Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-05-12 / 19. szám
6-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE 19. szám. irány elveit, melyek a hazafiság, munka és tisztesség jelszavaiban csúcsosodnak ki. A nagytetszéssel fogadott székfoglaló után kinevezte a főispán Kölcsey Ferenc drt tb. főorvossá, Kertészffy Gábort tb. tanácsossá, Hajdú Károlyt tb. alkapitánynyá és Veréczy Ernőt tb. aljegyzővé. A közgyűlés végeztével küldöttségeket fogadott a főispán, következő sorrendben : Róm. kath. káptalan és kebelbeli papság. Róm. kath. hitközség és róm. kath. tantestület. A szatmári és németi-részi gör. kath. egyház. A szatmári és németi ev. ref. egyház. Aut. orth. izr. hitközség. Status quo izr. hitközség. Cs. és kir. közös hadseregbeli és a m. kir. honvéd törzstisztikar. Nőegylet, Függetlenségi-kör. Kölcsey- kör. Ügyvédi-kamara. Kir. kath. főgimnázium. Ev. ref. főgimnázium. Kir. tanfelügyelőség és az áll. iskolák tantestülete. Kir. erdőfelügyelő- ség Debrecen. Felmérési felügyelőség. Kir. folyammérnöki hivatal. Vasúti tisztviselők. Posta és távirda hivatal. Kir. adóhivatal. Kereskedelmi társulat. Önkéntes tűzoltó egyesület. Este 8 órakor a Pannónia dísztermében a főispán tiszteletére társas-vacsora volt, melyen mintegy 250-en jelentek meg, — köztük feles számmal a város vendégei gyanánt a vármegyei urai. Az első köszöntőt a főispán mondta a királyra, majd Kelemen Samu képviselő üdvözölte a főispánt. Beszéltek még: Ratkovszky Pál, Fechtel János, Jékey Mór, Jékey Zsigmond, Stoll Béla, Fekésházy Gyula, Tóth Móric és többen, de a terem igen rossz akusztikája miatt a szép beszédek alig érvényesültek. A vendégeket a város nevében Barlha Kálmán tanácsos fogadta és látta el párját ritkító agilitással és lekötelező vendég- szeretettel. A mulatságnak a hajnali órák vetettek véget. Egy érdekes okmány az abszolutizmus idejéből. Kívül: A m. kir. igazságügy miniszterhez 1324/906. sz. a. érkezett 1900. febr. 3-án. Nagyméltóságu Lányi Bertalan igazságügy miniszter úrhoz Budapesten. Kérvénye Dr. Lucz Ignác és társai nagykárolyi lakosoknak — Nagykárolyban második közjegyzői állás betöltése iránt. Belül: Nagyméltóságu Miniszter Ur — Kegyelmes Urunk! A kir. közjegyzőségnek az 1884. XXXV. t.-c. alapján történt szervezése alkalmával Nagykárolyban két közjegyzői állás szerveztetett és töltetett be. Az egyik kinevezett közjegyző azonban a kineveztetést nem fogadván el, ezen állás azóta betöltetlenül maradt. Tekintettel arra, hogy a közjegyzőségek szervezése óta a kir. közjegyzők hatásköre tetemesen kiterjesztetett, tekintettel továbbá arra, hogy a második kir. közjegyzői állás betöltetlenül hagyása óta a lakosság száma jelentékenyen növekedett s igy a második közjegyzői állás betöltése a jogkereső közönség érdekében felette kívánatos, sőt szükséges volna, azon tiszteletteljes kérelemmel fordulunk Nagymél- tóságodhoz, hogy a Nagykárolyban már egy ízben szervezett második közjegyzői állást ismét betölteni kegyeskedjék. A nagyméltóságu miniszter urnák alázatos szolgái: Dr. Lucz Ignác tanár, Boros János ág. ev. lelkész, Kerekes Ödön kereskedő, Kínál József kereskedő, Győrfy József kereskedő, Ignácz Jenő ruharaktártulajdonos, Mike Gyula temetkezési vállalat tulajdonos, Kaufman Márton földbirtokos, Czukor Márton földbirtokos, Eigner Simon kereskedő, Schiffbeck Mátyás földbirtokos, Róth Károly lapkiadó ház- és földbirtokos, Sternberg Dénes földbirtokos, Dr. Sternberg Endre