Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-07-28 / 30. szám
Nagykároly, 1906. julius 28. 30. szám. II. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK 3VI11ST ID E INT SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-tól—5-ig. •>• Telefon-szám : 9. • -c— Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezérlő-bizottság: • Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. N. Szabó Albert dr., Vetzák üde dr., G-ózner Elek dr. Laptulajdonos: a lapvezérlő-bizottság. Szerkesztő : Varjas Endre. Előfizetési árak: Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre .............................2 kor. Le lkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 6 kor. .«=». Egyes szám ára 20 fillér. •«=*• •«=»• Közigazgatási reform. I. Nagykároly julius 27. (—cs.) A lefolyt alkotmányharcnak gyakorlati szempontból tekintve egyik legfontosabb eredménye az, hogy egyér- telmüleg kialakult a közvélemény a vármegyei rendszer fentartása mellett, az államosítás ellen. A koalíció 67-es pártjai ma épen olyan meggyőződései vallják e felfogást, mint a 48-asok, a kik igazán büszke örömmel tekinthetnek vissza a lex Szapári ellen másfél évtizeddel ezelőtt meg vivott kétségbeesett harcukra. A tisztességes magyar közfelfogás egyértelműségét még élesebben kiemeli a haladópárti lapok, a Nagy László-féle forrásból eredő röpiratok hol affektál- tan cinikus, hol gúnyolva kicsinylő hangja, a melyen a véglegesen csődöt mondott államosításról Írnak — a „magasabb szempontok,“ a „kulturális és jogi fejlődés,“ az „ájriperség“ agyonidézett szólamaival. A haladópárti bölcs hazafiak konkolyhintése bizonjmra nem talál termékeny talajra sem az ország, sem különösen vármegyénk közvéleményében. Ha mégis szükségesnek tartjuk foglalkozni az ellenérvekkel, nem annyira politikai, mint inkább ethikai okból tesszük. Azt akarjuk, hogy a közönség ne csupán hazafiságból, de tárgyilagos meggyőződésből is egy emberként álljon vármegyei rendszerünknek ősi alapelvei szerint leendő fejlesztése, a törvényhatósági önkormányzat lehető legszélesebb körű kiterjesztése mellé. Még ha bebizonyított, lecáfolhatat- lán igazságként állana is előttünk, hogy államositatlan közigazgatásunk örök időkig alattafogmaradni megbízhatóság, gyorsaság, pontosság tekintetében az álfami közigazgatás áldásait élvező nyugateurópai államoknak, még ebben az esetben is habozás nélkül, határozottan állanánk a teljes önkormányzat alapjára. Mert akár tetszik Bécsnek és haladópárti gyermekeinek, akár nem, Magyarország elsősorban magyar akar maradni és ezt az akaratát gyökerében megfojtaná minden olyan törekvés, mely a vármegyei tisztviselők választását kivenné a törvényhatóságok yogköréböl s a kormány hatalmi körébe utalná át. A történelmi fejlődés, a századokon át kipróbált nemzeti hagyományok alapján állva e kérdésben épugy, mint politikai közéletünk minden kérdésében, oda irányul törekvésünk, hogy mind azokat a jogokat, melyeket a kiegyezés óta uralkodott korm Ínyok részint hatalmikörök tágítása, részint a különleges viszonyaink között tévesen értelmezett és túlbecsült európaicsodás fejlesztése céljából a vármegyéktől elvettek, ezek részére visszaszerezzük. Jellemző a közfelfogás egyértelműségére s érett kialakultságára, hogy bár semmi kétség nem volt és nem is lehetett a kormánynak e kérdésben elfoglalt álláspontja iránt, mégis az ország általános feszült érdeklődéssel várta a belügyminiszter hivatalos nyilatkozatát. A nyilatkozat, — ismerve különösen TÁRCA. Tulipán virág. Tavaszi langy szellő csókos napsugárral Játszadozva lejtett hegyen-völgyön át. Lombbal koszoruzta s illatos virággal Hintette be újra magyarok honát. ' S a hogy szállt a szellő, napsugár mosolygott, Megújult nyomukban a beteg világ ... Szivünk örömére te is kivirultál Tulipán, tulipán, szép magyar virág! Melyre annyit vártunk bízva, epekedve: Remények hozója az Isten hozott! Megdobban a szivünk szent honszerelemtől, A mikor keblünket felvirágozod. Az vagy a kezünkben, a mi őseinknek Harcedzett kezében volt a kopja, kard: Vele is — mint azzal — a maga honában Ezer ellenségtől védjük a magyart! Lobogója vagy te vértelen csatáknak, A hol a magyarnak bizton győzni kell. Rút halálba sülyed az