Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-03-24 / 12. szám
12. szám. 3-itc oldal. SZ ATM ÁR VÁRMEGY E. Nem mentheti a rendőrkapitányt azon állítólagos — de állása folytán hihetetlennek veendő tulajdonsága, hogy a kir. ügyész kívánságára a letartóztatást a nélkül, hogy bűncselekmény fennforgása lettesként való alapos gyanusittatásunk, vagy a letartóztatás valamely törvényes oka fennforgott volna, feltétlenül fo- ganatositandónak gondolta, mert ez a törvény nem tudása, a mely még a laikus embert sem mentesiti, tehát annál kevésbbé mentheti saját hivatalos hatáskörébe vonatkozó jogszabály nem ismerése a közhivatalnokot. Ezek folytán feljelentést teszünk Demidor Ignác Nagy-Károly r. t. város rendőrkapitánya ellen az 1878. évi V. t.-c. 193. §-ában ütköző személyes szabadság elleni vétség miatt. A vizsgáló biró úrhoz azért tesszük e feljelentést, hogy tudomásul bírva róla ellenőrizhesse a kir. ügyészt, hogy ugyanazon buzgalommal és gyorsasággal fogja vezetni a nyomozást ezen ügyben is, mellyel azt az ellenünk folyó bűnügyben vezeti. Nagykároly, 1906. évi március 20. ifj. Kirilla Adolf. Mercs László. Rendőrnralom Nagykárolyban. Folyó hó 17-én éjjel 12 óra tájban, a Magyar király kávéházban Jakab környezetéből egy Brebán Aurél nevezetű egyént egy jókedvű társaság azért, mert nem átalotta Jakab szolgálatába lépve, egy hazafias magatartása miatt elmozdított megyei tisztviselő állását elfoglalni, szóbelileg inzullált. A szóbeli inzultusra Brebán kirántotta revolverét és a társaság egyik tagjára akarta sütni. Mielőtt azonban elsüthette volna, kicsavarták kezéből a revolvert és a társaság egy tagja úgy fejbe ütötte, hogy a vér elbontotta. Brebán lemosta a vért fejéről s a kabátját magára öltve, eltávozott. István János nevezetű, Jakab által kinevezett közigazgatási gyakornok, — ki a Brebán társaságában volt, — bántódás nélkül maradt, minek az volt az oka, hogy a társasággal szemben revolverét nem akarta használni. Ennyi a tényállás. Az esetről másnap jelentést teltek Jakabnak, — ki Kristóffyt telephonon értesítette e dologról, továbbá Balsay József ügyésznek, kik a legerélyesebb nyomozásit utasították Demidor Ignác rendőrkapitányt. Demidornak se kellett több! Hogy érdemeket szerezzen magának Jakabnál, azonnal hozzálátott az »erélyes« nyomozáshoz és megidézvén Kirilla Adolf joghallgatót, Merts László ügyvédjelöltet és Simkó Aladár láptársulati hivatalnokot, kihallgatta és azonnal letartóztatta őket. A letartóztatottakat még aznap este átszállították Sz.itmárra a törvényszék fogházába, ahol elkövették velők azt az újabb törvénytelenséget, hogy csak másnap délután három órakor állították a vizsgáló biró elé. A vizsgáló biró pár percnyi kihallgatás után tisztába jött azzal, hogy a letartóztatásnak semmi törvényes alapja nincs és azonnal szaszönt. . . Amott egész rózsaerdő, még nem nyitnak, itt egy sor orgona, már viritásban,. . . Végigjárja s a kastély nyugoli oldalához, a kápolna elé ér. Felnéz ablakára : Salus infir- morum, ora pro nobis — Betegek gyógyítója, könyörögj érettünk! Visszasietett betegéhez. Nekividult szívvel, kissé mélázva a múlton, aztán kötelességére gondolva kérdezi: — Hogy érzi magát, gróf ur? — Jól, feleli hálásan Villiers, milyen a kert ? — Felséges, az egészet végigjártam, Csupa illat, verőfény minden, az orgona virágzásban... — Csak nekem nem nyílik, — sóhajtja Villiers. — Ha az orgona elvirit, gróf ur, nyílni fognak a rózsák . . . — Nekem is? — Önnek is. — Bizonyosan ? — Bizonyosan. Három hét múlva lent ült Villiers a kertben, — Érzi, testvér, ezt az illatot, ezt az édes tavaszi meleget ? Sohase hittem, hogy megérem, de ez mind az ön jósága. — Az Istené, gróf ur. — Emlékezik; ha elvirágzott az orgona, nyílni fognak a rózsák . . . — Igen, gróf ur, már itt az idejük. — Nekem is nyílni fognak ? — Hála Istennek, önnek is — és nyugodtan tekintett a grófra. — De Annunciata . . . kezdte lázasan Villiers. — Bocsánat, gróf ur, látogatói jönnek, — felelte a testvér és nyugodtan távozott. A kápolnába ment. badlábra helyezte mindhárom terheltet, azonban kir. ügyészség