Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-05-05 / 18. szám
1 8. szám. 5-dik oldal. máron pedig Győry Károlynál, Halász Mórnál, Inylik Józsefnél, Löwy Miksánál, Páskuj Imrénél, Reizer Jánosnál és Szlávik Zsigmondnál kaphatók. Tudvalevő, hogy e tulipán-jelvények tiszta jövedelme nemzeti alap lesz, újra felsoroltuk tehát e hazafias kereskedőket, a kik önzetlenül lemondtak az elárusitás minden százalékáról s az előállítási áron felül a teljes összeget befizetik a középpontnak, hogy közönségünk ne vásároljon másutt, mert a hamisítványokból semmi jövedelem nem jut a nemzeti alapnak. — Ügyvédi iroda. Tisztelettel tudatom, hogy ügyvédi irodámat Szatmáron, Kazincy- utca 20. sz. a. (a Zárdával szemben) megnyitottam Dr. Glatz József ügyvéd. (1—2) — Áthelyezés. Daróci Pál helybeli já- rásbirósági telekkönyvi dijnokot a debreceni Ítélőtábla elnöke Técsőre helyezte át. — Tanító gyűlés. A nagykárolyi ev. ref. egyházmegyei tanitó-egyesület f. évi április hó 30-án élénk érdeklődés mellett tartotta meg évi rendes közgyűlését Nagykárolyban az ev. ref. leányiskolában. A gyűlés főbb mozzanatai voltak: Kádár Mariska érendrédi tanítónő sikerült minlatanitása, Pongor László géresi tanító szabad előadása a gazdasági ismétlő-iskoláról és Nagy Ferenc irinyi tanitó emlékbeszédje Szőke Gábor volt börvelyi tanitó emlékezetére. Gyűlés után társasebéd a Polgári kaszinó éttermében volt. — Himlőoltás. 1905. évi március 1-ső napja és 1906. évi március 1-ső napja közt született gyermekek himlőoltása a városházánál folyó évi május hó 6., 13., 20. és szeptember 2-án mindenkor délután 2 órakor, a revisió pedig május 13., 20., 27., julius 3-án és szeptember 9 én mindenkor délután 3 órakor fog végeztetni. Nagykároly, 1906. május 2. Hetey Abrahám, h. polgármester. — Hegyközségi rendkívüli közgyűlés volt vasárnap délután 3 órakor a városháza nagytermében, a mely alkalommal a hegybirák, a kutak, utak és kapuk helyreállítása céljából eszközlendő nagyobb javítások költségei fedezésére pótköltségvetést terjesztettek elő. Hosszabb vita után a kutak helyreállítására 290 koronát és a négy kerülő fizetésének 6 nyári hónapban naponként 20 fillérrel való emelésére vonatkozó 240 K költségtöbbletet és ezen összegnek a pótköltségvetésbe való felvételét a közbirtokossági közgyűlés elfogadta és elhatározta. — Érdekes kettős esküvő. Fredeti előzménye van egy kettős esküvőnek, melyet e napokban ünnepeltek a fővárosban. Egy fiatal mérnök, aki többféle építkezési munkálatra vállalkozott, munkássztrájk miatt anyagi zavarokkal küzdött Egész vállalata megakadt olyannyira, hogy kénytelen volt műszaki vállalatát feloszlatni. Irodájában a többek között egy tehetséges fiatal mérnök volt főmunkársa, akitől a személyzet elbocsátása alkalmával köny- nyezve búcsúzott. Szomorú szívvel ült szobájában a letört vállalkozó, mert anyagi romlása egyúttal megfosztotta őt ideáljától, egy szép, fiatal leánytól és igy kitűzött házasságának megtartásától is. Kétségbeesett hangulatát azonban egy örömhír hirtelen megváltoztatta. Volt munkatársát ugyanis Török bankházában Budapest, Teréz-körut 46. szám alatt a szerencse egy nagy főnyereményhez juttatta és ennek alapján eljött volt főnökéhez azon ajánlattal, hogy tőkeerős társas viszonyt létesítsenek egymás között. Egyúttal azt is bejelentette, hogy főnöke menyasszonyának fiatalabb nővére kezét is megkéri. Minden simán ment, az uj vállalkozás alapítása, a leánykérés és az ezt követő kettős esküvő. Mindezt a szerencsét a Török A. és Tsa bankházában (Budapest, Teréz-körut 46.) vásárolt szerencsesorsjegy idézte elő. — Orgona átadás. A Szatmár-Németi r. k. templomban április 26-án adta át Rieger Ottó hirneves budapesti cs. és kir. udvari or- gonaépitő cég az általa, mint örömmel értesülünk, kizárólag hazai munkásokkal készített remekművű orgonát rendeltetésének céljaira. Az átvételnél mint szakértők jelen volt Szabó