Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-09-01 / 35. szám
35. szám. SZ ATM ÁR VÁRMEGYE. 3-ik oldal. tett ezideig s hogy itt, e szelíd kék hegyek alján e város minden rendű, rangú polgárára minden időkben a megelégedésnek verőfénye sugározzák! Isten hozta Méltóságodat körünkbe, Isten éltesse Méltóságodat! Hosszantartó, meg-megujuló éljenzés hangzott fel e beszédre. Majd Kováts Géza m. kir. bányamérnök lépett elő, hogy a főispán előtt a nagybányai bányaigazgatóság s bányakerület tisztikarának s munkásainak üdvözletét tolmácsolja. Beszéde igy hangzik : Méltóságos Főispán Ur! A nagybányai bányaigazgatóság s kerületének tisztviselői, valamint munkásainak nevében üdvözlöm Méltóságodat; hozta Isten körünkbe ! őszinte örömmel üdvözöljük ez ősrégi bányaváros falai között mi, kik a föld mélyében verejtékes munka közben is teljes szivből adózunk hazánknak, királyunknak, szeretettel, hűséggel, hódolattal. Üdvözöljük méltóságodat,„mint azon kormány képviselőjét, melynek Őfelsége kezeibe tette bizalmát, hazánk sorsát, kormányzását. Üdvözöljük azon ősi honfiúi szeretettel, mely Magyarország bányászait, a történelem tanúsága szerint is, mindenkor jellemezte, mely szerint fölkent királyunk iránt mindenkor hódolattal s törhétlen hűséggel viseltettek. Méltóságodat Őfelsége bizalma helyezte vármegyénk élére, hol annak kormányzását van hivatva irányítani. E magas kitüntetés megerősíti azon bizalmat, melylyel vármegyénk szülötte iránt már eo ipso is viseltettünk, mert hiszen Mélóságod nem idegen, hanem közülünk való, hozzánk tartozik, hozzánk kötik családi, rokoni s baráti kötelékei, itt töltötte gyermekkorát, ifjúságának nagy idejét, részt vett a vármegyei életünkben, bajainkban, jó és balsorsunkban egész a legutolsó napokig. Nem tudta elfeledtetni a főváros zajos élete, az ottani fáradthatatlan munkálkodása, szükebb értelemben vett hazáját: vármegyéjét, mert ha komoly gondok felhői borították homlokunkat megyénk sorsa, jövője iránt, Méltóságod mindig köztünk volt s" széleskörű tudásával, tapasztalataival mindenkor hozzájárult a helyes ut kijelöléséhez. Mi bányászok, csak a távolból voltunk s vagyunk csendes szemlélői a politikai munkálkodásoknak, küzdelmeknek, közvetlenül nem folyunk, de nem is folyhatunk bele, mert sajnos, nem igen vágjunk oly helyzetben, hogy kedvünk szerint választhassuk meg munkálkodásunk terrénumát, mint az a tudományok más ágazatainál meg van, hanem a szó szoros értelmében földhöz kötött szerény munkásai vagyunk szeretett hazánknak, kik nem tekinthetünk arról, hogy kullur helyen tártuk-e fel a nemes ércet avagv a pusztaságban! . . . hanem életet kell fakasztanunk még a rideg kősziklából is, ,hogy szent hivatásunknak meg tudjunk felelni. Ámde szorgalmunk s veszélyt nem ösmerő munkaszeretetünkön kívül magunkkal visszük mindenkor és mindenhová törhetlen hazaszeretetünket, megőrizve nemzeti integritásunkat s s megőriztetve másokkal is ! Ahol a bányászat egyszer megvetette lábát, ott.meg van vetve az alapja a magyarságnak is, minek legeklatánsabb bizonyítéka Nagybánya, bányakerületünk, szeretett hazánk e keleti védbástyaja !! A bányászok törhetetlen hazaszeretetüknek, uralkodójuk iránti hűségüknek mindenkor elénk tanujelét adták s éppen az elmondottak alapján, hiszem is, hogy Méltóságod nem is jött volna vendégszerető falaink közé, ha nem lelt volna erről meggyőződve s nem lett volna meg az a nemes elhatározása, hogy hazánk e kies helyén ős idők óta művelt bányászatot