. Egy kis psychológiai bonyodalom, de minden lélekfestés nélkül; drámai effectusok — azok is elmosódottan — csak Veér Judit szerepében vannak, általában kis koncepciójú darab, de levegője kedvessé és élvezhetővé teszi. A koruc időkben játszik, minden jellegzetesebb kortörténeti vonás nélkül ugyan, de emelkedővé és lelkesítővé teszi Thököly öreg kurucának, Veér Tamásnak és lányának Juditnak hazaszeretettől áradó szerepe. Radó Rózsi (Judit) egy kis pathoszt leszámítva jó alakítást nyújtott, különösen egy hosszú monológban mutatta meg művészi képességét, hasonlóan szólhatunk Tisztái Miksáról (Mózes), a ki mindvégig természetes és jóizü maradt; nagyon ügyesen, elevenül és színesen alakított Tihanyi Vilmos (Imre diák), a ki egyik legjobb erője a társulatnak; partnere Szilasi Juliska (Sárika) már kevésbbé dolgozta ki szerepét, néha túlzott; az öreg Veér Tamás ( Peterdi Sándor) alakítása is sok kívánni valót hagy fenn, Peterdi szerep-nemtudása meg is akadályozta a darab egyenletes menetét, a végső csattanót meg egyenesen nehézkessé tette; Kiss Miklós (Both kapitány) kissé száraz volt, Úti Gizella (özv. Tóthné) erős karrikatura színezéssel dolgozott, Bercsényi generálist (Várnái Márton) méltóságosabbnak szerettük volna látni. — A darab nagyon tetszett a föllelkesült közönségnek, egy pár beleszőtt kurucdalt meg is ismételtetett. Külön tapsvihart érdemelt volna a súgó is, a ki valóban feltűnő módon szerepelt. Úgy látszik, a férfi szereplők minden babért a súgónak akarnak juttatni. Hétfőn Géczy István darabját, Az ördög bibliáját adták. Kár volt még azt a fogyatékos készülést is, a mivel a férfi-szinészek kitűntek, erre a lehetetetlen képtelenségre fordítani. A színészek iránt való könyörülésből kérjük a direclort, hogy ne nyomjon el ily lehetetlen szerepekkel társulatának tagjaiban minden művészi ambíciót. Valóságos tortúra az ilyen darab mind a közönségre mind a szereplőkre. Természetellenességek és érthetetlenségek keveréke az egész darab úgy történetében, mint jellemrajzolásában — a mi nincs is — egész felépítésében. Radó Rózsi (Kispálné) különben minden erejével igyekezett a sziklából is forrást fakasztani, nem rajta múlt, hogy törekvése nem sikerült; Váradi Márton (Kispál Péter) merev és élettelen volt; Peterdi Sándor (Süveges Márton) ma is igyekezett a lehetséges hatásokat is tönretenni szerepének nem tudásával ; Szilasi Etelka (Julis) egy kis túlzással ügyes volt; Gyurka kis szerepében excellált Tihanyi Vilmos; Barna Andor (Igaz Pál) sok oda nem illő urias vonást adott szerepéhez; Szabadkai József (Nazarénus Máté) erősen torzított, többé-kevésbbé ebbe a hibába estek Kőszegi Hároly és Újvári Miklós is; Tisztái jóizü alakítása sok derűt szerzett, valamint Balogh Béla és Kiss Miklós (Bige és Botos) eleven epizódja is. — A közönség nagyon kis számmal jelent meg. Kedden Martos és Huszka bájos operette-je, a Gül-baba került színre minden tekintetben kifogástalan előadásban. Melódiás, édes zenéje, poélikus, üde tárgya megmagyarázzák a nagy sikert, a melyet e szépséges darab a színpadokon hamarosan szerzett. Telt ház gyönyörködött városunkban is e kedves operett, poéti- kus meseszövésében és fülbemászó zenéjében. A színészek nagy ambícióval, gondos betanulásban és ügyes rendezéssel adták elő a hangulatosan megirt darabot. Csak elismeréssel szólhatunk B. Fábián Linka (Leila) énektudásáról és bájos előadásáról, valamint a másik főszereplőről, Komáromi Gizelláról (Gábor diák), a ki valósággal fölvillanyozta a közönséget. Eleven, összevágó játékuk nem közönséges szinészlehetségről tesz tanúságot, pattogó, zengő énekük pedig egyenesen megvarázsolta a telt házat. A kar is pompásan megállta helyét. Tisztái (Gül-baba) különösen főjelenetében, a rózsák elpusztításában, ért el megrázó hatást. Tihanyi Vilmos Mujkó cigány szerepében gyönyörűen játszott, sokoldalúsága és színes alakitó tehetsége különösen e darabban tűnt ki; e fiatal színész határozott tehetség. Ujfalusi Bella (Fatime) táncában több lágyságot és gra- ciózitást kívánnánk, mert néha úgy hatott, mint valami cirkuszi erőmüvész. Barna Andor (Zülfikár), Váradi Márton (Ali basa) jók voltak. A zenekar hatással játszott; a darab kiállítása ügyes rendezői kézre vall. Szerdán újra Gül-lmbát nézte végig telt ház. Csütörtökön egy német vígjáték A doktor bácsi került színre. Vígjátéki jellem a darabban egyedül Lubovszki. Tisztái Miksa pompás humorral, kerülve minden szélsőséges draszti- kusságot, alakította e jól megrajzolt, helyzet- komikumban bővelkedő szerepet; föllépése, kidolgozása minden tekintetben sikerült s állandó derültségben tartotta a kisszámú közönséget. Peterdi Sándor (Dr. Klauss) most jól megállta helyét, a kötelességtudás kitűnő alakítását adta. Igen kedves volt ügyesen megépített nagy szerepében Szilasi Etelka (Emma); partnere Tihanyi Vilmos (Gerster Pál) méltó volt hozzá; Radó Rózsi fáradtan játszott, szerepe elmosódott volt; Kiss Miklós, Úti Gizella és Tisztainé megfelelők voltak. A darab maga különben nagy meseszövéssel nem dicsekedik, felül áll ugyan a külsőségekre épített alacsony komikumon, de a jellemkomikum magaslatától még messze van. — Szünetek közben a zene kar pompás előadásban magyar egyvelegeket játszott Színházi műsor. Pénteken : »Aranyvirág.