Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1905-12-09 / 6. szám

6. szám.

szatmárvármegYe.

3-ik old:.’.

koronát is elvilágit. Miután pedig a tanyára még nem vezette be a vármegye a villanyt, Nagy ur a villany mellett gyertya-competentiáját is igénybe vette.

4. Kiszolgálás. Ősi szokás szerint az alis^ pánnak hajdú és huszár dukál, a huszárnak lovat is tartott a vármegye. Nagy László alatt a hajdúból inas lett, a lovas huszár fizetéséből valószínűleg kocsist tartanak. No de ezen magán nem ütköznénk meg, ha Nagy ur a tehenészt is nem a vármegyével akarná magának tartatni, a mit egyszerűen úgy old meg, hogy a vármegye egyik hetesét állítja be a tehénistállóba.

5. Butorzot. Törvényesen az alispán hivatalos helyiségét és fogadószobáját látja el a vármegye bútorral. Nagy László alatt szerencsésen eljutottunk odáig, hogy a snapszot is a magunk asztaláról isszuk, kártyázni is a magunkén kártyázunk és a magunk szőnyegeit tapossuk az egész lakásban, sőt ha Nagy Lászlónak egy díványa elkopik, azt is a megye huzatja be.

6. Jégverem. 432 koronából töltjük meg egy évben azt a jégvermet, a melyből egy megyei tisztviselő beteg gyermekének nem jut, mert nagy a rokoni és baráti fogyasztókor.

7. Üvegház. A télen jelent meg ez a kis épület a megyeház udvarán, természetesen a nélkül, hogy előzőleg a közgyűlés tárgysorozatán szerepelt volna. Az mondják, Nagy László a saját költségén építtette, perelni azonban a vármegyét perelték be és Nagy László a vár- megye pénzéből utalta ki az árát.

8. Apróbb háztartási cikkek. Fénymáz, ru- haszáritókötél, kefeseprü és még nagyon sok háztartási cikkek árához vajmi nehezen jutna a kereskedő, ha nem a megye számlájára írná be ezeket.

9. Nagymosás. Miután a mosókonyha olyan helyen van, a hol a jogkereső közönség orrát kellemetlenül érinti, a gyöngéd vármegye napszámosokat bocsát az alispán rendelkezésére, hogy a mosás rövidebb ideig tartson.

A háztartásnak ez a helyzete ma is az alispáni hivatalhoz köti Nagy László urat, mert ő bizony ezeket joggal vagy jog nélkül, de mindenesetre alispáni minőségben élvezett na- turáliákat ma is igénybe veszi, sőt midőn a 60-as bizottság nem volt hajlandó a villanyvilágítást és a tehenészt a nemzeti ellenállás alapjából fizetni, nagy hangon jelentette ki, hogy ő jogait csorbítani nem engedi.

Városi párt.

(Vk.) Nagykároly város képviselő- testületében az ügyek letárgyalásánál és elintézésénél nincs semmi rendszer, semmi alaposság! Minden ötletszerűen történik! Mi onnét van, hogy a képviselő testületi tagok a szőnyegen levő tárgyat nem ismerik és nem ismerhetik kellőleg, mert az a pár perc, amely alatt az illető előadó úgy ahogy ismerteti az ügy állását, és maga az előadói vélemény sem elegendő arra, hogy azok, kik az ügyben határozatot hozni hivatvák, a tárgyat azonnal alaposan megismerhessék és arról véleményt mondhassanak. — igen gyakran megesik, hogy egyesek szavaznak anélkül, hogy tudnák, — volta- képen miről is van szó és csak a képviselő testületi közgyűlés után ismerik meg az ügy valódi állását és jönnek reá arra, hogy a közgyűlésen helytelenül szavaztak.

Ennek az az eredménye, hogy gyakran a város érdekei ellen van a hozott határozat. — Nagyon gyakran megesett az, hogy az egyik közgyűlésen hozott határozatot egy másik közgyűlésen megváltoztattak, mert időközben a dolgok helyes állását megismerték. Ámbátor elismerjük, hogy volt a képviselő testület tagjaiban annyi erkölcsi erő és bátorság, hogy a helytelenül hozott határozatukat megváltoztatták, — mégis érezzük, hogy a most vázolt állapot helytelen és tarthatatlan és hogy ezen segíteni kell! Segíteni pedig csak úgy lehet, ha a városi képviselők dolgozni akaró és a város érdekeit szivén viselő része a fontosabb tárgyú képviselő testületi közgyűlések előtt összeül és megvitatván alaposan a kérdéseket egyöntetű megállapodásra jut. Az ilyen összejöveteleken aztán tisztulnak az eszmék. Az ügyek tárgyalására lesz elegendő idő, a mi a képviselő testületi közgyűlésben nincs, — ügyet alaposan meglehet hányni-vetni, az érveket pro és contra kimenteni és az ügynek legapróbb részletkérdéseit is teljesen meg lehet vitatni.

