Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)

1912-03-24 / 24. szám

FÜGGETLEN POLITIKAI LAP

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára !Q fillér.

Hegjelen hetenkint kétszer: vasárnap és szerdán.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10

Telelon-sxém 80. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizető

Szociális berendezkedéseink hiányai.

Közel egy millió ember tette le márc. 1-én a csákányt Angliában. Ha rövidesen nem sikerül e bányászsztrájknak a világ eddig ismert legnagyobb sztrájkjának véget vetni, Angliát rettentő válság fenyegeti. A gyárak is kénytelenek lesznek szén hiányában beszüntetni az üzemet. A szövő gyárainál egy millió, a fémiparban egy milliónál több munkás marad munka nélkül. Öt millióra lehet tenni azon munkálok számát, akik kereset nélkül maradnak. A i-z rójh esetleges további következményeit m m is említjük. Ha meg is szűnik hamarjában a sztrájk, már az eddigiekből is rendkívül fontos tanulságokat Írhatunk le.

Az angol nagyiparról, különösen a bányászatról eddigelé azt hitte a világ, hogy kitűnő szervezeténél fogva a munkás és munkaadó, a tőke és munka között a béke es egyetértés biztosítására a legal; altnasabb. bokán hangoztatták, hogy Anglia a munkásai es munkáltatói körében olyan alkalmas szervezetet letesitett, amelyet bátran meg lehelni s meg is kellene honosilani mindenütt s evvel elejét lehetne venni a modern társad-lom réme

gyanánt emlegetett szociális kérdés elmérgesedésének.

Az angol munkásoknak is, de a munkaadóknak is kitűnő szövetkezeteik vannak, amelyeknek céljai a két fél között az összeütközéseket megelőzni, elkerülni, az esetleges érdekellentéteket kiegyenlíteni. Azt akarták e szövetkezetekkel, hogy lehetőleg igazságosan osszák fel a jövedelmet a tőke és munka kőzöth Van egy közös szervük : egy vegyes bizottságuk (joint commitee), ennek Ítéletét mindkét fél tartozik tiszteletben tartani. Ez a vegyes bizottság állapította meg eddigelé a munkások bérét i# a mozgó bérskála (sliding scale) szerint. E skála rendszer értelmében a munkás fizetése nem volt állandó. Számba vették a szén kelendőségét és az árt; s annak magasabb vagy alacsonyabb árához képest többet vagy kevesebbet fizettek a munkásoknak is. így a munkás is részesült az általa űzött iparág jövedelmében. Ezt mi eddig olyan ideális állapotnak tarlotluk, hogy ide is kívántuk átplántálni ezt az intézményt. Az említett vegyes bizottság kö'öt'e a kollektiv szer.

ződéseket, hogy t. i. a munka rendje bizonyos időn belül nem fog változni s igy hosszabb lejáratú vállalatokba is bocsátkozhattak a cégek és az igy elért nagyobb haszonban osztoztak a munkások is.

Mindez oly szép, okos, praktikus dolognak látszik, hogy igazán az ember a legnagyobb elismeréssel adózhatott az e tekintetben jó példával elöljáró Angliának.

És most csődöt mondott mind ez a szép vívmány; e szervezetek, e bizottságok, szövetkezetek, melyek által elért sikerekre nagy megnyugvással s büszkeséggel mutathattak rá az angol praktikus szociológusok, ezek mind hasznavehetetleneknek bizonyultak. Minden okos és célszerű intézmény dacára ime beköszöntött ez a világra szóló sztrájk.

A munkások kollektiv szerződésről hallani sem akf.rnak. Elutasították a munkaadóknak azt az ajánlatát is, melyben minden kérelmük teljesítését kilátásba helyezték arra az esetre, ha két éven belül újabb követeléssel* nem lépnek elő. A változó skála szerint való fizetés sem kell többé az angol bányamunkásnak. Bérminimumot követelnek, mely soha kisebb nem lehet, még akkor sem, ha a vállalat veszteséggel

TABOá.

A köd.