közelebbről megösmerve, hathatós pártfogásába véve emelje, annak felvirágoztatására nagy befolyását érvényesítse s módot adjon nekünk továbbra is, hogy forrón szeretett hazánk javára munkálkodhassunk. Midőn ismételten igaz szivből jövő »Isten hozott«-at mondok Méltóságodnak, egyben jövő munkálkodásához, bányász mondás szerint »jó szerencsét« kívánok. Az éljenzés ismét felhangzott s a bányászzenekar tust húzott. Mély csöndben, nagy figyelem között szólott ezután a főispán. — Mélyen meghat, úgymond, a szeretetnek és lelkesedésnek ez az impozáns megnyilatkozása s fogadják azért már jó eleve is mélyen érzett, hálás köszönetemet. Szónokuk, ki ifjúkori jóbarátom, rá mutatott az elmúlt sötét korszakra, midőn kockán forgott minden drága kincsünk, nemzeti önállóságunk, alkotmányunk, midőn az ország sorsát oly férfiak intézték, kiknek legfőbb törekvésük volt, hogy elfordítsák tőlünk apostoli királyunk jóságos szivét, hogy a zavarosban halászva önös érdekeiket minél inkább kielégíthessék. Hála Istennek gonosz törekvéseik hajótörést szenvedtek fölkent királyunk törvénytiszteletén s a nemzet ellenálló erején! A nemzet ereje elsöpörte őket s most a romok eltakarítása után reánk virradt a munka, az alkotás korszaka! Szép szavakban emlékezik meg arról, hogy Nagybánya a legutóbb lezajlott önvédelmi harcban is minő elismerésre méltó hazafias magatartást tanúsított. Az ily városoknak, úgymond, élniök, virágozniok kell, mert az ily városok erősségek erőssége a nemzetnek, erőssége a hazának is! Én úgy látom, hogy az előző kormányok nem bírtak kellő tudomással azon történelmi hivatásról, melyet Nagybánya itt a hegyek közé elrejtve oly méltóan teljesít. Talán egy némely elődöm, kiket hivatalos állásukon kívül semmi kötelék sem fűzött e vármegyéhez, sem törődtek e várossal, mert hiszen az államhatalom nagyon szükmarkuan viszonozta azon nagy- fontosságú szolgálatokat, melyeket e város az országnak, a nemzetnek tett. Nekem legfőbb kötelességem lesz, hogy a kormánykörök figyelmét felhívjam e nemes városra, hogy körülvegyük e várost az erősségek páncél bástyáival, hogy mindenkoron a magyarság, a magyar kultúra bevehetetlen vára legyen! (Zajos, hosszantartó éljenzés.) Az ilyen város, mely nemcsak szellemi, kincsekkel, de a nemzetgazdaság legfontosabb s legértékesebb eszközeinek az előteremtésével szolgálja az országot, a nemzetet, a legmesszebbmenő dédelgetést, istápolást is méltán megérdemli! (Zajos éljenzés.) Még egyszer fogadják mélyen tisztelt uraim a szeretet, a rokonérzés e tüntető manifesztá- ciójáért leghálásabb köszönetemet. Az Isten áldja meg s éltesse a nemes várost s annak polgárságát igen sokáig! (Percekig tartó zajos éljenzés.) A beszéd elhangzása után a bányászzenekar a himnuszt játszotta, melyet a közönség levett kalappal hallgatott meg. Neubauer Ferenc főbányatanácsos, bányaigazgató és neje a fáklyásmenet lezajlása után estélyt adtak, melyen a vendégeken kívül mintegy 40-en voltak jelen Nagybánya előkelő társadalmából. Másnap, vasárnap a főispán délelőtt tiz órakor fogadta a városháza polgármesteri szobájában a tisztelgő küldöttségeket. A tisztelgő küldöttségek sorát a r. kath. egyház küldöttsége nyitotta meg. A küldöttség szónoka Szőke Béla h. plébános volt. Meleg szavakkal tolmácsolta a r. kath. egyház küldötteinek üdvözletét s kiemelte, hogy a nagybányai r. kath. papság még a nemzeti küzdelem legkezdetén megértette a iíaza hivó szózatát s szivvel-lélekkel csatlakozott a függetlenségi lobogó