« Szombaton : »Csöppség« vígjáték. Vasárnap : »Gül-Baba« Operette harmadszor. Hétfőn: »Bor« zónaelőadás. Kedden: »Boszorkány.« Szerdán: »Leányka.« H I H E K. — Figyelmeztetés a vármegyei összes hazafias pártszervezeteknek. Az az arcátlanság, a mehfiyel a tisztességes, hazafias pártokba betolakodnak azok, a kik még három héttel ezelőtt az abszolutizmusnak voltak nyílt vagy titkos bajnokai, — elengedhetetlen köte- lességünkké teszi a hazafias pártszervezeteknek arra való figyelmeztetését, hogy a tagokul jelentkezők felvételénél a legkörültekintőbb figyelemmel járjanak el és a volt haladópártnak, e parazita bandának meg ne engedjék, hogy megmételyezze a tisztességes hazafiak pártegyesületeit ! — Uj főispánunk. Az alkotmányos kormány Dr. Falussy Árpád budapesti ügyvéd, érendrédi földbirtokos személyében uj főispánt nevezett ki vármegyénk kormányzatára. Lapunk vezető helyén méltatjuk e kinevezés nagy fontosságát politikai és közigazgatási tekintetekből, e helyütt a főispán személyével foglalkozunk, adván életrajzát a következőkben. Fplussv Árpád régi magyar nemesi családból származik. Nagyatyja Falussy Mihály, Kazincy Ferenc unokahugát, Fráter Évát birta volt nőül, együtt fordította a nemzeti irodalom nagy ujraalkotó- jával Rouseant, majd részes volt "a napóleoni háborúban és tőle származik I. Napóleonnak 1809 ben a magyar nemzethez intézett hires felhívásának ezer és ezer példányban elterjesztett magyar fordítása. Atyjának “a patriarcha- szakállu Falussy Mihálynak a vitéz 48-as honvédnek emléke még élénken él közöttünk, ő volt egyike Szatmárvármegve első alkotmányos választott főszolgabíróinak a kiegyezés idején, gróf Károlyi György főispánsága alatt; később a vármegye tiszti ügyésze lett; nehány évig volt Nagykároly város rendőrkapitánya" is és pár év előtt magas kort érve halt el Ér-End- réden. Az uj főispán 1865. március 15-én született Er-Endréden. Iskoláit a nagy károlyi piaristáknál és a debreceni kollégiumban Tanulta, a hol jogot is hallgatott. Budapestre kerülve az 1888-89 iki emlékezetes télen, a véderővita alatt az egyetemi ifjúság lelkes vezére volt. Jogi tanulmányainak befejeztével Polónyi Géza országos nevű budapesti ügyvéd, jelenleg igazságügyi miniszter irodájába "lépett be, melynek később éveken át vezetője is volt. A 90-es évek elején nyitott Budapesten gyorsan jó hírnévre szert tett ügyvédi irodát; foglalkozása azonban nem akadályozta abban, hogy a politikai közéletben a függetlenségi eszmék tántoríthatatlan híveként állandóan részt vegyen. 1896-ban megalakította az akkor még tíszla kormánypárti Józsefvárosban a függetlenségi kört; 1897-től 1900-ig Budapest székes főváros törvényhatósági bizottságának tagja lett; a következő évben azonban budapesti bizottsági tagságáról lemondott s azóta Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának virilis tagja. Tanácsbirája a budapesti ev. ref. egyháznak. A Polónyi Géza vezetése alatt álló belvárosi Saskörnek, mely tudvalevőleg a fővárosi ellenzéknek mindenkor bevehetetlen vára volt, — igazgatója. A tavaszi választások alkalmával a budapest-belvárosi Andrássy-pártnak volt egyik legagilisabb vezetője s még élénk emlékezetben van, hogy mily rettentő erőszakoskodások árán sikerült csak Tiszának Andrássyt kevés szavazattöbbséggel legyőzni e küzdelemben. Vármegyénk közéletében tevékeny részt vesz évek óta; buzgó tagja volt a vármegyei visszaélések ellen alakult közigazgatási ellenzéknek s a múlt év hatalmas arányú nemzeti harcából a vármegyeháza termében is hűségesen kivette a maga részét. Különösen feltűnést keltett a tavaly december 14 iki közgyűlésen a hatalmat bitorló megyefőnök ellen elmondott fulminás beszéde. 1895-ben házasodott. Felesége Jerney Margit, szintén régi magyar nemesi családból származik. Unokája Jerney Jánosnak, a 40-es évek neves ázsiai utazójának Atuográfusának, ki irodalmi müveivel gróf Zichy Jenőnek az ős-magyarokat kutató felfedező útjára inspirátiót szolgáltatott. Boldog házasságából három gyermek szárma zott. Az uj főispán java férfi kora elején van. Reméljük, hogy tehetségét és energiáját teljes