a hon különben, Ha ezt a csatát is ő veszíti el. Önállás, becsület, független szabadság, Nemzeti dicsőség romba dőlne mind, Elfordulna tőle örökre az ég is, Hogy életre többé ne keltse megint. Virulj hát tulipán! Legyen virulásod Győzelmes jövőnek biztos záloga! Nemzeti nagyságnak légy csak hirdetője. Őszi dér, hervadás ne érjen soha! Verje meg az átkod, a ki csalfa szívvel Téged és e hont is hervadozni hágy, De a ki veled van, ezerszer is áldd meg Tulipán, tulipán, szép magyar virág! Szemlér Ferenc. Pancrazia. Hichens után angolból fordította : Hardy Ernő. (Folytatás.) , Mig azonban önmagámban igy szóltam: Giovanni nem neki való; Stefano sem illik hozzá ; Paolo nem méltó ilyen lányra; Giorgió- tól pedig mentse meg a Madonna; — ő igy szólt magában: »Angelo!« Jól emlékszem, ennél többet nem mondott. Ezt azonban hallottam magam is, sőt mosolyt is láttam ajkai körül, midőn e nevet kiejtette: »Angelo.« Évődésem közt szerettem volna beszélni a fiúval, de mindig megakasztott az a gondolat: Angelo nem lesz jó Prancraziához. Pedig Angelo nem volt rossz fiú, hozzá még csinos, erős és folyton vidám lelkületű volt. Remekül játszott a gitáron, mesterien járta a tarantellát s oly szépen énekelte az »0 tőle mio«-t, hogy Acirealéból a Sant-Alessio fok közelében is hallható volt hangja. A leány szivének választottja tehát Angelo Andrássy politikai egyéniségét, — teljes mértékben kielégítette a becsületes magyar közvéleményt s hasztalan izgatják haladópártiék azzal a közönséget, hogy a mit Andrássy mondott nem csupán kevés, de lényegében csak negatívum : immár nem ül tel senki roszhiszemü cselvetéseiknek. A „delendam esse“-t a belügyminiszter teljes határozottsággal kimondotta a lex Szápáry-ra; bizonyosan érett megfontolás eredménye ez Andrássynál, ki annak idején maga is az államosítok táborában volt s kit a közelmúlt eseményeiből merített tapasztalati indokok vezettek annak belátására, hogy az államosítás a legsúlyosabb politikai veszedelem volna Magyarország alkotmányára. Ezen alapelv kijelentésén kívül, igaz, Ígéreteiben takarékos, a részletek feltárásában szinte fukar a belügyminiszter beszéde. Nem tartjuk hibának sem az egyiket, sem a másikat. Volt részünk bőven mindent Ígérő, semmit be nem váltó kormány férfiak hangzatos beszédeiben, — lássunk már egyszer egy olyan minisztert is, a ki többet ad, mint a mennyit igér. Hogy pedig a részlet kérdésekbe még érintőleg is alig bocsátkozott bele a belügyminiszter, ezt csak helyeselhetik mindazok, a kik a közigazgatási reformtól nem pusztán ötletszerűen törvénybe iktatott frázisokat, hanem szervesen ösz- szefüggő, életerős alkotást várnak. And- rásy uj ember a gyakorlati közigazgatás terén; másrészt azonban sokkal önállóbb és tevékenyebb egyéniség annál, T volt, ezé pedig Pancrazia. Mikor azonban egy alkonyatkor együtt láttam őket az utszéli kápolna Madonna-képe előtt, amint a leány térdelt, a mellette álló férfiú pedig átkarolva szive választottját, elmélyedt annak szemeiben, mig a leány az ifjúért imádkozott, akkor megértettem mindent s magamban igy szóltam: Talán a Madonnna maga vetett sorsot és a választás Angelóra esett. Ezzel ott hagytam őket, remélve, hogy arról az ártatlan gyermekről örök időkre gondoskodva van e bűnös világ közepette. Angelo tengerész volt s gyakran járt távol hazájától. Egy este, éppen rózsáimat ön- tözgettem, midőn egyszerre Angelo és Pancrazia léptek be kertembe. Öntöző kannámra ültem. Pancrazia mosolyogva közeledett felém, az itju arca pedig ragyogott az önérzettől, mint aki már megtalálta férfiú gondoskodása tárgyát. Tudtam, mit jelent jövetelük. De azért megkérdeztem tőlük : No, mi baj, gyermekeim? Erre a leány beszélni kezdett, mialatt az ifjú tekintete folyton rajta csüngött s annak egy szavát nem hagyta figyelmén kivül. Elhatározták, hogy egymáséi lesznek s erről engem értesítenek először. Angelónak másnap reggel Messinába kellett mennie. Megbízást kapott, hogy egy hajó narancsot a Lipári-szigetekre szállítson. Ez az utazás két hónapot vett igénybe. E két hónap alatt titkukat hármuknak kellett őrizniök. Mert igy kívánta Pancrazia. Nem akarta, hogy az egész falu róluk beszéljen, mig Angelo nincs oldala mellett. A falubeliek összesúgtak