Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-07-07 / 27. szám

"27. szám.

SZAT.M ÁR VÁRMEGYE.

3-ik oldal.

nélkül is elvégzik a kilépett munkás munkáját, ennek bére is őket illeti. A munkás becsülete veszélyeztetése esetén is felbonthatja a szerződést a munkaadón nézve fennebb említett okokon kívül s akkor is, ha munkabérét joggal veszélyeztetve látja, mert a munkaadó a mun kás elébbről származó követelését jogtalanul visszatartotta. A szerződésbontás mindkét félre nézve egyszerű, de mégis formaszerü eljáráshoz van kötve, hogy elhamarkodás ne eshes- sék. A harmincegyedik szakasztól a negyvenötödikig a szerződés teljesítése van szabályozva. Ezekben: kötelezve van a munkaadó a munka végeztetésére, szerződési kötelezettségei teljesítésére, el van tiltva a jancsi bankó, el van rendelve a megbetegült munkás nyolc napi gyógyítása és ellátása a munkaadó által. A munkások kötelesek a szerződésszerű munkát végezni, rósz időjárás esetén más munkára alkalmazhatók, ha a szerződés úgy szól; élelmezésük a roszidő miatt való szüneteléskor is jár. A harminchét, harmincnyolc, harminckilenc, negyven és negyvenegyedik szakaszok, a szerződésszegő munkások ellen hatósági erőt engednek meg s a munkaadó kárkereseli jogát állapítják meg. A többi szakaszok tisztán a munkások bérkövetelésének biztosításával foglalkoznak. A törvény hátralévő szakaszai a gazdasági napszámosok munkáját szabályozzák a teljes jogegyenlőség alapján s a büntető hatá- rozmányokat mondják ki. A tizennégy büntető szakasz közül hét a munkások érdekét védi, öt eljárási részleteket tartalmaz és csak három intézkedik a munkások törvénysértő cselekedeteiről. Kettő azonban, a hires hatvanötödik és hatvanhatodik szakasz, ezek között is csak az izgatok ellen fordul. A többi szakasz a hatósági illetékességet szabályozza s á munkás perekre egyszerű és költségmentes eljárást biztosit.

Nincs tehát a törvénynek egyetlen szakasza sem, amely a munkás szabadságát, keresetét, munkáját a legkissebb mértékben is korlátolná. Sőt a legtöbb intézkedése arra való, hogy a munkás jogainak érvényesülését a munkaadóval szemben rossz szándék esetére is biztosítsa.

Kétségtelen, hogy az izgatóknak nem tetszik az ellenük szóló két szakasz. De hát melyik bűnből élő bűnös helyesli a büntetést?

Ideje lenne, hogy ezek az egyszerű igazságok teljességükben átszivódjanak társadalmunk testébe s ne legyenek csak a törvény- könyv lapjai közé dugva. A szociálista izgatások nemcsak a felsőbb osztályokat támadják meg, de a mezőgazdasági munkások létérdekeit is. Mindnyájunknak barátainak kell lennünk munkás testvéreinknek. Tehát használja a hamisságokat legyűrő igazság fegyverét minden ember, ha ur, ha egyszerű földművelő. Csak igy tudunk a mostanihoz hasonló méreg ellen védekezni, amely méreg különben is egy rövid, de annál áldatlanabb kormányzási korszak káros hagyatékához tartozik.

— A városi építési bizottság f. hó

3-án délután a Petőfi utca északi oldalán a szabályozási útvonal, illetve az aspalt-járda vonalának .kijelölése céljából ülést tartott.

val ment az esküvőre. Ott volt a megye színe java. A négyes fogatok hosszú, véget érni nem akaró sora töltötte be az utcákat a lakodalmas háztól a templomig. A mennyasszony kocsiját hat táltos röpítette. Kiváncsi emberek tömege lepte el az utcákat, a kik irigykedve néztek a boldog menyasszony után. Margit pedig nem volt olyan boldog, mint az emberek hitték. Mintha valami könnyű felhő borongott volna az arcán. Pedig jó kedvet igyekezett erőltetni magára. Hisz tulajdonképen örülnie is kellett volna. A vármegye egyik legnagyobb gazdasága az övé lesz.

