Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-05-05 / 18. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 18. szám. erkölcsei annyira depraváltak, hogy immár alig kelt feltűnést, ha a Jakabok fizetett titkos ágensei, leghangosabb szóvivői a függetlenségi pártnak. Azokról, a kik nyíltan az abszolutizmus szolgálatában állottak, nem beszélünk. Bár kétségtelen, hogy köztük is volt olyan arcátlan elég, a ki máról- holnapra negyvennyolcassá vedlett, de hála érte a magyarok Gondviselésének, úgy látszik van a nemzetben elég erő, hogy ezeket a gonosztevőket kiközösítse magából. Hanem igenis szólunk azokról, figyelnünk kell azokra, a kiket egyetlen egy szóval nevezhetünk meg: a kéilakiak. A kik ha a nemzeti politikai harcosainak csatasoraiba befurakodhatnának, mételyt vinnének oda, romlott erkölcseikkel megfertőztetnék a tisztességeseket, a bomlás csiráit hintenék el maguk körül. A ki a nemzeti elllenáilás küzdelmében nem volt velünk fellétleniit, minden érdeket félre téve, semmi reservcitiól fenn nem tartva: kétlaki. A ki bármiféle összeköttetést keresett vagy tartott fenn a darabantok törvénytelen kormányával: kétlaki, szónokolt legyen különben bármily ékesen és hévvel a fórumon. E kétlakiság, melyben sajnos, arra mutatnak a jelek, sokkal többen voltak részesek, mint gondolni mertük volna, rosszabb a nyílt hazaárulásnál s ha lucus a non lucendo tisztességi fokozatokat lehet felállítani e jeles alakok között, bizonyára tisztességesebbeknek kell tartanunk azokat, a kik nyíltan szembe- szállottak a törvénynyel s nemzet jogaival, mint azokat, a kik hazafiságot hazudva, titkos cinkostársai voltak Magyar- ország hóhérainak. Amazokban volt legalább valamiféle briganti becsület; emezekben még ez is hiányzott. Jól figyeljen a magyar nemzet kétlaki árulóira! A választási karhatalom. Több oldalról, különösen a nemzetiségi kerületekből hallunk panaszokat az iránt, hogy a kirendelt katonai karhatalommal sok baj volt. Először is olyan parancsnokokra bízták a csapatok vezetését, a kik alig, vagy egyáltalán nem tudnak magyarul Hát ez már magában véve is súlyos tapintatlanság, mert arra mutat, hogy illetékes katonai körökben még most is különös előgel a társulat talán el akarja riasztani a közönséget a komolyabb irányú darabok meghallgatásától? A színpadon kedvetlenség, a nézőtéren unalom — ez jellemezte e/.t az estét. — A darab különben nem nagy stilü, a játékszenvedély áldozatáról van szó, de Írója óvatosan elkerül minden nehezebb bonyodalmat; a minek történnie kellene, azt csak elbeszélve halljuk. Ezt pedig Dosztojevszky már régen jobban megcselekedte. — Radó Rózsinak azonban mindenesetre nagyobb sikere lett volna, ha Tihanyi (De Chaceroy) jobban belemélyed szerepébe; Pelerdi (Lebourg) kedvetlenül játszott. Az első felvonás társalgási jelenete elmondhatatlanul unalmas volt. A gall szellem pedig — eddig legalább úgy tudtuk — épen a társalgás finom művészetében excellál. Szerdán Martos operette-je, A legvitézebb huszár, töltötte meg nagy közönséggel a házat. Az operette-ekben jórészt csak a zene élvezhető, a zenei élvezetben azonban valami nagy része nem volt a közönségnek, mert egyrészt ez színtelen, melódiátlan, másrészt a zenekar is több gixerrel állt elő, mint kellett volna, de leginkább ez a megérthetetlenség, a mely a kar énekszámaiban tűnt fel, volt a siker meg- őlője. — Máskülönben igen jó kezekben voltak a szerepek, Komáromiról, Várnáiról és B. Fábián I.inkáról a legnagyobb elismerései szólhatunk; örülünk, hogy Tihanyit megint megtaláltuk régi humorával és pompás játékával; Tisztái (polgármester) átadta magát egészen az operette bolondságainak; Kovács Andort (Dőry) szeretnők már nagyobb szerepben látni; nem értjük, miért nélkülözzük őt különösen társadalmi színművekben, ha már shaksperei daraboktól meg leszünk fosztva. Pénteken újra A legvitézebb huszár került színre. szeretettel fitymálják a magyart. De inconve- niens is ez az eljárás minden tekintetben, mert