Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-05-05 / 18. szám

2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 18. szám. erkölcsei annyira depraváltak, hogy im­már alig kelt feltűnést, ha a Jakabok fizetett titkos ágensei, leghangosabb szó­vivői a függetlenségi pártnak. Azokról, a kik nyíltan az abszolu­tizmus szolgálatában állottak, nem be­szélünk. Bár kétségtelen, hogy köztük is volt olyan arcátlan elég, a ki máról- holnapra negyvennyolcassá vedlett, de hála érte a magyarok Gondviselésének, úgy látszik van a nemzetben elég erő, hogy ezeket a gonosztevőket kiközösítse magából. Hanem igenis szólunk azokról, fi­gyelnünk kell azokra, a kiket egyetlen egy szóval nevezhetünk meg: a kéilakiak. A kik ha a nemzeti politikai harcosai­nak csatasoraiba befurakodhatnának, mételyt vinnének oda, romlott erköl­cseikkel megfertőztetnék a tisztességese­ket, a bomlás csiráit hintenék el ma­guk körül. A ki a nemzeti elllenáilás küzdelmé­ben nem volt velünk fellétleniit, minden érdeket félre téve, semmi reservcitiól fenn nem tartva: kétlaki. A ki bármiféle össze­köttetést keresett vagy tartott fenn a darabantok törvénytelen kormányával: kétlaki, szónokolt legyen különben bár­mily ékesen és hévvel a fórumon. E kétlakiság, melyben sajnos, arra mutatnak a jelek, sokkal többen voltak részesek, mint gondolni mertük volna, rosszabb a nyílt hazaárulásnál s ha lucus a non lucendo tisztességi fokoza­tokat lehet felállítani e jeles alakok kö­zött, bizonyára tisztességesebbeknek kell tartanunk azokat, a kik nyíltan szembe- szállottak a törvénynyel s nemzet jogai­val, mint azokat, a kik hazafiságot ha­zudva, titkos cinkostársai voltak Magyar- ország hóhérainak. Amazokban volt legalább valamiféle briganti becsület; emezekben még ez is hiányzott. Jól figyeljen a magyar nemzet két­laki árulóira! A választási karhatalom. Több oldalról, különösen a nemzetiségi kerületekből hallunk panaszokat az iránt, hogy a kirendelt katonai karhatalommal sok baj volt. Először is olyan parancsnokokra bízták a csapatok vezetését, a kik alig, vagy egyáltalán nem tudnak magya­rul Hát ez már magában véve is súlyos ta­pintatlanság, mert arra mutat, hogy illetékes katonai körökben még most is különös elő­gel a társulat talán el akarja riasztani a kö­zönséget a komolyabb irányú darabok meghall­gatásától? A színpadon kedvetlenség, a néző­téren unalom — ez jellemezte e/.t az estét. — A darab különben nem nagy stilü, a játékszen­vedély áldozatáról van szó, de Írója óvatosan elkerül minden nehezebb bonyodalmat; a mi­nek történnie kellene, azt csak elbeszélve hall­juk. Ezt pedig Dosztojevszky már régen job­ban megcselekedte. — Radó Rózsinak azonban mindenesetre nagyobb sikere lett volna, ha Tihanyi (De Chaceroy) jobban belemélyed sze­repébe; Pelerdi (Lebourg) kedvetlenül játszott. Az első felvonás társalgási jelenete elmondha­tatlanul unalmas volt. A gall szellem pedig — eddig legalább úgy tudtuk — épen a társalgás finom művészetében excellál. Szerdán Martos operette-je, A legvitézebb huszár, töltötte meg nagy közönséggel a házat. Az operette-ekben jórészt csak a zene élvez­hető, a zenei élvezetben azonban valami nagy része nem volt a közönségnek, mert egyrészt ez színtelen, melódiátlan, másrészt a zenekar is több gixerrel állt elő, mint kellett volna, de leginkább ez a megérthetetlenség, a mely a kar énekszámaiban tűnt fel, volt a siker meg- őlője. — Máskülönben igen jó kezekben vol­tak a szerepek, Komáromiról, Várnáiról és B. Fábián I.inkáról a legnagyobb elismerései szól­hatunk; örülünk, hogy Tihanyit megint megta­láltuk régi humorával és pompás játékával; Tisztái (polgármester) átadta magát egészen az operette bolondságainak; Kovács Andort (Dőry) szeretnők már nagyobb szerepben látni; nem értjük, miért nélkülözzük őt különösen társa­dalmi színművekben, ha már shaksperei dara­boktól meg leszünk fosztva. Pénteken újra A legvitézebb huszár került színre. szeretettel fitymálják a magyart. De inconve- niens is ez az eljárás minden tekintetben, mert