Férje becsületes, derék férfi, aki őt szereti, ő is őszintén becsüli. Nem világot rontó szerelmi mámorban nézett ugyan elébe, de tartósnak, állandónak Ígérkező boldog, megelégedett életnek. És mégis valami megmagyarázhatatlan érzelem ott kószált a szivében, a mely nem hagyta, hogy nyugodtan élvezze az annyiaktól irigyelt boldogságot.

Csanálosi Gézára gondolt. Nem volt ugyan szerelmes belé, amint egykor talán az lehetett volna, ha Géza akkor azzal a nagyon őszinte, nagyon okos, de nagyon hideg beszédjével ki nem oltja szivéből a kezdődő érzelmet. Margit mégis őszintén sajnálta őt.

Mikor a pap előtt kimondta a Gézával minden kapcsot örökre elszakító igent, önkéntelenül ősszerázkódott. Mintha valamit hallott volna . . .

Igen, valahol messze egy pisztoly dördült el, de azt egyedül csak Margit hallotta. Csanálosi Géza főbe lőtte magát. Előbb elment messze, hogy ne hallatszék ide a lövés, ne zavarja az esküvőt.

Orosz György.

Megyei rendkívüli közgyűlés.

Szatmár vármegye közönsége f. hó. 5-én rendkívüli közgyűlést tartolt, melyet 4-én az állandó választmány ülése előzött meg.

Az állandó választmány ülése magán hordta az uj és jobb aera jellegét. Beható komoly tanácskozás folyt négy teljes órán át az aránylag rövid tárgysorozat felelt. Az elnöki székből főispánunk öntudatosan teljes szakszerűséggel és minden pressio nélkül vezette a tanácskozást, mellette Ilosvay Aladár alispán föly önállóan fejtette ki ellentétes álláspontját is, a mit egész szokatlan volt abból az alispáni székből hallani a melyet 17 éven át csak a felfelé való szolgai megalázkodás typusaként ismertünk.

Nagy örömmel hallották az ülésen a főispántól, hogy a belügyminiszter már szóval kijelentette neki, hogy a deczember 28-iki tornacsarnokbeli közgyűlés határozatait érvényesnek fogja elismerni az által, hogy a Kristóil'y által eszközölt megsemmisítést hatályon kívül helyezi. Ezen együttes határozatai tehát mindenkor tanujelei lesznek Szatmár vármegye törhetlen és végsőkig menő ellentállásának. E kijelentést a főispán a Szatmár-mátészalkai vasút érdekeltségének megnyugtatására tette, mely vasút részére ezen közgyűlés 200.000 koronát megszavazván újabb határozat hozatal ez irányban szükségtelenné vált.

A Felsőbánya-kaopniki vicinális közút kérdésénél Stolt Béla melegen ajánlotta a törvény- hatóság figyelmébe ezen útvonalat, melyet az érdekeltség a technikai nehézségek miatt fenn tartani nem képes és indítványozta, hogy az útvonal államivá tétele tárgyában Írjon fel a vármegye annál is inkább, mert egy katonai bizottság megvizsgálván az útvonalat hasonló előterjesztést lett. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott.

A Tasnád-reszegei útról más helyen emlékezünk meg. A Kismajtény-csengeri vicinális ut törvényhatóságivá lételet Domahidy Sándor ajánlotta főként amiatt mert az érdekeltség az építendő műtárgyak költségét fedezni nem tudja. A választmány azonban mellőzte a felvételt mert az utipénzlár tizenkét évre már le van kötve ellenben az útvonal mint vicinális államsegélyhez juthat.

