Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1905-12-09 / 6. szám
4-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 6. szára. tenie kellett volna minden befolyását, mert ezt kivánta a közönség érdeke, A hivatolt jegyzőkönyv szerint azonban a városi és vidéki érdekeltség nevében bár formális megbízása nélkül eljárt bizottsági tagok tiltakoztak legerősebben a javasolt rövidebb ut ellen, A bízott ság műszaki tagjai sokkal engedékenyebbek voltak, mint a közönség képviselői. A pénzügyi szempontok sem képezhettek akadályt. Ha Mátészalkának egymagában van annyi pénze, hogy 45-50.000 koronáért megvehetett egy pompás kastélyt polgári iskolának amely még csak a jövő titka, akkor az útra is lett volna költsége. Az adózó közönség alig érezte volna a terhet, mig a jelenlegi hozzájáró ut szemléleténél »szive vérzik, szive fáj«. Egyébiránt mindazt, amit első közleményemben a hozzájáró ut formájáról, célszerűtlen voltáról, rosszaságáról, kátyúiról és a túlságosan gyér világításról mondottam, azt most is fentartom és a netán kétkedőknek melegen ajánlom, hogy a szomorú valóságról a helyszínén személyes meggyőződést szerezzenek. Ami a cikkíró ur személyes érdemeit illeti, azokról nekem mint »nemrég beköltözett«-nek sajnos, nagyon kevés tudomásom van. Nem is tartoznak ezen érdemek a vasúti hozájáró ut kritikájának keretébe. De ha már szóba kerültek az u. n. alkotások, egyét-kettőt ki kell emelnem épen a közérdek szempontjából. Így a mátészalkai kövesjárda a komikusok egyik legkedvesebb kuplé-témája. Kövesnek még elmondhatjuk helylyel-közzel, de már járdának csak »lucus a non lucendo,« mert járni csak nagy elővigyázattal lehet rajta. A polgári iskola is szerepel az alkotások között. Iskolának még se hire se hamva, de palotánk már van hozzá (ha ugyan a vármegye is szentesíteni fogja ezt a fényűzést). Bizony, a kezdő polgári iskolának és túlterhelt városunknak egy szerényebb bérház is megfelelt volna. A villanyvilágítást a Schwarc Mór cégnek köszönhetjük, de célszerű volna az utcai lámpákat néha-néha újakkal kicserélni, mindjárt kevesebbet gúnyolódnának az utcai világítással. Hát a vicinális vasutak ? Ha bárki e téren közérdekből és önzetlenül fáradozott és munkálkodott, úgy ezért csak elismeréssel tartozunk. Egyébiránt számos óhaja van még a városnak, ami kielégítésre és a főszolgabíró ur érdeklődésére igényt tarthat. így pl. nincs a városnak egy furott kútja minek következtében a polgárok magán-szivességekre vannak utalva. A telefon bevezetését is epedve várjuk, mely hivatva volna elmaradt városunkat a világgal összekapcsolni. Végzetül őszintén sajnálom, hogy ebbe a fontos közérdekű témába a t. főszolgabíró ur indokolatlan és túlzott érzékenysége egyáltalán ide nem tartozó és a közönséget absolute nem érdeklő személyes motívumokat kevert. Nekem csupán az volt a célom a kérdés felvetésével, — amire a közönség köréből igen sokan ösztönöztek — hogy az illetékes körök figyelmét felhívjuk vasúti hozzájáró utunk tarthatatlan voltára és lehetővé tegyük a közel jövőben az egyedül helyes és alkalmas hozzájáró ut kiépítését. A főszolgabíró ur személye pedig csak azért volt érintve, mert a közvélemény általában őt hibáztatja ezért a mai hozzájáró utért és igy tőle várja a sérelem orvoslását is. Én csak a közvéleménynek óhajtottam kifejezést adni és ennek kapcsán jogos és tárgyilagos kritikát gyakorolni. Hogy melyikünknek van igaza, azt döntse el el közös itélőbi- ránk: a közönség. Uv. Fuchs Jenő ügyvéd. A nemzeti ellenállás vármegyénkben. A tisztviselői kar hazafias állásfoglalása. Hogy állunk a jövő havi fizetéssel? Egyre nagyobb és nagyobb hullámokat vet a nemzeti ellenállás küzdelme vármegyénkben. Hazafias örömmel állapíthatjuk meg, hogy e küzdelemből kivétel nélkül kiveszi a maga részét a vármegye minden hazafias polgára, szegény és gazdag, ur és pór egyaránt. Napról-napra tágul a keret, melyben a vármegye ellenállása mozog s alig van a napnak órája, hogy újabb és újabb segédcsapatok ne jönnének nagy nemzeti ügyünk