a választási elnök vagy tud, vagy nem tud németül, de ha tényleg tud is, nem köteles hivatalosan is tudni, sőt kissé fejlettebb köz­jogi érték mellett nem is tarthatja magát jo­gosultnak arra, hogy magyar parlamenti kép­viselő választás tárgyában idegen nyelven ren­delkezzék. Ám ez csak a kisebb hiba. A nagyobb az, hogy a vitéz aranygalléros tiszt urakat fe­lettes hatóságuk — szándékosan-e vagy merő véletlenségből, de mindig következetesen el­felejti kitanitani arra, hogy ők és csapatjaik választási kirendeltségük tartama alatt a vá­lasztási elnök rendelkezéseit teljesíteni tartoz­nak. Hallottunk olyan esetet, a midőn a pa­rancsnok a választási elnök azon utasítására, hogy küldjön egy szakaszt ide, egy másikat oda, a választók bevonulásának biztosítására, azzal felelt: »Ich darf nichrmeine Kräfte zersplittern.« Ez azonban legfeljebb korlátoltságból származó tudákosság. Tudunk azonban nem egy, épen a jelenlegi választásoknál előfordult olyan ese­tet is, a midőn a katonai parancsnok egyene­sen megtagadta a választási elnök rendelke­zéseinek teljesítését. Hát ez ha rendszerré válik, teljesen illu- zóriussá teszi a karhatalom felhasználását és teljes anarchiára vezet. Jól lennék várme­gyénk vezetői, ha az. előfordult konkrét ese­tekből kifolyólag indokolt felterjesztésben kér­nék a kormánytól e régi panasz végleges rendezését. Képviselő választások a varmegyében. — Saját tudósítónktól, — A nemzeti eszme hatalmas diadalt aratott Szatmárvármegyében május 3-án. E naptól kezdve hat függetlenségi és két alkotmánypárti képviselő képviseli a vármegyét a parlamentben. A nemzeti­ségi jelöltek két kerületben elenyésző kisebbségben maradtak s a nagysomku- tiban is, dacára a féktelen, több ember halálát is előidézett izgatásnak az alkot­mánypárti jelölt fényes diadalt aratott Szatmárvármegye közönsége hű maradt régi tradícióihoz és igazán hazafias öröm­mel konstatáljuk, hogy az a hatalmas nemzeti felbuzdulás, mely a vármegyét képviselő törvényhatósági bizottságot egy év óta áthatotta, vezérévé vált a vármegye egész közönségének is. Föl a szivekkel, előre a nemzeti lobogóval! ■ Nagykároly város közönsége részére la­punk május 3-án órakor megjelent külön ki­adásában számoltunk be az addig ismert vá­lasztási eredményekről és a be nem fejezett választások várható kimeneteléről. Alábbiakban pedig adjuk a választások lefolyását a hozzánk beérkezett jelentések alapján. I. Egyhangú választások. Nagykároly. Az újjászervezett szocialisták hiresztelték, hogy egy Zsidó Imre nevű elvtársuk fog fellépni gróf Károlyi István ellen, de ez nem bizonyult valónak. Reggel Dr. Kovács Dezső választási elnök a választási eljárást pontban 8 órakor megnyitotta, mely időpontig egyetlen ajánlás érkezett be gróf Károlyi jelölése iránt: Papp Réla, Péchy László, Jeney Géza, Dr. Serly Gusztáv, Dr. Adler Ádolf, Rooz Samu, Szabó Albert, Janitzky Albert, ifj. Sternberg Sándor, Strohmájer Ferenc, Kún István, id. Nagy Antal, Schusteritsch Ferenc, Serly György, Kiszely Géza, Reszler György, Kohn Márkusz, Singer Lipót, Nonn Gyula, Kerekes Rertalan, Somossy Miklós, Kubinyi Bertalan, Sternberg Lipót, Bordás Imre, Lucay János, Nagy Elek, Papp István, ifjú Nagy Antal és ifjú Némethy Sándor aláírásaival. A választási elnök a törvény értelmében fél 9 óráig tűzte ki az ajánlás határidejét s minthogy ez ideig további jelölés nem történt, a választási eljárást befejezettnek nyilvánította s a városháza erkélyéről a nagy számban egy- begvült választópolgárok előtt Gróf Károlyi Ist­vánt egyhangúlag megválasztott képviselőnek jelentette, ki, mely kijelentést a választók tö­mege lelkes, szűnni nem akaró éljenzéssel vette tudomásul. Minthogy a megválasztott képviselő Gróf Károlyi Sándor temetése miatt Budapesten tar­tózkodik, a választási elnök a következő sür­gönynyel értesítette megválasztásáról. Gróf Károlyi István országgyűlési képviselő Budapest, Revicky-utca 6. A nagykárolyi kerü­let mai napon Méltóságodat a kerület tisztelet- teljes üdvözletének tolmácsolása