Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-05-12 / 19. szám

19. szám. 5-dik oldal. alkotmányt. így történt ez legközelebb is, hogy államférfiaink bölcsesége elseperte hazánk al­kotmányának láthatáráról a vészes fellegeket, Úgy érzem, hogy alkotmányos kormányunk helyesen gondolkodott bizalmi férfiainak el­helyezése tekintetében akkor, a mikor dr. Falussy Árpádot Szatmár vármegye főispáni székével megkínálta; nem hiszem, hogy volna olyan polgára Szatmár vármegyének, ki őt főispáni székben szívesen ne üdvözölné. Dr. Falussy Árpád főispánra emelem poharamat azzal a kívánsággal, hogy Szatmár vármegyé­ben békésen folytathassa teendőit. A magyarok Istene sokáig éltesse. A felköszöntő elhangzása után a közönség zajos ovációban részesítette a főispánt, melynek megszűntével dr. Böszörményi Emil a társtör­vényhatóságok küldöttségeire mondott szép fel­köszöntőt. Szatmár vármegye közönsége nevében — kezdé beszédét — emelem poharamat a meg­jelent társtörvényhatóságok tagjainak egészsé­gére. A vármegyékre és városokra nagy feladat hárult a közelmúltban. Vállaikra kellett venni, hogy visszatartsák, visszaverjék azokat a súlyos csapásokat, melyeket ezredéves alkotmányunkra sújtott le a törvénytelenség, igazságtalanság és jogtalanság és a mely csapások már már fene­ketlen örvénybe taszították le édes hazánk tör­vényes szabadságát. De a törvényhatóságok fényesen oldották meg feladatukat, fényesen beigazolták mindazon reményeket, melyeket e hosszú és nagy küzdelemben a törvényhatósá­gokba vetett Magyarország minden igaz és hü fia. Lángoló hazaszeretettel, kitartással és mun­kássággal megmentették mindannyiunk leg­nagyobb kincsét, a magyar alkotmányt. Ennek egyik eredménye az is, hogy Szatmár vármegye lángoló szeretettel, ujjongó örömmel iktatla hivatalába uj, törvényes főispánját. Örömünnep ez, mely a sablontól eltér. Ä hosszú és sikere­resen bevégzett küzdés diadalünnepe a mai Jól tudjuk, hogy a közös veszély jobban össze­hozza, a balsors nehéz pörölye jobban össze­kovácsolja az emberek lelki világát, de a mint a közös veszély elmúlik, az a kapocs könnyeb­ben és önmagától omlik szél és pattan szét. Ennek az ellenkezőjét látjuk itt, a mikor a vendégszeretettel meghívott lárstörvényhatósá- gok kiküldötteiket elküldték. Bizonyítéka ez annak, hogy a törvényhatóságokat nemcsak a balszerencse és közös veszély érzete fűzi össze, hanem összefűzi Magyarország minden igaz fiát a honszerelet. Ezért örömünk az nekünk, hogy a társtörvényhatóságok küldöttséggel képvisel­tették magukat a mai örömünnepen, azért az én egyszerű, de igaz magyar szivem érzelmével köszöntőm a társtörvényhatóságokat és azok jelenlevő küldötteit. A nagy tetszéssel és éljenzéssel fogadott beszéd után Kölcsey Antal gr. Károlyi Istvánról emlékezett meg rövid, találó felköszöntőjében. A küzdelemben — úgymond — mindig első volt gr. Károlyi István; nincs nekem szavam, mert ezt a küzdelmet méltányolni tudom; de kívánom, hogy gr. Károlyi István neve histori- ailag maradjon fenn s valahányszor nevét em­lítjük, ne feledjük el neve mellé tenni »a leg­nagyobb alkotmányvédő« jelzőt. Éljenzés és taps vihara zúgott végig az éttermen. Ekkor szólásra emelkedett Jékey Móric és egy szép hasonlatban dr. F'alussy Ár­pád főispán nejét köszöntötte fel, mondván: Ne feledkezzünk meg arról, hogy a mi a növénynek a nap. virágnak a harmat, épen olyan éltető szelleme a mi főispánunknak a felesége, kire most poharamat ürítem. E szavak elhangzása után a lelkesedés és éljenzés