támogatására. Tartózkodás, kishitűség, opportunizmus mind háttérbe szorul s ma már bízvást elmondhatjuk, hogy a meg37efőnökön és maroknyi stréberhadán kívül egy ember sincs Szat- márvármegyében, a ki a legönzetlenebb hazafisággal ne sietne a küzdők sorába állani. A lefolyt két legnevezetesebb eseménye a vármegyei tisztviselői kar e hó 5-én tartott tiszti értekezlete volt, melyen a megjelentek egyhangutag elhatározták a vármegye ismert ellenállási határozatának minden irányban való végrehajtását és teljes szolidáritást vállaltak egymással arra nézve, hogy a Kristóffy— Nagy László-féle kompániától helyettesítést el nem fogadna^. Megérdemlik derék tisztviselőink, hogy hazafias határozatukért lelkes melegséggel üdvözöljük őket Tartsanak ki rendületlenül a nemzet jogai mellett, — ideig-óráig érheti ugyan őket kellemetlenség és megpróbáltatás, de a milyen bizonyos az, hogy a nemzet csak győzelmesen kerülhet ki a harcból, ép oly bizonyos az is, hogy sem a haza, sem a vármegye nem fog megtelejtkezni áldozatkész hazafiasságukról. A nevezetes értekezletről a következő jegyzőkönyv lett íelvéve: Jegyzőkönyv. Felvétetett Szatmárvármegye törvényhatósági tisztviselői karának Nagykárolyban 1905. évi december hó 5 én d. e. ll órakor a vármegyei székház kis tanácstermében, a m. kir. belügyminiszter urnák folyó évi november hó 27-én 7388. Ein. sz. alatt kelt leirata folytán tartott tiszti értekezletéről. Jelen voltak: Ilosvay Aladár vm. főjegyző alispánhelyettes. Debreczeni István, Gellért Endre polgár- mesterek. Jékey Sándor, Gulácsy Tibor, Bay Miklós, Péchy István, Eötvös Róbert, br. Rud- nyánszky Dezső, Kende Péter, Damokos Ferenc. Kovács Sándor, Galgóczy Árpád, Mada- rassy István, Izik Vilmos, Gőnyey István, Ilosvay Endre, Ilosvay Gusztáv, Sepsy Sándor, Szokolovszky Lajos, Képessy László, Illés Olivér, Gorzó Bertalan, Gáspár Pál, Ilosvay Ferenc, Rába László, Böszörményi Endre, Pavella Zsigmond, Kozma Gerő, Bornemissza Géza, Mangu Béla és Kerekes Zsigmond. Ilosvay Aladár alispánhelyettes mint a tiszti értekezlet elnöke a megjelenteket üdvözölve a tiszti értekezletet megnyitja, egyben a jegyzőkönyv vezetésével Kerekes Zsigmond megyei aljegyzőt bízza meg. Elnöklő alispánhelyettes ezután ismerteti a m. kir. belügyminiszternek 7388/905. Ein. sz. alatt kiadott s az 1886. XXI. t.-c. 64. §-ában körülirt felhatalmazást tartalmazó leiratot. 1. fenti miniszteri leirat ismertetése után elnöklő alispánhelyettes felolvasta az értekezleten közbejött akadályok miatt meg nem jelent Dr. Schönpílug Richárd vm. tiszti főügyész írásba foglalt s ide mellékelt előterjesztését, melyben utalva a törvényhatóságoknak az 1886. XXI. t.-c. 20. §-ában * az alkotmány védelmére biztosított jogára — indítványozza, hogy a törvényhatósági tisztviselők mint ennek saját választott tisztviselői a törvényhatóságnak folyó évi augusztus hó 3-án alapuló határozatának, — kötelességszerüen — szerezzenek érvényt annak pontos és lelkiismeretes végrehajtásával. 2. és hogy e törvényes intézkedés, valamint a tiszttársi viszonvból folyólag — ha akár a kormány, akár főispán a törvényhatóságnak a fenti tárgyban hozott határozatához tartó tisztviselőjét Szatmárvármegye tisztikarának felfüggeszti, vagy állásától elmozdítja, helyettesítését egyik tiszttársa sem fogadja el. Többek felszólalása után elnöklő alispánhelyettes az értekezletnek a vm. ügyv. szabályok 53. §-a alapján és egyhangúlag nyilvánított véleményes megállapodásaként kimondja, hogy az értekezlet a vm. tiszti főügyésznek indítványát mindenekben elfogadja s úgy hivatalos esküjéből folyó törvényes, mint erkölcsi kötelességének tartsa, hogy első sorban a törvényhatósági bizottság mint közvetlen felettes hatóságának rendelkezéséhez alkalmazkodik és a törvényhatóság bizottságának az alkotmány védelme tárgyában hozott határozatai végrehajtása miatt netalán felelősségre vont tiszttársakkal — teljes támogatással — együtt érez és semminemű helyettesítést el nem fogad. Kimondja továbbá elnöklő alispánhelyettes végül az értekezlet