Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-03-24 / 12. szám

2-ik oldal.

SZATMÁRV ÁRMEGYE.

12. szám.

lás önálló, nyugodt nemzeti életet dlizáltabb nyugoteurópai államok- szabadság mindent élvező fűval- ;S az általános forradalmi áramlat „sa alatt már forradalmi láz, rajon- s túlkapásai ingatják, döntögetik németi dynasztiak trónjait. E tényben legnagyobb 1848. március 15-ike emlékének jelentősége, e tényben legnagyobb ősi erényünk fénye, melyben bizni nem szünhetik meg magyar, mig magyar él, mig jog és igazság állja pártját. E tényben Van meg a március 15-ikének is nagy jelentősége. Hű maradt a nemzet hagyományaihoz, erőt bizalmat merített múltja emlékeinek felújításából, önbizalmat kitartást hozott nagy ünnepéről küzdelmébe. A múltak felújított emlékei sem lelkesedésében, sem keserűségében nem csak hogy szélsőségekbe nem ragadták, de kitartóbbá tették törvényes jogaihoz való ragaszkodásában, szivó- sabbá az alkotmányát nap nap mellett érő támadásokkal szemben kifejtett ellenállásában.

Letűnt századoknak régen a magyarok vallásává vált dicsősége s a jobb jövőbe vetett megingathatatlan hit elszánt küzdelemre egyesitett e napon mindenkit a ki nem hitvány, a ki nem múló önérdekek aljas hajszolója, de a hazának igaz fia, mert tudnia kell: ha elveszett Magyarország alkotmánya, elveszett, — oda Magyarország is és nincs a magyarra többé feltámadás.

Önérzetes büszkeséget, harci kedvet ad minden igaz magyarnak március 15- ikének országszerte úgy lefolyt ünneplése, mint a hogy lefolyt. A hatalom ér- demhajhászatra szorult nagyképűsködés, szétküldött kegykeresőikkel sem számolhatnak be egyébbel, mint máskor észre sem vett kicsinyes rendháboritá- sokkal.

Fényesen beigazolta a nemzet politikai érettségét-és józanságát a»zal, hogy a leghangzatosabb jelszavak alatt folyó izgatás és ígérgetések nem vezethették el a népet az igaz hazafiság útjáról, együtt ünnepelt, egy táborban áll csatasorban a nemzet zömével. És ha mégis vannak kevesen, a kik az önkényuralomtól várnák bármily irányban is jogaik kiterjesztését, eltekintve attól, hogy vagy internationalisták, vagy anarchisták számításba sem jöhetnek már csak numerikus csekélységük miatt sem. Ezek távolmaradása minden nemzeti küzdelemből pedig csak nyereség, épen úgy, mint mindazoké a nemzetellenes törekvésekben ténykedőké, akik ténykedésükkel vagy közöttük legtöbben már régen tisztességes fegyverekre harcképtelenekké váltak.

Magyarország jövő történelmének tanulságteljes lapjai lesznek azok, melyeket a történetiró a mai politikai harcok folyásáról megír; egygyel több tanulságot meríthet belőlük az utókor, hogy mennyi törpe nagyravágvás, mennyi lelkiismeretlen kalandor Sággal kell a nemzetet fenntartó alkotmányért megküzdeni ; lélekemelő marad mindenkorra 1906. március 15 ikének emléke, újabb lelkesedés forrásává lesz minden igaz magyar előtt, mert erőt, bizalmat meríthet mindenkor abból, hogy nemzeti küzdelemben mennyire vállhatnak eggyé a haza fiai.

Megzavart közbiztonság. A belügyvivő

a szombati jelentéktelen kávéházi incidens miatt a milyen évenként legalább busz előfordul városunkban — a közbiztonságot annyira veszélyeztelve látja, hogy egy erőszakos intézkedéssel a rendőri szolgálatot kivette a város kezéből és a csendőrségre ruházta át. Judtunkkal a közbiztonság az incidens folytán tényleg meg lett zavarva és pedig senki más mint Balsay József szatmári kir. ügyész és Demidor Ignác városi rendőrkapitány által és pedig meg lett zavarva a lakosok személyes szabadsága, meg lett súlyosan sértve a jogrend azon részében, mely a személyes szabadságot védi. A kir. ügyész megsértette a jogrendet azáltal, hogy kívülről jött kívánságra feljelentés, látlelet és egyáltalán minden alapos gvanuok nélkül távirati utón egyes egyének letartóztatását követelte. Ő vele azonban most nem kívánunk foglalkozni, hanem eljárása feletti jogos kritikánkat későbbre hagyjuk fenn, mikor módunk lesz az ügy irataiba betekintést nyerni, ellenben foglalkozni kívánunk a rendőrkapitány eljárásával, melyre nézve az adatok már most rendelkezésünkre állanak.