— Lenau. —

Előlem ködpárák födik El a folyót s a tájt;

A hegynek erdős lejtőit S a fényes napsugáré.

Ó vidd lovább vak éjjedet A földről messzi el;

() vidd tovább mi bússá teli A múlt emlékivel.

Fordilol/a: Barna János di.

Későn.

i.

Csak egy betű, csak egy hang, csak egy lehelet és mégis a vágyak, a remények egész világa, a szívnek minden álma van benne összpontosítva. ő \ ... Az öröm, a gyönyör, a kéj édes, kedves érzete hatja át a szivet, midőn ajkunk azt a bűbájos szót mondja: »0«. Kinek nem vo:t, kinek nincs és kinek nem lesz egy drága »Ő«-je é'ele történetében? A teljesült vagy tört remények, röpke álomképek e tünékeny délibáb- .ai az élet pusztájának, fűződnek az „0“ nevéII.

Három év múlt el. Ormay Iván látta Párist, fakadó kacajával, féktelen szeszélyeivel, rohanó élveivel, ezer csábjaival és szebbnél szebb bájaival. De a csabok örvénye nem nyelte el őt. — Büszkén és szilárdul állt köztük, mint a pálma. Előtte lebegett mindig »0«, a kedves leányka és a csábok és kísértések visszapattantak róla.

— Ha visszatérek, ha látni foglak, ha karjaimba zárlak, mily büszkén, felemelt fővel mondhatom el, hogy méltó vagyok hozzá !

Boldog idők, édes álmok, oly csalogatok, mint a délibáb, melyet a kóbor felhő durva széltől fizetve még meg nem semmisített.

*

Vilma és Iván levelezése mindig melegebb, mindig bizalmasabb lett. »0« oly szépen, oly szorgalmasan válaszolt a levelekre. Iván látta lelke fejlődését, látta, amint a kis leánykából nagy leány lett. aki az elválásukkor még lepkét kergetett, ma már komolyabb dolgokkal foglalkozott.

Messze, távol az édes otthontól, idegen népek é emberek közö't a legérdektelenebb levél is őrömet okoz, hátha még »0« írja, »0« beszél hozzánk benne, azokkal a lágy, édes szavakkal, azokkal a piros mosolygó ajkakkal, azokkal a távolban is égető szemekkel. E három év 8latt sok szép napja volt Ivánnak. Egy.-zer csak meg- invitálja a fiatal embert Vilma vőfélynek, hamisbez. miből sokszor nem marad fönn más, mint < az édes, fájó emlékek.

Ha úgy tetszik kedves barátnőm, elmondok egy lövid történetkét az »Ő«-ről. Remélem, meghallgatja f I

'i

Az X-i fürdő tánc érmében a keringő utolsó akkordjai is elhangzottak, A nap mosolyogva bukknnt elő a távol bércek ormain. Hajnalodon ! ! Milyen gyorsan repül el egy báli éj, azt csak 1 az tudhatja, kinek >ő«-je van vagy volt.

Ormay Ivánnak i legdrágább »Ő«-je Vilma volt. Épp most bu< suznak a legdrágább báléj í után. Egy 15 éves lanyka és egy 20 éves ifjú j állottak egymással szemben. Iván megfogta a 1 leányka kezét és igy szólt hozzá: Holnap Parisba utazom. Éljen boldogul Vilma kisasszony.

— Isten önné ! Egy óv múlva tán újra találkozunk. Nemde sokszor és sokat fog nekem imi és nem feledkezik el a nagyvilág zajában a kis Vilmáról ?

— ügy lesz és ön sok szorgalommal fog válaszolni.

— ígérem.

Ennyi volt az egész. Elváltak. Egy biztató tekintet, e^y gyengéd kézszoritás kisérték Ivánt utain. Messze, nagyon messze szakadtak egymástól. Vilmát egy csendes kis falucska fogadta ölébe, Ivánt hivatása a nagy világvárosba venös, férfi és termeik ruhák bátra

legolcsóbb árban

ELLETT SZE8E2HETŰKEE