mellett haza­fias örömmel értesítem. Dr. Kovács Dezső vá­lasztási elnök. A mandátum átadásának napja és prog- rammja később lesz megállapítva. Fehérgyarmat. Cholnoky Imre választási elnök a válasz­tási eljárást reggel 8 órakor megnyitván, a küldöttségi tagok szabályszerű eskütétele s az ajánlásra kitűzött törvényes idő lejárta után kijelentette, hogy miután egyedül Luby Géza jelöltetett, a fehérgyarmati kerület képviselő­jéül ő egyhangúlag megválasztatott. A mandá­tumot a választási elnök formás beszéd kísé­retében adta át, mire a megválasztott képvi­selő, közéletünk érdemes veterán alakja meg­hatott szavakban válaszolt. Nagybánya. A törvényes formaságok után Gellért Endre vál. elnök nyolc órakor megnyitván a választási aktust, fél órát tűzött ki az ajánlati ivek benyújtására. Miután azonban csak dr. Földes Béla kép­viselőjelöltet ajánlották, a félóra elteltével Gellért választási elnök a választást befejezett­nek s dr. Földest egyhangúlag megválasztott képviselőnek jelentette ki. A mandátumot az uj képviselőnek kül­döttség adta át. Földes tiszteletére Nagybánya város és vidéke fényes ünnepségeket rendezett. Itt említjük meg, hogy a »Magyarország« egy utóbbi számában közölt azon hir, hogy Nagybányán pucs készül s a legutolsó pillanat­ban Pokol Elek bányabirtokos lép föl nemze­tiségi programmal, nem felelt meg a valóságnak, Csenger. Fényes példáját adta egyrészt politikai érettségének másrészt az ideálisán tiszta vá­lasztásnak és megható jelét a szeretet, tisztelet és ragaszkodásnak volt képviselőjelöltje Luby Béla iránt. A választásra, 1000-nél több választó jött be a kerület székhelyére Csengerbe, eljöt­tek, szorgos munka időben a legtávolabbi köz­ségekből hogy ha harcosai voltak a múlt vá­lasztások ádáz tusái, féktelen pressioi, nagy harcaival kivívott győzelemnek most tanúi és részesei legyenek az egyhangú, felemelően ne­mes diadalnak is. A választók lemondtak a törvényes alkotmányos költségekről is, tiszta meggyőződésük tántoríthatatlan elvük nem tűrte meg még ezt sem. — Szerdahelyi Ágoston köz­életünk köztisztelt alakja és régi munkása fog­lalta el a választási elnöki széket s mivel más jelöltet nem ajánlottak az egyedül ajánlott je­löltet Luby Bélát egyhangúlag meg választott képviselőnek nyilvánította az ajánlatra kitűzött idő eltelte után. A lelkesedés tomboló vihara zúgott fel e kijelentésre és a választó sereg egy példátlan szép választás emlékével a leg­nagyobb rendben oszlott szét. II. Küzdelmes választások. Krassó. A krassói kerület veszedelmes nemzetiségi voltáról évek óta keringő legendaszerü híresz­teléseket a május 3-iki választás fényesen meg­cáfolta. Bármily erőszakos agitációt fejtett is ki a hirhedelt Lukácsiu család, törpe kisebbségben maradt egy nem is vármegyebeli, teljesen isme­retlen, de a függetlenségi elveket hirdető fiatal emberrel szemben. Mesének bizonyultak mindazok is, amiket a régi közigazgatási rendszer a krassói kerület korrumpáltságáról regélt és regéltetett, önön­magának nagyobb dicsőségére és az ellenzéki jelöltek elriasztására. A régi érdekszövetkezet eltisztulásával kiderült, hogy a krassói kerület magyarsága szövetkezve az erdődvidéki haza­fias svábokkal, teljes könnyűséggel győz és fog győzni mindenkor a nemzeíellenes párttal szem­ben, a legcsekélyebb választási visszaélés nélkül. A választári elnök, Szabó Albert dr., reg­gel 8 órakor megnyitván a választási eljárást, megállapította, hogy két jelölt lett törvény­szerűen ajánlva: Pilisi István függetlenségi és Lukács Konstantin nemzetiségi. Már a választók felvonulásából meg lehetett állapítani, hogy a Pilisy-pártnak nagy többsége van. A szavazás teljes rendben folyt, a szavazatok arányai követ­kezőleg alakultak: 10 órakor Pilisy: 97 » » Lukács: 92 11 » Pilisy: 136 » » Lukács: 252 Délelőtt az oláh községek szavaztak s igy maradt vissza Pilisy, de a mint a magyar és sváb községek kerültek sorra, egyszerre meg­változott a helyzet s 12 órakor Pilisynek 321,. Lukácsnak 304 szavazata volt.

Next

/
Thumbnails
Contents