Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-05-05 / 18. szám

4-ik oldal.

szatmárvármegye

18. szám.

Ily előzmények után, mikor a 67-es és 48-as pártok koalíciója jutott a kormányra, azt hiszem semmi sem feszélveztethetett abban, hogy megírjam úgy az uj főispán életrajzát, amint megírtam, amikor a Szatmármegvei Közlöny arra felkért. Felkértek a szerkesztés átvételére is, én azonban e kérés elől kitértem, de már az életrajz megírását attól a laptól, amelynek 21 évig voltam a szerkesztője, nem tagadhattam meg. Nem tagadhattam meg, mert a lapnál bizonyos rendszer változást helyeztek kilátásba s az átmeneti időben segíteni akartam rajtuk. Meglehet, a cikk nem illett be a régi keretbe, de hát én erről nem tehettem. Különben is valakiről igazat Írni, mióta van megtiltva ?

Végül megjegyzem — hisz elég sokáig késlekedtem személyes ügyeim előhozásával — hogy én a fennállott 67-es alapot és híveit mindig meggyőződésből követtem, a mit bizonyít az is, hogy nem kaptam ezért soha semmi anyagi előnyt a múlt rendszertől, de nem is várok semmit az újtól sem. De egyet elvárhatok, az igazságos, méltányos megítélést!

Kérem azért egyszer-mindenkorra tudomásul venni azt, hogy én nem vagyok a Szat- mármegyei Közlönynek suttyomban sem szerkesztője, sem munkatársa.

Nagykároly, 1906. április 30.

Tisztelettel BAUDISZ JENŐ

Megjegyzés. A fenti nyilatkozatra igen sok szempontból, igen sokat lehetne reflektálni. Nem tesszük, mert Baudisz Jenőt a volt megyefőnököt körülvevő gárda egyik legbuzgóbb, de egyszersmind egyénileg legtisztességesebb tagjának tekintettük mindenkor. Ha tehát ő most proprio motu kijelenti, hogy Nagy Lászlóban még ő is csalódott, mindent megtett, a mit tőle ez idő szerint kívánni lehet. Sajnáljuk mégis hogy a tavalyi esztendő egy pár nevezetes dátuma : szeptember 7, október 12, november 6, december 14 és december 28. már akkor meg nem győzte őt ideáljának rothadt voltáról s kiábrándulása Nagy Lászlóból, úgy látszik, csak a béke napjának felderültével köszöntött be. Sajnáljuk, hogy igy volt, mert ha nem igy történik, hanem úgy, a hogy mi a régi Baudisz Jenőt ismerve gondoltuk, akkor senkinek sem volna joga ahoz, amit most nem ok nélkül tesz mindenki: némi mosolygó fejcsóváláshoz a felett, a hogy Baudisz a koalíció 48-as főisPáníáró1 ir- ' A szerkesztőség.

HÍREK

Gyermekvédelem.

A múlt év decemberében egy liga alakult Budapesten Edelsheim-Gyulay Lipót báró vezetésével közéletünk jeleseiből, hogy egy országos gyermekvédő alapot teremtsenek meg a társadalom hozzájárulásával, de annak minden megterhelése nélkül. Városunkban e ligához való csatlakozás eszméjét most vetette föl Károlyi Gyuláné grófné.

Hymnust Írjunk a humanismus e gyönyörű gondolatáról ?

— A szegénység és el hagyottság szomorú életének sötét dalai vannak tele tragikummal.

Egy-egy »De profundis« bus siralma már fölzugott tompa jajával városunk társadalma előtt két télnek kezdetén, a mikor irgalmas könyörületességgel meleg ruhába öltöztette a didergő szegény gyermekeket. Jöttek százan s jöhetett volna még sok száz utánok, mert a városokban a szegénység s a nyomor az ur. E rideg uralkodónak sok alattvalója van, számuk légió. De rongyaikat ritkán vesszük észre, nem ismerjük a nyomor tanyáit, csak a mikor a könyörület szava hívta elő őket, akkor döbbentünk meg az ijesztő, szivet szorító képen, a melyet az élet, a nagy tragédia-csináló, fest meg.