a választási elnök vagy tud, vagy nem tud németül, de ha tényleg tud is, nem köteles hivatalosan is tudni, sőt kissé fejlettebb közjogi érték mellett nem is tarthatja magát jogosultnak arra, hogy magyar parlamenti képviselő választás tárgyában idegen nyelven rendelkezzék. Ám ez csak a kisebb hiba. A nagyobb az, hogy a vitéz aranygalléros tiszt urakat felettes hatóságuk — szándékosan-e vagy merő véletlenségből, de mindig következetesen elfelejti kitanitani arra, hogy ők és csapatjaik választási kirendeltségük tartama alatt a választási elnök rendelkezéseit teljesíteni tartoznak. Hallottunk olyan esetet, a midőn a parancsnok a választási elnök azon utasítására, hogy küldjön egy szakaszt ide, egy másikat oda, a választók bevonulásának biztosítására, azzal felelt: »Ich darf nichrmeine Kräfte zersplittern.« Ez azonban legfeljebb korlátoltságból származó tudákosság. Tudunk azonban nem egy, épen a jelenlegi választásoknál előfordult olyan esetet is, a midőn a katonai parancsnok egyenesen megtagadta a választási elnök rendelkezéseinek teljesítését. Hát ez ha rendszerré válik, teljesen illu- zóriussá teszi a karhatalom felhasználását és teljes anarchiára vezet. Jól lennék vármegyénk vezetői, ha az. előfordult konkrét esetekből kifolyólag indokolt felterjesztésben kérnék a kormánytól e régi panasz végleges rendezését. Képviselő választások a varmegyében. — Saját tudósítónktól, — A nemzeti eszme hatalmas diadalt aratott Szatmárvármegyében május 3-án. E naptól kezdve hat függetlenségi és két alkotmánypárti képviselő képviseli a vármegyét a parlamentben. A nemzetiségi jelöltek két kerületben elenyésző kisebbségben maradtak s a nagysomku- tiban is, dacára a féktelen, több ember halálát is előidézett izgatásnak az alkotmánypárti jelölt fényes diadalt aratott Szatmárvármegye közönsége hű maradt régi tradícióihoz és igazán hazafias örömmel konstatáljuk, hogy az a hatalmas nemzeti felbuzdulás, mely a vármegyét képviselő törvényhatósági bizottságot egy év óta áthatotta, vezérévé vált a vármegye egész közönségének is. Föl a szivekkel, előre a nemzeti lobogóval! ■ Nagykároly város közönsége részére lapunk május 3-án órakor megjelent külön kiadásában számoltunk be az addig ismert választási eredményekről és a be nem fejezett választások várható kimeneteléről. Alábbiakban pedig adjuk a választások lefolyását a hozzánk beérkezett jelentések alapján. I. Egyhangú választások. Nagykároly. Az újjászervezett szocialisták hiresztelték, hogy egy Zsidó Imre nevű elvtársuk fog fellépni gróf Károlyi István ellen, de ez nem bizonyult valónak. Reggel Dr. Kovács Dezső választási elnök a választási eljárást pontban 8 órakor megnyitotta, mely időpontig egyetlen ajánlás érkezett be gróf Károlyi jelölése iránt: Papp Réla, Péchy László, Jeney Géza, Dr. Serly Gusztáv, Dr. Adler Ádolf, Rooz Samu, Szabó Albert, Janitzky Albert, ifj. Sternberg Sándor, Strohmájer Ferenc, Kún István, id. Nagy Antal, Schusteritsch Ferenc, Serly György, Kiszely Géza, Reszler György, Kohn Márkusz, Singer Lipót, Nonn Gyula, Kerekes Rertalan, Somossy Miklós, Kubinyi Bertalan, Sternberg Lipót, Bordás Imre, Lucay János, Nagy Elek, Papp István, ifjú Nagy Antal és ifjú Némethy Sándor aláírásaival. A választási elnök a törvény értelmében fél 9 óráig tűzte ki az ajánlás határidejét s minthogy ez ideig további jelölés nem történt, a választási eljárást befejezettnek nyilvánította s a városháza erkélyéről a nagy számban egy- begvült választópolgárok előtt Gróf Károlyi Istvánt egyhangúlag megválasztott képviselőnek jelentette, ki, mely kijelentést a választók tömege lelkes, szűnni nem akaró éljenzéssel vette tudomásul. Minthogy a megválasztott képviselő Gróf Károlyi Sándor temetése miatt Budapesten tartózkodik, a választási elnök a következő sürgönynyel értesítette megválasztásáról. Gróf Károlyi István országgyűlési képviselő Budapest, Revicky-utca 6. A nagykárolyi kerület mai napon Méltóságodat a kerület tisztelet- teljes üdvözletének