Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-07-07 / 27. szám

2-ik oldal.

SZATMÁRVÁRMEGYE.

2 7. szám.

zetközi socialdemokracia diadala esetén, melynek a haza nem létezik, a becsület pedig a mostani értelemben ismeretlen fogalom, még kevésbbé jöhetnek felszínre elveik.

Sohasem ismertek el ők Magyarországon népet, melynek gondolkodnia és cselekednie szabad lett volna. Ez kiváltsága volt szerintök azon egyeseknek, kik egy érdekszövetséggé alakulva, kormányozták az országot. A kik ezen kívül állottak azok feladata volt szerintök hallgatni és nekik dolgozni és hogy ez igy legyen, arra szolgált az államhatalom a centralisatio összes nyílt és burkolt té- nyezőivel, mely megakadályozott minden önálló törekvést vármegyében úgy, mint parlamentben évtizedeken át.

Ha ők azután, midőn a talajt a lábuk alól kisiklani látták végső kétségbeesésben az általános szavazati jogot rántották elő, ez ha őszintének tudnók is elhinni nem elv, de eszköz volt csak uralmok ideig óráig való fenntartására, mely azonban inkább előbb mint utóbb őket seperte volna el.

Mi sem kacagtatóbb, mint egy Nagy Lászlót hallani az általános szavazati jog mellett beszélni Ez a dolog, melynek átmenetileg sok hátrányai és talán kissé időelőttisége mellett egy feltétlen nagy haszna van, a közélet megtisztítása nem az ő eleme. A nagy tömeg elv és eszme után indul és nem intrikál, azt nem lehet közigazgatási hatalommal lenyűgözni, nem lehet megvesztegetni vagy másként lekenyerezni. Hol érvényesíthesse tehát itt Nagy László tudását, tapasztalatait, melyeket 17 éves alispán- sága csak ezekben szerzett ?

Egy ut még talán van számára. A népet lehet bolonditani és vannak kik ezt gyakorolják, a nemzetközi szociáldemokraták. Erre a szerepre qualifiká- ciója is van Nagy László urnák, hogy t. i. nem ismer Istent és Hazát. Alig hisszük, hogy csalódnánk, ha rövid időn látni reméljük a mindig egy párthoz tartozó férfiút a harmadik párton. Jakabot a jakabok között.

Nagykároly—Érendrédi ut. Adja Isten,

hogy rossz jósok legyünk, de meggyőződésünk, hogy Szatmárvármegye julius 5-én végleg eltemette ezt az utat az által, hogy az Érendréd- Reszege— Piskolti útvonalnak a törvényig}' gondolkozott Géza. Eleinte félt találkozni Margittal, később jóvá akarta tenni hibáját, szépíteni próbálta a dolgot, de Margit mindannyiszor eléje vágott, elterelte a beszédet. Csanálosit rendkívül bántotta a dolog. Mindig vele foglalkozott, Margittal, róla gondolkozott. Pedig mindig arra törekedett, hogy kiverje a fejéből. Nem sikerűit. Nem tudta magának megmagyarázni, hogy mi lehet ennek az oka? Nem volt tisztában magával.

Hanem nemsokára megtudta Margitot váratlanul a nélkül, hogy valakinek csak sejtelme is lett volna előre a dologról, eljegyezte Bodnár Béla, egy dúsgazdag földbirtokos.

Most már nem tudta Csanálosi, hogy miért foglalkozott gondolatában mindig Margittal mért nem tudta kiverni a fejéből. Erezte, hogy halálosan szerelmes bele. Mig az övé lehetett volna, észre sem vette, mikor kezdte elveszíteni, foglalkozott vele, mikor a másé lett, akkor érezte csak igazán, milyen kincset dobott el magától. Kétségbeejtő lelkiállapotban volt. Mintha kicserélték volna, alig lehetett ráismerni benne a régi Csanálosira.

Szeretett volna Margittal minél előbb beszélni, kiönteni előtte a lelkét, de félt vele találkozni, most már alkalma sem igen volt rá. Egyszer véletlenül mégis találkoztak.

— Nem szép magától, hogy még nem is gratulált az eljegyzésemhez.

— Látott már olyan embert, aki gratulált a bíráknak a saját halálos ítéletéhez ?

— Hallottam már gyakran, hogy maga nagyon éles eszű ember, de mégis meglepett ez a felelete. Nagyszerűen kivágta magát. Mondja, nem eszelte ki maga előre ezt a feleletet ?

— Ne gúnyolódjék Margit, hagyja el ezt

hatósági úthálózatba való felvételébe minden feltétel nélkül belenyugodott. Három Ízben következetesen utasította vissza vármegyénk közönsége a kormán}' törekvéseit azzal, hogy csak az esetben hajlandó Érendréd községének a szomszéd Bihar- és Szilágyvármegyékkel való összekötését létesítendő útvonalat honorálni, ha e községnek a vármegyével való összeköttetését is biztosítja a kormány az által, hogy a Nagykároly Érendrédi 5 népes községen átvonuló útvonalnak a törvényhatósági útvonalak közé való felvételébe beleegyezik. A kormány nem engedett, de nem engedtünk mi sem, mert éreztük, hogy az Érendréd - Reszege — Piskolti útvonal megtagadásával fegyver van a kezünkben, melylyel kényszerithetjük a kormányt a mi érdekeinknek előbb-utóbb való kielégítésére.