egyhangú véleményéhez képest, hogy az értekezlet a fenti megállapodását Szatmárvármegye összes tisztviselőivel és a vármegyei jegyzők és körjegyzők egylete elnökével tudomásvétel végett közli. Több tárgya az értekezletnek nem lévén, elnöklő alispánhelyettes a megjelentek őszinte s meleg érdeklődését s részvételét megköszönve, az értekezletet bezárja — a jegyzőkönyv hitelesítésére Ilosvay Ferenc árvaszéki elnök és Gőnyey István főszolgabírót kérve fel. Ezzel a jegyzőkönyv felolvasás után bezáratott és aláíratott azzal, hogy Kemény Emil közig, gyakornok az értekezleten — annak folyama közben a jelen voltak összeírása után megjelenve azon résztvetl továbbá, hogy az értekezlet bezárása után az értekezlet elnökéhez — Csaba Adorján főszolgabíró által intézett s kimaradását, valamint az értekezlet hozott megállapodásának magára nézve kötelező voltát elismerő távirata e jegyzőkönyvhöz csa- toltatott Nagy Sándor hasontartalmu nyilatkozatával. Dr. Schönpílug Richárd tiszti főügyésznek az ezen jegyzőkönyvben említett s egyhangúlag elfogadott indítványa a következő: Kedves Barátom! Az általad hotnapra összehívott tiszti értekezleten nem lehetek jelen. Nehogy távolmaradásomnak esetleg azon magyarázata adassék, mintha az állásfoglalás és esetleges következményei elől kitérni akarnék, jelen sorokban közlöm veled nézetemet, felhatalmazván egyben arra, hogy azokat az értekezleten nyilvánosságra hozzad. A vármegye nemcsak önkormányzati joggal bir, nem csak az állami közigazgatást közvetíti, hanem az 1886. évi XXI. t.-cz. 20. §-ban biztosított jogánál fogva az alkotmány védelmére is hivatott s mind ezen teendőit s határozatait saját választott tisztviselői által hajtatja végre. Ezen tételből következik, hogy a vármegye törvényhatósága tisztviselőivel rendelkezni van jogosítva, vagyis megkövetelheti, hogy hozott határozatait tisztviselői végrehajtsák. Ha pedig a hozott határozat végrehajtására a tisztviselő bármely indokból nem vállalkozna, akkor azon tisztviselő bocsássa állását a vármegye rendelkezése alá, vagyis mondjon le. így tehát mindannyiunknak kötelessége érvényt szerezni vagyis végrehajtani a törvény- hatósági közgyűlésnek az 1886. XXI. t.-c. 20-ik §-án alapuló tudvalevő határozatát Úgy ezen elvből valamint a tiszttársi viszonyból kifolyólag következnie kell továbbá annak, hogy a magát a törvényhatósági közgyűlési határozathoz tartó tisztviselőt e miatt akár a kormány, akár a főispán felfüggeszti, vagy állásától elmozdítja, helyettesítését egyik tiszttársa sem fogadja el. Minden tekintetben könnyebb lesz a helyzetünk, ha szolidárisán járunk el. Nagykároly, 1905. deczember 4. Igaz hived Dr. Schönp/lug Richárd vm. tiszti főügyész. A tisztviselők fizetési alapjára napról- napra érkeznek be a nagykárolyi önsegélyező néjfbankhoz az adományok. Ma már biztosítva van a január havi fizetés is, ámbár e hónapban a lakbérek és uti- átalányok is esedékesek lévén, sokkal nagyobb összegre lesz szükség, mint volt decemberben. Ezúttal is ismételjük tehát a vármegye közönségéhez intézett azon kérésünket, hogy mindenki siessen hozzájárulni adományával a tisztviselői alaphoz. A kik nevük közlését bármi okból mellőzni kívánják, jelentsék be ezt a befizetés alkalmával. Lapunk zártáig a következő újabb adományok érkeztek: 59. Szerdahelyi Ágoston Vetés 4000 K 60. Cholnoky Imre Szatmár 250 » 61. Nonn Gyula Nagykároly 800 » 62. Péchy László » 130 » 63. Vetzák Ede » 300 » 64. Schifbeck Károly » 150 » 65. Gerzon Kázmér Rakamaz 180 » 66. Kaufmann Adolf Nagykároly 20 » 67. Domahidy István Domahida 500 » 68. özv. Gulyás Józsdfné Nagykároly 20 » 69. Hanzulovics Kristóf Nagvbánva 50 » 70. Teleki Béláné " » 10 » 71. Mándy Benő Vámosoroszi 50 » 72. Kölcsey Antal Mikola 200 » 73. Érendrédi kisebb birtokosok 1136 » 74. Bagossy Pál Nagykároly 90 » 75. Papp Béla ügyvéd Nagykároly 80 » 76. Kaufman Jakab és fia » 200 » 77. Szeőke Sándor Udvari 200 » 78. Báró Vécsei Aurél csegöldi uradalma 2000 » 79. Debreczeni István Nagykároly ________66 » Összese n 10432 K
