Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1905-11-18 / 3. szám
Nagykároly, 1905. november 18. 3. szám. I. évfolyam. szuMímerE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. —5=—>-• MEGJELENIK IVE I INT ID IE IST SZOMBATON. •-»----4— Sz erkesztőség: Nagykárolyban Jókai-u. 21. sz. —3- Telefon-szám : 9. -e— Kiadóhivatal: Nagyhajduváros-u. 3. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezérlő-hizottság: Kovács Dezső dr.,'ielelős szerkesztő. Cseh Lajos, N. Szabó Albert dr., Cózner Elek dr., Vetzák Ede dr. Laptulajdonos: a távvezérlő-bizottság. Szerkesztő : Va -jas Endre. Előfizetési árak: Egész évre 8 kor. Félévre . . . 4 kor. Negyedévre...........................2 kor. Le lkészek, tanítók és jegyzők részére egész évi beküldés mellett 5 kor. Egyes szám ára 20 fillér. •=»• a megyéü hivatása. lila: Dr. Lengyel Zoltán, országgyűlési képviselő. Amíg az osztrák császár akar uralkodni Magyarországon s a mig a Habsburg család lesz a trónon és e család akár saját jószántából, akár a viszonyok kényszerítő ereje folytán magyarrá nem lesz: addig a történelmünk is, a politikánk is ugyanaz. Csak az emberek és a módok változnak, a cél azonos odafenn, azonos tehát idelenn is. Ok osztrákok, tehát osztrák uralmat akarnak fentartani nálunk is; mi magyarok vagyunk, tehát magyar uralomért küzdünk velük szemben folytonosan. A család és a nemzet két külön világnézetért lelkesül, egy utón tehát nem is haladhatnak. Az idők és a körülmények szerint ez az ellentét nem mindig olyan kézzel fogható, nem mindig olyan élesen kidomborodó mint ma - - -i Mikor a császári ház gyengének vagy épen megrendültnek érezte hatalmát, időlegesen utána engedett a ma- gyarságnak vagy úgy tette magát, mintha megjavult volna. Mikor pedig a nemzet öntudata, önérzete, faji és nemzeti érzése ellankadt, megrogyott vagy ingadozó lett: nem érezte oly világosan a százados átok súlyát vagy nem hitt a saját szemeinek, nem okult az eléje toluló tényeken. így keletkeztek néha tudatosan, de néha öntudatlanul is fegyverszünetek, ám a harc azért sohase szűnt meg s az ilyen fegyveres béke többet ártott minden háborúnál. Ez igazságok bizonyítására nem futjuk végig 400 éves vérrel, könynyel, szenvedéssel és siralommal teli történelmünk lapjait. Tudja úgyis mindenki, aki olvasott s ma érzi az is, aki sohase olvasta... De ime a 67 óta történtek is teljes erővel bizonyítanak. Akkor: megrendült a család uralma A megrendülés hatása alatt: megszeppentek. S mivel megszeppentek: hát meg is lapultak. S ezeken felül egy jó lelkű királynénk befolyásáról sem szabad megfeledkeznünk. 66-ban tehát mindent Ígértek. De már a béke után és o közvetlen veszély xEL 1: \ !' f irrt -Urgzuf -magyarságába egyeztek bele. Mert hisz a többi, amiért most is küzdünk, csak szinleges dolog volt, csak papíron maradt. S a papírra rótt törvényes hetükkel szemben egy ezzel ellentétes, szóbeli paktum is volt és pedig körülbelül ez: nem bánom. ha egyetmás bolondságot a jogfolytonosságról, a paritásról, a magyar hadseregről s más effélékről törvénybe igtattok. Hiszen törvényetek van ennél különb is (1700: X.), hát ha a több ott lehet, most a kevesebbel is megadom névleg és szinleg, ha ennek ellenében azt, amit három és tél század alatt el nem érhettünk, a birodalmi közös iigges dolgokat intézményesen és törvényes alapon szentesítitek. Nem törődök az irka- firkáitokkal, ha saját véretekből és saját pénzeteken egy hatalmas osztrák hadsereget teremtettek s külön megígéritek, hogy -^-területen császári akaratom korlátlanságát nem bolygatjátok. Maradjon a tietek részben a jog, nekem elegendő az erő. Úgyis csak addig játszhat- játok már az alkotmányos komédiát, mig én akarom. S továbbra is úgy pórázon tartalak benneteket, mint eddig. Az elbolonditott és a sok szenvedéstől véreve^ztett, elfáradt nemzet belement e hitvány alkuba, Ám a Felséges császári ház csak félévig tartotta be ezt is. Mert már 1867. dec. 21-i osztrák törvények semmit se tudnak a magyar királyról, semmit sem ismertek el a mi 67-es törvényeinkből., hanem ezek intézVpHpSP'VpI pl’«?