tolmácsolása mellett hazafias örömmel értesítem. Dr. Kovács Dezső választási elnök. A mandátum átadásának napja és prog- rammja később lesz megállapítva. Fehérgyarmat. Cholnoky Imre választási elnök a választási eljárást reggel 8 órakor megnyitván, a küldöttségi tagok szabályszerű eskütétele s az ajánlásra kitűzött törvényes idő lejárta után kijelentette, hogy miután egyedül Luby Géza jelöltetett, a fehérgyarmati kerület képviselőjéül ő egyhangúlag megválasztatott. A mandátumot a választási elnök formás beszéd kíséretében adta át, mire a megválasztott képviselő, közéletünk érdemes veterán alakja meghatott szavakban válaszolt. Nagybánya. A törvényes formaságok után Gellért Endre vál. elnök nyolc órakor megnyitván a választási aktust, fél órát tűzött ki az ajánlati ivek benyújtására. Miután azonban csak dr. Földes Béla képviselőjelöltet ajánlották, a félóra elteltével Gellért választási elnök a választást befejezettnek s dr. Földest egyhangúlag megválasztott képviselőnek jelentette ki. A mandátumot az uj képviselőnek küldöttség adta át. Földes tiszteletére Nagybánya város és vidéke fényes ünnepségeket rendezett. Itt említjük meg, hogy a »Magyarország« egy utóbbi számában közölt azon hir, hogy Nagybányán pucs készül s a legutolsó pillanatban Pokol Elek bányabirtokos lép föl nemzetiségi programmal, nem felelt meg a valóságnak, Csenger. Fényes példáját adta egyrészt politikai érettségének másrészt az ideálisán tiszta választásnak és megható jelét a szeretet, tisztelet és ragaszkodásnak volt képviselőjelöltje Luby Béla iránt. A választásra, 1000-nél több választó jött be a kerület székhelyére Csengerbe, eljöttek, szorgos munka időben a legtávolabbi községekből hogy ha harcosai voltak a múlt választások ádáz tusái, féktelen pressioi, nagy harcaival kivívott győzelemnek most tanúi és részesei legyenek az egyhangú, felemelően nemes diadalnak is. A választók lemondtak a törvényes alkotmányos költségekről is, tiszta meggyőződésük tántoríthatatlan elvük nem tűrte meg még ezt sem. — Szerdahelyi Ágoston közéletünk köztisztelt alakja és régi munkása foglalta el a választási elnöki széket s mivel más jelöltet nem ajánlottak az egyedül ajánlott jelöltet Luby Bélát egyhangúlag meg választott képviselőnek nyilvánította az ajánlatra kitűzött idő eltelte után. A lelkesedés tomboló vihara zúgott fel e kijelentésre és a választó sereg egy példátlan szép választás emlékével a legnagyobb rendben oszlott szét. II. Küzdelmes választások. Krassó. A krassói kerület veszedelmes nemzetiségi voltáról évek óta keringő legendaszerü híreszteléseket a május 3-iki választás fényesen megcáfolta. Bármily erőszakos agitációt fejtett is ki a hirhedelt Lukácsiu család, törpe kisebbségben maradt egy nem is vármegyebeli, teljesen ismeretlen, de a függetlenségi elveket hirdető fiatal emberrel szemben. Mesének bizonyultak mindazok is, amiket a régi közigazgatási rendszer a krassói kerület korrumpáltságáról regélt és regéltetett, önönmagának nagyobb dicsőségére és az ellenzéki jelöltek elriasztására. A régi érdekszövetkezet eltisztulásával kiderült, hogy a krassói kerület magyarsága szövetkezve az erdődvidéki hazafias svábokkal, teljes könnyűséggel győz és fog győzni mindenkor a nemzeíellenes párttal szemben, a legcsekélyebb választási visszaélés nélkül. A választári elnök, Szabó Albert dr., reggel 8 órakor megnyitván a választási eljárást, megállapította, hogy két jelölt lett törvényszerűen ajánlva: Pilisi István függetlenségi és Lukács Konstantin nemzetiségi. Már a választók felvonulásából meg lehetett állapítani, hogy a Pilisy-pártnak nagy többsége van. A szavazás teljes rendben folyt, a szavazatok arányai következőleg alakultak: 10 órakor Pilisy: 97 » » Lukács: 92 11 » Pilisy: 136 » » Lukács: 252 Délelőtt az oláh községek szavaztak s igy maradt vissza Pilisy, de a mint a magyar és sváb községek kerültek sorra, egyszerre megváltozott a helyzet s 12 órakor Pilisynek 321,. Lukácsnak 304 szavazata volt.