Pedig e ruhátlanokat egy asszony vezette elénk. Az anya. Volt gondviselőjük, a ki szive vérét is értök adja.

És mégis minő nyomorultak voltak!

Hát azok milyenek lehetnek, a kik még az anyai csók melegét sem érzik ? A kikkel nem törődik senki ? A kik fölött nem virraszt, nem aggódik még egy gyönge asszony sem? A kik egészen árvák, egészen elhagyottak ? . . . Lakásuk az utca pora s ágyuk egy küszöb, a hol félve rejtőznek meg . . . »A rókáknak barlangjaik vannak« — s ezek fészek nélkül a sárban nőnek fel. — S aztán megtöltik a börtönöket. Mert odakerülnek mind.

És hány van ilyen, sőt még nálok is nyomorultabbak. A süketek, bénák, vakok, tompaelméjüek.

— Az állam ? . . . A számukra föntartott intézetek századrészöket sem képes befogadni. Mi lesz hát a többivel ?

E kérdésre a társadalom szivének kell megdobbanni.

Ti jók, ti könyörületesek, legyetek kifogyhatatlanok az irgalmasságban!

A gyermekvédő liga nem sokat kíván. Az esztendő 365 napjából csalc egyet a virágos májusban. Egy napot csak. arra kérve a közönséget, hogy e napon tömegesebben keresse föl azokat a kereskedéseket, a hol a gyermekvédő liga táblája ki van téve, erre a napra halaszsza számláinak kifizetését s a kereskedőket arra kéri, hogy e napi jövedelmük 1 százalékát küldjék be az országos gyermekvédő alap számára.

Károlyi Gyuláné grófné nemes szive megindította a mozgalmat városunkban. Erősen hisszük, hogy áldozatos közönségünk nem megy el közönyösen a mélység jajai mellett s erre a napra halasztja nagyobb vásárlását; és hisz- szük, hogy derék kereskedőink mindegyike kitűzi a liga tábláját, a melylyel kötelezi magát, hogy ez egv napi jövedelemének egy százalékát a gyermekvédő alapnak juttatja.

E nap városunkban május 2S-ika lesz.

Már most felhívjuk erre mindenki figyelmét ! . . .

— Május 6. Szomorú évforduló. A nagy tűzvész napja, a mikor kongtak a harangok, sirongó jaj futott végig a városon és lángos tűz nyaldosta a házakat megemésztve munkában töltött esztendők verejtékes keresményét. Rémes napok, rémes világos éjszakák! - Egy kis visszaemlékezéssel szálljon vissza lelkünk ebbe a múltba s fakadjon föl benne megille- tődött imádság. Ne felejtsünk oly könnyen s oly hamar! — E napon régebben összegyűlt hálaadásra városunk népe az Isten házában, esztendők óta azonban már senki nem jelent meg a plébánia templom hálaadó szentmiséjén ... Emlékezzünk imádságos szívvel!

— Virágot a főispáni diadalkapuhoz ! Szerkesztőségünk felkéretett annak közlésére, hogy amennyiben a városi kertészet a diadalkapuhoz szükséges virágdiszitéshez kellő anyaggal nem rendelkezik, kívánatos, hogy a város közönsége ki-ki kertjének virágaiból járuljon hozzá a diadalkapu diszitéséhez. Felkérjük tehát városunknak különösen hölgyközönségét, hogy a főispáni diadalkapu diszitéséhez virágadományaikkal hozzájárulni szíveskedjenek. Mutassa az ártatlan virág is, hogy az uj korszak embereinek méltó fogadásához a szív nemes örömeivel mindenki hozzájárulni igyekszik. A virágok a városi kertész esetleg gazdasági tanácsos utján juttatandók a városhoz.