A mostani rendkívüli gyűlésen újból szőnyegre került az ügy a kormány újabb leirata folytán. A főispán az állandó választmány ülésén nagyon ajánlotta az elfogadást, azzal érvelve, hogy külömben magunkra haragítjuk a kormányt és csak nehezítjük nálla azt, hogy egyébb utaink kiépítésében támogatást nyújtson. Ilosvay Aladár alispán ezzel szemben indítványozta, hogy a vármegye vegye ugyan fel a kérdéses útvonalat a törvényhatósági úthálózatba, de tegye hozzá, hogy a kiépítés tárgyában csak akkor határoz majd, ha Nagykároly-érendrédi útvonal kérdését bizstosilva látja, ugyan ő valamint Nemestóthi Szabó Antal és Szabó Albert reá mutattak, hogy a kormány magatartása határozottan mutatja, hogy Nagykároly-érendrédi útvonalat kiegészíteni semmikép sem akarja és ha mi bele egyezünk ezen 9 kilométer útnak habár államköltségen való kiépítésébe elestünk 25 kilométer Nagykároly városára és vidékére elsőrangú fontossággal biró úttól.

A városunk érdekeit védő alispáni ellen javaslat azonban elbukott és pedig Dr. Adler Adolf és Papp Béla bizottsági tagok ellene beadott szavazatai miatt, minek folytán annak közgyűlésen való sorsa is meg lett pecsételve. Azon vezető szerep melyet az illetők városunk társadalmi, politikai és gazdasági életében betöltenek indokolta festi, hogy eljárásukat nyilvánosan bírálat alá vegyük és kifejezzük csodálkozásunkat, hogy Nagykároly város elsőrangú fontosságú érdekeit nem tudják vagy nem akarják belátni. Szomorú és kilátástalan jövő vár azon városra, melyben a vezető egyéniségek és igy gondolkozunk és könyelmüen mulasztjuk el az alkalmakat a város érdekeinek érvényesítésére. Papp Béla és Adler Adolf urak szavazatai — ismételjük, bár lennénk rossz jósok —- temették el szerintünk örökre a Nagykároly—érendrédi köves utat.

Ez a mi véleményünk. Ezzel szemben óhajtanok ha az illető urak saját álláspontjukat nyilvánosan kifejtenék annál is inkább, mert mint függetlenségi volt és jelenlegi pártelnöknek állásuk és szereplésök olyan melynél faja közérdekű cselekedeteikről polgártársaiknak számadással tartoznak.

a hangot, tudom, hogy nem sok kedve van magának sem tréfálkozni. Nagyon kérem, beszéljünk komolyan. Mondja Margit, de őszintén feleljen, szereti-e maga igazán a vőlegényét?

— No ez már csak a vőlegényemre tartozik. Igaz, hogy ő még nem kérdezte meg ezt tőlem ilyen ünnepélyes formába, épen azért nem árulhatom el magának hamarabb mint neki.

— Kérem Margit, hagyja el ezt a tréfálkozó, gúnyos hangot. Higvje el nem kíváncsiságból kérdem én ezt. Rám nézve fontos, nagyon fontos, talán életbevágó. Mert én szeretem magát Margit. Azért ismételten kérem, könyörgöm. legyen hozzám őszinte.

— Őszinte ? Igaza van. egyszer maga is őszinte volt hozzám, nagyon őszinte.

— Bocsásson meg érte Margit, higvje el, nagyon megbünhödtem már érte.

— Nincs mit megbocsátanom, sőt köszönettel tartozom ezért magának. És, hogy lássa, mennyire hálás vagyok, én is őszinte leszek. Mit is* kérdezett az imént? Szeretem-e a vőlegényemet? Nos, hát igen, szeretem — mint becsületes, derék férfit. U is szeret engem. Lángoló, világot rontó szerelmet nem követelünk egymástól. Az életünket nem áldoznék fel a szerelmünkért, — de hisz mi nem is meghalni, hanem élni akarunk és fogunk egymásért.

— Látja Margit, maga most nem beszélt őszintén. Maga nem szereti a vőlegényét, maga mást szeret, engem szeret, érzem, tudom ezt.

— Maga nagyon elbizakodott.

— Ne, ne tagadja Margit. Legyen könyörületes. Tudom, hogy nagyot vétettem ellene, szenvedtem is érte eleget. Bocsásson meg, még nem késő. Küldje vissza azt a gyűrűt.

A munkások érdekében.