alá. A r. kath. papság teljesen át van hatva nemes hivatásától s mig egyik kezében a keresztet ragyogtatja, másik kezében a nemzeti- szinü lobogót emeli magasra. Mi hazánkért élünk, szent hitünkért lángolunk s a függtlen- ségi eszmék rendithetlen hívéinek valljuk magunkat! A főispán az üdvözletre igen meleg szavakban válaszolt. Végtelen örömének adott kifejezést, hogy a midőn a r. kath. egyház küldöttsége őt üdvözli, benne nemcsak a főispánt látja, hanem a függetlenségi eszmék egyik szerény harcosát is. Mélyen megtisztelőnek tartja ezt magára nézve, ki a függetlenségi eszméket hirdette mindig, kora ifjúságától kezdve. Önökre, folytatta tovább beszédét, itt e végvidéken nagy hivatás vár. Mig valláserkölcsi alapon a magyar kultúra apostolai, ugyanakkor fákjaként kell vi- lágitaniok az állameszme mellett s meg kell azt védelmezniük minden támadás ellen! Ha a Szent István toronyra tekintek, eszembe jut, hogy az első Szent király mily csodás eredményeket tudott elérni a keresztény válással. Ez a szent király legyen Önöknek is példányképük s azt a magasztos hivatást, melyet a nagy király inaugurált, töltsék be Önök is itt e végvidéken. Szeretettel üdvözlöm, Önöket s köszönöm szives megjelenésüket. (Éljenzés.) A g. kath. egyház küldöttségét Brebán Sándor adminisztrátor vezette s tekintettel arra, hogy az összes egyházak között a g. kath. egyház helyzete a legmostohább, kérte a főispán jóindulatú támogatását. A főispán készséggel Ígérte ezt meg s utalt arra, hogy itt a keleti részen a kultúrának legelső zászlóvivői az egyházak. Legyenek önök is lelkes apostolai egyházuknak, a kultúrának, de vigyázzanak, hogy politikai térre netévedjenek s ne jöjjenek ellentétbe a magyar állameszmével. Ebben a reményben melegen köszönöm szives üdvözletüket s legyenek meggyőződve, hogy reám bármily körülmények között is számiihatnak, valamint a kormány is- tápolására is. (Éljenzés.) Az izraelita hitközséget Dr. Weisz Ignácz vezette tisztelgésre és tolmácsolta a hitközség hódolatát s kiemelte, hogy a közmultban a hitközség nagy kötelességtudással teljesítette hazafias kötelességét s teljesíteni fogja azt a jövőben is. Dr. Falussy főispán köszönetének adva ki- s fejezést, hangsúlyozta, hogy a hitközségeket az államhatalom mindig különösen támogatta s ezért cserébe nem vár mást, minthogy hű fiai legyenek a hazának s megérezzék a nemzet szive dobogását. A m. kir. bányaigazgatóság tisztikarát Neubauer Ferencz főbányatanácsos, bányaigazgató vezette. Bennünket, úgymond, a bányászat képviselőit leginkább a nemzetgazdasági kérdések érdekelnek. Méltóságod programmbeszéde, mely a nagykárolyi beigtató ünnepélyen hangzott el, nagy örömmel töltött el bennünket, mert meggyőződtünk. hogy Méltóságod is kiváló súlyt helyez a közgazdasági kérdésekre. E keleti részen a bányászat meg is érdemli, hogy eminens figyelembe részesítsék. Hiszen a bányászat mintegy 3000 munkásnak körülbelül másfél millió munkabért fizet ki évenként s húszezerre tehető azok száma, kik a bányászatból élnek. Tehát nemcsak nemzetgazdasági, de szociális szempontból is a bányászat az ország legvitá- lisabb érdekeit érinti. Kérem Méltóságodat, hogy a bányászatot részesítse mindenkor hathatós támogatásába s adjon Isten Méltóságodnak egészséget, erőt, hogy programmját meg is valósíthassa. (Éljenzés.) A főispán a beszédre igen meleg hangon válaszolt. — A kétezer évvel ezelőtt megkezdett munkának folytatói Önök, úgymond, ama kornak, mely már akkor felismerte, hogy a