— Az adókivető bizottság elnöke. Amint értesülünk az adókivető bizottság elnökévé a gyalázatban született és közmegvetés között kimúlt kormány pénzügyi ügyvivője a haladópárti Szatmármegyei Közlöny kiadótulajdonosát. Róth Károly nyomdászt újból kinevezte. Az uj aera beköszöntésével a haladópárt csatlósai vagy levonják a konsequenliát és visszavonulnak arról a helyről, amelynek betöltésére hazafias kormány alatt nem méltók vagy elsöpri őket a tisztességes kormányzat szele. Róth Károly úgy látszik nem akarja levonni a konsequenliát s nem akar lemondani az adókivető bizottság elnökségéről, úgy látszik beakarja várni, mig a p. ü. miniszter vonja el tőle a megbízást, mert nem hiszük olyan naivnak, hogy azt' képzelje, hogy egy nemzeti és hazafias kormány alatt eddigi haza- fiatlan politikai magatartása után elnöke lehe- hessen. Önmagának illenék belátni, hogy képtelen pártatlanságot tanúsítani azzal a hazafias közönséggel szemben, mely őt hazafiatlan politikai magatartása miatt társadalmilag boykot- tálja, minthogy nem akarja belátni, felhívjuk reá az illetékes körök figyelmét.

— Helyreigazítás. Egyik szatmári laptársunkban megjelent azon téves információn alapuló hírre vonatkozólag, mely Péchy István erdődi főszolgabíróval, mint vármegyei főjegyzőjelölttel foglalkozik, szükségesnek tartjuk konstatálni, hogy Péchy 1896 óta, tehát tiz éve áll a vármegye szolgálatában, több mint öt évig volt három különböző járásban szolgabiró, 1902 január 1-től 1904 októberig a központban II. aljegyző, azóta pedig erdődi főszolgabíró. Látható "ezekből, hogy úgy a bel-, mint a külszolgálatban többoldalú, alapos gyakorlatot szerzett s teljes joggal aspirálhat Szatmárvár- megye főjegyzői székére, annyival is inkább, mivel a nemzeti ellenállásban derekasan megállotta a helyét.

— A Kölcsey-egyesület. Egyetlen társadalmi egyesületünk szomorú helyzetét sokszor szóvá tettük lapunkban, hogy kimentsük Nagy László megbénító öleléséből; felszólítottuk Bornemisza Gézát, mint az egyesület titkárát, hogy — ha tudott gyűlést összehívni egy ízléstelen szolgai tisztelgés rendezésére s azt végre is hajtotta a Kölcsey-egyesület örök szégyenére — más vezetőség hiányában hívjon hát össze egy másik gyűlést is, a mely intézkednék a halottá vált egyesület életre ébresztésében. A titkár helyett a boldogult silány korszak Nagy Lászlója válaszolt s áprilisra ígérte a közgyűlés kihirdetését. Dátumát nem engedte megérni a falum. Az egyesület mostani vezetőségéhez: Bornemisza Géza titkárhoz és Jenev Géza pénztároshoz fordulunk ez úttal valóban utolszor, hogy minden halogatás nélkül hívják össze mielőbb a közgyűlést, nehogy az eltemetett múlt fagyos kezével örökre megfojtsa ez egyetlen kulturális egyesületünket.

— Figyelmeztetés. Figyelmeztetem a tulipán-jelvényt vásárló közönséget, hogy e jelvényeket csak oly helyen vásárolják, a hol a Fischer Emil eredeli aláírással ellátott táblák igazolják, hogy olt eredeti Fischer-féle tulipánjelvények kaphatók, mert csakis e jelvények tiszta jövedelme forditlalik a nemzeti alap gyarapítására. Gróf Károlyi Gyuláné szül. Károlyi Melinda grófnő.

— Felhívás. A vármegyei közigazgatási ellenzék elveinek fényes diadalát ünnepelvén Falussy Árpád főispánná történt kinevezésében, a beiktatás alkalmával testületileg tiszteleg. Felkéretnek a párt tagjai, hogy ezen tisztelgésben teljes számmal résztvenni szíveskedjenek.

— Lelkészi kinevezés. A csanálosi plébániára gróf Zselénszky Róbertné Károlyi Klára grófnő Rónai István kőrösmezői plébánost mutatta be, akit a káptalani helynök ur Öméltósága a plébánia lelkészévé ki is nevezett.

— Jótékonyság. Soltész Imre kálmándi plébános aranymiséje alkalmából többrendbeli alapítványt telt jótékony célokra. Az általa 1882-ik év óta tett alapítványok és jótékonycélu adományok összege 13,460 K-át tesznek ki.