A szőnyegen forgó kérdések ilyen alapos megtárgyalása után aztán a képviselőtestületben mindenki ismerni fogja az ügyet és ha szükség van reá, hozzá fog tudni szólani a kérdéshez és a határozatok pedig mindenkor a város érdekeinek előmozdítására fognak szolgálni. A városi ügyeknek a képviselő- testületi közgyűlés előtti megbeszélését a városi képviselők most lezajlott választása utáni lakomákon minden kerületben helyesnek és szükségesnek találták. Reménv van tehát arra, hogy a városi ügyek ezen előzetes megbeszélése már 1906. január 1-től kezdve meg fog történni. Az értekezletek összehívására az előmunkálatok már meg is tétettek.

Ezen értekezleten aztán nem csak a napirenden levő kérdéseket fogják megtárgyalni, hanem ha valaki a város érdekében uj eszmével áll elő, azt is megvitatják, megtárgyalják és ha elfogadja az értekezlet a városi közgyűlés elé terjesztik akár indítvány akár interpellatio alakjában. Mi az eszmét rendkívül helyesnek tartjuk, — mert minden városban helyes az, ha a képviselőtestületi tagok maguk is tesznek kezdeményező lépéseket a város érdekét előmozdító intézmények létesítésére és a város vezetőségének ez irányban segédkezet nyújtanak, de kétszeresen helyes és szükséges ez nálunk, ahol a mint lapunk programmjában reá mutattunk. alig történik valami a városi polgárság vagyoni viszonyainak fellendítése érdekében és hogy nem látunk komoly törekvést a polgárság anyagi és szellemi jólétének előmozdítását célzó köz- intézmények létesittetésére.

Szükséges és helyes ez továbbá azért is mert mellettünk egy hatalmasan fejlődésnek indult anyagi eszközökkel is bőven ellátott, folyóvíz mellett fekvő város: Szatmár van, a mely alaposan kihasználja azt, hogy mellette egy érdekeivel nem sokat törődő város fekszik és minden közintézményt elhalász előlünk, még olyanokat is, melyek bennünket. mint megye székhelyt, feltétlenül megilletnének. De szükséges és helyes ez végül azért is, mert 17 esztendőn át egy magát a város barátjának nevező, de a város érdekeivel semmit sem törődő alispánja volt a megyének, ki jelenleg megyefőnöki minőségben működik városunkban. A jelenlegi megyefőnök hangoztatva alispán korában nagy szimpathiáját városunk iránt, legtöbbször a várpsi mozgalmak élére állt és sikerült neki nemtörődömségével a mozgalmakat zsákutcába vezetni, mely idő alatt aztán az ügyes Szatmár város az általunk létesíteni kívánt intézményt felállította vagy legalább a megvalósulás stádiumába hozta és mi, mint mindig elkéstünk.

Ezen állításunkat egy ténynyel kívánjuk igazolni. Pár évvel ezelőtt mozgalom indult meg városunkban egy gyermekmenedékház felállítása iránt. Mikor a mozgalomról értesült az alispán ennek élére állt és a megyegyülésen indítványozta, hogy a vármegye Deák Ferenc születésének századik évfordulója megörökítésére Nagykárolyban, a megyeszékhelyén létesítsen egy gyer- mekmenedékházat és azt Deák Ferencről nevezze el, illetve Írjon fel a miniszterhez egy menedékház felállítása iránt, amelyhez a megye is nagy összeggel

fog hozzájárulni. A törvényhatósági bizottság egyhangú lelkesedéssel elfogadta az indítványt. Az alispán elnöklete alatt aztán egy bizottság küldetett ki. Azóta alszik az ügy vagy talán meg is holt. Az alispán ur abszolúte semmit sem tett az ügy érdekében. A mozgalom megindítói pedig nem tehettek semmit, mert az alispán lett a mozgalom uj vezetője.