ügyvéd. Dr. Adler Adolf ügyvéd, Kaufman Izidor malomigazgató, Veinberger Ferenc terménykereskedő. Egy nyílt levél. Ilosvay Endre mátészalkai főszolgabíró a következő nyílt levelet intézte a törvényhatóság bizottsági tagjaihoz: Mélyen tisztelt vármegyei bizottsági tag Ur! Az 1905. január 26-án lezajlott képviselő választás által előidézett rendszer változás következtében kifejlődött nemzeti ellenállás élére és vezetésére a törvényhatóságok s az addig az országos és helyi sajtóban állandóan agyon rágalmozott és megrugdosott közigazgatási tisztviselők kerültek, s mig a legtöbb vármegyékben a tisztviselők értekezlete s a törvényhatóságok határozata folytán, a bekövetkezett törvényiéiért állapot és erőszak ellen csak tiltakozásukat fejezték ki s továbbra is megmaradtak az előző állapotban s teljesítették hivatalos kötelességeiket, addig egy néhány vármegyében közte Szatmárvármegyében is, a törvény- hatósági tisztikar, állásának, a saját és családja teljes egzistentiájának veszélyeztetése és feláldozása árán állíttatott oda, az ellenállás tűzvonalába, a hozott törvényhatósági s hatvanas bizottsági határozatok alapján. Ekkor több a kenyeréért és sokan, közöttük magam is, terhes családunk jövőjéért kötelesség szerüleg aggódó tisztviselők, hogy jövő sorsunk és magatartásunk felett határozhassunk, I egy tisztviselői értekezlet összehívását sürget- | lük. ami köztudomás szerint meg is történt. Ezen alkalommal, a melyen személyesen is részt vettem, egyhangúlag kimondottuk, hogy a hatvanas bizottság határozatához ragaszkodva adót nem szedünk, az önkéntesen befizetett adókat be nem szállítjuk s az ujjoncozásnál s katonai behívásoknál közre nem működünk s esetleges helyettesítést el nem vállalunk. Én a magam részéről ezen vállalt kötelezettségeknek mai napig nem csak a legszigorúbban eleget tettem, de Írásos körrendeleteimmel és az összes elöljárókkal s képviselő testületekkel igazolhatom, hogy a tiltó rendelkezéseket szigorúan be is tartattam. Amidőn az áldatlan erőszak jobban kifejlődött s folyó évi február 22-én a vármegyei fő és aljegyző urakat hivatalaikból karhatalommal eltávolították s utóbbiakat állásukból is elmozdították, erről értesültem és a folyó évi február 25-én megtartani célzott népgyülések törvénytelen betiltására vonatkozó rendelkezéseket kézhez vettem, miután törvénytelen rendeletek teljesítésére vállalkozni egyáltalán hajlandó nem voltam, folyó évi február 23-án Nagykárolyba személyesen bemenve, nyugdíjaztatásom s annak jogérvényes elintézésig azonnali szabadságolta- tásom iránt 4086. szám alatt felszerelt kérvényemet az alispáni hivatalhoz beadtam, s egyúttal ezen körülményt a főispán urnák is bejelentettem. Szabadságoltatásom helyett azonban 33. sz. a. sürgönyileg azon rendelet intéz- tetett hozzám, hogy nyugdíjaztatásom végleges elintézéséig hivatalom további vezetéséért felelőssé tétettem, ily körülmények közölt s tekintettel arra, hogy az akkor fenforgott viszonyok között még csak kilátás sem volt, hogy törvényhatósági közgyűlés tartható legyen, amelyen' nyugdíj kérvényem elintézést nyerhetett volna miután a február 24-én tartott tiszti értekezleten részt nem vehettem, a hatvanas bizottság f. évi február 25-én kelt s hozzám ajánlott levélben megküldött felhívásra jövő magatartásomat illetőleg tekintetes Papp Béla ügyvéd úrhoz, mint a hatvanas bizottság al- elnökéhez a következő levelet intéztem s azt a lapokban is közzé tettem: »Tekintetes Papp Béla ügyvéd