Az uj korszak kormányában a földművelésügyi tárcát az a férfiú vette át, a ki elsőnek iktatta a kis gazdák és mezőgazdasági munkások ügyét a legelői álló politikai feladatok közé. Most a megkezdett munkáját természetesen folytatja. De csodálatosképen gáncsot vetnek a munkájának. És pedig maguk a munkások, helyesebben néhány izgató, a kik lelkiismeretlen szavának a mezőgazdasági munkából élők több helyen felültek. Harcba keveredtek a munkaadókkal s lehetetlen kívánságokat hangoztatva sztrájkkal, szerződésszegéssel bontják a közbékességet.

Nem tudjuk vájjon használ-e a munkásoknak a törvényhozásnál, hogy ha egész csapat- jaik a jogrend ellenségeiül szerepelnek. Buzdi- tólag és ösztönzőleg semmikép sem hat. Az azonban már egészen bizonyos, hagy a sztrájkolok az elmulasztott keresetet semmikép sem tudják pótolni. A télen át nagyrészük éhezni és nyomorogni fog. És mig a szerencsétlen el- bolonditottak a közsegitség morzsáin élődnek, izgatóik bőségben és kényelemben élnek a tőlük elcsalt fillérekből gyűlt sok ezer koronán.

Józan fővel azt kell mondanunk, hogy a sztrájkrendezők a munkások ellen dolgoznak. Nemcsak azzal, hogy elveszik a kenyerüket, de azzal is, hogy megakasztják a munkások érdekében most uj erővel meginduló kormányzási és társadalmi munkát.

Egyik erősen használt eszköze ennek a kerékkötésnek, hogy az izgatok a munkástörvényt rabszolga törvénynek hívják s ezzel is ellene akarják a bősziteni a munkásságot a fennálló jogrendnek. Megrágalmazzák az érdekükben megindult nagy akció szellemét, hogy ne legyen foganatja az ellenszegülés folytán a dolgainak sem.

Semmi sem könnyebb, mint ezt a rágalmat semmivé tenni, az egyszerű igazság fegyverével.

A munkás törvénynek összesen hatvanhét érdemlegesen intézkedő szakasza van. Az első öt a munkás igazolványokról szól, amelyek alapján a munkás a vasúton olcsón utazik, a segély pénztár jótéteményeit élvezi s amelyek kiállítási ára a munkás segélyalapokra forditta- tik. A hatodik szakasztól a huszonnegyedikig a szerződés kötést szabályozza a törvény. Ezek szerint a szerződést nyilvános hatósági ellen őrzés alatt kell kötni s a szerződés kötés költsége a munkaadó terhe. A munkabér részes szerződés esetén terményben, vagy pénzben is meghatározandó, hogy a munkás rósz aratás esetén is megkeresse a magáét. Az egész szerződés bélyeg- és illetékmentes. A huszonnegyedik szakasztól a harmincadikig a szerződés fel bontása van szabályozva. A munkaadó csak tettleges bántalmazása, vagy ellene elkövetett büntetendő cselekmény, diffamáló ítélet, vagy munkaképtelenség miatt bonthatja fel a szerződést, de a megszolgált munkabért köteles kifizetni. Egy munkás szerződésbontó cselekménye miatt a többiekkel szemben a munkaadó mit sem tehet. A munkások az elmenő helyre magok állíthatnak munkást. Ha helyettesités— Azt nem lehet. Azon már túl vagyunk. Ne is beszéljünk róla.

Gondolja meg Margit. Gondoljon a jövőre. Hozzámegy ahhoz az emberhez, akit nem szeret. Pokol lesz mellette az élete. Maga azt nem bírja majd ki, mert maga szerelemre van teremtve. Vagy belepusztul, vagy végre is azé lesz, akit szeret. Igen, az enyém lesz, tiltott, bűnös utón ....

— Most már elég! Még csak ez volt hátra, hogy házibarátnak ajánlkozzék. Megint csak köszönettel tartozom, hogy még jobban megismertette magát és kérem kíméljen meg a továbbiaktól . . . Legjobb lenne, ha nem találkoznánk többé.

— Ne dobjon igy el magától Margit, ne rúgjon igy félre, mint egy hitvány göröngyöt, mely véletlenül útjába akadt.

— Nem én vagyok oka, a sors mely kérlelhetetlenül uralkodik felettünk és megmásit- hatatlanul megszabja, hogy, bár ezerféleképen történhetnék valami, csak igy és nem másképen fog történni. Ez is történhetett volna talán másképen is, mégis igy történt. Bevégeztetett.

— Ez az utolsó szava Margit ?

— Megmásithatatlanul utolsó.

— Most már látom, hogy lelkeink beláthatatlan messzeségben távoztak egymástól: tá-’ tongó, szédítő mélység van közöttünk: rosznak, hitványnak tart engem. Jól van tehát, félreállok, hogy híremet se hallja többé... Csak egyszer még talán, akkor is azt hallja majd, hogy még messzebb mentem, a honnan csakugyan nem kerülhetek többé az útjába.

*

Kevés olyan lakodalmat látott a vármegye, mint mikor Teleky Margit Bodnár Bélá-