Demidor Ignác rendőrkapitány a kir. ügyész távirati utón kifejezett kívánságára, melyet a bűnvádi eljárás értelmében csak indítványnak lett volna szabad tekintenie, továbbá a nélkül hogy valami adat lett volna arra. hogy az illetők követték el a büncseiekményt, — mert hisz ők kihallgatásokkal tagadták más irányú nyomozást pedig a rendőrkapitány nem teljesített — letartóztatott három büntetlen előéletű, ismert, rendes foglalkozással és lakással biró fiatal embert, nem vette figyelembe azt a nagy arányú biztosítékot, melyet érettük felajánlottak, hanem éjnek idején szuronyok kö *

tetett a jóra. És a többi befőttes üvegekről, kalapskatulyáról. Édes anyád.

Tovább nincs az allegro, tisztelt hölgyeim, de mégis nem leszek nagyon alkalmatlan, ha azt kívánom, hogy minden fiatal hölgy hallgatómnak ilyen frissen és jól sikerüljön a dolga, mint a nemzetes asszony kis leányának sikerült.

*

Talán sokszor ötlött eszükbe szives hallgatóimnak is, milyen szégyenfolt lesz a XX. század történelmén a francia szerzetesrendek üldözése. Nem beszék róla, csak elmondom, hogy ez üldözések alkalmából egy francia szépirodalmi folyóirat arra vállalkozott, hogy nem politizál, nem komolykodik, mint a nagy lapok, nem is érvel a szerzetesek mellett, mint társadalmi, jogi közlönyök teszik, hanem a szerzetesi munkás, áldozatos életnek igaz képeit mutatja be hétről-hétre csinos rajzok alakjában.

Egyszerűen, röviden, amint olvastam, elmondok egy ilyen rajzot, jó lesz mérsékelt andanténak a szinfóniában.

Angouléme és Bordeaux között a Dronne folyó mentén van a Villiers grófok birtoka és kastélya. Régen szép napokat látott, ma elfeledett fészek. Constance gróf, az utolsó Villiers a délfranciaországiakból nemes, szép alak, komoly és tanult, mint annyi őse. Csak az anyagi gondok ne volnának, a melyek atyjától maradtak reá. És ez a láz, ez az érthetetlen láz, mely ágyhoz szegzi ... A beteghez ápolót küldenek a bordeauxi szeretetházból. Fogadalmas apáca volt, Mária Annunciatának hívták, a másik nevét régen elfeledte a világ. Ma is él, a történet 8 esztendős.

Annunciata testvér nagy beteghez került. De hát, Istenem, melyik beteg nem nagy beteg, különösen, ha nagy ur a beteg. És ha

zött vitette őket Szatmárra a börtönbe. Némelyek kik a kapitányt ismerik, — tudatlanságának hajlandók felróni az esetet mondván hogy ő abban a hitben volt hogy neki a kir. ügyész rendeleteket adhat, miután azonban ez mint tudatlanság oly vastag volna, a milyen egy évek óta szolgáló, tehát bizonyos gyakorlatot szerzett tisztviselőről fel nem tételezhető mi másutt keressük az okot és megtalálni véljük abban a beszélgetésben, melyet a letartóztatás előtt a megyeházán Nagy László távollétében annak valami helyetlessével folytatott, mely beszélgetésre a bűnvádi perrendtartás és a városi szabályzat a rendőrkapitányt nemcsak nem kötelezi, hanem nem is jogosítja sőt inkább attól, mint illetéktelen befolyásolástól elzárja.

Egyébként az ügy az illetékes bíróság elé került a sértettek alábbi feljelentése folytán.

Tekintetes Vizsgálóbíró úr!

Demidor Ignác Nagykároly város rendőr- kapitánya alantirott ifj. Kirilla Adolfot az A. alatt csatolt 103/906 számú elővezető parancs kézbesítése mellett Nagykárolyban 1906. évi március 18 án d. u. x/a5 órakor a Piac-tér és Genes utca sarkán személyes szabadságomtól megfosztott és kiküldött városi rendőrökkel hivatalába kísértetett és ott felolvasván a szatmári kir. ügyész táviratát, melyben ellenem magánosok elleni erőszak és súlyos testi sértés büntette miatt a nyomozást elrendeli. Kihallgatott és azután egy hasonszámu B. alatt csatolt irattal előzetes letartóztatásba helyezett.

Ugyancsak alulírott Mercs Lászlót egyidejűleg kihallgatás után a C. alatti intézkedéssel szintén előzetes letartóztatásba helyezett.

Ezek után ugyanaz nap este fél 12 órakor induló vonattal átkisértetett Szatmárra a kir. törvényszéki fogházba, honnan csak másnap délután szabadultunk.

Az A. B. és C. alatti iratok szerint a személyes szabadságtól való megfosztásunk egyedüli alapja az ügyészség távirati megkeresése volt, de különben is kijelentette a kapitány úgy előttünk, mint a hasonlóan letartóztatott Simkó Aladár, valamit a védőül felkért Dr. Yetzák Ede előtt, hogy ő csupán a kir. ügyészség rendelkezését teljesiti.

