Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-12-19 / 53. szám

Nagykároly, 1906. december 19. 53. szám. II. évfolyam.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a.

— Telefon szám: 58. -----Hi

rdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér.

— Kéziratokat nem adunk vissza..... -....Ko

ssuth levele.

Nagykároly, decz. 18.

(—CS.) Kossuth Ferenc, az országos függetlenségi és 48-as párt elnöke levelet irt a párt képviselő tagjaihoz, vidéki vezetőihez. A párt országos szervezésének, tömörítésének fontosságára hívja fel az elnök a párttagok figyelmét körlevelében és különösen nagy súlyt fektet arra, hogy a törvény- hatósági önkormányzat területén igyekezzék a függetlenségi párt tagjainak beválasztása által minden fontos pozíciót elfoglalni.

E miatt a körlevél miatt a koalíciónak nem függetlenségi elemei több oldalról heves, meg nem érdemelt és mindenképen igazságtalan támadásokkal illetik Kossuthot.

Szükséges is, érdemes is, hogy ezzel az ügygyei itt a vidéken is foglalkozzunk.

Ä támadók Kossuth akcióját koalició- ellenesnek szeretnék minősíteni s a pártközi megállapodások sérelmét látják abban, ha a függetlenségi párt önállóan szervezkedik és a közélet minden terén érvényesülni kíván.

Az általános szempontokat, mint a milyen például az, hogy ha a negyvennyolcas párt léteiének jogosultsága elismertetik, akkor nem lehet észszerűen hadakozni az ellen sem, ha terjeszkedni, erősödni a politikai élet egyedüli döntő faktorává válni igyekszik, ne is érintsük. Sohasem hallottuk, hogy bármely politikai párt jogosan kifogásolhatná más politikai pártok agitációját. Sem Kossuthnak, sem Apponyinak soha nem volt kifogása sem az alkotmánypárti, de még a néppárti szervezkedés ellen sem, honnan vélnek tehát jogot formálni a hatvanhetes alap egyre fogyatkozó védői ahoz, hogy az ország legerősebb pártjának, a melyről ma már nem üres frázis azt mondani, hogy a nemzet milliót egyesíti magában, megtiltsák ugyanazt, amit ők maguk a legteljesebb alkotmányos szabadsággal gyakorolnak?

A duzzogó hatvanhetesek azt felelik erre a kérdésre, hogy a koalíciós kötelék képezi a gátját a függetlenségi agitáció szabadságának. A felelet nem őszinte, mert ha azok, a kik Kossuth akciójával elégedetlenek, nyíltan fel akarnák tárni érzelmeiket, azt kellene mondaniok; azért ellenezzük a függetlenségi szervezkedést és térhódítást, mert félünk tőle; hiszen, különösen a perifériákon irmagul is alig van már meggyőződésből hatvanhetes politikus, ha tehát a a függetlenségi áramlat akadály nélkül halad előre, talán még az átmeneti korszak sem végződik be és máris csődbejut a kiegyezés közjogi alapján állók pártja.

A függetlenségi pártot azonban e sirám, bármily keserves hangon zokogják is el, nem alterálhatja, mert maholnap negyvenesztendős politikai múltját, dogmává vált tradícióit, Kossuth Lajos elveit kellene sárba taposni ennek a pártnak, ha egy pillanatra is szeme elől tévesztené, hogy legfontosabb célja a hatvanhetes alap megbuktatása.

Arra hivatkozni, hogy a koalíciós pártok közötti, lekötöttségi viszony ad jogot

Lapvezérlő-bizottság:

Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő.

Vetzák Ede dr., GŐZiier Elek dr.

Szerkesztő:

Varjas Endre. Laptulajdonos: a lapvezérlő-bizottság.

eze

Előfizetési árak:

Egész évre .................................................. 8 korona

Fé

lévre .................................................... 4 korona

Neg

yedévre.................... 2 korona.

Eg

yes szám ára 20 fillér.

a hatvanhetes pártoknak a negyvennyolcas párt belügyeibe való beavatkozásra, nem egyéb hypokrizisnél. Mert a koalíció nem végcél, hanem csak ideiglenes eszköz s ha a jelen időbeni konkrét együtt működés szompontjából szabhat is korlátokat a függetlenségi elvek azonnali teljes mértékű érvényesülésének, nem szolgálhat gátul a jövő előkészítésére irányuló mozgalomnak, amit Kossuth körlevele tulajdonképen céloz.

Emlékezzünk csak vissza a koalíció megalakulásának történetére! November tizennyolcadikén az alkotmány védelmére, a képviselőház szabadsága elleni merénylet megtorlására és végzetessé válható következményeinek elhárítására egyesültek a koalíció kötelékében a hazafias pártok.

Az eredeti pártközi programm csak annyit tartalmazott, hogy a pártok szövetkezése addig tart, a meddig a november tizennyolcadikai csiny hatálytalanítása parlamentiig keresztül vitetik. Ez pedig már az 1905 február havában Összeült ország- gyűlés legelső ülésein megtörtént. A későbbi, november -tizennyolcadikénál még sokkal súlyosabb alkotmány sérelmek és e mellett az, hogy a január 26-iki választáson a függetlenségi párt nem kapott abszolút töbséget, tették indokolttá a szövetkezési viszony továbbra való fenntartását.

Az pedig, hogy e viszony ma is fennáll, a mikor a párt már jelentékeny általános többséggel ül a parlamentben, csupán a párt minden tiszteletreméltó loyalitását és vezéreinek mérsékeltségét és bölcsességét bizonyítja, de nem szolgálhat sem okul, sem ürügyül arra, hogy akissebbségbenlevő pártok akár kapacitáció, akár terrorizmus által sínylődő tengőéletre szorítsák a függetlenségi pártot.