Böszörményi Endre és Bába László nyugdíjazási ügyénél Luby Béla szólalt fel és csodálkozását fejezte ki, hogy Gőnyey István nincs a nyugdíjazottak között, holott ő is épen oly bűnös. Szerinte utóbbi is teljesen egyforma elbánást érdemel az előbbiekkel s igy ha emezt nem kényszeríti a nyugdíjba menni senki úgy azokét meg nem lehet elfogadni. A főispán teljesen megnyugtató választ adott a mennyiben kijelentette, hogy bár tárgyilagosan, de minden elnézés nélkül fog eljárni Gőnyeyvel szemben, hogy annak a nemzeti ellenállás miatt elrendelt és egyébb fegyelmi ügyei mielőbb elintézés alá vétessenek.

A közgyűlésen a bizottsági tagok nagyobb számmal jelentek meg mint rendszerint egy redkivüli megyegyülésen szoktak. A főispán hosszabb beszéddel nyitotta meg a gyűlést melyet gróf Károlyi Sándor emlékének szentelt. Kiemelte az elhunyt bazafiui és közgazdasági érdemeit, melyek őt a magyar birtokos osztály vezérévé tették és épen ezért halála utóbbira pótolhatlan veszteség. Indítványozta érdemeinek jegyzőkönyvi megörökítését és özvegyéhez részvétirat intézését, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott.

Temesvármegye átiratánál az országgyűlési képviselőválasztásoknál s nemzetiségi izgatások megfékezése tárgyában hosszabb vita indult meg, melyet Lukács Konstatin józsef- házai gör. kath. lelkész vezetett be azzal, hogy a nemzetiségi képviselőjelöltek programmjának hirdetését izgatásnak minősithetőnek nem tartotta illetve a mennyiben ilyennek állitatnék szerinte Kossuth Lajos is izgató volt mikor elveit hirdette.

Ezen kijelentésnél a főispán a szónokra reá csengetett és erélyes hangon tiltakozott az ellen, hogy a nemzet nagyjairól igy emlékezzen meg.

Lukács Konstantin beszédére nemestóthi Szabó Antal válaszolt, ki azt hangsúlyozta, hogy a nemzetiségek ott mennek túl a jogos határon, a mikor a magyar állam eszme ellen harcolnak, mikor önálló, a magyar állam céljaitól eltérő törekvéseik vannak, mig azon téren, melyen jogosan működhetnek saját fajuk és nyelvök fenntartása érdekében, senki sem bántja, őket.

Élénk derültséget keltett Brebán Aurél Cornél és társainak, mint a Nagy László törvénytelen főispán által kinevezett megyei tisztviselők kérvénye, melyben fizetésüknek 1907. december 31-ig való kiutalását kérik. A kérelem természetesen elutasittatott.

Nagy és fontos feladatot teljesített a közgyűlés továbbá mikor az állami iskolák már folyamatban levő építkezésének fedezetére 177000 korona kölcsön felvételét határozta el az egyes községek 5 %"os iskolai pótadójának terhére. A kölcsönre igen előnyös ajánlatot telt a Pesti Hazai Első Takarékpénztár midőn 535 °/o\jái'adéi{ fizetés mellett 98 °/0 árfolyamon nyújtotta a kölcsönt, melyet a közgyűlés egyhangúlag el is fogadott. A vármegye igy abban a helyzetben lesz, hogy augusztus végén kielégítheti a vállalkozókat az állami iskolák pedig, melynek tanerői már ki is neveztettek legközelebb megkezdhetik fontos kulturális missioikat.

Király-Daróc község, kérvényénél, a Kis- majtény- Király-Daróc—Érszentkirályi vicinális útvonalnak a törvényhatósági úthálózatba való felvétele iránt Vaday Lajos királydaróci községi jegyző szólalt fel és igen sok igazságot mondott különösen a vármegye jelentékeny részét képező erdődi járás közlekedési viszonyainak teljes elhanyagolásáról. Sajnos az előbbi kormány oly mérvben kötötte le az útalapot más vidékek érdekeinek, hogy a kérelem legjobb indulat mellett sem volt teljesíthető, feltétlen kötelessége azonban nézetünk szerint a kormányzatnak módot találni a jogos igények kielégítésére.