fokozott erővel tört ki a keblekből és szűnni nem akaró tapsban végződött. Általános érdeklődés mellett szólalt fel ezután gróf Károlyi István s Domahidy István szavaira reflektálva megjegyezi, hogy az ab- solutisticus uralom szolgálatába szegődött zsol­dosokat kár a meteorokhoz hasonlítani, mert a meteor hulló csillag, de a szabadság fájának koronáján, az alkotmányon élősködők lehullásuk után sem lettek csillagok; ezeknek a csillagok­nak sem az égen, sem a földön nincsen érté­kük. A miért felszólal, az egészen más; üdvözli azt a férfiút, kit szerinte szerencsésen választott ki a jelenlegi kormány és tüntetett ki a király. Szatmár vármegyének sok szomorú napja volt másfél évtizeden ál; a vezetéknek semmi tápot sem nyújtott, épen ezért meg van az elégtétele, mert mindazok, kik e másfél évtized alatt más nézeten voltak, belátják, hogy a volt megye­főnök Szatmár vármegyének veszedelme, szé­gyene. Most 'más kezekbe került a vezetés. Mikor Simoncsitsot főispánná avatták, felhívta, hogy erélyes legyen, de az igazság és becsüle­tesség szem előtt tartásával. Áz akkori Bánffy- kormánynak nem tetszett, hogy szóló a főispán mellett van s ezért a főispán ellen foglaltak állást. Ma más kormány van, mely feladatul tűzi ki a főispánnak, hogy úgy kormányozzon, a SZATMÁRVÁRMEGYE. hogy egy tisztességes kormány kívánja: becsü­letesen, tisztességesen, igazságosan. Tartsa is szem előtt mindig ezt, mert becsületes munkát becsületes emberek végezhetnek becsületes ke­zekkel. Erkölcsi és anyagi téren a felelősség őt terheli, ha hibák lesznek, egyedül az vessen magára, ki a hibák előidézését nemtörődömsé­gével elősegítette. Reméli, hogy Szatmárvárme- gyében uj aera fog életbe lépni, mit úgy értel­mez, hogy friss levegő csak ott lesz, a honnan a rossz ingredentiákat kiteszik Három párt tart össze az alkotmány egyensúlyának helyreállí­tása iránt; e célból az elvi kérdésekről letesz a függetlenségi , alkotmány- és néppárt. Ha meglesz a béke, minden párt saját álláspontjára helyezkedik. Régebben is kínáltak fúziót oly feltétellel hogy azt az ellenzék sohasem fogad­hatta el. Most el kellett fogadni, hogy az alkot­mány helyreállittassék, hogy a nemzet elérhesse mielőbb mindazt, a mire mint szabad nemze­tet elve és meggyőződése kényszeríti. Ezen elv, ezen meggyőződés egyik lankadatlan zászló­vivőjére, dr. Falussy Árpád főispánra űri ti poharát. Gróf Károlyi István beszédét feszült figye­lemmel hallgatta meg és igen gyakran zajos éljenzéssel és tapssal szakította félbe a közönség. Most dr Kelemen Samu orsz.-gyülési kép­viselő Szatmár-Németi sz. kir. város törvény- hatósága képviseletében vette fel a szót. Áz érdeklődést mindvégig lekötő, s emelkedett tónusú beszédben mutatott rá, hogy () Felsége a műhelyből szólította el dr. Falussy Árpádot főispánná. Meg van győződve, hogy az alkot­mányosságnak ezen lovagvárát a főispán a munka műhelyévé fogja átalakítani. Valahány­szor nemes ércet bocsátanak a forgalomba, a közönség megnézi, nem hamisitott-e ? Szatmár- vármegye közönsége tudja, hogy dr. Falussy Árpád nemes érc. A mai kor a dolog jegyé­ben született meg, s ettől a kortól sikert lehet várni, mert az aristocratia nyitotta meg a ka­puját. 