István praelatus, Haller Jenő tanár, orgonaművész, és Hámon Róbert püspöki titkár, elragadtatással nyilatkoztak a művészies kivitelű remekműről és az építő cégnek legnagyobb megelégedésüket fejezték ki. — Hatályon kivül helyezett rendelet. A debreceni kir. ügyészség, mint sajtó közvádló a február hó 26-án kiadott azon rendeletét, hogy a hozzá beterjeszteni köteles lappéldányokat a megjelenési helyen működő kir. ügyésznek a szétküldés előtt rendelkezésre bocsátani kötelesek, ápril hó 25-én kelt rendeletével hatályon kivül helyezte és arról a kerületéhez tartozó ügyészeket, postahivatalokat és lapkiadókat értesítette. SZATMÁRVÁRMEGYE. TOLLHEGYGYEL. A medgyesi kerületben Vécsey volt az alkotmány párt, Tatár a nemzetiség és Csizmadia a szociálisták jelöltje. Vécsey lett meg, noha Tatár a Pokol minden eszközével dolgozott, mégis Csizmadiát fogtak benne a hívei. + Megtörtént. A krassói választáson kérdezik egy sán- dorfalusi szavazópolgártól: — Kire szavaz? Az atyafi nem felel. — Mondja hát, kire szavaz? — kérdi az elnök. Hosszas gondolkodás után azt mondja a választó: — Én addig senkire sem szavazok, mig ide nem adják az — ebédcédulát. És nem is szavazott * A somkuti viharos választás befejezése után »bibebant magnum áldomás« a Telekipárt vezérei. A cigánynak az egész mulatozás alatt csak ezt az egy nótát volt szabad muzsikálni : »Én a Vajdát nem bánom...« ■* Egy kortesbeszédböl. (Valósággal elhangzott a héten.) . . . . Tudjátok-e barátaim, mi az a közös vámterület? Megmagyarázom nektek. Képzeljétek el, hogy egy tehén áll Brucknál, épen keresztben az Osztrák-Magyar határon. A feje Magyar- országon van, de a tőggyét Ausztriában fejik. Ilyen a közös vámterület! Azok a vármegyei tisztviselők, a kik nem rezisztáltak, ki lévén zárva a törvényes főispán beiktatásának minden ünnepélyéből, küldöttséggé szervezkedve Jakab tagjába vonulnak ki tisztelegni május 8-án, vörös lobogók alatt. Az ottan tartandó szeszgyár megnyitással és a vármegyétől kisajátított bútorok és egyéb ingóságok felszentelésével kapcsolatos fényes ünnepségről a pihent tollú publiciszta, rába ja- kabka fog részletes tudósítást küldeni a haladó és halódó Jakab és Vidékének. Részlet egy rendörkapitányi határozatból: ... a főispán tiszteletére e hó 7 én ren dezendő fáklyásmenetet ugyan engedélyezem, de annak határozott kijelentése mellett, hogy Hymnus éneklése alatt kalapomat ismét nem fogom levenni. Nagykároly, 1996. máj. 4. Én, Pák fon Náci. Lojzi, bemondjuk a volá/tot! Vármegyei krónikás adomák. Az 1901-iki képviselőválasztáskor történt. A nagykárolyi kerületnek három jelöltje volt: szabadelvű, függetlenségi és néppárti. Szent Miklós községet majdnem teljes egészében a szabadelvüpárti jelöltnek sikerült megnyerni, a mi nem volt kicsinylendő dolog, lévén ott száz körül a szavazók száma. A választás napján korán reggel csatasorba állítja az atyafiakat a főkortes. Falatozás, egy-két pohár pálinka után felülnek a szekerekre s indulnak befelé Nagykárolyba; a íőkortes persze az utolsó szekéren, nehogy elszéledjen a közönség. Alig érnek ki a faluból, az első szekér keresztbe fordul a többiek előtt, nem lehet haladni. — Mi baj ? rikoltoz a főkortes az utolsó szekérről. — Semmi téns ur, — felel egyik falubeli kolompos, — csak egy kérésünk volna. — Ki vele no, szaporán, — sürgeti rosszat sejtve a kortes. — Hát instálom, van itt a faluban három atyánk fia, a ki a negyvennyolcra szavaz. De hát a negyvennyolc se fuvart nem fizet, se ellátást nem ad. — Bánom is én. — Hájszen jól van, ha a ténsur nem bánja, de mi meg bánjuk. Azért, hogy a negyvennyolcra szavaznak, ők is megérdemelik a fuvart, meg a kosztot. Hát mi már most arra kérjük a ténsurat, fizesse ki ezeknek a mi atyánkfiainak is a fuvarját, meg adjon nekik koszt-cédulát. — Tyüh, az áldóját a kendtek fejinek, nem képzelik tán, hogy bolondgombát ettem ! Csak nem gondolják, hogy az