inhoz, mint a 60-as bizottság alelnökéhez, Nagykároly. Az alkotmányos védelem tárgyában kiküldött hatvanas bizottság által, ajánlott levélben hozzám intézett s f. év február 25-én kelt, de általam f. év március 1-én vett felhívásra vonatkozólag, jövő magatartásomat illetőleg komoly megfontolás és elhatározásom alapján a következőkben van szerencsém bejelenteni. A jelen súlyos politikai helyzet következtében, én a 29 éves hivatali szolgálat, s az azzal járó terhes feladatok s kiállott izgalmak folytán megrongált egészségem s tönkre tett idegrendszerem orvosi bizonylattal igazolt voltára való hivatkozással, f. év február ‘23-án 4086/906. sz. a. nyugdíjaztatásom iránt felszerelt kérelmemet az alispáni hivatalhoz beadtam, a honnan kérelmem jog érvényes elintézéséig hivatalom vezetéséért felelőssé tétettem. Miután nyugdíjazásom felett a vármegyei törvényhatósági közgyűlés van jogosítva határozni, de tekintettel azon szomorú helyzetre, hogy a főispán hívja össze a bizottsági tagok megnemjelenése, vagy a gyűlés megakadályozása, ha az alispán hívja össze s akarja megtartani, azt a főispán ur karhatalommal feloszlatja s az esetleg még is meghozandó határozatokat pedig a miniszter megsemmisíti s igy a közel jövőben az idő sem határozható meg arra nézve, hogy nyugdíj kérelmem mikor nyerhet elintézést s addig engem a főispán hivatali engedetlenség miatt 1886. t.-c. 65. §. alapján állásomból elmozdíthat, mely esetben 29 éves nyugdíj igényemet, mely a mai napig évenként 3600 koronát teszen ki végleg elveszthetem, miután pedig én szegény 6 gyermekes családapa 29 éven át azért szolgáltam önfeláldozó munkássággal egészségem s idegrendszeremnek tönkre tételével vármegyémet, hogy öreg napjaimra megérdemelt nyugdijamat élvezhessem, amelyért családom és gyermekeimnek is felelőséggel tartozom. Ily körülmények között bejelentem, hogy i nyugdíjaztatás iránti kérelmem jogérvényes elintézéséig állásomban megmaradok, a törvények által elém szabott hivatalos kötelességemnek hivatali eskümhöz híven eleget teszek s hivatali felebbvalóim törvényes rendeletéit méltányosan és igazságosan végrehajtom. Tisztelettel Mátészalkán, 1906. március 3, Ilosvay Endre főszolgabíró.« Ezen nyilatkozat beküldése óta ahhoz szigorúan ragaszkodva, de teljes fentartásával [ a fentebb jelzett s az első tisztviselői értekezleten vállalt kötelezettségeimnek a főispán és alispán helyettes főjegyző által hivatalomhoz intézett törvényes és közérdekű rendeleteket elfogadtam, azokat kötelességszerüleg s hivatali eskümhöz híven elintéztem. Ellenben a február 25-iki népgyülések betiltására, feloszlatására vonatkozó s általam törvénytelennek tekintett a nemzeti akarat nyilvánításának elfojtására célzó rendelet teljesítését nem csak megtagadtam, de járásom mind azon községeiben, a melyek kérelmezték a népgyülések és ünnepélyek megtartását ezen napon s március 15-én is engedélyeztem. Ezen eljárásommal szemben a legközelebbi törvényhatósági közgyűlés határozatával egyik oly tisztviselőnek minősíttettem, aki a nemzeti törekvések letörésére törekedtem volna és tudomásom szerint ellenem a fegyelmi vizsgálat helyeztetett kilátásba s Szatmár-Németiben f. évi március 18-án megtartott tiszti értekezleten néhány aljegyző, szolgabiró. dijjas és díjtalan gyakornok összesen 14-en, akik közül utóbbiaknak könnyű volt a főszolgabirák felelőségére ellentállani, lévén ők csak másod-harmad sorban felelősök, kimondották, hogy velem s több tisztviselő