1818 ban hasonló volt az eset. Ezredéves előjogokról mondtak le egyetlen sóhaj nélkül, ennek kell megtörténni most is, ezért lesz az uj kor 1848-nak folytatása. Ez a nagy átalaku­lás csak egy módon érhető el: munka, munka és munka által. Ez az a megváltó eszme, mely újjá fogja szülni Magyarországot. Ennek jegyé­ben kell útnak indulni, s el kell zarándokolni a magyar nemzet templomába, mely annál na­gyobb lesz, minél többen mennek bele. Men­jenek a gazdagok és szegények, senki se vi­gyen áldozati gyümölcsöt, csak a munka szer­számát, induljanak ki rajok ezrenként, száz­ezrenként, milliónként és hódítsák meg újra Magyarországot a munka eszközével, a magyar kultúrával, mezőgazdasággal, iparral és keres­kedelemmel. Azt a régi kardot szét kell törni, át kell változtatni ekevassá, ipari szerszámmá, hogy munkával virágozzék fel ez a nemzet, s akkor nem fog kételkedni senki, hogy a munka a gyönyörűségnek a legigazibb forrása. A ki a munka szekerébe fogja be magát, az annak a szekérnek a bakján előbb vagy utóbb ott fogja látni a szerencsét. Kívánja, hogy dr. Falussy Árpád ismert munkakedve munkaképességé­vel párosulva szolgáljon Szatmárvármegye tör­vényhatósága és a nemzet javára. Szatmár- Németi sz. kir. város törvényhatósága nevében Isten áldását kéri a főispán működésére. A frenetikus tapsviharral és éljenzéssel fogadott beszéd után felköszöntőt mondottak még dr. Falussy Árpád főispán Szatmárvár­megye közönségére, Csipkés Xndrás a honvéd­ségre és a jelen volt tisztikarra, Domahidy Ist­ván gróf Károlyira. A bankettező közönség a leglelkesebb hangulatban volt együtt az esti órákig. IX. Díszelőadás a színházban. Este 8 órakor színtársulatunk díszelőadást rendezett. Előkelő, fényes közönség töltötte meg szinültig a kaszinó nagytermét jórészt estélyi öltözetben. Pont 8 órakor megjelent a főispán is családjával s a zenekar Erkel »Bánk bán«-jából a nyitányt adta elő hatalmas erővel. Utána Herceg hatásos történelmi darabja, az Ocskay brigadéros került színre. Eleven tűzzel, lelkesedéssel játszották meg színészeink a pom­pás conceptióju darabot; különösen jó alakítást mutatott a társulat uj tagja Vidor József a bri­gadéros szerepében; tud színezni, modulálni, érvényesíti a nehéz szerep finomabb nuance-ait is, a mit Radó Rózsiról (Tisza Ilona) ismét nem mondhatunk el, mert pathosa már majdnem a túlzásba ment át. Jávorka erőteljes szerepe rossz kezekben volt Tihanyi nál; a palóc ala­kításában többet vártunk Tisztái-lói, mint a mennyit nyújtott; Difiit Úti Gizella nem minden siker nélkül játszotta meg; Pelerdi gyönyörűen alakította Tarics megrázó szerepét, nyílt színen megérdemelt tapsot aratott; Krémer jó jellem- szinész, de tökéletesen alakítani csak teljes szereptudással lehet. A rendezés nagyon ügyes I volt s általában ünnepi képet öltött az egész színház, melynek közönsége lelkesült tapsokkal ünnepelt itt is. A véges végig lelkes hangulatú főispáni installáció utolsó, nem hatástalan akkordja, e pompás előadásu színdarab volt. X. Üdvözlések. Főispánunkat kinevezése alkalmából mint­egy 300-an üdvözölték barátai és ismerősei köréből. Beiktatása alkalmából pedig a követ­kezők fejezték ki részint sürgönyileg, részint levélileg jókivánataikat: Polónyi Géza igazságügyminiszter sürgö­nye következőleg szól: Beiktatásod alkalmából szívesen üdvözöllek. Polónyi Géza. A Saskör következő távirattal gratulált: A Saskör meleg rokonszenvvel üdvözli igaz­gatósági tagját díszes tisztében és az Ég áldá­sát kéri sikerdus működésére. Elnökség nevé­ben : Hahóty. Távirati üdvözletüket küldötték : gróf Teleki Jenő, dr. Pilisy István képviselő, dr. Hajós Lajos és neje közegészségügyi tanácsos, dr. Jordán főorvos, dr. Földes Béla udv. tanácsos, képviselő, Gerzon Kázmér, a fővárosi gyer­mekvédelmi egyesület, melynek a főispán el­nöke, Bay