Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-05-05 / 18. szám

18. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. Ettől kezdve a függetlenségi párt szava­zatai rohamosan emelkedtek 1 órakor Pilisy: 515 » » Lukács: 415 2 » Pilisy: 708 » » Lukács: 516 3 » Pilisy : 997 » » Lukács: 576 Ilyen arányokban folyt a szavazás egész délután, említésre méltó incidens nélkül. A szavazás este 7 órakor rekesztetett be. A végeredmény ez: Pilisy: 1792 Lukács: 795 s igy Pilisy István 997 szótöbbséggel megvá­lasztatott. Szabó választási elnök meleg szavak kí­séretében adta át a mandátumot, mire a kép­viselő hazafias beszédben tett fogadalmat a 48-as lobogóra. Arán yos medgyes. E kerületben a magyarság vezető férfiai, kiket a vármegye általánosan »aranyosmedgyesi köztársaság« néven ismer és tisztel, vitték dia­dalra Vécsey László báró alkotmánypárti jelölt zászlóját. Annyival is inkább elismerésre méltó hazafias buzgalmuk, mert negyvennyolcas el­veiket bölcs megtartóztatással alá rendelték a magyarság általános érdekeinek és igazán nem várt, fényes győzelmet szereztek. Pedig a küz­delem egészen a választás napjáig kétes volt. Az Avas rengetegeiben termékeny talajra talált a nemzetiségig agitátorok konkoly hintése és még az is nehezítette a helyzetet, hogy a szociál­demokraták egyik hirhedett aLkja, Csizmadia Sándor is fellépett jelöltül, ki a múlt választás alkalmával nehány száz szavazatot szedett össze a medgyesi kerületben. A választási eljárás Papolczy Béla elnök­lete alatt reggel 8 órakor megkezdetvén, a szavazás Vécsey László báró alkotmánypárli, Tatár János nemzetiségi és Csizmadia Sándor szoczialista közt megkezdődött. Vécsey kezdet­től fogva vezetett, abszolút többsége már dél­ben 230 volt; ez a délután folyamán egyre emelkedett, úgy, hogy 4 órakor Tatár 887 és Csizmadia 44 szavazata ellen 712 szavazata volt Yécseynek. A választás eredményét, mely szerint Vécsey 1006 abszolút többséggel megválasztatott, a választási elnök éjjeli 1 órakor hirdette ki. Mátészalka. Az előjelekből Ítélve, ha nem is erős, de éles harcra volt kilátás, mivel a választók egy része helyi jelöltet akart diadalra segíteni. Ä választás reggelén azonban látnivaló volt, hogy Dr. Szúnyog Mihály volt képviselő pártja túl­nyomó többségben van a Dienes Lajos pártja felett. Érdekes és a mai kormányzat tiszta és alkotmányos szellemére élénk fényt vető kö­rülmény az, hogy Dr. Szúnyog hivatalos jelölt ellen a legnagyobb agitátiot épen a járási közigazgatási tisztviselők fejtették ki. Ezelőtt mert volna a hivatalos világ a hivatalos jelölt ellen korteskedni! Az egyenlőtlen harc izgalmait kikerülendő Dienes Lajos délben visszalépett. Addig a sza­vazás rendben folyt, a visszalépésig beadatott 470 szavazat, melyből 411 dr. Szúnyog Mihályra, 59 Dienes Lajosra jutott. A visszalépés folytán Dr. Szúnyog Mihályt megválasztott országgyű­lési képviselőnek jelentette ki Böszörményi Emil választási elnök, a ki a mandátumot több ezernyi választó és nép ujongó örömrivalgása közt nyújtotta át a képviselőnek. Dr. Szúnyog Mihály meghatottan köszönte meg a választók bizalmát és esküt tett, hogy a tiszta 48-as füg­getlenségi zászlót mindig tántorithatatlanul fogja követni. Ezután fehér ruhás lányok