ez ellen félfolyamodással élt, sikert azonban nem ért vele, méh á nyomban összeült vádtanács hamarosan elitasitotta alaptalan felfolyamodását és 5 órakor az elfogottak már szabadon voltak, körülvéve a független polgárok nagy tömegétől, kik lelkesen ünnepelték és másnap reggelig el nem bocsátották őket. A kir. törvényszék igazságos eljárása egy rég keresett nyugvópont, hazai közéletünk mostani sivárságában, mely reményt kelt mindnyájunk szivében, hogy független bíróságainkban van egy utolsó mentsvárunk. « Csendőrök a városban. A képviselőtestület ülése, Kristóffv belügyi ügyvivő egy, magát vármegyei főjegyzőnek képzelő Majos Károly nevű egyén felterjesztésére elréhdelte, hogy Nagy- Károlv r. t. városban a csendőrség teljesítsen rendőri szolgálatot. Mondanunk sem kell, hogy a rendelet nélkülöz minden törvényes alapot, mert az 1886. XXII. t.-c, a rendészetet kifejezetten a város autonom ügyének állapítja meg, melybe önhatalmúlag beleavatkozni csak a darabontok kormányának juthat eszébe. De gyakorlati szempontból sincs indokolva a belügyvivő határozata, mert Nagykárolyban a közbiztonság, dacára annak, hogyDemidor Ignác, a rendőrkapitány, egészen jó állapotban van. Ez az intézkedés nem egyéb, mint szándékos provokálása a különben nagyon nyugodt, higgadt közönségnek. Képzeljük, hogy a Nagy László-Majos-féie kompániának, mely még csendőrfedezel mellett sem mer az utcán mutatkozni, igen kellemes volna valami olyan összeütközést provokálni, mely ürügyül szolgálhatnak arra, hogy katonasággal rakja meg a várost. A város közönsége azonban nem fog belemenni a csapdába. Ép oly nyugodtan fogja nézni a hatalom eszeveszettségeit, a mily nyugodtan nézte eddig. A csendőrökkel pedig legfeljebb Demidor rendőrkapitánynak lesz összeütközése, mivelhogy a csendőrök tudják is, meg is tartják, ő ellenben nem is tudja, nem is tartja meg a törvényt. Ebben az ügyben a város képviselőtestülete e hó 22-én délelőtt 10 órakor látogatott közgyűlést tartott. ~ Debreczeni István polgármester az ülés megnyitása után ismerteti a belügyi ügyvivőnek a csendőrség alkalmazása iránt tett távirati rendelkezését. Bejelenti, hogy a csendőrség ma j éjjel 12 órakor a szolgálatot tényleg megkezdette. Felhívást bocsátott ki, melyben a történteket ismertetve, nyugalomra és higgadtságra inti a közönséget. A belügyi ügyvivő rendelete sem törvényes alapon nem nyugszik, sem célszerűségi indokkal támogatva nincs. A jogügyi és pénzügyi bizottság együttes határozati javaslatának felolvasását elrendeli. Másnap reggel a gróf levelet talált asztalán. — Gróf ur! Már csak egy negyedórám van az ön kastélyában, elöljáróim visszahívtak. Köszönöm, hogy megtűrt maga mellett, akiben szenvedő Üdvözítőmet láttam. Az utolsó negyedórát Neki szentelem, az én Uramnak. A kápolnában, ahol önt édes anyja egykor a szent Szűznek és isteni Fiának ajánlotta, megköszönöm az Urnák, hogy egészségéhez juttatta önt és lelkének is gyógyulást kérek. Én megyek tovább az Isten utjain, ez hivatásom. Aláírva: Mária Annunciata a szegények és betegek testvére, Annie Florence d’ Apremont grófnő. Nem hitt a szemének, elolvasta sokszor és kínosan dadogta: d’ Apremont, a kedves d’ Apremontok . . . Aztán letörölte nedves szemét s fuldokolva mondta : — Istenem, hát nem várta meg a rózsák kinviltát . . . * Jön a menuette, a szinfónia harmadik tétele. Beethoven scherzonak hívja és hangulatos, szeszélyes zenei tartalmat ad neki, Liszt pedig széles költői tartalom előtt nyitja meg. .... Sokan ismertük, sokan bámultuk azt az úri asszonyt és mind megsirattuk, mikor elköltözött tőlünk. A férje is jó ember volt, csupa gyöngédség és gondosság — ha italhoz nem nyúlt. Most megint hozzányúlt s a fergeteges éjszaka villámszemeivel volt a tanúja, hogy elűzte az asszonyt hazulról . . . Szégyenével hová meneküljön egy elűzött asszony, drága terhét, három gyermekét hová tegye altatóra? A város végén ismerős kereszt állott. Szinte futva menekült oda: Néma Gusztáv városi jegyző felolvassa a határozati javaslatot, mely következőleg szól: Véghatározat. A képviselőtestület a belügyminiszternek azon