Az iparkamarai kültagok választásához.

Az 1868. VI. t.-c. szerint az ipar és kereskedelmi kamaráknak hivatása és kötelessége igen számos apró feladaton kívül legfőképen abban nyilvánul, hogy a kereskedelem és ipar, valamint az e téren működő osztályok szükségeit folytonos figyelemmel kisérve célszerű javaslatokat készítsenek, — ezeket a miniszter elé terjeszszék s ugyanannak s az ország törvényhatóságainak, kereskedelmi s ipar-ügyekben a kívánt felvilágosítást vagy véleményt szolgáltassák, a szakképzést s egyáltalában a kereskedelem és ipar fejlődését közvetlenül előmozdítsák.

Ha a kamarák a törvény által előirt e kötelességet híven és lelkiismeretesen teljesítenék, az ipar és kereskedelem fejlesztésnek a leghatalmasabb tényezői lennének. Sajnos azonban a múltban nem voltak azok és hogy a múltban az ipar és kereskedelem nem fejlődött úgy, mint kellett volna, — a mint egészséges viszonyok között elvárható lett volna, annak oka egyrészt a bukott rendszerben keresendő, mely mindent hatalmi érdekből tett s a mely az ipar s kereskedelem előmozdítását is csak annyiban tartotta szükségesnek, a menynyiben hivei politikai szolgálatai jutalmazására szükséges volt, másrészt magukban az iparkamarákban, a melyek nemes hivatásukat kime- ritetlnek találták azokban a sablonos jelentésekben, a melyeket időnkint jóformán merő alakiságból a miniszterhez küldtek. Lehetséges, hogy a kamarák hivatásuk ilyen lagymatag teljesítésének indokát abban a szinte bántó közönyben kell keresnünk, a melylyel a letűnt előző minisztériumok az ipar s kereskedelem felvirágoztatására irányuló előterjesztéseik és az ipar s kereskedelem körében tapasztalt sérelmek és visszaélések megszüntetését célzó javaslataik iránt viseltetett.

Nem kutatjuk az okot, csak megállapítjuk a tényt.

A kereskedelmi és iparkamarák hivatásának a most említett felfogása mellett teljesen közömbös volt, hogy kik foglalnak helyet abban mint bel- és kültagok és épen ezért a választások iránt az iparosok és kereskedők nem érdeklődtek és gyakran megesett, hogy oly egyének kerültek az iparkamarai tagok sorába az iparosok és kereskedők egy-egy töredékének összebeszélése folytán, a kik csak hiú címnek tekintették tagságukat és a kik az ügy iránt sem nem érdeklődtek, sem nem lelkesedtek.

Az idő, mikor az ipar és kereskedelmi kamarák hivatásukat ilyen lagymatagon foghatták fel, — lejárt. Az ipar s kereskedelmi érdekekkel mit sem törődő rendszer megbukott, helyébe egy tenni vágyó tetterős kormányzat lépett. E mellett az uj rendszer mellett feléled a kamarák nemes kötelessége is, és a nagy közönség várakozással tekint feléjük, hogy vájjon képesek lesznek-e hivatásuknak igazi nagyságában megfelelni. Ez legnagyobb részben attól fog fügni, hogy kik lesznek a kerekedelmi és iparkamara uj tagjai.

Rendkívül fontos tehát, hogy oly egyének választassanak meg, akik hivatásuknak meg is tudnak felelni.

A mint a múlt számunkban megírtuk, a kamara jelenlegi tagjainak mandátuma december végén lejár és az uj tagok választása is még ez esztendőben meg fog ejtetni.

Felhívjuk kereskedőink és iparosaink figyelmét e választásra és kérjük, hogy érdeklődjenek az ügy iránt és oly egyéneket válasz-