Az 1896. évi XXXIII. t.-c. 143. §. szerint a kir. ügyészség letartóztatást elrendelni jogosítva nincs, hanem az ő ily irányú rendelkezése csupán indilványi jelleggel bir, melyek alapján a rendőri hatóságnak saját hatáskörében kell dönteni, fennforog-e valamely a 141. §-ban körülirt oka aZ előzetes letartóztatásának, mely ok a határozatban körül is Írandó.

Miután pedig Demidor Ignác rendőrkapitány nem csak hogy maga a saját hatáskörében nem mérlegelte van-e az előzetes letartóztatásnak és elővezető parancsnak helye, hanem egyenesen foganatosította a letartóztatást oly egyén, a szatmári ügyész, puszta kívánságára, ki ezt csak kérni, de nem rendelni bir hatáskörrel. kétségtelenül törvény ellenesen fogatott el bennünket és ezzel elkövette az 1878. évi V. t.-c. 193. §-ába ütköző személyes szabadság elleni vétséget.

fiatal erőnek kell küzdenie érthetetlen kórsággal! Meg ha a szeszély és a meggyőzhet- len türelem egy azon ösvényen, szűk ösvényen együtt tudnak járni.

— Most olvasson, mondta a beteg, de minden zöldséget fel ne olvasson, Most beszéljen. de csak okosat szóljon és a szentekről ne beszéljen, azokkal nem vagyok nagy barátságban, azokkal csak maga beszéljen. Áz olvasóját ne zörgesse, hagyja kint!

— Meggyógyít ez az orvosság? — kérdezte.

— Ha Isten is úgy akarja, gróf ur.

— Együgyű, sziszegte a gróf és kiüti kezéből az orvosságot.

Ez igy ment hónapokon át.

— Résen legyen, testvér, mondja egy nap Cunier doktor. Jobbra vagy balra, de eldől a dolog mostanában . . .

— Igen, doktor ur. És Annunciata testvér egy pillanatra sem hagyja el betegét.

Villiers jobban lett.

— Maga már négy hónap óta van itt, kedves testvér, mondja megindultan, és még a szabadban nem volt. Menjen a parkba, ott már bizonyosan tavasz van.

— Most nem hagyhatom el, gróf ur, most minden perc drága . . „

— De ha kérem . . .

— Szót fogadok, s nagy aggódva indult el Annunciata testvér a kert gondozott, széles utain. Csakugyan négy hónap, észre sem vette! Nem is sok, négy év óta járja ezt az utat, tűrt, hallgatott, virrasztóit, imádkozott. Az Ur kívánta. Ha otthon marad, azóta talán ... De erre nem akar gondolni, egy mellékösvényre tér. A ker- tészfiu szájtátva bámul utánna: milyen fiatal és milyen szép, micsoda méltóság és milyen üdvözültség, milyen nyájasság, mikor visszaköszememet, mert ez az Ádám hires ember és... és olvan csinos ember, sőt szép is...

Majd elfelejtettem. Ilka néni azt üzeni édes anyámnak, hogy hogy jó újságot fog Írni... Hm. Kértem, a kezét is megcsókoltam, hízelegtem, hogy mondja meg, hogy nem Ádámról szól... Erre elkezded nevetni. Nem is tudom, mit beszélhettek ma Adámmal olyan komolyan, csak én nem voltam ott, én a konyhában voltam. Még Erzsókot is elővették, a kis libát, még nálam is fiatalabb...

Mikor bementem, Berti bácsi hozzám jött és megcsókolta a homlokomat. Kezdem szeretni ezt a Berti bácsit, mert mindig Ádámmal jön, megy... Édes anyám! Ez az Adám olyan aranyos ember ...

“Nem is tudom, mi ez? Néha úgy fáj a szívem, hogy szeretnék meghalni, máskor meg olyan boldog vagyok, hogy élek. Ez rendesen akkor van, mikor Ádám is itt van. Mi ez édes anyám, tessék megírni. A hazamenetelre talán még ráérnénk, csak hat hete vagyok itt. És a többi és a többi. Szerető kis leánya.

A nemzetes asszony letette a levelet, aztán elolvasta az Ilka néniét is és ezt irta a kis leányának:

Édes kis leányom! Éva vagy, Éva, még pedig a legjavából és az egész azt jelenti, hogy szereted Ádámot. Azóta Ádám itt járt és tőlem is megkért, mint Ilka nénédéktől. Azt mondtam. erre te válaszolj, én beleegyezem. Ilka nénéd azt irta, hogy iátszik, hogy falun neveltelek, édes gyermekem, de jól neveltelek, mindig gyönyörködött benned, ő látja, hogy te is boldog leszel, Ádám is.

De most már jöjj haza. nagyon várlak. Ott ne hagyj semmit, a jegyedre vigyázz, az ajtóhoz ne “ülj. Erzsókkal jöjj, Pólinak meg köszönd meg szépen, hogy sokszor figyelmez-