társaimmal a társadalmi s hivatali érintkezési megszakítják s ebből kifolyólag már odáig jutottunk, hogy a vármegyei főjegyző ur f. évi május 2-án 9/906. elnöki sz. a. hozzánk felhívást intézett, hogy a főispáni beiktatási ünnepély és tisztviselői tisztelgéstől magunkat tartsuk távol! Mélyen tisztelt bizottsági tag Ur! Mielőtt a legközelebb tartandó törvény- hatósági közgyűlés az én eljárásom felett Ítéletet mondana, szükségesnek és saját érdekemben állónak tartottam ezen levelem utján becses figyelmét felhívni és felkérni arra, hogy meghozandó ítéleténél elmondottaimat figyelembe venni méllózlassék, hogy tulajdonképpen az által mert saját és családom megélhetése, állásom megtartása vagy legalább nyugdíj igényeim biztosítása végett semmi egyéb bűnt nem követtem el, mint azt, hogy szorgalmam, igyekezetem és munkásságommal egyszerű dijnokből fokozatosan főszolgabíróvá küzdöttem fel magamat s talán szerénytelenség nélkül mondhatom s a kezeimnél levő törvényhatóság, közigazgatási bizottsági határozatok, ministeri s felsőbb hatósági elismerések szerint még a legközelebb múltban is a minta főszolgabirák közzé voltam sorozva. 29 éves hivatali működésem alatt megtanultam engedelmeskedni és parancsolni azért, hogy mostan is engedelmeskedtem és dolgoztam s addig mig mások pihentek, addig én közérdeket szolgálva helyemen maradtam, reá szolgáltam-e a fegyelmi eljárás elrendelésére, egyes tiszttársaim boykotálására, a főispáni beiktatási ünnepségek s a tisztelgéstől való kirekesztés általi súlyos megbélyegzésre! Meggyőződésem szerint nem. Szeretem hazámat s tartom magamat mindég oly hazafiasán érző embernek mint bármely más tisztviselő társam. Én ösmerem Szalmárvármegye törvényhatóság bizottságának tagjait, ismerem azoknak igazságosságát, komoly, higgadt gondolkozását s teljes nyugodtan várom azt, hogy a helyzet és a körülmények fontos és alapos mérlegelése után, úgy engem, mint a velem egyenlő eljárást követett tiszttársaimmal szemben igazságos és felmentő Ítéletet fog bozni. Ezt remélve és kérve kiváló tisztelettel vagyok Mátészalkán, 1906. évi május 5-én ILOSVAY ENDRE főszolgabíró. E hosszú nyilatkozatban kettő a lényeges. Az egyik az, hogy Ilosvay Endre ur expressis verbis kijelenti, hogy a »főispán (Nagy László) és alispán helyettes főjegyző (Majos Károly) által hivatalához intézett törvényes és közérdekű rendeleteket elfogadta, azokat kötelességszerüleg s hivatali esküjéhez híven elintézte.« Miből következik, hogy Nagy László és Majos Károly joghatóságát nemcsak elismerte, de ezen elismerésnek még most is tüntető kifejezést ad. Nyíltan szembe helyezkedett tehát a december 14-iki közgyűlés határozatával. A másik az, hogy a főszolgabíró ur nem tartja Ízléstelennek maga-magát dicsérni, sőt mi több, egyenesen kijelenti, hogy ő »minta főszolgabíró.« Ezek egyszerű konstatálása után kérjük Ilosvay Endre urat, bízza rá a konzekvenciák levonását igazán törvényes felettes hatóságaira. — Főispáni beiktatás Aradon. E hó •15-én foglalja el Aradvármegye és Arad sz. kir. város főispáni székét Károlyi Gyula gróf, a vármegyénkben nagybirtokos, országgyűlési képviselőnk, Károlyi István gróf veje, a nagykárolyiak rajongva szeretett Melinda grófnőjének kuruc erényekkel ékes férje. Az uj főispán, mint az ecsedi-láp lecsapoló társulat elnöke, vármegyénkkel is szoros összeköttetést tart fenn és általános tiszteletnek örved. A beiktatói ünnepélyen törvényhatóságunk küldöttséggel vesz részt.