Ezalatt aztán az ügyes Szatmáriak fentjártak a miniszternél és a felállítandó gyermekmenedékház érdekében minket megelőzve megtették a lépéseket, — úgy hogy ha Szatmárvármegyé- ben lesz gyermekmenedékház, — bizonyos, hogy az Szatmáron és nem Nagvkárolvban lesz.

%/

így állván a dolog, — örömmel üdvözöljük azon városi képviselőket, kik városi párt név alatt egyesülni fognak és a város mindennemű ügyeivel behatóan és alaposan kívánnak s lógnak foglalkozni és készséggel felajánljuk neki városunk érdekében lapunk hasábjait.

A mátészalkai vasúti hozzájáró ut.

A főszolgabíró ur úgy látszik találva érezte magát s e fölötti bosszúságát azzal igyekezett enyhíteni, hogy a névtelenség dacára is felismert személyemet támadja meg és pedig első sorban azért, mert a cikket nem Írtam alá, másrészt azért, mert az ő eljárásának bírálatára engem nem tart hivatottnak.

Szerén}r nézetem szerint közérdekű rovatban, közérdekű tárgyban irt czikket nem szükséges névaláírással ellátni. Nem is szokás, mert hiszen a közérdekű rovatban, nem egyes személy, hanem a közvélemény szóvivője a sajtó beszél. A közérdekű közleményért maga a sajtó-organum felelős és pusztán” a közlés által a cikk tartalmával teljesen azonosítja magát,

A magam részéről nem kívánom őt a személyeskedés terére követni, ez tiszteletlenség volna a sajtó és az olvasó közönség irányában. Ha személyes vagy erkölcsi bátorságomról meg akar győződni, rendelkezésére állok másutt és legyen meggyőződve róla, hogy mindig van bennem annyi bátorság, hogy a terrorismustól meg nem ijedek és véleményemet minden körülmények között szabadon kinyilvánítom.

De nem csodálkozom a cikk hangján és irányán. Végtére ha kifogyott az argumentum, akkor nem lehet okosan érvelni, higgadtan értekezni, tárgyilagosan bírálni és az ellenérveket meggyőzően cáfolgatni; akkor nem marad más hátra mint — személyeskedni,

Igaz, hogy a kritika néha fájó sebeket szaggat fel és érzékeny Achilles-sarkokat sebez, de egy köztisztviselőnek állani kell a kritikát és nem szabad előle kitérnie a személyeskedés terére.

Ami a hozzájáró ut kérdését illeti, én adataimat ugyanazon bizottsági jegyzőkönyvből mentettem, melyre a főszolgabíró hivatkozik s a melynek másolata nálam is található. Ebben a jegyzőkönyvben szó sincs arról, hogy Szálkái Sándor kisajátítási ár fejében 2000 koronát és kárpótlásul 500 koronát kért volna, hanem azon ajánlatot tette, hogy ugyanolyan árban engedi át a rövidebb ut céljaira kisajátított nagyobb területet, mint a jelenlegi hosz- szabb hozzájáró úthoz szükségelt területeket.

Nincs megcáfolva az az állításom, hogy a városi képviselőtestületet ezen fontos kérdésben meg sem hallgatták és bár az egész közönség kivétel nélkül óhajtotta s követelte a Szalkai-féle rövidebb utat, ez a közóhaj nem érvényesülhetett. Szívesen adott volna a város 14000 koronával többet, (bár kötve hiszem, hogy a rövidebb hozzájáró ut nyilvános pályázat utján jóval olcsóbban is el ne készült volna), de a városi képviselőtestületet csak akkor kérdezik meg, amikor már fizetni kell.

Az sem való, hogy a város a vasút felé fejlődik, mert közbeesik a vásártér, melyre nem építkezhetnek.

Ami pedig a faraktárakat illeti, a logika szabályai szerint a faraktárnak kell alkalmazkodnia a hozzájáró úthoz és nem megfordítva. Különben is egyik faraktár melyben betoncsöveket is árulnak, (ez aztán a »beton gyár«?)

I közvetlenül a rövidebb hozzájáró ut mellett, a másik pedig alig 50 lépésnyire fekszik és igy a rövidebb ut a faraktárak féltett érdekeit is kielégítette volna.

Hogy a főszolgabíró ur nem befolyásolta a bizottságot, az nagy hiba. Igenis érvényesi-