el­halmozták virágokkal és egy ecsedi választó csinos beszédben üdvözölte a megválasztott képviselőt. Ezzel véget ért a választási actus s a nagy Szunyog-párt csöndben és rendben szétoszlott. Az egész választási mozgalom és eljárás alatt a legkisebb rendzavarás sem történt. Na gy-So mkut. A vármegye legizgalmasabb választása a a régi Kővárvidékén folyat le. Vajda-Vojvod Sándor dúsgazdag oláh nemzetiségi jelölt vette fel a küzdelmet a kerület volt országgyűlési képviselőjével Teleki Pál gróffal. Vajda hetek óta járta be automobilon a kerületet, korlesei féktelen izgatást vittek véghez s Kővár ma­roknyi magyarságának minden energiájára szüksége volt, hogy a tudós ifjú gróf lobogóját diadalra juttassa. E kerületben, éppen az olá­hok izgatásai miatt súlyos rendzavarások is fordultak elő. A választás előtti éjszakán Ka­rúba községben Vajda bepálinkázott választói megtámadták Teleki pártját, majd a közbelé­pett csendőrséget, mely kénytelen volt fegy­verét használni, minek egy halott és több se­besült lett áldozata. Nagy izgatottság közt kezdődött meg a szavazás a választás reggelén N. Szabó Antal elnöklete alatt. Miután Vajda-Vojvodot két nap­pal előbb Magyar-Igenben megválasztották, azt lehetett hinni, hogy somkuti megválasztását nem fogja erőszakolni, de nem igy történt és pedig azon okból, mert Vajda két mandátu­mot akart azért, hogy egyiket átadhassa az előző napon Magyar-Láposon megbukott Lu- kácsiu Lászlónak. Teleki többsége ugyan reggel 9 órától kezdve állandó volt, de félni lehetett, hogy a szünetet nem tartó izgatás miatt olyan rend- háboritások lesznek, a melyek miatt a válasz­tást esetleg abban kell hagyni. Egész éjjel tar­tott a szavazás péntek reggel hat óráig, mikor végre meg lett az eredmény: Teleki: 1607 Vajda: 1342. A kirendelt rengeteg karhatalom, gyalo­gosok, huszárok, csendőrök, nemcsak felesleges nem volt. de egyenesen nélkülözhetetlen volt a miatt, mivel még a választás folyama alatt is fordultak elő olyan esetek, hogy a Vajda­párt fanatizált választói a Teleki pártot orvul megtámadták s vérengzést okoztak. A főispáni beiktatás. Lázas izgalommal folynak a főispáni be­iktatás előkészületei. Rövid az idő s e rövid idő egy részét is elfoglalták a képviselő vá­lasztások, mégis, az előjelekből ítélve párját ritkító melegséggel s tőle telhető minden fénv- nyel fogja installálni az alkotmányos kormány 48-as főispánját Szatmárvármegye közönsége. Általános a hangulat a tekintetben, hogy Fa- lussv Árpád főispáni beiktatását nem szabad az eddigi installációk szürke sablonja szerint elintézni, hanem igazán lelkes, tüntető ünne- pélylyé kell azt tenni. Egyik jele e hangulat­nak, hogy a megyebizottsági tagok közül mind azok, a kik tehetik, diszmagyarban jelennek meg a beiktatáson, ezzel is nagyban emelve az ünnepély fényét. Az ünnepélyek sorrendjét illetőleg a vár­megyei állandó választmány e hó 1-én tartott ülésében határozott s megalakította a szükebb körű rendező bizottságot, ehez utalván az ösz- szes részletkérdéseket. Falussy Árpád és neje kíséretükkel e hó 7-én az este 6 órai személyvonattal érkeznek Nagykárolyba. A vármegye határán, Érkörtvé- lyesen, Sepsy Sándor nagykárolyi szolgabiró üdvözli a főispánt azon megyebizottsági tagok élén, a kik