-|tpthr»p t jc c~ osztrák császári összbirouuioaí alapján állnak. S ezeket ugyanazon I. Ferenc József szentesítette, aki a mienket. Itt van a mostani konfliktus magva, gyökere. S e tényleges állapotot kiélesi- lette az, hogy ugyanazon uralkodó országaiban a törvények alapján homlok- egyenest ellentétesen tanítottak az iskolák s nevelték fel a most felnőtt nemzedéket. Ausztriában a tényleges viszonyok T A R C A. Kicsi láda. Kicsi, sárga láda telve Avult, fakó iratokkal, ósdi könyvek, irományok, Levélcsomók, régi dolgok, Édes anyám rakosgatja gonddal. A szeméből, két szeméből Sárga lapra hull a könnye... Kötényével letörüli, Elolvassa, újra kezdi, Édes anyám, de szenved a lelke! Oda ülök én is lassan Sárga láda egy sarkára S mikor őket összehajtja, S mindeniket megzokogja, Gyöngéd kézzel én nyúlok utána. Jt* * Elo^yasoH^ahlitattal * A lapokat, siró szemmel... S megtelik a szivem, lelkem, Minden nemes, szent érzésem Rég pihenő apám'szellemével. Édes apám leveleit Amint sorra végignézem, Ifjú kora szenvedését, Sok fájdalmát, küzködését Én is, én is mind keresztülélem. S mint ereklyét megcsókolom, Összehajtom egy sóhajjal, Édes anyám átalköti, Szép gyöngéden mind elteszi, — Sárga láda őrzi féltő gonddal. Benkö Atntn. A határon. — Santeri Ing man. — Együtt volt esténkint anyjával. A leány valami szeszélyes mintájú hímzésen babrált. Beszélgetésük többnyire haragra vált, mikor a leány jövője került szóba. ' — De mire való e miatt búsulni is, hisz úgysem halok éhen... Aztán minden lánynak férjhez kell mennie?... Anyám is abban a régi világban él még... Ah... De meg úgysem kell félnie, hogy koldusbotra jutok... — Koldusbotra — Isten mentsen! Hisz vannak jómódú rokonaid, — csöpp okod sincs ilyesmire gondolni. Csak arra figyelmeztetlek, édes gyermekem, biztosítsd arra is a jövődet, hogy én például most mindjárt nyugalomra hajthassam öreg fejemet. — Anyám mindig oly sötét színben látja a világot. Mire való ez a sok hiábavalóság, nem vagyunk elég egészségesek mind a ketten?... Igen, igen, akkor sem kellene igy beszélnie, ha egyikünk halálos beteg volna, hisz olyan szépen megélünk csendes kis lakásunkban ... Meg a fiukból is lesz már valami, Edvin már jól indult és Oskar is... — Szegény Oskar, mi lesz még belőle 1 És Edvin egész nyakig ül akkorra az adósságban, mikor azt a szegényt eljegyezheti... — Na, de nem is gondolja anyám, hogy valamelyik kegyességéért esedezem. — Nem, nem, de hogy eszembe hoztad ... — Miért ne tudnánk mi is összecsipkedni valamit, tudok hímezni, a nyelvekhez is értek. — Bizony eleget tudsz... Közelebb igazította a lámpához a himzést. Félbeszakította volna a nélkül is mondókáját, mert nem akarta kimondani, a mit elgondolt. Nem akarta érinteni azt a régi, fájós helyet. Mégis csak nagy megalázkodás, ha annak a gazdagnak tartott leánynak kell házról-házra járni, naponkint nyelvórákat adni mindenféle gyermeknek, vagy kegyelemből kapni meg a mindennapit. Jól tudta, hogy Anna titokban hímez, késő éjjelig űzi ezt, — ja, a magasrangu, jól ruházkodó leánynak nehéz pénzt szerezni, — de mégis csak egymagában hímez, nem láthatja meg egy ismerős sem... Még egyszer odafordult, elnézte lányát, a ki rángatózó, elégedetlen arccal varrogatott Még mindig jól mutatott, finom arcbőre, jól megtermett alakja, szép tartása... hozzá még jó családból is való. Hisz még nem is olyan idős, csak huszonhét éves. nem is idő ez manapság ... Hm, de már közel van a határkőhöz. Hogy jöhetne most kérője, ha eddig nem jött... S a mint jobban elnézte, valami fáradtságot látott azokon a hervadásnak induló arcokon, szemtüze is kialudt, oly bágyadtan néz, arcában is jól látni a merev, szögletes vonásokat, mindjárt szembe tűnnek, ha a feslő fiatalság mellé kerül... Bizony a határon áll. Jól tudta maga is, egyre látta naponkint. — Nem vagyok még olyan idős, hogy ne mehetnék férjhez — szólt kis idő múlva idegesen mozogva a széken. — Nem, nem, oh dehogy...