nemzeti vagyon nemcsak a föld felett, hanem a föld alatt is van. Önök mélyen tisztelt uram a magyar nemzetnek nemcsak számottevő tényezői, de igen jelentékeny s kiváló munkásai is, mert nemcsak szellemi tőkéjükkel adóznak a nemzetnek, de kincsekkel halmozzák el az országot. Nagy örömmel látam, kogy a bányászat mily erős kapcsokkal van összefűzve e város polgárságával. És ez jól van igy, ennek igy kell lenie. Önök e városnak úgyszólván pátro- nusai, az Önök erkölcsi ereje, ereje a városnak is! Legyenek meggyőződve mélyen tisztelt uraim, hogy amennyire tőlem telik, a bányászat érdekeit mindig istápolni fogom. Kérem tartsanak meg szives barátságukban. (Éljenzés.) A kir. járásbíróság küldöttségének vezetője Szentmiklóssy József kir. járásbiró volt. Rövid beszédben tolmácsolta a bírói kar üdvözletét. Minket, úgymond, mint akik nem tartozunk a közigazgatáshoz, nem a kötelesség hozott ide, hanem a tisztelet érzése, hogy Méltóságod, mint a kormány képviselője előtt hódolatunkat bemutassuk. Mi, független bírák, csak örömünknek adhatunk kifejezést, hogy az abszulut kormány, mely már már a bírói függetlenséget is megtámadta, helyét átadta a jelenlegi kormánynak, melynek sikerült a király szivét a nemzet szívdobogásával összhangba hozni. Kívánok Méltóságodnak erőt, egészséget, hogy nagy feladatait teljesíthesse. (Éljenzés.) Dr. Falussy Árpád nemcsak mint főispán mond köszönetét az üdvözlésért, hanem mint olyan is, ki húsz évet töltött az igazságügy szolgálatában. (Éljenzés). Nagy igazságokat mondott mélyen tisztelt Uraim, a szónokuk. Hiszen egy kormány sem vétett annyit a bírói kar ellen, mint a legutóbbi, mely még az igazságszolgáltatást is felakarta használni önző céljai megvalósítására. De a Herosztratesi szándék hajótörést szenvedett _ a bírói kar hazafiasságán. Jöhet idő, hogy Önök, mélyen tisztelt Uraim ismét nagy megpróbáltatásoknak lehetnek kitéve, de mi félelem nélkül nézünk ennek is elébe, mert bízunk a független bíróságban. Erről győzött meg engem szónokuk szép beszéde is. Fogadják hálás köszönetemet szives megjelenésükért! (Éljenzés). A m. kir. főerdőhivatalt Molcsány Gábor erdőtanácsos vezette. Mi, úgymond, a főerdőhi- vatal képviselői, tiszteletünket és hódolatunkat tolmácsoljuk, A főerdőhivatalnak ezen tisztviselői kara, mint megbízhatatlan, mint rebellis volt megbélyegezve a közelmúltban. Igaz volt is ebben valami, de e tisztikar csak a hazaárulókkal szemben volt megbizhatlan. De most, a nemzeti kormány alatt mindenkor a legmeg- bizhatóbban számíthat reánk Méltóságod! A főispán kiemelve az erdészet nagy köz- gazdasági horderejét, erősen hangsúlyozta, hogy a tisztikarra a legnagyobb dicséret az, hogy a közelmúltban rebellisek voltak. Örömmel tölt el és megnyugtat az a tudat, hogy itt e végvidéken a magyar állameszmének ilyen vezéremberei vannak! A m. kir. adóhivatal küldöttségét Szűcs Károly adótárnok, a m, kir. posta és távirda hivatal, valamint a vasúti főnökség küldöttségét Vetter Ambrus postafőnök vezette. A főispán az üdvözletekre szívélyes hangon válaszolt. Az állami főgimnázium tanári karának Kiss Gábor h. igazgató volt a vezetője. Hangsúlyozta, hogy a tanári kar élénken áthatva a királyhűségtől s a hazaszeretettől, ebben a szellemben neveli az ifjúságot s legfőbb törekvésük. hogy a gondjaikra bízott ifjúság hű fia legyen a hazának, az egyháznak. A főispán válaszában kiemelte, hogy minden intézmény között legfontosabbnak az iskolát tartja. Az iskola lehet a hazafiasság böl