— A nagykárolyi Kossuth szoborra lapunk szerkesztőségénél újabban adakoztak Slurza Romulus ivén: Torna Pál tanító, Nagy- Majtény 1 K, Gályásy Sándor Nagy-Majtény 2 K, Faulwetter Ignác, erdész jelölt 50 f. Fischer Pál, tanító 50 f, Slurza Romulus 1 K, Sturza János 50 f, összesen 5 K 50 f. Rendeltetési helyére juttatjuk.

— Nyílt levél Bornemissza Géza úrhoz, a Kölcsey-egyesület titkárához. Tisztelt titkár Ur! Miután, a törvénytelen kormány által kinevezett Nagy László főispáni beiktatása alkalmával t. uraságod azon az állásponton volt, hogy a Kölcsey-egyesület a főispánnál politikai tüntetés nélkül tiszteleghet, bizonyára ez alkalommal sem fogja kifogásolni a főispánéval ellenkező pártolása miatt a Kölcsey-egylet néhány tagjának azon óhajtását, mely a törvényes kormány állal kinevezett főispán előtt leendő tisztelgésre irányul. Szíveskedjék tehát az egyle- választmányát összehívni és az ülést oly ügyt buzgalommal vezetni, a milyennel a Nagy László beiktatása (!) előttit vezette. Az, hogy igen t. Uraságod, mint bojkott alatt álló nem rezisztens tisztviselő nem vezetheti a küldöttséget, ne alterálja önt: majd kijelöl a választmány egy alkalmas vezetőt. Több Kölcsey- egyesületi tag.

— Elmeteg albiró. Klaudner Gyula törvényszéki albiró f. hó 2-án Erdődről a fővárosba utazván, megérkezésekor a pályaudvaron a vonatból való kilépés után hirtelen megőrült és a pályaudvaron dühöngeni kezdett. A rendőr bevitte a főkapitányságsághoz, ahonnan a lipótmezői tébolydába szállították.

Nyilvános számadás. A nőegylef által folyó hó 22-én rendezett tulipán-estély alkalmával beléptijegyek árában 524 K, felül- fizetés címen 86 K, összesen 606 korona folyt be. Az ezen bevétellel szemben felmerült 323 K 46 fillér levonása után fennmaradt tisztajövedelem összege 282 K 54 fillér, melyből a tulipán-kert javára 131 K, a honi ipart védő egylet javára 75 korona és a nőegylet pénztára javára 76 korona 54 fillér számoltatott el. Felülfizettek: Mándi Géza 20 K, gróf Károlyi István 16 K, Dr. Aáron Sándor, özv. Dr. Áldor Adolfné, Uray Gézáné 10—10 K, Dr. Serly Gusztávné 3 K, Dr. Adler Adolf, Kaufmann Mártonná, Kovács György, Singer Lipót 2—2 K, Kapitán Aurél, Kaufmann Jenő 1—1 K. A midőn az estély jövedelméről nyilvánosan elszámolok, egyben a hangverseny szereplőinek szives közreműködéséért, a felülfizetőknek kegyes adományaikért s a vármegyei alispánhet- tes urnák a megyeháza dísztermének rendelkezésre bocsátásáért a nőegylet hálás köszönetét fejezem ki. — Serly Móricz Ilka, nőegyleti I. alelnök.

— Hymen. Lövői Leövey Miklós tunvogi ev. ref. lelkész eljegyezte borosjenői Szabó Gusztáv szamosszegi ev. ref. lelkész s neje Zilay Etelka bájos leányát Margitot.

— Tulipán-jelvények. Múlt számunkban felhívtuk közönségünk figyelmét, hogy eredeti tulipán-jelvények városunkban Brichta Miksánál, Csókás Lászlónál, Dobránszky Flóriánnál, Eigner Simonnál, Jakobovics Józsefnél, Kepets Hermannál, Liebhauzer Ferencnél, Pucser Károlynál, Matolcsy Sándornál, Rózner Testvéreknél, Szabó Kálmánnál, Varga Imrénél; Szót-