rendőkapitány, Gulácsy Gyula, dr. Bohus budapesti kér. jegyző, Domahidy Vik­tor, Boár József és neje, dr. Pap László ügy­véd, Bekány Imre és társai Nagysomkutról, Boár Béla, id. gróf Teleki Sándor, Gorecky Zsigmond budapest-belvárosi elüljáró, Ujfalussy Miklós, Ujfalussy br. Uray Leona. Levélben gratuláltak: Rózenberg Ignác körorvos, Égly Mihály főjegyző, Hinger Péter plébános, Gyapai Pál Esztergomvármegye fő­ispánja, Fráter Tamás Máv. titkár, Asbóth Jenő, dr. Vértessy Gyula kir. tanfelügyelő, Dravecky Gyula és Pál, Kazy József és Tervey Imre miniszteri tanácsosok, dr. Könyves Tóth Mi­hály debreceni kapitány, dr. Szentkirályi Sán­dor, Győrffy Ilonka, gróf Teleki Géza, Németh Elemér, Ajtay Sándor törvényszéki biró, Wal- lon Dezső miniszteri osztálytanácsos, dr. Gál Endre kir. ügyész, Töreki Géza dr. ügyész, Eősz P'erenc, dr. Vári Albert kir. járásbiró, Uzonyi Géza, Vojnich László kapitány, Geren- day György az athletikai klub titkára, Batizfalvy István egyetemi tanár, dr. Nagy Kálmán járás­biró, Sárkány Lajos táblabiró, dr. Rónay já­rásbiró, dr. Vinnay Árpád, Schuszterich Ignác, Bokor István törvényszéki biró, Dicsőffy Kál­mán főmérnök, Pallay Béla, a miskolci kuruc asztaltársaság, a budapesti ev. ref. egyház ne­vében Petri Elek lelkész, Vinnay Géza minisz­teri tanácsos, Andorffy Károly táblabiró, dr. Várady Károly képviselő, Szabó Sándor had­bíró, Kisfaludy Lipthay Béla cs. és kir. kama­rás, Méray Ottó kúriai biró, Csathó Ferenc táblai elnök, Biró Zsigmond a Pesti Hazai Ta­karékpénztár igazgatója, dr. Kosa Zsigmond szabadalmi biró, Halász Lajos budapesti kir. főügyész, Parányi István kir. tanácsos, Dará­nyi Gyula és Kálmán képviselők, Majzik Vic­tor hevesmegyei alispán, Bányay István mi­niszteri fogalmazó, dr. Kacskovics Mihály min. osztálytanácsos, Kazacsay Gerő táblabiró, Tóth Jenő miniszteri tanácsos, Nyirák Lajos a Park­klub titkára, dr. Mencsik Ferenc a fiumei ten­gerészeti hatóság elnöke. Polgár Victor kir. ügyész, a budapesti ügyvédi kamara képvise­letében Pap József titkár, Pap József ország­gyűlési képviselő, Farbaky István miniszteri titkár és Karap Ferenc főrendiházi tag. XI. A szatmári beiktatás. Szatmár-Németi sz. kir. város e hó 10-én iktatta be főispáni székébe Falussy Árpádot. Öttagú küldöttség jött e napon Szatmárról vá­rosunkba a főispánért, ki nejével együtt a délutáni gyorsvonattal utazott át. Velementek Nagykárolyból Szatmár város meghívott vendé­geiként Ilosvay Aladár, Mangu Béla, Kerekes Zsigmond, Madarassy István, N. Szabó Antal, Szabó Albert, Kacsó Károly, Kovács Dezső, id. Vetzák Ede, Vetzák Ede dr., Papp Béla, dr. Schönptlug Béla, Adler Adolf és még többen. A vonat zuhogó esőben robogott be a szépen feldiszitett szatmári indóházba, bol két- háromszáz főre tehető közönség várta a főispánt. Pap Géza polgármester üdvözlő szónok­lata s a főispán válasza után az érkezettek a Pannónia szállodához vonultak, a melyben a főispáni lakás van. A beiktató közgyűlés délután 4 órakor vette kezdetét. Az elnöklő polgármester be­jelentette Falussy Árpád dr.-nak Szatmár város főispánjává történt kinevezését s indítványára Hehelein Károly nagyprépost vezetése alatt küldöttség ment a főispánért, ki rövid idő múlva lelkes éljenzések között vonult be a zsúfolásig megtelt közgyűlési terembe. Az eskületétele után Farkas Antal dr. üdvözölte a törvényhatósági bizottság nevében a főispánt, ki erre megtartotta tartalmas szék­foglalóját. Vázolta a politikai és közigazgatási

Next

/
Thumbnails
Contents