a főispán fogadása céljából vele utaznak. A nagykárolyi vasúti állomásnál Nagy­károly város közönsége nevében Debreczeni István polgármester mond üdvözlő beszédet. Ez utón is felkérjük a vármegyei bizott­sági tagokat, hogy a fogadtatáson minél na­gyobb számban résztvenni s a bevonulás fényét fogataikkal is emelni szíveskedjenek. A bevonulás a Kálmándi-, Széchenyi-, Jókai utcákon át történik a megyeházához, melynek lépcsőházában szokás szerint a vár­megye gazdája, Ilosvay Aladár üdvözli a fő­ispánt. Ugyanezen nap estélyén Nagykároly vá­ros közönsége fáklyás menetet rendez a főis­pán tiszteletére, melynek befejeztével este 9 órakor a Magyar Király szálló éttermében ba­rátságos jellegű ismerkedési estély lesz a fő­ispán és neje, ugv az idegen törvényhatósági küldöttek tiszteletére. Ez estélyre, melyen vár­megyénk és városunk hölgyei is nagy szám­ban fognak részt venni, külön meghivő nem lesz kibocsátva. A beiktató közgyűlés, melyre hivatalosak Szilágy. Szolnok-Doboka, Máramaros, Bereg, Ugocsa, Szabolcs, Hajdú és Bihar vármegyék valamint Szatmár és Debrecen sz. kir. városok törvényhatóságai, május 8-án délelőtt 11 óra­kor kezdődik. Az elnöki megnyitó után kül­döttség megy az uj főispánért, kit a vármegye főjegyzője üdvözöl. Majd a főispán leteszi az esküi, elmondja a székfoglalót s a törvény- hatóság nevében lesz Löszöntve a bizottság egy tagja által. A közgyűlés berekesztése után a küldöttségek fogadása következik, a mi tekintettel a már is jelentkezett egyházak, hi­vatalok, egyesületek óriási számára, előrelát­hatólag hosszú ideig fog eltartani. Azok, a kik a november 6-iki emlékezetes napon a volt megyefőnök elé küldöttségeket vezettek, re­mélhetőleg tartózkodni fognak most a megje­lenéstől. Délután 2 órakor közebéd a Magyar Király szállodában. Este színházi díszelőadás. Ünnepi nyitány után színre kerül Ocskay brigadéros. Az elszállásolásra, ünnepélyeken, közebé­den, díszelőadáson való részvételre vonatkozó jelentkezések Szatmár vármegye alispáni hiva­talához vagy Nagykároly város polgármesteré­hez intézendők. Szatmár-Némeli sz. kir. városban május 10-én lesz a beiktatás. Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete folyó évi április hó 29-én délelőtt 10 órakor rend­kívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen 80—90 képviselőtestületi tag jelent meg. Elnöklő Deb­receni István polgármester a gyűlést megnyitó szavaiban kifejezést adott annak, hogy köztu­domású már: jobb korszak virrad ránk, uj főispánt kapunk; a rendkívüli közgyűlést kü­lönösen az okból is hívta össze, hogy a kép­viselőtestület intézkedhessék, vájjon miként fejezze ki tiszteletét az uj főispán iránt. A képviselőtestület el is határozta, hogy a főis­pán fogadtatására bandériumot szervez, diadal­kaput állít, a vasútnál érkezése alkalmából üdvözli, este fáklyás menetet rendez, a vár­megyei közgyűlés után a képviselőtestület tisz­teleg s a felmerülő költségekre 100(4 koronát szavaz meg. Az immár törvényes kormányhatalom képviselőjének rendezett ünnepélyről szóló határozat mellett a volt, törvénytelen kormány ügyvivőség egyik alkalmazottjának, az alispán- heíyettes miniszteri titkárnak egyik iratáról is kellett határozni. A törvényhatósági távbe­szélő létesítése