ellenpártnak fogok szavazót vinni. — Hát nem fizet az ur? — Nem én. Ne bolonduljanak kendtek, haladjunk! — Na hát ha nem fizet, innen ugyan egy lelket be nem visz szavazni. Forduljatok vissza hé, mind ! Az első szekér megfordult, utána a többi egytől egyig s csendes kocogással megindultak vissza a falu felé, kilencven egy néhány szavazattal. A főkortes káromkodott, dühöngött, aztán előszólitotta a három atyafit, kifizette nekik a fuvart, kiadta a koszt-cédulát és vitte be őket saját embereivel együtt a választásra, a hol hűségesen leszavazott a negyvennyolcra mind a három — a hatvanhét költségén. Nyilatkozat. Fel lettünk kérve a következők közlésére . Tekintetes Szerkesztő ur! Több ismerősöm elbeszélése nyomán arról a hírről nyertem értesítést, hogy én Kemény Emil volt közig, gyakornok ur és közöttem felmerült lovagias ügy elintézése elől megszöktem. Hogy mennyire alaptalan és rosszakaratú e híresztelés, a kérdéses ügyről felvett jegyzőkön}' s megbízóim hozzám intézett e tárgyú levele kétségtelen bizonyítékot szolgáltatnak. Kérem a tekintetes szerkesztő urat, hogy szíveskedjék e soraimnak és a fenti okmányaimnak becses lapjában helyet adni, hogy meggyőződést szerezhessen bárki a kérdéses ügyben tanúsított eljárásomról. Kiváló tisztelettel maradtam a szerkesztő ur iránt Nagykároly, 1906. ápr. 27. Pavella Zsigmond közig, gyakornok. Jegyzőkönyv felvétetett Nagykárolyban, 1906 évi április hó 3-án, Kemény Emil ur és Pavella Zsigmond ur között felmerült lovagias ügy elintézése tárgyában. Jelen voltak: Kemény Emil ur részéről mint megbízottak llosvay Péter és Lonkay Gyula hadnagy urak; Pavella Zsigmond ur részéről Mangu Béla és Kerekes Zsigmond urak. Kemény Emil ur megbízottai az elválalt megbízatás alapján lovagias elégtételt kérnek Pavella Zsigmond úrtól azon tényeért, hogy 1906. évi április hó 2-án délután 2 és 3 óra között megbízójuk Pavella Zsigmond úrral az utcán találkozva, őt köszöntötte, Kemény Emil urnák köszöntését Pavella Zsigmond ur nem viszonozta. Pavella Zsigmond ur megbízottai felök megbízásából kijelentik, hogy Pavella Zsigmond ur a fentebb leirt viselkedéséért a lovagias elégtételadást megtagadja, mert Szatmárvár- megye tisztviselő karának 1905. dec. 5-én tartott értekezletén, a hol Kemény Emil ur, mint közig, gyakornok jelen volt s a hozott határozathoz hozzájárult, — egyhangúlag hozott határozathoz hozzájárult — egyhangúlag hozott határozata kimondotta, hogy a törvényhatóságnak az alkotmányvédelem tárgyában Í905. aug. 3-án hozott határozatát a 24451/1905. sz. jegyzőkönyvben kifejtett indokok alapján magára, illetve a tisztviselők magukra nézve kötelezőnek elismerik s annak végrehajtásáért teljes solidaritást vállalnak s ebből kifolyólag a kormány vagy megbízása részéről semmi nemű hivatalos állást el nem fogadnak, s ennek dacára Kemény Emil közig, gyakornok ur Nagy László kinevezett, de esküt nem tett főispántól tb. aljegyzői kinevezést elfogadott s ebbeli minőségében tényleges szolgálatot is teljesített, amennyiben közig, bizottsági ülésében részt vett s a központi tisztviselői kar törvénytelen elmozdításánál mint tb. aljegyző fungált és mert ugyancsak a tiszti értekezlet 1905. dec. 28-án hozott határozata kimondotta — ugyancsak egyhangúlag — hogy azokkal a tisztviselőkkel szemben, kik az értekezletek határozatait elfogadva, azokkal ellentétbe helyezkednek, a legmesszebb menő boykot-ot úgy hivatali mint társadalmi térén érvényesíteni fogja. Kemény ur megbízottai kijelentik, hogy felök részéről a nyilatkozatot 1906. ápril 4-én délután két órakor teszik meg. Pavella Zsigmond ur megbízottai, eme kijelentést tudomásul veszik. Ezen jegyzőkönyv felolvasás után lezáratott és aláíratott. Nagykároly, 1906. évi április 3-án délután 5 órakor. Mangu Béla, Kerekes Zsigmond, mint Pavella Zsigmond ur megbízottai. Lonkay Gyula hadnagy, llosvay Péter hadnagy, mint Kemény Emil ur megbízottai.