A koalíciós viszonynak az átmeneti időre való zavartalan fentartása sokkal inkább érdéke a talajt vesztett hatvanhetes pártoknak, mint az egyre izmosodó negyvennyolcasoknak. A számbeli túlsúly erejénél fogva talán már ma is sokkal többet követelhetne a függetlenségi párt, mint a mennyit követel, de ha ezt nem teszi, annyit legalább is elvárhat hatvanhetes fegyvertársaitól, hogy belügyeibe épenugy ne avatkozzanak be, mint a hogy a negyvennyolcasok gondosan kerülik az ő belügyeik tur- bálását. Általános vezérlő gondolatként pedig lebegjen állandóan a szeme előtt a koalíciós kormány minden önzetlen követőjének az, hogy a koalíció csak eszköz, de nem cél és a milyen nagy szerencse volt Magyarországra az, hogy november tizennyolcadikén a hazafias pártok meg tudták teremteni az alkotmányvédelmi közös alapot, épen olyan szerencsétlenség volna a koalíciós viszonyt állandó kormányzási dogmává emelni és a negyvennyolcas és hatvanhetes pártok közötti határvonalakat elhomályosítani.

Nyugodjanak bele loyálisan a hatvanhetesek, -— hiszen egyebet úgy sem tehetnek, — hogy az övék a múlt és a jelen egy része, a jövő azonban osztatlanul, elvitázha- tatlanul a negyvennyolcé!

Nagybánya önálló törvényhatóság ? Azt olvassuk a budapesti lapokban, hogy Nagybánya városnak egy huszonhattagu küldöttsége járt a napokban a kormánynál, kérve a városnak 1876-ban elvett önnálló törvényhatóságát visszaadni. Az előrehaladásra való törekvés mindig rokonszenves előttünk, ha megvannak szükséges előfeltételei és konkrét céljai. Nagybánya város mostani mozgalmában azonban ezeket nem találjuk fel. A város lélekszáma is kisebb, de talán anyagi ereje is csekélyebb annál, semhogy az önnálló törvényhatóság terheit megbirná, konkrét szükségét pedig azért nem látjuk a mozgalomnak, mert az 1876. évi XX. t.-c. amely egy csomó más várossal együtt Nagybányától is elvette az önálló törvényhatóságot, 4. §.-ában a vagyonkezelés szempontjából a szabad királyi városokéval teljesen egyenlő autonómiát hagyott fent a város részére. Nem csodálkoztunk volna a felett, ha a régi, korrupt közigazgatási rendszer alatt, a mely Nagybányát kihasználta, de érdekében semmit sem tett, mefiil fel a vármegye kötelékéből való szabadulás vágya. A mai örvendetesen jobbra fordult viszonyok mellett azonban úgy hisszük, nem tévedünk, ha Nagybánya érdekéből is hasznosabbnak látjuk a vármegyei kötelékében maradását. Ha a nagybányaiak egy kicsit ..jobbaruérdeklődnének e törvényhatósági élet iránt, igen könnyen olyan pozíciót teremthetnének maguknak a vármegyében, a mely sokkal több ered- ! ménynyel járna városukra, mint az önálló törvény- hatóság kockáztatott vállalkozása.

Hazai iparpártolás a karácsonyi vásár alkalmával.

Életre való szép eszmét valósított meg a „Tulipán-Szövetség“ a népipari vásár megnyitásával, mely feladatául tűzte ki megismertetni társadalmunkkal a magyar nép iparcikkeit és a természetében rejlő, veleszületett tudását, műizlését.

Ott láthatjuk, — de még mindég nem a maga teljességében — mire képes ipari tekintetben a magyar nép. A gyönyörű hímzések, pompás kézimunkák, tökéllyel készített háztartási cikkek, csinos faragásu gyermekjátékszerek egyformán bizonyítják művészi érzékének kiválóságát és termékeinek jellegzetes sajátosságát.

A „Tulipán-Szövetség“ nemes törekvéssel igyekszik tért hódítani háziiparunk számára társadalmunk körében ; és igy állandósítva a keresletre egyaránt biztos kereset forrást szerez népünk ezreinek, másrészt pedig ezáltali folytonos fejlődés következtében, versenyképes cikkeinkkel, a külföldi ipar és kereskedelem terén is tekintélyes po- zitióra tehetünk szert.

E szép agitatióban segédkezet kell hogy nyújtson minden magyar a „Tulipán-Szövetség“-nek. Általánosítani kell minden megyében a mozgalmat — gazdasági, ipari és kereskedetmi fejlődésünk érdekében — igy tehát a mi megyénkben is.

Az év egy hónapjában sem történnek oly nagy bevásárlások, mint decemberben. A karácsony szent ünnepeire halasztja a szegény- ember ruházati szükségleteinek beszerzését. A kedveskedésre szánt bevásárlásoknak ekkor van az ideje. Milliókat adtunk eddig a karácsonyi bevásárlások alkalmával osztrák árukért. Változtassuk meg ezt a káros szokásunkat végre valahára. Itt az alkalom, a karácsonyi vásár, amikor mindenki igaz kifejezést adhat hazaszeretetének. Kérjünk, követeljünk a kereskedőktől magyar árukat, hazai cikkeket.

Sajnos sokan vannak, akik bevásárlásaikat külföldön eszközük, szükségleteiket Bécsből szer-