távirati rendelését, illetve rendelkezését, mely szerint Nagykároly város rendőrségi teendői további rendeletig ideiglenesen a na, kir. csendőrségre bízattak, -- tudomásul ^nem veszi, azt törvénytelennek, jogtalannak, indokolatlannak és szükségtelennek is jelenti ki s az ellen a leghatározottabban tiltakozik s azt, csak az erőszaknak engedve tűri el; s ezen erőszak tényleges fennforgása mellett veszi tudomásul a polgármester azon bejelentését, hogy a m. kir. csendőrség megbízásáról a város közönsége hirdetményileg értesittetett. Megállapítja és kimondja a képviselőtestület, miszerint a belügyminiszteri rendeletnek azon indoka, hogy a törvényes rend és biztonság fenntartására a nagykárolyi városi rendőrség elégtelen lenne, - valótlan, — mert a jelenlegi s legközelebb múlt időkben sem fordultak elő nagyobb mérvű s gyakoribb rendzavarások, vagy a közbiztonság rovására elkövetett bűncselekmények, mint a mily mérvben és a mily gyakran azok más időben is elő szoktak fordulni. Elrendeli a képviselőtestület, hogy a belügyminiszternek — a 1886. évi 22. t. c. 21. §. g) "pontja s a 22. §. a) pontja rendelkezéseinek megsértésével törvénytelenül, jogtalanul és tényleges szükség nélkül is kiadott ama rendelete ellen, — a mely szerint a városi rendőrség teendői - habár ideiglenesen is — a m. kir. csendőrségre bízatott, a városi képviselőtestület leghatározottabb tiltakozásának a belügyminiszterhez intézendő felterjesztésben kifejezés adassék s jóllehet a m. kir. csendőrség megbízásából kifolyólag a városra semminemű költség nem hárítható, a törvénytelen rendelkezés sürgős visszavonása kérelmeztessék. Ezen felterjesztés sürgős megtételére a képviselőtestület polgármestert utasítja azzal, hogy a felterjesztéshez jelen véghatározatot is mellékelje. Utasítja végül a képviselőtestület polgár- mestert. hogy a város nevében intézzen a vármegyei törvényhatósági bizottsághoz kérelmet az iránt, hogy a törvényhatóság, — a belügyi kormánynak ezen törvénytelen s önkényü rendeletével elkövetett törvény sértésért a belügyminiszter vád alá helyezése céljából — intézzen feliratot az országgyűléshez. A képviselőtestület — az 1901. évi 20. t e. 8. §. b) pontja alapján — fontos közérdekből jelen véghatározatot, felebbezésre való tekintet nélkül azonnal végrehajtandónak mondja ki. A javaslat felolvasása után minden oldalról felhangzott az elfogadjuk kiáltás. Egyetértettek a legszélsőbb konzervativek a legszélsőbb radikálisokkal. A szavazás eredménye még sem volt egyhangú. 94 igennel szavazó ellen voltfl nemmel szavazó. Neve — noha azelőtt azt is alig tudtuk, hogy létezik, egy hét óta erősen forgalomban van: Demidor Ignác-nak hívják, ma — Nem kérem, megfeszített Krisztus, hogv engem kímélj, csak ezt a három ártatlant vedd ölelő karodba és gyógyítsd meg azt a szegény embert. Aztán felkelt s indult vissza. — Hová megyünk, édes anyám? — kérdezte a legnagyobbik gyermek. — Haza, — könnyezte az anyjok. — Nem, édes anyám, oda ne, ugv félek ... Ne menjünk, anyám . . . Az asszony meg szorosabban fogta a gyermekek kezét és szinte rohant: menjünk siessünk, azt az embert meg kell gyógyítani . : . Szép volt, gazdag volt, menyasszony volt és minderre büszke volt. Az utolsó estén ajándékait nézte, mielőtt csomagolnák. Káprázatos holmik és szinte bosszantja az a fakó kis láda az asztal végén. Odamegy, felírását nézi : Flórának — édes anyád. Az anyjához fordul: — Hát evvel mit csináljak ? . . . Csak nem képzeli anyám, hogy a szalonomba teszem?! — Édes leányom! Nem bánom, akárhová teszed, csak őrizd meg és olyan helyre tedd, hogy mindig lássad! Még azon az estén, késő estén felnyitotta a kis ládát. Apró holmik, emlékek: ebben a kis ruhában voltál első szent áldozásodnál, — ezt a koszoi’ut viselted akkor, tedd hozzá a menyasszonyit. — a meghalt kis öcséd, a Sán- dorka kis ruhája, — ez a te első kis cipőd, — az első imakönyved, bizony széjjelimádkoz- tad. Akad egyéb minden: a Sándorka első írása, — a te első bizonyítványod, — egy kis darab az anyja menyasszonyi ruhájából, "egy kis kereszt, az apja ágyánál függött eddig. Mindre rá