érdekében a hozzájárulást ille­tőleg határozat hozatalt provocált amaz irat. Jobban szeretnők azt hírül adni, hogy a kép­viselőtestület egyszerűen figyelemre sem mél­tatta a törvénytelen forrású iratot, de ezúttal .csak azt Írhatjuk, hogy az ügyvivőség alkal­mazottjának irata süket fülekre talált, a kép­viselőtestület azt egyhangúlag elutasította. Vég­eredményben közömbös a dolog, a közgyűlés igy is kellően honorálta a ministeri titkár iratát. A rendőrkapitány a rendőrök létszáma, azok csekély javadalmazása miatt panaszkodott; 2 rendőri állás már rég óta üres, többszöri pályázat dacára sem sikerült azt betölteni; a közbiztonság, élet és vagyon léte van veszé­lyeztetve; á pénzügyi bizottság és tanács azt javasolta, hogy a rendőrkapitány jelentését a közgyűlés adja vissza a tanácsnak s ez a ren­dőrök javadalmazásának felemelése tekinteté­ben részletes tervet mutasson be; a közgyűlés ezt el is fogadta. Dr. Kovács Dezső és társai bemutatták a városi tornacsarnok falába illesztendő azon emléktábla szövegét, mely a vármegyei tör­vényhatósági székházban a volt törvénytelen hatalom emberei által csendőrszuronyokkal megakadályozott, de a tornacsarnokban meg­tartott vármegyei közgyűlést örökíti meg. Az emléktábla szövegét 'a képviselőtestület el fogadta. Nyilatkozat. Dr. Kovács Dezső úrhoz, mint a Szatmár­vármegye felelős szerkesztőjéhez intézem e sorokat s kérem azokat lapjában közölni. A Szatmárvármegye legutóbbi száma ugv ir rólam, hogy sejteti, miszerint én újra szer­kesztője vagyok a Szatmármegyei Közlönynek, befolyok annak szerkesztésébe/ Hát ez nem felel meg a valóságnak, mert én felkérés folytán csak az uj főispán életrajzát írtam meg s ezt azt hiszem, minden elvtagadás nélkül megtehettem. Igaz, hogy én a meddig a Szatmármegvei Közlöny szerkesztője voltam, támogattam Nagy László főispánságát, mint 17 éven át tiszttársa és mivel az volt a meggyőződésem, hogy a koalíció taktikája túlhajtott“ előbb-utóbb úgyis leszerelés lesz a vége és mivel a kormányt “és közegeit ép ezért szükségbeli átmenetnek" tar­tottam. Támogattam tehát a főispánt, anélkül azonban, hogy egy betűt is Írtam volna a nem­zeti ellenállás ellen, a küzdelem vezérei Kossuth Apponyi, gróf Károlyi István stb. ellen. Ha később csalódtam Nagv Lászlóban, e tekintetben nem állok egyedül/igen szép tár­saságom van, az egész vármegyei dzsentri, a mely még nem rég lelkesedett érte, talán az egész vármegye gróf Károlyi Istvánt kivéve. Mikor aztán a Szatmármegyei Közlöny haladópárti politikai lappá alakult át az év elején, visszaléptem a szerkesztéstől, nem tö­rődve az anyagi vesztességgel s azóta egy betűt se Írtam bele. Mig tehát meg nem váltam a szerkesztéstől, ha foglalkozott velem a Szatmárvármegye azt értettem. Talán meg is érdemeltem. De a Szatmárvármegye azóta is szives velem foglalkozni, bár jól tudja azt, hogy po­litikai magamtartásának korrektsége, nemcsak anyagi, de erkölcsi vesztességgel is járt, a mi családomat érte egy tagjában. Jól tudta’azt is, hogy e rokoni kötelékkel szemben is minő rideg álláspontra helyezkedtem. Sajnos, hogy azt most nyilvánosan is konstatálni vagyok kénytelen épp a Szatmárvármegyének velem szemben tanúsított fittymáló magatartása miatt.

Next

/
Thumbnails
Contents